ÉLETMÓD

Neked mi a trükköd, ha fél órád van rendbe szedni a lakást? - íme pár hasznos tipp

Mint mindent, úgy a takarítást, a rendrakást is lehet betegesen szeretni vagy betegesen elhanyagolni. Bemutatjuk a kóros végleteket, és néhány ötletet azoknak, akik átlagos takarítók, csak néha időzavarba kerülnek.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. október 04.


Megosztom
Link másolása

Kulcsra zárt „kupiszoba”, sütőbe rejtett mosatlan edények…Ilyen és ehhez hasonló trükköket tanultam, amikor merő kíváncsiságból megkérdeztem az ismerőseimet, mit tesznek, ha csak fél órájuk van rendbe tenni a lakást a vendégek érkezése előtt. A legtöbben természetesen elsőként a WC-t pucolnák ki, azután elpakolnának a nappaliban, vagy ahol vélhetően tartózkodni fog a társaság. Ezek után a konyhapultot, mosogatót tennék rendbe, végezetül egy nagy kosárral vagy dobozzal a kezükben végigjárnák a lakást, összegyűjteni a helyüket vesztett ruhákat, gyerekes lakás esetén a játékokat.

A cikk végére hagytam még pár meglepő és hasznos utolsó perces rendrakós tippet, de addig is beszéljünk arról, mi végre egyáltalán a rendrakás, kinek kellene elvégeznie, és honnantól kóros a rend szeretete vagy negligálása.

Őrizd a rendet, és a rend megőriz téged

A fenti, Szent Benedek regulájából eredő mondást az ősember még nem ismerhette, de arra valószínűleg hamar rájött, hogy a rend a barátja. Hiszen könnyebben boldogul, ha a mindennapi élethez szükséges személyes holmiját, eszközeit hamar megtalálja, az esetlegesen keletkezett szemetét pedig vagy máshova viszi, vagy elköltözik mellőle, és nem betegszik meg tőle.

Barlanglakóként nem dobja a csecsemő fekvőhelye mellé a véres medvebőrt, amikor holtfáradtan hazaér a vadászatból, földművelő leszármazottja pedig odafigyel az edényei tisztán tartására, különben megromlik az étel.

A praktikum és a higiénia mellett pedig a rendszerkereső, a szimmetriát biztonságosként és megnyugtatóként kódoló agyunk is arra ösztönözte őseinket, hogy rendet és tisztaságot tartsanak maguk körül.

Az emberiség története során ezek fenntartása hol rabszolgák, hol fizetett hivatásos szakemberek, hol pedig az adott ingatlan szabad kapacitással rendelkező lakóinak feladata volt.

Akinek kevesebb tárgya, kisebb lakótere volt, az hamarabb végzett a dologgal (illetve ideje híján kevésbé vitte túlzásba a tevékenységet), az impozáns ingatlannal és berendezéssel rendelkezők viszont kénytelenek voltak a sokszor több emberes munkát fixen kiszervezni.

A mai háztartások többségében azonban megborult az egyenlet: ugyan a rengeteg ingósághalmaz- bútorok, tárgyak, ruhák, eszközök- sokszor túl is szárnyalja a régi gazdagokét, napi szintű hivatásos takarító azonban nincs hozzájuk. Így pedig a „rendfenntartás” komoly problémaforrássá válhat.

Mi vagyok én, cseléd?

Száz évvel ezelőtt egy polgári családban senki se takarított. Arra tartották a cselédet, szobalányt, bejárónőt vagy a számtalan más munkaköri megnevezés alatt dolgozó, nem a családba tartozó női alkalmazottat. A cseléd a polgári háztartások „kötelező szereplője” volt, a család női tagjai ugyanis logisztikai feladataikon túl gyakorlatilag csak reprezentatív szereppel bírtak.

Ha lett volna akkoriban közösségi média, a polgári felső-és középréteg minden bizonnyal többet posztolt volna a saját cselédségéről, mint arról, mit ebédelt.

Sokkal komolyabb státuszszimbólum volt egy mindenes cseléd „birtoklása”, mint mondjuk az, hogy minden nap étteremből hozatták az ebédet.

