Havi 5000 eurós átlagjövedelem, feleannyi munka és kevesebb vörös hús – radikális tervet mutattak be kutatók a klímaválság kezelésére
A kutatóintézet szerint a globális felmelegedést nem lehet pusztán technológiai megoldásokkal vagy zöld beruházásokkal megállítani, ha közben a világban tovább nő a vagyoni és hatalmi különbség a leggazdagabbak és mindenki más között.
Radikális társadalmi és gazdasági átalakítással kezelné a klímaválságot és a növekvő egyenlőtlenségeket a World Inequality Lab új jelentése. A jelentés egyik legfontosabb állítása az, hogy a klímavédelem és az egyenlőtlenségek csökkentése nem két külön ügy, hanem ugyanannak a problémának a része. A szerzők szerint a fosszilis energiahordozókról való leválás, valamint
a fogyasztás visszafogása sem lesz finanszírozható és politikailag fenntartható, ha közben nem csökken drasztikusan a vagyon és a hatalom koncentrációja.
A World Inequality Lab, amelynek egyik társigazgatója Thomas Piketty francia közgazdász, kifejezetten radikális tervet vázolt fel. A kutatók szerint a világ egy olyan jövő felé halad, amelyben egyszerre fenyeget a klímaösszeomlás, a gazdasági bizonytalanság és a társadalmi feszültségek erősödése.
Ezt szerintük csak akkor lehet elkerülni, ha a világ másképp gondolkodik a munkáról, a jövedelmekről, a fogyasztásról és a közszolgáltatásokról.
A jelentés többek között jelentős vagyonadót javasol a milliárdosokra, a munkaidő csökkentését, a fogyasztási szokások átalakítását, például a vörös hús fogyasztásának visszafogását, valamint azt, hogy az oktatás és az egészségügy sokkal nagyobb szerepet kapjon a gazdaságban.
A kutatók számításai szerint, ha ezeket az intézkedéseket megvalósítanák, a világ népességének többsége a század végére havi átlagosan 5000 eurós jövedelemhez juthatna. Ez mai árfolyamon nagyjából 2 millió forint körüli összegnek felel meg, bár a jelentés eredetileg euróban számol, és hosszú távú, 2100-ig tartó forgatókönyvet vázol fel.
A terv szerint a népesség 89 százalékának jövedelme 2100-ra megduplázódhatna. Közben a globális felmelegedést 2 Celsius-fok alatt lehetne tartani az iparosodás előtti átlaghoz képest.
Ez azért fontos, mert a nemzetközi klímapolitikában a 2 fokos határ régóta kulcsfontosságú küszöbnek számít: ennél nagyobb melegedés esetén sokkal súlyosabb környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel kellene számolni.
A jelentés szerzői szerint a jelenlegi politikai és gazdasági irány nem alkalmas arra, hogy megoldja a klímaválságot.
Úgy látják, hogy a világban erősödő nacionalista, jobboldali-populista politika és a milliárdosok növekvő befolyása inkább mélyíti a problémákat, mintsem megoldaná őket.
Thomas Piketty, a World Inequality Lab társigazgatója és a Paris School of Economics professzora élesen fogalmazott erről. Szerinte „az az ideológia, amelyet Trumpnál és a világban, Európában is megjelenő kis Trumpoknál látunk, egyszerűen nem fog eredményt hozni”.
Piketty szerint a világ előbb-utóbb kénytelen lesz eljutni az erőforrások és a hatalom együttműködésen alapuló újraelosztásához. Úgy fogalmazott, hogy ennek alternatívája környezeti, klímavédelmi és társadalmi szempontból is katasztrofális következményekhez vezethet.
A közgazdász szerint hatalmas kulturális, szellemi és politikai küzdelem zajlik arról, milyen irányba menjen tovább a világ. Piketty úgy látja, ebben mindenkinek szerepe van, mert a klímaválság nemcsak tudományos vagy technológiai kérdés, hanem társadalmi döntések sorozata is.
Thomas Piketty neve sokaknak A tőke a 21. században című könyvből lehet ismerős. Ebben részletesen írt arról, hogyan növeli a modern kapitalizmus a vagyoni egyenlőtlenségeket, és miért lenne szükség progresszív vagyonadókra. Piketty régóta azt állítja, hogy ha a kapitalizmust nem reformálják meg, az nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai instabilitáshoz is vezethet.
Az új jelentés több ponton is erre a gondolatra épít.
A szerzők szerint a klímaválságot nem lehet úgy kezelni, hogy közben érintetlenül hagyjuk a leggazdagabbak vagyonát, fogyasztását és politikai befolyását.
A terv egyik leglátványosabb eleme a munkaidő radikális csökkentése. A kutatók azt javasolják, hogy az éves munkaidő 2100 óráról 1000 órára csökkenjen. Ez körülbelül heti két és fél munkanapnak felelne meg.
Ez nem egyszerűen azt jelentené, hogy az emberek kevesebbet dolgoznak, hanem azt is, hogy a társadalom máshogy osztja el a munkát. A szerzők szerint a fizetett munka, az otthoni munka és a gondoskodási feladatok elosztását is igazságosabbá kellene tenni.
A jelentés szerint a nőknek és a férfiaknak azonos bért kellene kapniuk, és a háztartási, családi feladatokat is egyenlőbben kellene megosztaniuk.
A kutatók szerint a munkaidő csökkentése nemcsak életminőségi kérdés, hanem klímavédelmi szempontból is fontos lehet.
Ha a gazdaság nem kizárólag a folyamatos termelésre és fogyasztásra épül, akkor kisebb lehet az anyag- és energiafelhasználás is.
