„Kéne”-írta a férjem kisiskolásként a Lego-katalógusból kimazsolázott kódszám elé a Jézuskának címzett levélbe.

„Egy igazi repülő seprű” - írta november elején a tízéves Harry Potter-rajongó lányom az angyaloknak szánt A4-es lap egyik sarkába.

Gyerekként olyan könnyű ezeket a lapokat teleírni, hiszen sem anyagi, sem fizikai gátak nem szabnak még határt a vágyaknak. Aztán ahogy megyünk bele a korba, úgy nehezülünk bele a sárba az ilyen kérdésekkel kapcsolatban.

Vagy mégsem?

Tudunk még kérni, kívánni határok nélkül?

Kávékapszula csomag helyett Ducati Monstert, robotgép helyett pozitív terhességi tesztet kérni a fa alá?

Egy kérdőív szerint igen!

Ó, mondd, te mit választanál?

November közepén a seprű-vágyó nagylányom megkérdezte tőlem, ÉN mit szeretnék karácsonyra… és percekig hallgattam.

Egyfelől kedves csapdát sejtettem, és nem szerettem volna olyat mondani, ami számára nem beszerezhető, és nagylány módjára meg tud lepni majd vele.

de hát ilyet nem mond az ember a lányának, főleg, mivel három gyerekes anyaként pontosan tudom, hogy nagyobb esélyem van egy millió dollárra, mint a fenti vagy egy ahhoz hasonló kívánság teljesülésére.

És persze hazudni se akartam, hogy nem vágyom semmire, így végül azt válaszoltam, hogy egy szép natúr színű bögrének nagyon örülnék, mert abból sosincs elég (és mert ez tényleg így van) .

Ezek után persze még sokáig gondolkoztam magamban, mit kellett volna válaszolni, vagy mit válaszolnék erre a kérdésre, ha egy felnőtt teszi fel, mert mert hát ilyenek ezek a momnéziás áthuzalozott neuronok, akkor is a gyerekre fókuszálnak, amikor épp másra is lehetne.

Végül arra jutottam, áthárítom a kérdést az ismerőseimre, és egy egyáltalán nem reprezentatív kérdőívben tudakolom meg őket vágyott és szeretett, vagy rettegett és gyűlölt karácsonyi ajándékaikról, hátha kapok pár jó tippet a következő évekre.

Kérni tudni kell

Az első kérdésre (Ennek örülnék a legjobban idén karácsonykor (tárgyi ajándék) ) jöttek a legkülönfélébb válaszok, volt itt a praktikus, kézzel fogható kérésektől kezdve (új monitor, telefon, korcsolya) az énidőbe hajló vágyakon át (egészségtámogató gyógyfürdő belépő, futócipő, utazás meleg helyre) a patika állapotú Ducati Monster-ig minden. Utóbbihoz a válaszadó szerényen egy garázst is kért volna (mégiscsak könnyebb azt a patika állapotot egy fedett helyiségben való tárolással meghosszabbítani), de

A könnyen és kevésbé könnyen elérhető kívánságok mellett többen jelezték, hogy ők nem kérnének semmit, mert bármire is lenne szükségük, azt megveszik maguknak. Volt, aki kerek-perec megírta, hogy ő évekkel ezelőtt leszoktatta a családot a felesleges ajándékozásról, megkímélendő mindenki idegrendszerét és pénztárcáját.

Egy ilyen felállás persze nem csak egyetlen személy döntésén múlik, ahol kisgyerekek is vannak az ajándékozotti körben, ott ez nehezen kivitelezhető. Ugyanakkor ezen csoportokban a felnőttek számára kiváló inspirációforrásként szolgálhatnak a gyerekek, mint például az egyik válaszadónál, aki így írta le az egyik ilyen, meglepően szabad asszociációs esetet:

Van, aki már alig várja, hogy felnőjenek a gyerekek és kivezethessék a kötelező ajándékcserét, míg mások abban az élethelyzetben vannak, hogy már annak is örülnének, ha eljutnának a család fogalom egyes szám első személyben történő használatáig, és idén csak egy (saját) pozitív terhességi tesztet szeretnének betenni a fa alá.

Ennél a kérdésnél jólesően sokféle volt a válasz, magtej készítő gép és új autó, ékszer és Grecsó-könyv, terasz és járda… ahányan válaszoltak, annyiféle kívánság érkezett.

Nagyon egyforma válaszok érkeztek viszont a következő kérdésre:

Ennek örülnék a legjobban idén karácsonykor (nem megfogható ajándék):

A kitöltők egyöntetűen béke, szeretet és nyugalom-csomagokat szeretnének a megfoghatatlan ajándék-zsákból, megfejelve esetleg némi utazással, bár volt, aki pont azt kívánta, hogy ne menjen el ezzel annyi ideje ( ő valószínűleg egy másfajta értelembe vett helyváltoztatásra gondolt).

