ÉLETMÓD

Halni és élni hagyni – természetvédelem a síron innen és túl

Miért bomlanak lassabban a mai halottak, hol nem lehet koporsós temetést kérni és miért fontos a temetőkben teret adni a természetnek?
Lehoczki Erzsébet - sassy.hu
2023. október 31.


Megosztom
Link másolása

Egyszer azt álmodtam, hogy az anyai nagymamám hamvait hurcolom egy nejlonzacskóban a nógrádi dombok között, miközben anyámmal arról vitatkozunk, hogy hol is kellene őt elszórni. Én váltig állítom, hogy gyerekkorom óta azt hallom Zuzutól (zuglói nagymama), hogy azt szeretné, ha a tengerbe szórnák. Anyám viszont ragaszkodik hozzá, hogy nógrádi lányként a nógrádi dombok között engedjük el utolsó útjára nagymamámat.

Az álomnak vége lett, nagymamám szerencsére még mindig köztük él, és váltott sírhelye, pontosabban urnahelye van a veresegyházi temetőben a szülei sírhelyénél, így ez az álom nem nyomasztja a mindennapjaimat, vagy a Halottak napi teendőimet.

Sőt, valószínűleg később se fogja, mivel azt viszont pontosan tudom róla, hogyan szeretné, hogy a sírjához viszonyuljunk. Mindig is sokkal többre tartotta a szeretet egyszerű és őszinte kifejezéseit, az öleléseket, a kézzel készített ajándékokat, és kiváltképp a természetben talált, „ready-made” kincseket. Ezért aztán biztosan nem fogunk majd annak idején művirágot vagy műanyag mécsestartót vinni a sírjára Halottak napján. Meglehet, nem is akkor fogjuk őt „meglátogatni”, hanem inkább szeptember elején, a születésnapja környékén, hogy tudjunk neki virágot szedni a saját kertünkből, és ha van a sír körül teendő, azt jó időben, világosban tudjuk megtenni. És ami a legfontosabb,

úgy látogatni a temetőt, ahogy tőle láttam: félelem és szomorúság nélkül, a Természetre is odafigyelve.

Mintha csak egy elhagyatott kertben tennénk egy kellemes sétát.

Sírkerti változók

Nagymamám sose gondolná szerintem, hogy ezen temetőhöz és temetéshez való hozzáállását mások zászlóra tűzik és „Fenntartható temetőlátogatás” vagy „Környezetkímélés a síron túl” címmel lobogtatják. Pedig jelenleg ott tartunk, hogy sajnos igenis fontossá vált ezeket a zászlókat úton-útfélen meglobogtatni, ugyanis a legtöbb hazai temető már fizikai és lelki értelemben is inkább egy paneltömbre, mintsem egy kertre kezd hasonlítani. Ez pedig sem az embereknek, sem a környezetnek nem jó.

De miért baj az, ha egy temető „rendesen” van gondozva, ahol mindenkinek „rendes” sírja van, és nem úgy néz ki, mint egy méhlegelő?

Mert ez a rend már nem az a rend, amit az őseink a természettel együtt alakítottak ki, akik nem (csak) a látszatra adtak, hanem a halál kérdésében is együtt dolgoztak a környezettel.

Ők még megadták a halottnak a tisztességet, az élőknek a gyász feldolgozásához a segítséget, a természetnek pedig a lehetőséget, hogy végezze a dolgát.

A mai ember viszont a tiszteletet inkább az élők felé kommunikálja, a gyászfeldolgozásban már szinte csak a szakemberek tudnak segíteni, a természetnek meg sokszor gyakorlatilag ott teszünk keresztbe az elmúlásban folytatott munkájában, ahol csak tudunk.

Nem véletlenül szinonimája a temetőnek a sírkert. A természet számára ugyanis nem ér véget az élet az eltemetéssel, elhamvasztással, föld alá kerüléssel.

Ahhoz, hogy egyszer tényleg „porrá legyünk”, az élővilág számtalan apró munkásának kell megfelelő környezetet biztosítanunk áldozatos munkájához.

A huszadik század embere viszont a maga modern temetkezési és temetőrendezési szokásaival nem csak vizuálisan, hanem biológiai értelemben is túlzottan eltávolodott a természettől. Gátat szabott az elmúlásnak a kettős koporsókkal és műkő fedlapokkal, fagy-és alga elleni szereivel és a gyomirtókkal.

Aztán csodálkozik, hogy jóval lassabban bomlanak le a holttestek.

Isá, por ës homou…leszünk

Lassan klasszikusnak számít a városi legenda, miszerint a mai halottak a túl sok elfogyasztott tartósítószer és felkent kozmetikum miatt lassabban bomlanak. A mítoszt már cáfolták, viszont ennek kapcsán rámutattak egy nagyon fontos változásra: a lassú lebomlásban sokkal nagyobb szerepet játszanak a megváltozott temetkezési szokások, mint azt gondolnánk.

