"Kedves lány vagyok. Nem érdekel, hányszor törik össze a szívem, nem fogok megkeseredni"
"Miért úszod át a tenger egy olyanért, ki egy pocsolyát se lépne át érted?"
"Nem kell annyit adni az elején, szívasd egy kicsit azt a pasit, még a végén nyeregben érzi magát!"
"Csak annyit vegyél ki a dologból, amennyi neked jó. Ne mindig a másikat nézd, legyél már egy kicsit önző!"
Három tipikus mondat azok közül, amiket nap, mint nap hallok. Ismerős? A barátnőim, az anyukám, a nagyim, a kolléganőim mind azzal jönnek, hogy "túl kedves" vagyok. Hogy balek vagyok. Hogy tálcán nyújtom a szívemet a pasiknak, naivan hiszen mindenkinek, aztán persze úgy pofán tenyerel az élet, hogy csak pislogok. Hogy hagyom, hogy kihasználjanak. Hogy csak adok, adok, adok, adok, kapni, sőt kérni meg elfelejtek, aztán persze csodálkozom, meg rosszul esik, amikor kiderül, hogy a másiknak nem vagyok több kellemes időtöltésnél, B-tervnél meg mellékutcánál.
Sokat gondolkoztam ezen, és döntöttem. Kedves engem féltő barátnőim, szeretteim, ismerőseim: úgy határoztam, hogy akárhányszor is törik össze a szívemet, nem leszek megkeseredett, fröcsögő boszi. Nem leszek önző, érdekvezérelt, a szeretetet patikamérlegen méricskélő "keménycsaj".
Ugyanis a kedvességnek, a jószívűségnek épp az a lényege, hogy nem méricskél. Hogy nem azok döntik el a létezését, akik visszaélnek vele. Aki megbánt, kihasznál, átgyalogol rajtam, az természetesen fáj, de akkor sem rólam mond ítéletet, hanem önmagáról. SENKI, a legdurvább, legönzőbb ember sem veheti el tőlem azt, aki én vagyok. Én pedig egy kedves lány vagyok.
És ezen nem is akarok változtatni. Persze, igyekszem megvédeni magam. Aki megbánt, azt elkerülöm. Aki kihasznál, aki csak akkor kerül elő, ha unatkozik, vagy épp szüksége van valamire, azt szép finoman leépítem. Aki nem érzi, hogy a szeretet és a törődés, amit tőlem kap, mekkora érték, mekkora melegség, azt hagyom a fenébe.
De nem hagyok fel azzal a "rossz szokásommal", hogy kedves legyek. Ha hagynám, hogy más emberek miatt kivesszen belőlem a jóság és az életigenlés, örökre bezárnám a kaput azok előtt is, akik megérdemelnék a szeretetemet.
Bezárkózni néhány seggfej miatt? Mufurcnak, önzőnek lenni néhány éretlen, kivagyi, öntelt kamupasi, kamubarát/nő miatt? Ugyan már. TÉNYLEG nem érdemlik meg, hogy ekkora hatással legyenek az életemre.
Szóval folytatom a "rossz szokásomat". Kedves lány maradok. A szívem nyitva, be lehet rajta sétálni, el lehet fogadni a szeretetet, amit adok. Aztán persze vissza lehet élni vele. Egyszer. Vagy úgy is lehet dönteni, hogy te is kedves leszel velem. Hogy te is adsz, te is szeretsz. Akár pasi vagy, akár barátnő. És ha már egymásra találtunk, egy kicsit sajnálkozva majd jót mosolygunk azokon, akik a valódi emberséget, és a valódi szeretetet még csak hírből sem ismerik.
ThePowerofSilence /Címkép: Pexels/