Ma már egy család női tagjai hivatalos munkájuk mellett gyakorlatilag egy személyben végzik a cseléd, a szakácsnő, a házvezetőnő és a takarító munkáját, gyermekkel rendelkező család esetében pedig értelemszerűen a gondozói, nevelőnői teendőket is (lásd: láthatatlan munka ). Hogy végül egy adott otthonban együtt élő felnőttek hogyan osztják le ezeket a feladatokat, az nagyon változó. A legtöbb helyen azonban még mindig a nőkre hárul a takarítás, rendrakás terhe, az otthon „Insta-kompatibilis” állapotban tartása. A média és a társadalom ráadásul úton-útfélen azt sugallja, hogy az állandó rend és tisztaság, a dekoratív otthon olyan alapvető szükséglet és elvárás, mint a mindennapi kenyér. Hogy csak ott van „kosz és kupi”, ahol nincs igény ezek ellenkezőjére, vagy ahol már betegségről beszélünk.

Kóros végletek

Mint mindent, úgy a takarítást, a rendrakást is lehet betegesen szeretni vagy betegesen elhanyagolni.

Előbbire, vagyis amikor valakinek szinte minden gondolata a tisztaság és a rendezett környezet körül mozog, ma már sokszor bedobjuk a három betűs rövidítést: OCD, vagyis obszesszív-kompulzív betegség. Pedig a szakemberek különbséget tesznek azok között, akik komoly szorongást élnek át kényszeres tisztaság- és rendmániájuk miatt és azok között, akik számára ez nem teher, hanem gyakorlatilag életcél. Utóbbiakra használja a szakirodalom az OCPD rövidítést, ami nem betegséget, hanem személyiségzavarart takar. Ők a rendszerezésben, a perfekcionizmusban az irányítást élvezik, sokszor olyannyira, hogy a környezetükben élőktől is elvárják ugyanezt. Rendszerint túlvállalják magukat mind a munkahelyi, mind a magánéletben, a tökéletességre való törekvésük ugyanis nem összeegyeztethető a valós lehetőségeikkel.

Míg egy OCD-s ember fokozott szorongásérzete miatt tisztában van azzal, hogy segítségre van szüksége, addig egy OCPD-vel rendelkezőnek nincs betegségbelátása, hiszen ő úgy hiszi, helyesen cselekszik, és igazából mindenkinek olyan rendezettnek kéne lennie, mint neki.

A tisztasághoz és a lakás általános állapotához való viszony másik végletében élőket is ugyanezért nehéz, szinte lehetetlen kimozdítani kóros helyzetükből. A különbség annyi, hogy utóbbiak az OCD-s esetekhez hasonlóan orvosi értelemben is betegek. Demencia, depresszió, skizofrénia és még számtalan pszichiátriai vagy pszichológiai zavar állhat amögött, hogy egy akár jól szituált, magasan képzett ember is egyszer csak életvitelszerűen mocsokban és felfordulásban éljen a saját lakásában.

Ebben az esetben is különböző szindróma-nevek szoktak repkedni, ezért fontos megjegyezni, hogy a kóros felhalmozás, a Hoarding- vagy Messie-szindróma nem azonos a Diogenész-szindrómával. Utóbbi, a személyes és környezetre vonatkozó higiénia és rend teljes elhagyásában jelentkező betegség enyhe vagy erősebb paranoia, alkoholizmus és fronto-temporális demencia esetén is jelentkezhet.

Utóbbi esetben zavarodottságból, az érintett agyi területek diszfunkciója miatt viselkedik így a beteg, ez a beszédéből is hamar ki szokott derülni. Ha viszont jól felépített érvekkel indokolja a helyzetét, akkor általában inkább valamiféle trauma okozza a társadalomtól való ilyetén elidegenedését. Akárhogy is, sajnos mindig a környezetnek kell megfelelő segítséget találnia a betegség leküzdésére vagy kezelésére.

Szerencsére legtöbbünk a rendszeretet skálájának eme két végpontja között szokott mozogni, és teljesen egészséges, hogy néha ránktör a „takaríthatnék” (utolsó szemeszteres kismamák, szevasztok!), vagy hogy túlzsúfolt időszakokban nem mindig jut idő az ablakpucolásra.

Végezetül, utóbbi esetekre itt a beígért rapid-rendrakós ötlettár!