A jelentés tehát nem egyszerűen több szabadidőt javasol, hanem egy olyan társadalmi modellt, amelyben a jólét nem feltétlenül a folyamatos gazdasági növekedéstől függ.
A fogyasztási szokások átalakításának részeként a kutatók azt is javasolják, hogy az emberek egyenek kevesebb vörös húst. A jelentés szerint erre azért lenne szükség, mert a vörös hús, különösen a marhahús előállítása jelentős környezeti terheléssel jár, és világszerte az erdőirtás egyik fontos hajtóereje.
Ez nem azt jelenti, hogy a kutatók mindenkitől azonnali és teljes húsmentességet várnának el, hanem azt, hogy a jelenlegi fogyasztási szokások hosszú távon nem fenntarthatóak. A jelentés logikája szerint a klímaválság kezeléséhez nemcsak az energiatermelést kell átalakítani, hanem azt is, hogyan élünk, mit fogyasztunk, és milyen gazdasági tevékenységeket tartunk értékesnek.
A leggazdagabbak sokkal erősebb adóztatása a terv központi eleme.
A kutatók szerint a szupergazdagok aránytalanul nagy felelősséget viselnek a klímaválságért, részben a fogyasztásuk, részben a befektetéseik, részben pedig a gazdasági és politikai befolyásuk miatt.
A jelentés szerint a jelenlegi rendszerben a profit gyakran fontosabb szempont, mint a fenntarthatóság.
A terv alapján a milliárdosok globális vagyonrészesedése a jelenlegi 6 százalékról 0,05 százalékra csökkenne. Ezzel párhuzamosan a világ legszegényebb 50 százalékának vagyoni részesedése 2 százalékról 30 százalékra nőne.
Ez hatalmas átrendeződést jelentene a világgazdaságban. A kutatók szerint azonban éppen ilyen mértékű változásra lenne szükség ahhoz, hogy a klímavédelmi átállás ne csak a tehetősebb országok és társadalmi csoportok számára legyen kezelhető, hanem a szegényebbek számára is igazságos és elfogadható maradjon.
A jelentés az oktatás és az egészségügy szerepét is jelentősen megnövelné.
A kutatók azt javasolják, hogy az oktatási kiadásokat fejenként 8400 euróra, az egészségügyi kiadásokat pedig fejenként 14 400 euróra emeljék.
Piketty szerint ennek nemcsak szociális, hanem környezetvédelmi oka is van. Úgy fogalmazott, hogy egy plusz eurónyi GDP az oktatásban és az egészségügyben három-négyszer kisebb anyag- és energiafelhasználással jár, mint egy plusz eurónyi GDP a feldolgozóiparban. Vagyis
ha a gazdaság nagyobb része az oktatásra, egészségügyre és gondoskodásra épülne, az kisebb környezeti terheléssel járna, mint ha ugyanazt a gazdasági növekedést ipari termeléssel érnék el.
A szerzők szerint ezért kulcskérdés, hogy milyen ágazatokra épül a jövő gazdasága. Nem mindegy, hogy a növekedés még több árutermelést, energiafelhasználást és fogyasztást jelent, vagy inkább jobb oktatást, jobb egészségügyi ellátást, több gondoskodást és nagyobb társadalmi biztonságot.
A jelentést összesen 45 kutató készítette. A fő szerzők között Thomas Piketty mellett Lucas Chancel, Cornelia Mohren, Rowaida Moshrif és Moritz Ordesky szerepel. A szerzők közgazdászok és társadalomkutatók, akik régóta foglalkoznak a vagyoni egyenlőtlenségek, a klímaválság és a gazdagabb, illetve szegényebb országok közötti különbségek kapcsolatával.
A kutatók szerint a javasolt változások útjában nem elsősorban technikai vagy pénzügyi akadályok állnak. Szerintük
a legnagyobb probléma az, hogy nincs elég erős közös politikai vízió arról, milyen lenne egy igazságosabb és fenntarthatóbb világ.
A jelentés tehát nem egyszerűen néhány klímavédelmi intézkedést sorol fel, hanem egy teljesen más társadalmi modellt vázol fel. Ebben a modellben a leggazdagabbak sokkal kevesebb vagyonnal és befolyással rendelkeznének, a többség viszont magasabb jövedelemhez, jobb közszolgáltatásokhoz és több szabadidőhöz jutna. A munkaidő csökkenne, a fogyasztás visszafogottabbá válna, az oktatás és az egészségügy pedig nagyobb szerepet kapna.
A World Inequality Lab szerint ez nem utópia, hanem politikai döntés kérdése. A kutatók úgy látják, hogy a világ jelenlegi pályája a klímaválság és az egyenlőtlenségek további mélyüléséhez vezet. A kérdés szerintük az, hogy a társadalmak képesek-e időben elfogadni egy olyan újraelosztáson alapuló modellt, amely egyszerre kezeli a környezeti és a társadalmi válságot.
A javaslat biztosan heves vitákat vált majd ki, hiszen nagyon mélyen nyúlna bele a jelenlegi gazdasági rendszerbe.
A milliárdosok erőteljes megadóztatása, a munkaidő megfelezése, a húsfogyasztás visszafogása és a közszolgáltatások radikális bővítése olyan lépések, amelyek sok országban politikailag rendkívül nagy ellenérzéssel találkozik.
A kutatók azonban éppen azt állítják, hogy a klímaválság súlyossága miatt már nem elegendőek a kisebb korrekciók. Szerintük a következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a világ továbbra is a jelenlegi, egyenlőtlenségeket növelő gazdasági modellben próbálja-e kezelni a felmelegedést, vagy képes lesz összekapcsolni a klímavédelmet a társadalmi igazságossággal.
Via DailyMail