Korábban például nem temetkeztek ennyire mélyre, így a földfelszínhez közelebbi holttesteknek megfelelő környezetben 100 év alatt még a csontja is elporladt.

Ennek oka a melegebb és oxigéndúsabb közeg, valamint az ezt kedvelő, nekrobiomnak nevezett lebontó mikroorganizmus-közösség, melybe többek között gombák, baktériumok, koporsólegyek, dögbogarak is beletartoznak.

Mélyebbre temetés esetén ebbe a „gépezetbe” kerül nem elhanyagolható porszem-tényezőként például a talaj magas páratartalma, amin például egy rendszeresen túlöntöző/túlgondozó sírhelyápolási gyakorlat csak tovább ront. Lassítja még a folyamatot az agyagos, megfáradt, élettelen talaj, a holttestekre adott műszálas ruházat és a nehéz tölgyfa- és ólomkoporsók is.

Ezek miatt nem alakul át a holttest humusszá, hanem csak egy szürkésfehér, pasztaszerű anyag lesz belőle, ami idővel megkeményedik, megakadályozva a további bomlást.

Hamvasztás esetén értelemszerűen a lebomlást az ember elvégzi a természet helyett, de ez sem tekinthető környezetvédelmi szempontból tiszta megoldásnak, hiszen nem csak a felhasznált energiával, de például a régi típusú amalgám fogtömésekből a légkörbe jutó higannyal is terheljük a rendszert.

Az elmúlt években egyébként újra változni látszanak a hazai temetkezési szokások, leginkább anyagi okokból., Budapesten például a temetéseknek már csak 10-15 százaléka koporsós.

Azonban vannak olyan települések is, ahol bizonyos időszakonként ha kérünk, se kaphatunk koporsós temetést, a magas talajvízszint miatt.

Bizarr gyerekkori élményem, amikor a tiszaburai temetőben nagyapám a keresztszülei sírjánál azt magyarázza az unokáinak, hogy itt igazából senki se tudja, hol van a saját halottja, mert a talajvíz sokszor 4-5 sírral arrébb vitte az adott sírhelyhez tartozó koporsókat.

Az ilyen földrajzi adottságú temetőkben a természetnek sikerült egy több mint kétszáz éves ember alkotta szabályt keresztül húznia. Mária Terézia még 1777-ben hozta azokat a temetőkezelési és temetkezési rendeleteket, melyek például előírják, hogy az újonnal kialakításra kerülő temetőket a településen kívülre helyezzék el, a temetőt a lábasjószágtól kerítéssel védjék, vagy hogy a sírhelyeket „érkezési sorrendben” kell feltölteni.

Hagyják figyelmen kívül hogy gazdagabb, vagy szegényebb emberről van szó, csak arra legyenek tekintettel, hogy akik közt szülő-gyermek, vagy rokoni kapcsolat van, illetve házastársak, azokat egymás mellé temessék.”

Ezt az egyenlőségre való törekvést később sokan igyekeztek a sírhely monumentalitásával, különlegességével áthidalni, amikor pedig a huszadik századi társadalmi átrendeződések megtörténtek, gyakorlatilag mindenki elhagyta a régebbi fejfás vagy helyi kőből készült, egyszerű sírjellel ellátott úgynevezett gyepes sírhantot, és anyagi lehetőségeinek megfelelő nagyságú (mű)kőbe zárta a fájdalmát. Ezzel pedig nem csak a holttestek természetes és gyors elbomlását, de számtalan „békénhagyott” természetes élőhely virágzását is megnehezítették.

S halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen

Molnár V. Attila biológus, a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszékének docense az elmúlt években kutatótársaival több mint 1500 hazai és külföldi temető botanikai értékét vizsgálta. A kutatás rávilágít arra a laikusként is könnyen sejthető összefüggésre, hogyan sérült a temetők növény-és ezáltal állatvilágának sokszínűsége a műkő és beton elterjedésével.

A magyar botanikus csapat szerint a hagyományos fejfás és a sírköves temetkezés évszázadokon keresztül környezetbarát módon, ezért fenntarthatóan működött annak köszönhetően, hogy a fejfák néhány évtized alatt elkorhadnak, a sírhantok pedig begyepesednek.

A különböző korú sírok által utalt temetői területek lehetővé tették egyfajta „vetésforgó” létrejöttét. A természetes enyészet és az emberi emlékezet halványodása miatt időről időre létrejöttek olyan temetői részek, melyeket hellyel-közzel visszafoglalt magának a vadon. Az így visszazöldült területeket pedig anélkül lehetett újra használatba venni, hogy a temető méretét növelték volna.