Szemfényvesztő rendrakó tippek

A cikk elején említett kosárral való körbejárás, majd a púposra pakolt kosár zárható helyiségbe való elhelyezése igazából mindenkinél alkalmazott technika. Ezt mondjuk egy zsúfolt előszoba esetén érdemes az ottlakók kabátjainak és táskáinak eltűntetésével is kiegészíteni, hogy az érkezők könnyebben le tudják rakni a sajátjaikat. A nappaliban lévő plédeket, párnákat érdemes kirázni és „felpofozni”, a huzatokat és a terítőket feszesre húzni, a szemmagasságban lévő növények leveleit letörölni.

Nagyon látványos a lehető legtöbb bútor és eszköz párhuzamba vagy derékszögbe való helyezése is (képek a falon, cipők az előszobában, szőnyeg a kanapéhoz képest, stb.)

Ami még hasznos lehet:

  • Minden szemetes kiürítése, nem csak a szagok miatt!
  • Alapos szellőztetés után egy kellemes illatú gyertya meggyújtása.
  • Hely híján egy adag szennyes ruha mosógépbe helyezése. (De a gépet lehetőleg csak a vendégek távozása után kapcsoljuk be)
  • Látható felületek végigtörlése egy nedves kendővel.
  • Bevált villámsüti készítése (már ha az előző pont nem játszik), amitől ráadásul rögtön jó illat lesz.
  • Kávé, tea, üdítő előkészítése.
  • Poharak, bögrék és valami készleten lévő rágcsálnivaló tálcára rendezése.
  • Kerttel rendelkezőnek pár szál friss virág vázába helyezése.
  • FONTOS! Ha maradt időnk, akkor sem kezdünk bele ágyneműcserébe, fűnyírásba, ruhahajtogatásba, hanem magunkat tesszük rendbe.

Végezetül a személyes gyűjtésem két kedvence: a szétlocsolt Domestos, aminek a szagától mindenki komolyabb takarítást feltételez,

illetve a jolly joker: a vendégség áthelyezése a legközelebbi kávézó/pékség/cukrászda területére.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Csak az egyik szülőnek köszönhetjük az IQ-nkat... na melyiknek?
Döbbenetes felfedezést tettek a Minnesotai Egyetem kutatói: az egyik szülőtől örököljük a gént, amelyik az intelligenciaszintünkért felelős.

Megosztom
Link másolása

Egyik szülő sem értékesebb a másiknál, mindkettő jelenlétére és szeretetére szüksége van egy gyerkőcnek. A gyermeknemzés során sem fontosabb az apa vagy az anya, mindkettőnek köszönhetünk valami fontosat.

Az intelligenciaszintünk mértékéért például csak egyiküket vonhatjuk felelősségre.

A Minnesotai Egyetem kutatói ugyanis megállapították, mitől függ az IQ-szintünk alapja. Persze az intelligenciának számos befolyásoló tényezője van, az örökítő csak az alapokat teremti meg.

A kutatók publikációja arról tanúskodik, hogy az IQ szint nagy mértékben az anya intelligenciájából származik.

Az IQ öröklődésére nagy hatással vagy az úgynevezett kondicionált gén, amelyet az anyák adnak tovább.

Egy korábbi kutatás szerint ezt az intelligenciagént ugyanis az X-kromoszómán hordozzuk, amiből a nőknek kettő van, míg a férfiaknak csak egy. Ez még csak a nagyobb valószínűségre ad lehetőséget, de a kutatók azt is hozzátették, hogy

az apától örökölt fejlett kognitív funkciók génjei automatikusan deaktiválódhatnak.

Az egereken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy azok, akiknek extra adag anyai génjeik voltak, nagyobb agyat növesztettek kisebb testtel, míg az apai génekkel rendelkezőknek kisebb agyuk volt nagyobb testtel.

A kutatók nem találtak apai géneket az agykéregben,

ahol az érvelés, a gondolkodás, a nyelv és a tervezés zajlik, azok más fontos területeken jelentkeztek.

A minnesotai kutatás kitér arra is, hogy az anya-gyermeke "majomszeretetnek" egyik előnye, hogy az anyjával szoros kapcsolatban álló gyermek később bonyolult feladatokat is könnyebben megold.


