Ezt kell tudnia minden lánynak, aki apa nélkül nőtt fel, vagy "elvált apja" van
Az édesapa a legfontosabb férfiminta. Ahogy ő funkcionál a családban, ahogy szereti és védi az anyát és a gyerekét/gyerekeit, az ő nyugalma, tekintélye, biztonságot adó jelenléte a felnőtt, egészséges női lélek kialakulásának egyik alapja.
De mi történik, ha ez nincs meg? Ha egy kislány apa nélkül nő fel, vagy azért, mert már a születése előtt szétmentek az anyával, vagy korán meghalt, vagy - ami talán a leggyakoribb - elváltak, és az apa "lépett ki" a lánya életéből? Bár szerencsére rengeteg apa van, aki a válás ellenére is mindent megtesz, hogy továbbra is teljes értékű szülőként funkcionáljon, egy kislány életében ez mindenképpen óriási lelki törés, amiről nem árt néhány dolgot tudni, hogy felnőttként ne nyomja rá a bélyegét az "elszenvedő gyermek" párkapcsolataira.
Először is: az a kislány, akit az apja "elhagyott", az esetek nagyon nagy részében állandó bűntudatot érez. Nem tudja még megérteni a szülei párkapcsolati dinamikáját, ezért leegyszerűsíti a dolgokat: apa azért hagyott itt, mert rossz voltam.
Az ilyen lányok felnőtt korukban fokozottan hajlamosak belesétálni manipulatív, sőt bántalmazó kapcsolatokba. A bántalmazó partner ugyanis mindig a bűntudatra játszik rá, itt pedig ezt a bűntudatot "készen kapja". Ezek a nők mindig erőn felül megpróbálnak alkalmazkodni a párjukhoz, mert úgy érzik, ha hibáznak, megint elhagyják őket.
Másodszor: aki apa nélkül nőtt fel, az nagyon gyakran férfiminta nélkül marad. Ha nincs a közelben egy másik szerető, gondoskodó férfi (nevelőapa, akár nagybácsi, nagypapa), akitől a kislány "átvehet" egyfajta férfi-képet, az a lány felnőtt korban szintén nehezebben boldogulhat a párkapcsolataiban.
A párválasztásban mindig az elsődleges férfimintához viszonyítunk - akár úgy, hogy hasonlót szeretnénk, akár úgy, hogy valamilyen okból épp az ellenkezőjét -, de ha ilyen viszonyítási alap nincs, akkor az immár felnőtt nőnek fogalma sincs, milyen párt is keres valójában.
A nulláról kell építkeznie, épp ezért sok rossz választása lesz, vagy ha talál egy igazán jó partnert, nem tudja megbecsülni. Egyszerűen azért, mert nem érti, nem érzi, milyen a "jó férj".
Harmadszor: az apa nélkül felnőtt lányoknak sokszor elképesztően kicsi az önbizalma. Megtörik ugyanis bennük az úgynevezett "ősbizalom", amely még csecsemőkorban, a szülőktől ered (ideális esetben). Vagyis a tudat, hogy már az a tény, hogy a világon vagyok, szerethetővé és valakiknek fontossá tesz engem. Nem kell a szeretetért "megdolgoznom", nincs olyan, hogy nem vagyok elég jó, mert az apámnak/anyámnak minden hibámmal együtt én vagyok a legjobb.
Akinél az egyik szülő - jelen esetben az apa - nem adja meg ezt az érzést, az a kislány mindig komoly önbizalomhiánnyal küzd majd. Nőként is nehezen hiszi el, hogy önmagában is szerethető, hiszen nem tapasztalta meg ezt az érzést.
Nem biztos, hogy a fenti három tényező minden apa nélkül felnőtt nőnél megjelenik. Ott, ahol az apa a válás ellenére is a lánya életének a része marad, a férfiminta, az érzelmi biztonság és a feltétel nélküli szeretet érzése is viszonylag stabilan kiállhatja az idők próbáját. De ha mégsem, akkor felnőtt nőként jobb, ha tudatosítjuk magunkban az "apanélküliség" lehetséges lelki hátrányait, és szükség esetén szakemberrel együtt próbáljuk megerősíteni az önbizalmunkat, és stabil, felnőtt kötődési mintákat kialakítani. Ez megvédhet bennünket a bántalmazó, manipulatív, "leuraló" párkapcsolatoktól, vagy az olyan kétes kimenetelű, önbizalomromboló érzelmi kötésektől, mint például a szeretői viszony.
Címkép: Pixabay
