Mautner Zsófi: „Minél több ízzel, étellel találkozom, annál éhesebb leszek”
Mautner Zsófi magyar gasztroblogger, gasztrofilantróp és médiaszemélyiség. Hírnevét főleg az Édes Élet című gasztroblogjának köszönheti, ahol édesipari receptekkel és élménybeszámolókkal foglalkozik. Rendszeresen szerepel televíziós műsorokban, és számos gasztronómiai projektben vesz részt. Emellett aktív a közösségi média terén is, rendszeresen oszt meg inspiráló tartalmakat a követőivel.
- Sorra írod az új recepteket. Mondd, nem fenyeget a kiégés veszélye?
- Nem fordulhat elő kiégés. A gasztronómia egy roppant sokoldalú világ, ami mindig tartogat valami újat. Ehhez hozzátartozik, hogy engem folytonos belső motiváció hajt a munkámban, úgy érzem, hogy minél több ízzel, étellel találkozom, annál éhesebb leszek és annál többet akarok írni. De a konyha nemcsak a receptekről szól, hanem kultúrákról, termelők munkájáról és az emberekről.
- Úgy érted, hogy az elmúlt húsz évben sosem akartad feladni, sosem fulladtál ki?
- Nem mondanám. A kitartásomat a gasztronómia iránti szenvedély táplálja, ezért
Ugyanakkor sok olyan gasztronómiai bloggert és szakácskönyv-írót láttam, akik néhány év után letértek erről az útról, mert ők hirtelen felindulásból kezdték az egészet, és ezért hamar kiégés közeli állapotba kerültek. Míg azok, akik hosszú évtizedek óta ugyanazzal a szenvedéllyel kísérleteznek az új receptekkel, valószínűleg mindig is a konyha szerelmesei maradnak.
- Te mikor estél szerelembe?
- A gasztronómia a Brüsszelben töltött évek alatt vált szerelemmé, amikor a kétezres évek elején szakdiplomataként dolgoztam Belgiumban.
Kezdetben leginkább magamra, majd a brüsszeli magyar kollégáknak és végül a nemzetközi munkatársaknak is. Magyar esteket tartottam, ami abban merült ki, hogy mindenféle magyar ételt főztem a diplomata társaimnak. Közben egyre több mondanivalóm lett, ezért 2005-ben blogírásba fogtam, és
másoknak nem árultam el, és mindig megmosolyogtam, amikor kiderült, hogy a diplomata kollégák olvassák a blogomat, sőt főznek belőle, miközben fogalmuk sem volt róla, hogy én állok a receptek mögött.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
- Úgy tudom, hogy nincs még egy olyan gasztronómiai író Európában, aki korábban diplomataként dolgozott. Bátor váltásra szántad el magad, a diplomaták hívogató világát hagytad ott a főzés miatt.
- Valójában több közös van diplomáciában és a gasztronómiában, mint gondolnánk. Kommunikáció, utazások, konfliktuskezelés és még hosszan sorolhatnám. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy elválasszam egymástól ezt a két életszakaszt. Húsz év telt el azóta, hogy elindult a blogom, húsz év alatt sokat változtam, átkerültek a hangsúlyok.
Volt olyan időszak, amikor mindennap szerepeltem, mindennap kamera előtt főztem, és mint mindennek, ennek is megvolt a maga helye és ideje, de ma inkább olyan feladatokat vállalok, amelyekben elmélyülhetek.
- A receptjeid hosszabbak, mint más szakácskönyvekben. Miért írsz hosszú recepteket?
- Szeretném, hogy mindenkinek sikerélménye legyen a konyhában, annak is, aki kevesebb tapasztalattal rendelkezik ezen a téren. Ehhez pedig részletes leírásra van szükség.
- Itt van a húsvét! Milyen fogásokkal készülsz erre az alkalomra?
- Nálunk a húsvét egy családi ünnep, ilyenkor összejövünk a kunmadarasi családi házban, és megterítünk a verandán. Erre az alkalomra hagyományos ételek kerülnek az asztalra, mint a főtt sonka és a kalács, ha kapok bárányt, akkor medvehagymás báránysült is. De maximum a desszertekkel kísérletezek. Aki ismer, tudja, hogy megszállottan kutatom a világ különböző ízeit, viszont az ünnepek alatt nem szívesen készítek más fogást, mint a hagyományos ételeket.