- Komolyan, még nekik is adjunk? Nem lehetne, hogy a gyerekeinkre költjük ezt az összeget?

- Nálunk a nagyobbik gyereknél bevált, hogy ajándékkosarat készítünk, és mindenki rak bele valami apróságot, szerintem ezt ebben az osztályban is meg tudnánk csinálni. Egy kis házi süti vagy kézműves apróság mindenkinek belefér az idejébe, nem?

- Ne haragudjatok, én ki se látok a munkából, nagyon szívesen utalom a rám eső összeget, de nem tudok idén ennél mélyebben foglalkozni a témával!

- Bocs, de én pont nem akarok még az etika tanárnak is adni valamit, heti egy órát tart a gyerekeknek, nehogy már…

Az alábbi mondatok bármely szülői levelezőlistán felbukkanhattak az elmúlt napokban. Karácsonyozni ugyanis az iskolában is szoktunk, és nem csak a gyerekek húznak nevet vagy angyalkáznak  az adventi időszak alatt, hanem a legtöbb helyen a tanárok is megajándékozásra kerülnek. Nincs két egyforma osztály, tanár és tanév sem, az alábbi kérdések viszont minden évben új kihívás elé állítják a szülőket.

Kell-e egyáltalán ajándékot adni bármelyik tanárnak, amikor ez állítólag egy családi ünnep?

Kell-e az osztályfőnökön kívül másnak is adni valamit?

Együtt adjon az osztály, vagy mindenki maga döntse el, ad-e, és ha igen, mi lesz az?

Minden év novemberében olvashatunk arról az interneten és a különböző fórumokon, milyen ajándéknak örülnek a tanárok igazán.

Volt köztük alsós osztályfőnök, napközis tanár, általánosban oktató gyógypedagógus és logopédus, igazgatóhelyettes és felsős tagozatban vagy középiskolában dolgozó szaktanár is.

A válaszokból pedig az derült ki számomra- nem nagy meglepetésként- hogy ajándékozás kérdésében a pedagógusok is ugyanolyan különböző emberek, mint a pékek, a politikusok vagy a pedikűrösök: van, aki a mézeskalácsnak örül, míg a másikat ki lehet vele kergetni a világból, van, aki végtelenül személytelennek tartja, ha utalványt kap, míg mások kifejezetten szeretik, ha hasznos dologgal lepik meg őket.

Abban viszont az összes válaszadó egyetértett, hogy a gyerekektől kapott bármilyen kedvesség és a szülőktől érkező megbecsülés minden ajándéknál többet ér.

Az alábbiakban a rövid kérdőív négy kérdésére adott válaszok szöveges összegzését olvashatjuk.

Legkedvesebb karácsonyi ajándékom a tanulóktól/szülőktől ez volt:

Nem reprezentatív felmérésemben mézeskalács, ajándék utalvány, receptkönyv és „csendkupon” is felkerült a szeretem-ajándékok listájára.

Utóbbit egy hetedikes osztályától kapta a válaszadó tanár, rögtön három darabot! A kupon a felmutatásától kezdve 45 percig volt éles, és állítólag valóban működött.

Egy másik osztályfőnöknek minden gyerek hajtogatott egy pillangót, amit egy faágra feltűztek, mindegyikre ráírták a neveiket, és a napokat, amikor értük, pedagógusokért imádkoznak. A lélekkel megtöltött ajándéknak azóta is kitüntetett helye van a tanár otthonában.

Hasonlóan személyes és szívmelengető ajándék a „szeretet-befőtt”, melybe a gyerekek kedves üzenetei kerültek, vagy az a saját készítésű, díszkötéses receptkönyv, amit a diákok írtak, a szülők fotóztak.

Sokan azt hiszik a szülők közül, hogy mézeskalácsot, gyertyát vagy karácsonyi díszt ajándékozni snassz dolog. Pedig a megkérdezettek közül többen is ezeket írták, mint legkedvesebb ajándék. Ugyanezt gondolják az ajándékutalványról is, holott ha az személyre szabott, akkor igenis lehet jól sikerült ajándék. Egy fiatal, csinosan öltözködő tanító néni valószínűleg nagy örömmel fogad egy ruházati vásárlási utalványt, egy matek szakos tanár úr viszont lehet, hogy nem lelkesedne érte. Neki lehet, hogy az melengetné meg a szívét, ha kapna egy páros belépőt egy előadásra a kedvenc színházában.

Összességében tehát elmondható, hogy minden tanár örül a szívből jövő, a közös kapcsolatra építő, az ajándékozott ízlésének és személyiségének ismeretében kiválasztott ajándéknak.

