Egy véletlen „baleset” miatt tette Coco Chanel a napbarnított bőrt a luxus jelképévé
Már 55 éve nincs velünk a divat királynője, ám divatról vallott számos gondolata és életfilozófiája máig hatással van a divatiparra.
Gabrielle „Coco” Chanel 1971. január 10-én, 87 évesen hunyt el a párizsi Ritzben.
Nehéz ma elképzelni, de a XIX. század elejéig a hófehér bőr számított a rang és a gazdagság jelének. A napbarnított bőrt lenézték, mert viselőjéről elárulta, hogy a szabad ég alatt, valószínűleg kétkezi munkával keresi a kenyerét.
Az 1920-as években azonban minden megváltozott egy véletlennek köszönhetően. Coco Chanel rendszeresen nyaralt gazdag barátaival a francia Riviérán, St. Tropez, Cap d’Antibes és Monte Carlo napsütötte üdülőhelyein.
De nem csak Chanel írta át a szabályokat. Párizs ekkoriban rajongott Josephine Baker énekesnőért is, akit csak „karamellbőrűnek” neveztek. Kettejük hatására a nyugati társadalomban a bőr barnasága hirtelen az egészséggel, a gazdagsággal és a luxussal lett egyenlő. A divatvilág azonnal ráharapott a trendre, a Vogue magazin már 1929-ben külön cikkekben foglalkozott a napbarnítottsággal. A szépségipar is gyorsan reagált: Jean Patou divattervező 1927-ben dobta piacra a Huile de Chaldée nevű napozóolajat, az egyik első ilyen terméket.
A barnára sült bőr így egy csapásra
Bár a történet egy népszerű legenda, és a változás egy összetettebb társadalmi folyamat eredménye volt, Chanel vitathatatlanul a napbarnított bőr arcává vált, és örökre megváltoztatta a szépségről alkotott képünket. Ahogy ő maga fogalmazott:
„Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.”
