Kötődési típusok - te őskáoszt vagy ősbizalmat hozol egy kapcsolatba?
A kötődés egy egészséges jelenség. Többféle kötődési stílus létezik, ennek függvényében pedig többféleképp lehetnek hatással a társas kapcsolatokra. A szülő-gyermek kötődés rendkívül meghatározó abban, az a gyermek felnőve hogyan viszonyul a barátaihoz vagy a társához.
A kötődési típusok az élet korai szakaszában alakulnak ki, idővel pedig stabilizálódhatnak.
Ha ez nincs meg, akkor tovább lehet vinni a kapcsolatokba a nem biztonságos kötődési mintákat, amelyek egy másik fajta kötődési típussal találkozva akár fájdalmas kapcsolattal is járhat.
Maróti Eszter pszichológus szerint
A biztonságos kötődési stílusok egyesülésében nagyobb annak a lehetősége, hogy a pár boldog lesz. A bizonytalan kötődési mintáknál sincs predesztinálva a boldogtalanság, az örökös apátia vagy a veszekedés, de ezeknél sokszor szédületes mennyiségű önmunkát kell prezentálni mindkét félnek a kapcsolat megmaradásához. Különben jönnek a konfliktusok.
A különböző kötődési stílusok különböző jellemzői
A biztonságos kötődésben az ember biztonságban érzi magát a kapcsolataiban, támogató és ő is elhiszi, hogy szeretik, értékesnek találja magát és a másikat is. Érzelmileg elérhető, képes az intimitásra, ott van a másiknak és ő is támaszkodik a párjára. A kapcsolódást pozitív dolognak gondolja, ugyanakkor egyedül is feltalálja magát, nem a másik embertől teszi függővé a boldogságát.
Az elutasító-elkerülő kötődés jellemzően akkor alakul ki, ha gyerekkorban nem elérhetők a szülők, és itt nem csak a fizikai távolmaradásról van szó. Az érzelmi vagy intellektuális közelség hiánya is közre játszhat ennek a kötődési stílusnak a kialakulásához. Az ilyen kötődésű ember szerint ő az emberek közelében nincs biztonságban, így nehéz számára a kötődés, és elutasítóvá válik.
Elenyésző bensőséges kapcsolatot alakít ki, nem ad támaszt, és ő se kér más támogatásából. Inkább az egyéjszakás kalandok híve, és sokszor teher számára egy kapcsolat.
Ő az, aki a bárok vagy a tömegközlekedési eszközök leghátsó sarkába ül, és onnan pásztáz, mert fontos látnia a környezetét és annak jelzéseit. Bizalmatlan, folyamatosan készenlétben áll arra, hogy mások elárulják. Nagyon jó partner tud lenni, de abban a pillanatban, hogy megijed, eltávolodik. Ettől egy se veled-se nélküled kapcsolódás alakul ki. A szakértő szerint gyakran drámai, szélsőséges viselkedés jellemzi.
Miért ez a szélsőséges ambivalencia? Általában a babakorban kialakuló bizalom sérült már gyerekként, a gondozók nevelése nem adott okot arra, hogy "hátra merjen dőlni" a jelenlétükben. Magasfokú csökkentértékűséget él meg, hiedelme szerint őt ki fogják használni, az életben pedig minden bizonytalan.
Végül, de nem utolsó sorban a szorongó kötődés is egy stílus.
Közeledni akar a másikhoz, de ez néha túlzóvá válik, és pont hogy távolodásra készteti a másikat. Ezt rettenetesen éli meg, az elutasítás a vörös posztója. Pont ezért túlkompenzál, áldozattá változtatja magát, és a szükségleteit is képes feláldozni azért, hogy a kapcsolatot fenntartsa.
Jellemzik a szélsőséges érzelmi kilengések, az önértékelése viszont nagyon alacsony, folyamatosan keresi a megerősítést és azt, hogy bizonyítsák neki, nem hagyják el.
Ha pedig a kötődési stílusok találkoznak
Az ideális kötődés a biztonságos-biztonságos találkozása. Maróti Eszter pszichológus szerint ebben a szituációban mindenki biztonságban érzi magát, de megmarad az egyéni autonómia is,
Biztonságos és szorongó kötődése még akár jól is elsülhet, mert mindkét fél nyitott a kapcsolódásra, de azért nem spórolható meg a kapcsolatba fektetett munka. A biztonságos kötődésű emelheti a szorongót, akinek így könnyebb az aggodalmait leküzdeni.
ezen dolgoznia kell, és nem a biztonságos kötődésű tisztje lesz ezt rendbe rakni.
A biztonságos és elutasító-elkerülő kötődése igen ritkán működik, mert míg az előbbi intim kapcsolatra vágyik, az elutasító-elkerülő személyek a szakember szerint a felszínes, elvárások nélküli kapcsolódásokban érzik jól magukat.
A biztonságos és félelemteli-elkerülő kötődés közt az intimitás iránti nagyfokú vágy lesz a közös pont, ám a kapcsolat hemzseghet a konfliktusoktól.
ami szintén nem egészséges, mert a másik fél felelősségéből átvéve létrehozhatja a tanult tehetetlenségi mintákat is, ő maga pedig emészteni kezdi magát. A felelemteli-elkerülő partner érzelmi ambivalenciája is okozhat kellemetlenséget, amelyen dolgoznia kell.
amely rengeteg fájdalommal jár. Egyikük nagyon akar kötődni, a másik nagyon nem. Működőképes lehet a kapcsolat, de ez a páros az, akiknek a legtöbb melót kell fektetnie a közös metszetek megtalálásába és fenntartásába.
a pszichológus szerint. Az elérhetetlen idea. A félelem felerősödésével egyre jobban szorít, ami meg a másik legnagyobb félelme. A félelemben pedig nem találják meg a másiknak nyújtható biztonságot, hiszen ők sem érzik magukat abban.
Mindketten vágynak az intimitásra és a kapcsolódásra. A félelemteli elkerülőnek a kiszámíthatatlanságán kell dolgoznia, mert a szorongót a random elhagyás nagyon mélyre taszíthatja, a szorongónak pedig a gyeplőn kell engednie.
utóbbi megélheti függetlenségét, ami a félelemteli-elkerülőnek is helyet ad. Itt a probléma a félelemteli-elkerülő esetleges közeledése során merülhet fel, mert az elutasító-elkerülő ezt megneszelve hamar leléphet az addig működő se veled, se nélküled állapotából.
A szorongó és szorongó kötődése egy rémálomnak tűnhet, de igazából nem ördögtől való, mert
Ettől függetlenül az önmunka itt is nagy szerepet kell kapjon, mert hamar bele tudnak ragadni a mártír szerepbe, és saját magukat emésztik fel a kapcsolatban. Fontos, hogy ne egymásnak akarjanak megfelelni - vagy legalább dolgozzanak azon, hogy ez változzon.
Elutasító-elkerülő és elutasító-elkerülő kötődése a szakember frappáns megfogalmazásában a tipikus
Csak semmi kapcsolati mélység, mindenki megy a maga útján, és ez mindkettejüknek megfelel.
A félelemteli elkerülő és félelem teli elkerülő kötődése esetén is fontos dolgozni az elakadásokon. Általános, hogy ebben az esetben
Teljesen kiszámíthatatlan minden, nagyon nehezen megteremthető a biztonság - de szerencsére nem lehetetlen.