Legrosszabb karácsonyi ajándékom a tanulóktól/szülőktől ez volt:

Változatos válaszok érkeztek erre a kérdésre is. A negatív dobogó legfelső fokára a bögrének sikerült felkapaszkodnia. Ebből a legrosszabb egyébként az változat volt, aminél a kerámiára a tanuló arcát is rárakták, és mellé csaptak még egy, ugyanezzel a „mintával” díszített kistáskát és gyertyát is.

Többen írták az üveg bort, ami gyakorlatilag a férfi ajándékok „virágcsokra”, hiszen hacsak nem ismeri az ember a tanár ízlését, nagyon nehéz jól választani. Egy üveg pezsgő egy olyan pedagógus hölgynek is kellemetlen emlék, akiről az egész osztály tudta, hogy az ajándékozás idején várandós volt.

Az alkoholoknak csak egyesek által fogyasztott formája, a kölni is felkerült a negatív listára, ahogy a művirág, a csillivilli aranyozott Mikulás-szobor, a vintage rózsás óra faládán (ezt nem is tudjuk értelmezni), a váza vagy az elektromos fogkefe. Utóbbi átadását szintén nehéz szekunder szégyenérzet nélkül elképzelni… És hogy valami egzotikus is színesítse a rossz-ajándékok listáján: van, akinél a kínai szélcsengő verte ki a biztosítékot.

Többen megjegyezték, hogy mindig rossz érzés olyat kapni, amiről egyértelmű, hogy kényszerből adják, viszont szeretettel és jószándékkal vezérelve bármilyen rossz ajándék lehet jó élmény.

Még sose kaptam ilyet a tanulóktól/szülőktől, de nagyon örülnék neki:

Kíváncsi voltam, van-e olyan tárgy, figyelmesség, aminek nagyon is tudnának örülni a tanárok, de valamiért még egyik diáknak vagy szülőnek se jutott eszébe ezzel lepni meg őket.

Értelemszerűen itt volt a legnagyobb szórás a válaszok között, és sokan írtak olyan ajándékot, amit mások már kaptak, és örültek neki. Ilyenek a különböző utalványok (többen írták a könyvutalványt illetve a MÜPA-ba szóló belépőt), volt, a már említett, tanulók által összeállított receptes könyv vagy a gyertya, házi süti, mézeskalács .

A random kedvességnek is sokan örülnének, mint egy túrórudi februárban, amikor mindenki mélypontont van, vagy egy közös éneklés, vers a szünet előtti utolsó órán.

Ez lehet egy közös vállalás (házifeladat elkészítése egy hétig minden nap mindenkitől), egy tanóra, amit a diákok tartanak meg, vagy egy tanár számára készített dolgozat, ami az osztályról szól.

Apróságok is felkerültek a listára, mint a különleges süti kiszúró vagy egy IKEA adventi naptár, és volt, akinek az is elég ajándék, amikor szaladnak elé és öleléssel üdvözlik, vagy amikor beavatják az apróbb-nagyobb titkaikba, és a beszélgetést követően látja rajtuk, hogy új lendületet kapnak.

Még sose kaptam ilyet a tanulóktól/szülőktől, és remélem, nem is fogok soha:

Az előző kérdés párja is érdekelt, hiszen azzal is szűkítjük a kört, ha kivesszük belőle a lehető legrosszabb ajándékokat. Itt sem volt egységes a kép, szinte csak a bögre volt, ami többeknél is felbukkant.

Egyeseknek az obszcén vagy önmagában gusztustalan, porfogó dísztárgy lenne az, ami semmiképp sem okozna örömöt (bár azt hiszem, ez mindenkiről elmondható), egy másik válaszadó ugyanerre a témára csak annyit írt: PADLÓVÁZA!

Amíg az utalvány egyesek évről évre szép ajándék, addig mások ezt- vagy legalábbis az átgondolatlan, nem személyre szabott változatot- a rémálom kategóriába sorolják. Érkezett még szavazat a bútorra, műszaki cikkekre, fehérneműre (???), és az ékszerre, karórára is.

Hogy ezek a válaszok tapasztalatra vagy valós félelemre épülnek, azt csak sejteni tudjuk. De az biztos, hogy egy kényszerből adott ajándék még annál is rosszabb, mint ha véletlenül vagy szándékosan, de nem is foglalkoznánk a témával.

Ha viszont úgy döntünk, igenis megérdemli a törődést az az ember, aki helyettünk tanítja a gyereknek az írást, a másodfokú egyenletet vagy azt, hogyan kell kulturáltan megfogalmazni a véleményünket, tegyük azt odafigyeléssel és szeretettel.