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A 24 éves modell elvesztette mindkét lábát és „percekre volt a haláltól”, pedig előírás szerint használta a tampont
A modell most figyelmeztetni szeretné a nőket a veszélye.

Megosztom
Link másolása

A 24 éves Lauren Wasser a menstruációja alatt négyóránként cserélte a tampont, hogy dolgozni tudjon. Hamarosan azonban influenzaszerű tünetek jelentkeztek nála, és néhány órán belül percekre volt a haláltól.

A kaliforniai Santa Monicából származó Laurent kórházba szállították, ahol két szívrohamot kapott, a veséi leálltak, és a szövetei elhaltak.

Az orvosoknak nem volt más választásuk, mint amputálni a jobb lábát és a bal lábujjait. Később a bal lábát is elvesztette.

A most 36 éves nő a Life Uncut című podcastban beszélt erről: „Minden olyan gyorsan történt. Az életem 24 órán belül teljesen megváltozott, és nem volt visszaút."

Toxikus sokk szindróma (TSS) alakult ki nála - egy ritka, de életveszélyes állapot, amelyet fertőzés okoz. Ez tampon vagy menstruációs kehely használatakor, vagy fertőzött sebtől alakulhat ki. Az érintettek általában magas lázat, izomfájdalmakat és apró kiütéseket tapasztalnak.

A modell, aki a Louis Vuitton kifutóján sétált és szerepelt a Vogue-ban, a Harper's Bazaarban és a Glamourban, azt mondta: „Mindenkinek tisztában kell lennie a veszéllyel.”

Amikor megbetegedett, annak ellenére, hogy „egy kicsit rosszul érezte magát”, úgy döntött, hogy elmegy a barátaival találkozni, akik azonnal észrevették, hogy nincs jól, és hazaküldték pihenni.

Órák teltek el, és az anyja, aki aggódott, mert nem telefonált neki a szokásos időben, hívta a rendőrséget, hogy ellenőrizzék a lányát.

Megérkezett egy rendőr, aki látta, hogy rosszul van, de nem gondolta, hogy kórházba kellene mennie.

„Rendkívül melegem volt - mondta a nő. - Ekkorra már 41,5 Celsius-fokos lázam lett, ezért minden ruhámat le akartam venni. A kutyám vadul ugrált rám és ugatott. Tudta, hogy valami nincs rendben. A testem kezdett leállni.”

Órákkal később Laurent arccal a földre borulva találták meg, „10 percre a haláltól”. A sürgősségire vitték, ahol szívrohamot kapott, a szervei kezdtek leállni, és másfél hétre mesterséges kómába került.

A kórházi személyzet egy százalék esélyt adott neki a túlélésre, és azt mondták Lauren szüleinek, hogy készüljenek fel a legrosszabbra.

„Nem tudták megérteni, miért haldoklik előttük ez a fiatal, egészséges 24 éves lány”

- mondta.

Lauren, akit a protézisek miatt „az aranylábú lányként” emlegetnek, túlélte a betegséget, és később TSS-t diagnosztizáltak nála.

A bal lábát 2018-ban műtötték meg, mert kínzó fájdalommal élt, és a járást „elviselhetetlennek” találta.

„Az emberek azt hiszik, hogy legyőzhetetlenek, de senki sem sérthetetlen” - mondta.

Lauren, aki most már kizárólag betéteket használ, reméli, hogy történetének megosztásával több ember tudatosul a TSS veszélyeiről.

Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Egy pofonegyszerű trükkel bármelyik kutya vevő lesz a közös szelfizésre!
Ezt a trükköt vesd be, ha jó képet akarsz lőni a kutyádról!

Megosztom
Link másolása

Szeretnél egy jó képet csinálni az imádnivaló kutyádról, vagy egy cuki szelfit magatokról, de a kedvenced még 5 másodpercig sem tud megmaradni egy helyben, és még véletlenül sem hajlandó a kamerába nézni? Hidd el, nem vagy vele egyedül. Nem mindegyik állat fotogén, de könnyen rávehetjük őket arra, hogy megbarátkozzanak a kamerával.

A legegyszerűbb módja ennek az, hogy fogsz egy jutalomfalatot, a kutyus egyik kedvenc játékát, vagy bármi, számára érdekesnek tűnő tárgyat, és közvetlenül telefon fölé helyezed.

