Így került egy női börtönőr egy férfi börtönbe: „Megfogadtam, ha nyugtalanul alszom a munka miatt, otthagyom az egészet”
Gyeszát Emese bv. őrmester három éve szolgál a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben, egyike azoknak a hivatásos személyeknek, akik fiatal nőként, húszas éveik elején arra vállalkoznak, hogy az egyik legszélsőségesebb munkahelyen dolgozzanak. Munkája sokkal fontosabb, mint gondolnánk.
- Még nem voltál 20 éves, amikor elhatároztad, hogy jelentkezel a börtönbe. Miért döntöttél így?
- Korábban sosem gondolkodtam ezen, majd eljött a pályaválasztás ideje, és édesapám megjegyezte, hogy biztosan megállnám a helyem ezen a területen, bogarat tett a fülembe, és egyre több érvem lett a munka mellett. Végül azért választottam ezt a nem mindennapi hivatást, mert biztos megélhetést jelent, elvégre büntetés-végrehajtás mindig is lesz. A COVID alatt végeztem el az alapképzést, és hamarosan már itt voltam a börtönben.
- Mondjuk el, hogy az interjú ideje alatt éppen szünetet tartasz, vagyis itt ülsz velem szemben egyenruhában a börtön falai között és láthatóan elégedett vagy.
- Szeretem ezt a munkát! Szociális segédelőadóként én segítek abban, hogy a fogvatartottak kapcsolatba lépjenek a szeretteikkel, Skype-beszélgetést és személyes láthatást biztosítok számukra, ezen kívül én adom át a leveleket. Ugyanis itt a levelezés az egyik legelterjedtebb kapcsolattartási forma, az elítéltek leginkább így tudnak kommunikálni a külvilággal. Mondhatni, hogy
különben nem tudnának kapcsolatba lépni a szeretteikkel, legyen szó a szüleikről, testvéreikről, barátaikról, gyermekeikről vagy éppen a feleségükről, ez ugyanis egy férfi börtön.
- Azt akarod mondani, hogy fiatal nőként jogerősen elítélt férfiak között dolgozol? Sosem féltél?
- Mielőtt elkezdtem a börtönben dolgozni, megfogadtam, hogyha eltelik úgy egy hét, hogy nyugtalanul alszom a munka miatt, akkor otthagyom az egészet. De egyetlen nyugtalan éjszakám sem volt. Sokan gondolják azt, hogy nagy veszélynek vannak kitéve a börtönőrök és a nevelőtisztek, de ez maximum az amerikai börtönös filmekben és sorozatokban igaz. Kezdjük azzal, hogy a zárkák ajtaja zárt, nem úgy, mint a filmekben, ahol a rácsok mögül néznek fenyegető tekintettel az elítéltek. Vagyis az elítéltek nem látnak engem, amikor ott vagyok a körletben. Igazság szerint nem érzem, hogy félnem kellene. Az elmúlt három évben számos fogvatartottal találkoztam, közveszélyes személyekkel is, de még sosem tapasztaltam ellenállást.
- Úgy érted, tisztelnek?
- Mára kivívtam ezeknek az elítéltek tiszteletét, de azért ez nem volt mindig így. Amikor felszereltem, akkor éreztem, hogy kevésbé szófogadók, mint például a férfi munkatársaimmal.
ugyanakkor ma már elmondhatom, hogy kivívtam a tiszteletet.
- Hogyan sikerült?
- A válasz a kölcsönösség. Hiszen ahhoz, hogy megkapjam a tiszteletet, nekem is tisztelettel kell lennem a fogvatartottakkal szemben. Ez most is így van, igyekszem segíteni nekik abban, hogy fenntartsák a kapcsolatot a külvilággal és lássák a szeretteiket.
Nem lennék itt, ha nem hinnék abban, hogy az ember változhat. Fontos tisztázni, hogy ide senki sem jön magától, hogy itt kizárólag olyan személyek vannak, akik valamilyen bűnt követtek el, és ezért kaptak egy ítéletet. Ugyanakkor mindenkinek megvannak a jogaik, és a tévhittel ellentétben számos módszer segítheti a társadalomba történő visszailleszkedést
- Mi a helyzet a kollégáiddal? Hogyan fogadtak? A férfi börtönökben jellemzően férfi őrök dolgoznak.
- Nem ritka, hogy a férfi börtönőrök azt gondolják a női munkatársakról, hogy „itt van még valaki, akivel foglalkozni kell…”. Engem is egyfajta szkepticizmussal fogadtak, de sikerült beilleszkednem és ma jól érzem magam a munkatársaim között.
- Miért nem alkalmas erre a munkára a nagy többség?
- Nagyfokú fegyelmezettséget és koncentrációt igényel. Habár én még nem tapasztaltam ellenállást, ez nem azt jelenti, hogy soha nem is történhet ilyen. Nem véletlen, hogy számos olyan női börtönőr és nevelő van, akik sportolói múlttal rendelkeznek, mert ehhez a feladathoz legalább olyan fegyelmezettség kell, mint a sportoláshoz. A munka része az is, hogy előző nap nem megyek el bulizni vagy nem maradok fenn hajnalig, hiszen előírás, hogy a lehető legjobb állapotban vegyem át a szolgálatot.
- Egyre több fiatal lány jelentkezik börtönőrnek. Mi lehet ennek az oka?
Az egyenruha ereje biztosan az elsők között van. Ezt leginkább azok értik, akik egyenruhát viselnek. Én úgy érzem, hogy amikor felveszem az uniformist, akkor büszke lehetek magamra, nem beszélve arról, hogy a társadalom megbecsüli a munkánkat, ami jó érzéssel tölt el. És van még itt valami, ez egy nagyon változatos munkakör, szemben az irodai munkával, ami gyakran nagyon monoton. Itt nincsen két egyforma nap, és ez hívogató lehet a mai fiataloknak.
