Kutatás: így viselkednek a nárcisztikusok és a pszichopaták a neten, néhány kommentből kiszúrhatjuk őket
Gonoszság. Sokan ezzel az egyszerű szóval fejezik ki azt, ami a nárcisztikusok, a pszichopaták és a szociopaták lelkében rejtőzik. Tény, hogy ezért vagy azért, de mindegyikükre jellemző egyfajta ragadozó mentalitás, vagyis az, hogy másokra nem emberként tekintenek, hanem használati tárgyakként, amelyeket pontosan addig tartanak meg, ameddig hasznuk van belőle. Utána gondolkodás nélkül eldobhatják. A szerelmüket, a házastársukat, a családjukat, és igen, a saját gyereküket is.
Mindhárom személyiségzavar kora gyermekkorban alakul ki, de a riasztó jelek csak később mutatkoznak. A pszichopátia korábban, 15 éves kor alatt már látható. Fontos különbség, hogy a szakemberek szerint a pszichopaták így születnek, a szociopaták nem. Sok esetben nagyon züllött, "leszakadt" közegben nőnek fel, ahol a bűnözés, az erőszak túlélési forma.
A nárcisztikusoknál is közrejátszhatnak genetikai tényezők, de náluk a kora gyerekkori traumák (általában érzelmileg elérhetetlen szülők, bántalmazottság) okozzák a személyiségtorzulást, és a jelek kora huszonéves korban mutatkoznak meg igazán.
A pszichopaták és a szociopaták azért nagyon veszélyesek, mert tulajdonképpen hiányzik belőlük minden emberség. Nem szeretnek, nem tanulnak és nem szoronganak. A felszínen elbűvölőek lehetnek (főleg a pszichopaták, akár nagyon sokáig), kifejezetten intelligensek, de egyszerűen nincs lelkiismeretük.
A nárcisztikusok (nárcik) ennél kissé árnyaltabbak, de sajnos velük is földi pokol az élet. Ők nagyon is képesek a szégyenérzetre, és szoronganak is, és ezt grandiózus "ál-személyiséggel" kompenzálják. A nárci lényege, hogy kívülről táplálkozik, tehát állandó figyelemre, megerősítésre, ajnározásra vágyik.
Sajnos empátiája neki sincs, nem érdekli, kin trappol át, kit használ fel és kit dob el, ameddig az őt éltető, lelki "ellátmányát" megkapja. Rendkívül manipulatív, az érzelmi zsarolás, a hízelgés, a csenddel verés, az önsajnálat, a hazudozás, a rágalmazás, mások terrorizálása és a könyörtelen bosszú mind az eszköztárához tartozik. Rájuk jellemző az is, hogy képtelenek kontrollálni az indulataikat. Ha nem kapják meg, amit akarnak, nárcisztikus dührohamot kapnak, amihez képest az égszakadás-földindulás szinte semmiség.
A pszichopata és szociopata személyiségjegyekkel igen magas számban rendelkező személyek hajlamosak a leginkább az anonimitásra, vagyis a fake profilok használatára. Kifejezetten élvezik, ha arc nélkül, valódi személyazonosságukat fel nem vállalva zúdíthatják rá gyűlöletüket, hidegvérű cinizmusukat vagy éppen szadista beszólogatásaikat más emberekre.
Ők azok is, akik álprofilok rejtekében rendszeresen átvernek embereket: például nőket szédítenek randiappokon, pénzt csalnak ki gyanútlan áldozatoktól, házasságot ígérnek, aztán eltűnnek. Az ilyesmi sokszor már a bűncselekmény kategória (lásd Tinder-svindler), de őket ez nem zavarja, hiszen nincs lelkiismeretük, imádják a veszélyt, és élvezik más emberek hiszékenységét, majd fájdalmát.
A nárcisztikusok viszont - és ez igen érdekes megállapítása a kutatásnak - előszeretettel használják saját nevüket, személyiségüket a neten, hiszen az ő céljuk épp az, hogy ŐKET, magukat ajnározzák, dicsérjék, rajongják. Ezért posztolnak szívesen fantasztikus, sokszor persze manipulált fotókat magukról, az utazásaikról, a "káprázatos" szerelmi életükről. A csodálat kell nekik.
A közösségi oldalak tehát - bár kedveznek a mindannyiunkban valamilyen mértékben rejlő nárcisztikus vonásoknak -, a valódi személyiségzavarosoknak korántsem jelentenek akkora vonzerőt.
Persze ha egy-egy kommentelő gyalázkodik, ócsárol vagy dühöng, nem jelenti automatikusan azt, hogy szociopatával van dolgunk. Ahogy egy magamutogató, szelfi-áradatot posztoló ember sem feltétlenül nárci. De érdemes megjegyeznünk: a netes gyűlölködők, a szinte szadista beszólogatók, az álprofilú szélhámosok, szerelmi szédelgők és hazudozók profilja mögött nagyon gyakran személyiségzavaros, torz lelkek lapulnak meg. Éppen ezért nem szabad komolyan venni őket, bedőlni nekik pedig aztán pláne nem.
A címkép illusztráció: Pixabay