A dobogóra felkerült még az egészség, némi szabadidő távol a családtól, de

az időgép (ez már jóval életszerűbb), és volt, aki ugyancsak utazást kért, csak nem saját felhasználásra, hanem az ország vezetősége részére, csak oda jeggyel.

Öröm kapni

Szerettem volna tudni, volt-e a kérdőív kitöltőinek kedvenc karácsonyi ajándéka, olyan valami, amire nagy szeretettel emlékeznek vissza. Kérdeztem őket tárgyi és nem megfogható változatról is, előbbiek között volt valószínűleg óvodás-kisiskolás karácsonyi ajándék Barbie-ház, puha köntös és korcsolya is, kamaszként kapott gördeszka, walkman vagy első mobiltelefon (főleg a vele járó szabadság miatt volt hatalmas öröm), vagy például szerszámkészlet és flex, amiről azt sejtjük, inkább az iskolás időszak utáni karácsonyok egyikén kerülhetett a fa alá.

A tárgyi válaszok közé nem meglepő módon azért becsúszott elég sok tárgynak nem nevezhető ajándék is. Élőben átélni az amerikai családi filmekben látott, dobozból kiugró kiskutya okozta öröm-sokkot igazán felejthetetlen élmény, akinek pedig karácsonykor vagy az előtte lévő napokban születik meg a várva várt gyereke, annak valószínűleg már nem tud az élet nagyobb ajándékot adni.

A megfoghatatlan kategóriába pedig olyan válaszok érkeztek, amik leírva sablonosnak, súlytalannak tűnnek, átélve őket azonban igazi pozitív érzelmi cunamival járnak. Ilyen,

amikor utolsó hetekben lévő második várandósság alatt is sikerül tökéletes karácsonyi vacsorát rittyenteni a kis családnak, vagy amikor a csengőszóra lesietnek az unokák, végigéneklik a ragyogó fa mellett állva a Mennyből az angyalt, majd az egyik unoka felkiált: Most még egyszer!... és az egész család újra megcsinálja az egészet.

Örök tüskék

A karácsony a törpök életéhez hasonlóan sem csak csupa játék és mese. Meg szerettem volna kérdezni az ismerősöket a rossz élményeikről is, hiszen ezek is hozzátartoznak az élethez.

A kellemetlen vagy egyenesen gyűlölt tárgyi ajándékok között volt csaptelep, porszívó, kínai vackok, természetesen zokni és bögre, de az egyik válaszadó komplett történettel válaszolt, ezt alább változtatás nélkül közöljük:

Mai napig nem tudom, hogy maga az úszódressz, vagy az üzenet volt-e a rosszabb ajándék. Soha többet ilyen megalázó ajándékot nem kaptam szerencsére senkitől.

Alázásból sajnos másnak is kijutott, a megfoghatatlan rossz-ajándék kategóriában ebből több is volt, emellett szerepelt még minősíthetetlen káromkodás, hányós vírusos betegség, műtét, és sajnos olyan, is, amikor először kellett egy pótolhatatlan személy nélkül tölteni az ünnepet.

Az utolsó előtti kérdés azt próbálta feltérképezni, mik azok a tárgyak, amiknek soha, semmilyen körülmények között nem tudna örülni a kitöltő. Ide is egészen változatos válaszok érkeztek:

sokan rettegnek a rossz könyvektől vagy a fényképes csetreszektől, egyesek a WC-kefétől, egy nagyobb csoport pedig a különféle, láthatóan már több ajándékozottat megjárt bonbonoktól irtózik.

És hogy valami kedvessel zárjuk a sort, az utolsó kérdésben a válaszadók által adott legnagyobb örömöt kiváltó ajándékra voltam kíváncsi. Itt a legmeglepőbb az volt, amikor két, egymástól független válaszadó is az akváriumot írta. A többiekéből viszont szép, változatos lista állt össze, hiszen volt benne Lego vonat, csillagnéző távcső, gitár, robot porszívó, hatalmas plüssmackó, nagyszülőknek szánt komoly jelzésértékkel bíró babacipő vagy olyan Matchbox, amit az ajándékozótól még gyerekkorában loptak el (mármint nem maga az ellopott darab, hanem egy pontosan ugyanolyan).

A kérdőív eddig tartott, a válaszok azóta is jönnek, én pedig örömmel nyugtáztam, hogy ha nekem kellett volna válaszolnom a kérdésekre, a kedvenc ajándék és legkedvesebb ajándékozás kategóriába is ugyanazt a történetet írtam volna: amikor a most tíz éves nagylányom egy (jó ) pár évvel ezelőtt azt válaszolta a „Mi volt a legjobb ajándékod idén Karácsonykor?” kérdésre: