Vége a barbiecore-nak és a többi mikrotrendnek: 2026-ban a ruhád már nem trendet, hanem téged üvölt a világba
Aki 2026-ban még mindig azt hiszi, hogy a divatot követni annyi, hogy tudja, valami éppen „-core”, az valószínűleg lemaradt egy-két körről. A gyorsan pörgő, TikTokon felkapott és két hét alatt elásott mikrotrendek kora látványosan lecsengett.
A ruhatárad nem azt üvölti, hogy képben vagy a legújabb hóborttal kapcsolatban, hanem azt meséli el, hogy ki vagy, mit gondolsz a világról, és igen, hogy milyen neműnek határozod meg magad – vagy éppenséggel hogyan utasítod el az egészet.
A háttérben ott van a divatipar kollektív gyomorgörcse. A meghatározó State of Fashion 2026 jelentés szerint az iparági vezetők közel fele romló gazdasági környezetre számít, 76 százalékuk pedig a vámokat tartja a legnagyobb fenyegetésnek.
A „vibe-gazdaság” korában a márkák már nem termékeket adnak el, hanem életérzést, közösséget és hiteles történetet. Ennek a legkézzelfoghatóbb jele a „Goldilocks farmer” diadalmenete: a se nem túl szűk, se nem túl bő nadrág, ami nem akar semmilyen trendcsúcsot megmászni, csak egyszerűen jó és időtálló.
Ez a személyes szabadság térképezi át a nemi kategóriákat is.
A vásárlók több mint harmada vett már a saját nemi identitásán kívüli kategóriából ruhát, a Z generációnál ez az arány már az 50 százalékot súrolja. A gyakorlat persze még döcög, a gender-semleges kínálat legnagyobb buktatója a méretezés, ami még mindig a bináris testképekre épül. A megoldást az állítható, több testalkaton is működő szabásminták jelenthetik. Alessandro Michele, a Gucci korábbi, jelenleg a Valentino kreatív igazgatója ezt a filozófiát már évekkel ezelőtt megfogalmazta:
- mondta a The Guardiannek. Alok Vaid-Menon író és performanszművész szerint a megoldás az, hogy
Ez a szemlélet persze kiveri a biztosítékot a kultúrharc másik oldalán.
A vita évek óta ugyanazok mentén zajlik, amióta Candace Owens konzervatív kommentátor Harry Styles Vogue-címlapja után kiposztolta, hogy „nincs olyan társadalom, amely erős férfiak nélkül fennmaradhatna… Hozzuk vissza a férfias férfiakat.” Styles válasza azóta a progresszív önkifejezés egyik mottója lett:
És hogy mit hordunk majd 2026-ban? A kifutók képe egyszerre játékos és pragmatikus. Visszatérnek a strukturált, derékhangsúlyos, ’80-as éveket idéző irodai sziluettek, de közben velünk maradnak a nagy volumenű, rétegzett megoldások is.
A bogyós gyümölcsök sötét árnyalatai és a kakaóbarna tónusok kulcsszerepet kapnak, ahogy a csipke és a kockás minták is.
Az esztétika ugyanakkor egy új, komorabb réteget is kap. A WGSN trendkutató cég a „védelem esztétikájának” nevezi azt a jelenséget, amikor a dizájn részévé válnak a biztonsági elemek: a karabineres rögzítések vagy az RFID-blokkolóval ellátott zsebek már nemcsak funkcionálisak, hanem identitásjegyek is. Ezzel párhuzamosan az exkluzivitás is új értelmet nyer: a „gatekeeping”, vagyis a tudatos információ-visszatartás a kulturális tőke védelmét szolgálja, a tudatos offline létre való törekvés pedig, a „digitális privilégium”, maga is státuszszimbólummá válik.
A gazdasági nyomás és az értékalapú gondolkodás közben
Az online viszonteladás piaca globálisan a 367 milliárd dollárt (kb. 121 ezermilliárd forintot) is meghaladhatja. A Vintedhez hasonló platformok bevételei robbannak, az árak pedig várhatóan még több vásárlót terelnek a használt, de egyedi darabok felé.
