2+1 tipp, amire a mai szorongó gyerekeknek szüksége van tőled
A gyerekek szorongásával nehéz mit kezdeni a társadalmunkban, egy okleveles pszichológus, Dr. Pam Jarvis szerint azonban van mód arra, hogy elvitatás nélkül jobbá tegyük mindennapjaikat – írja a Yorkshire Bylines. Hogy miért nincsenek jól a gyerekek?
Sok tényező áll amögött, hogy rengeteg szorongó gyerek van ma, és ezek közül csak az egyik a közelmúltbéli, évekig húzódó pandémia és annak hatásai.
A társadalom képes kezelni ezeket a bonyolult helyzeteket, de ez cseppet sem könnyű. Ezért is érdemes kicsiben kezdeni, és ránézni arra, egyénként mit tehetünk a szorongó gyerekekért.
Miért nincs jól a gyerek?
A gyerekeknek alapvetően két dologra van szüksége a szakember szerint: időre és térre.
Mit jelent ez? Kezdjük az alapoktól, hogyan épül fel egy gyerek szociális igénye kora szerint – ahogy a szakember véli.
Hagyományosan az édesanya tölti be ezt az intenzív szerepkört, de más felnőttek egy szűk köre is bevonható, beleértve apukát, a nagyszülőket, a bébiszitter vagy más szakembert. Jót tesz a gyereknek és a gondozóiknak is, ha rendszeresen látogatnak nyilvános helyeket, de ilyenkor még ők képezik a kis csoportot és az állandóságot, nem a nagy társaságok.
(ők az óvónénik és bácsik), akik egyformán figyelnek a jólétükre és megfelelő oktatásukra. A gyerek ilyenkor már kevésbé koncentrál a felnőttekre, mert megjelennek a játszópajtások, és a helyigényük is nagyobb, mint a fiatalabb gyerekeké.
gyakorolva az együttműködés és egészséges versengés lehetőségét is. Mindezekhez biztonságos tér kell. A felnőtt ne legyen a nyakukon, de elérhető távolságban kell lenniük szükség esetén.
A függetlenség tinédzserkorban jó esetben még inkább növekszik, és ez kiváló időszak arra, hogy a fiatalok önállóan is kapcsolódhassanak akár az online térbe, és
amelyek az oktatási intézményben nem jelennek meg. Táborok, zenélés, különféle foglalkozások segíthetik a tiniket.
Tehát ezekre nagy szüksége van egy gyereknek a mentális egészségéhez. Ehhez képest a szülőknek akár több műszakban is dolgozniuk kell, az oktatási rendszer nem az igényekre épít, és már három éves kor alatt is sokszor olyan intézménybe adják a gyerekeket, ahol csoportos gyermekfelügyelet a preferált - véli Dr. Pam Jarvis.
– írja, majd azzal folytatja, hogy ez késleltetheti az impulzuskontroll és a dühkezelés kialakulását, és megnehezítheti a saját testi és lelki biztonságukon túlmutató dolgokra való összpontosítást.
Idézi Susan Isaacs brit gyermekpszichológust, aki 1952-ben mondta ki:
Problémás lehet még, hogy sokszor a "hasznos" tevékenységek elveszik a játékidőt, ami a gyerek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen, nem pedig egy felesleges plusztevékenység vagy kvázi "naplopás."
A szakember erősen kritizálja a legtöbb iskolai rendszert is, mert inkább bizonyos államilag felállított kvótáknak próbálnak eleget tenni az oktatási intézmények, semmint a gyerekek igényeit vennék figyelembe.
Ott van még a szegénység mint probléma, ami a pszicológus szerint az Egyesült Királyságban jelenleg a gyerekek egyharmadát érinti, és kifejezett stresszfaktor számukra. Látják a fáradt, szorongó szüleiket, akik érzelmileg távol állnak tőlük, mert a lakhatás és a komfort instabilitása elveszi a figyelmüket, és így tovább.
Mit tehetünk a szorongó gyermekekért?
Dr. Pam Jarvis szerint az első lépés, hogy a könnyű, gyors válaszokat ígérő könyveket, kuruzslókat messziről kerüljük el. Nem elég, sőt kontraproduktív, ha a gyerekeket eltiltjuk 16 éves korukig az internettől, nem lehet őket elzárni vagy szeparálni sem. Ezek a problémák sokrétűek és mélyen beágyazódottak, komplex megoldásban kell gondolkodni.
Másodszor – véli a szakember, meg kell értenünk, hogy a gyerekeknek nemcsak pénzre, hanem
Figyelnünk kell a biológiai és pszichológiai szükségleteikre a fentiek alapján, és megadni nekik azt, amire adott fejlődési szakaszban szükségük van. Senki nem mondja, hogy ez rendszerszinten könnyű, ám szerinte mindenképp követendő út.
– véli a pszichológus. Szerinte ezek a problémáink generációkon ívelnek át, és nem lehet egyik napról a másikra kiirtani őket, mindenképpen szükség van az összefogásra. Ahhoz pedig, hogy ennek rendszerszintű hatása legyen, a szülőknek képviselniük kell a gyermekeik és családjaik érdekeit.