Mi történik? A kedvenced felálló fülekkel, érdeklődve nézi, és amíg erre figyel, te akár több szuper képet is készíthetsz róla.

Ugyanez a trükk működik akkor is, ha szelfizni akarsz a kutyáddal. Igaz, így egy kicsit kényelmetlenebb, ha egyszerre kell fognod a kutyust, a telefont és a figyelemlekötő tárgyat.

Ennek megkönnyítésére már több hasznos cuccot is találsz az online webshopokban.

Itt van például a Woofie, ami egyfajta telefonra erősíthető csipesz.

Csak beleteszel egy jutalomfalatot, ráteszed a mobilodra, és a kutyád máris figyelmesen várja, hogy egy cuki képet készíts róla.

Szelfizni is könnyebb ezzel az eszközzel, hiszen elég csak a kutyust és a telefont tartanod.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Monday’s are tough enough. Use a Woofie™️ like @kaydosiberianhusky to easily capture your Fur baby’s attention and the Pawfect Photo!

Model Citizen Pet™️ (@modelcitizenpet) által megosztott bejegyzés,

Egy hasonló mobilkiegészítő a Pooch Selfie is, amit ugyanúgy telefonra kell erősíteni. A különbség csak annyi, hogy a kialakítása miatt jutalomfalat helyett teniszlabda csábítja a kutyust. Miután elkészült a kép, jutalomból megérdemli, hogy játszhasson is vele egy kicsit.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Pooch Selfie ™ (@poochselfie) által megosztott bejegyzés,

A Selfie Stick It kutyás verziója szintén egy jó eszköz. Ez nem csíptetős módszerrel működik, hanem egy kis csont alakú "polcra" kell ráhelyezni a jutalomfalatot. Bárhova fel lehet erősíteni, akár üvegre és falra is.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Pet Selfie Stick-It (@petselfiestickit) által megosztott bejegyzés,

És végül itt van ez a kicsit drágább, de komolyabb eszköz. Előnye, hogy mozgatható, a legtöbb telefonra és tabletre is ráerősíthető, és több mindent bele lehet helyezni a csipesz részébe.

Forrás: Bustle.com

Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Megdöbbentő tény: a tetovált embereknek valamiért erősebbé válik az immunrendszerük
Nem várt eredmény született egy vizsgálat során, kiderült, hogy az esztétikán kívül mást is hozzátesz a szervezetedhez, ha van tetkód.

Megosztom
Link másolása

Már nem okoz feltűnést egy teletetovált kar, lassan mindkét nemnél teljesen elfogadott lett a tetoválás.

Miközben önálló művészeti ággá nőtte ki magát a bőr kivarrása, városi legendák szerint az egészségre is rossz hatással lehet.

Korábban azt állították, hogy öregíti, károsítja a bőrt, azonban egy friss kutatás éppen az ellenkezőt bizonyította be. Az American Journal of Human Biology azt vizsgálta meg, hogy milyen hatást gyakorol a tetováltatás az immunrendszerre. Nos, az eredmény igencsak megdöbbentő, és bizony a tű szerelmeseinek kedvez.

A felmérésben 24 nőt és 5 férfit vizsgáltak, akik éppen életük első tetoválását készítették el. A kutatók a résztvevők immunglobin- és kortizolszintjét figyelték meg - előbbi a vírusokkal szembeni védelemért felelős, míg utóbbi az immunrendszer ellenálló képességét képes elnyomni. A kutatás eredménye első körben nem okozott meglepetést: a többség kortizolszintje megemelkedett, hiszen szervezetüket sokkolta a hirtelen jövő, ismeretlen típusú fájdalom.

Azonban a második alkalomra 180 fokos fordulattal reagált a páciensek immunrendszere: a test már nem sokként fogta fel a tű karcolását, és jóval ellenállóbban reagált.

Az eredmények alapján azon emberek, akik gyakrabban varratnak magukra új mintát, erősebb immunrendszerrel büszkélkedhetnek, és mivel felkészülten fogadják a fájdalmat, nem csak fájdalomküszöbük emelkedik meg, de a stressztűrő képességük. Úgyhogy jó hírrel szolgálhatunk a tetoválások szerelmeseinek: legalább az egészségük miatt nem kell tovább aggódniuk.

Megosztom
Link másolása