Ezt a dinamizmust szakítja meg a hagyományos kezelés megváltozása, a sokszor átgondolatlan fűnyírás, és elsősorban a modern síremlékek állításának szokása.

A kutató felhívja a figyelmet arra a fontos kérdésre is, hogy mindannyiunknak nagyon-nagyon sok ősünk van, és bár erre ritkán gondolunk, valójában csak kevés felmenőnk sírjához járunk ki megemlékezni.

Ha az egyes generációváltások korát átlagosan 25 évre becsüljük, akkor két évszázaddal (8 generációval) korábban egy ember őseinek száma az adott nemzedékben 256 volt. Ennyi sírt még akkor is képtelenség karban tartani, ha a házaspárokat, adott esetben 2-3 generációt közös sírba helyeznek el.

Mindenesetre azt a kevés sírt, amelynek mi viseljük gondját, fontos lenne úgy ápolni, hogy minél nagyobb teret adjunk a természetnek.

A temetők jelentik ugyanis sok helyen az egyetlen, ember által alig bolygatott életteret, ahol kihaltnak hitt vagy védett természeti értékek is otthonra lelhetnek.

Ilyen rezervátumnak számít számos tiszántúli terület, ahol a termékeny talajokat már mind felszántották, és csak a földsáncok, kunhalmok és a temetők mutatják az eredeti növénytársulásokat. A kutatás egyébként több, mint 100 védett növényfajt talált a Kárpát-medence vizsgált temetőkben, számos orchideaféle mellett olyan megkapó nevű fajokkal, mint a nagy pacsirtafű, a Janka-tarsóka vagy a csipkés gyöngyvessző. Utóbbiról, mely egy jégkorszaki sztyeppei reliktum, a botanikusok az ezredfordulóig azt hitték, Magyarországról kipusztult. 2000-ben fedezték fel ismét a pusztamonostori temetőben, a kísérő növények alapján pedig a szakemberek úgy vélik, nem mesterséges betelepítéssel került oda, hanem a háborítatlan környezetnek köszönhetően maradt fenn.

Amit ma megtehetsz

Mit tehetünk mi, még élők a temetők élővilágának védelméért?

Azt gondolnánk, elég, ha nem viszünk művirágot, paraffin gyertyát, műanyag mécsest a temetőbe. Hogy elég, ha élő, gondozásmentes növényt ültetünk a sírra, nem használunk fagy-és alga elleni szereket a sírköveken, nem gyomirtózunk. És igen, ez is fontos.

De sokkal fontosabb a magunk és a még élő szeretteink végső nyughelyéről közösen beszélgetnünk. Átgondolni, milyen emlékőrzési, sírgondozási feladatot, milyen temetői mentalitást szeretnénk majd magunk után hagyni, és hogyan tehetjük ezt a legkörnyezetkímélőbb módon.

Hogy ha már senki se tudja a nevünket, a Természet akkor is szimpatikus, együttműködő kollegaként emlékezzen ránk.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Itt a memóriateszt, ami megmutatja, demens leszel-e - egy sorozatból már ismerheted
Csak rajzolni kell, de nem mindegy, mit és hogyan. Egyszerű, mégis hatásos demencia-teszt a neurológusok szerint.

Megosztom
Link másolása

Ha aggódsz amiatt, hogy a memóriád már nem olyan, mint régen, itt egy egyszerű, ötperces feladat, amely megmutatja, vannak-e jelei a korai memóriavesztésnek.

A teszt során azt figyelik, mennyire rajzolsz meg jól egy analóg órát.

Dr. Jesus Ramirez-Bermudez, a kognitív hanyatlást kutató mexikói neurológus szerint az órarajzoló teszt hatékony módszer a demencia detektálására, és ez az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb módja ennek, írja a Daily Mail.

A tesztet különböző neurológiai betegségekben szenvedő betegeknél alkalmazzák a probléma meghatározásához és nyomon követéséhez, ide tartozik a demencia is.

Ezt a tesztet rajzoltatta meg a Mads Mikkelsen főszereplésével fémjelzett Hannibal sorozatban a pszichiáter Will Grahammel egy ikonikus jelenetben.

A teszt csak annyiból áll, hogy egy üres lapra lerajzoljuk az említett analóg óra számlapját. Fel kell írni az összes számot 1-től 12-ig, majd be kell rajzolni a mutatókat egy adott időpontra, például 11.10-re.

A feladat arra támaszkodik, hogy a páciens emlékezzen arra, hogyan néz ki az óralap – ez a készség végrehajtói funkcióként ismert, amely magában foglalja, hogyan tervezzük, szervezzük és hajtjuk végre a feladatokat.

A végrehajtó funkció azon kognitív képességek közé tartozik, amelyek először kezdenek akadozni, amikor a demencia kialakul.

A tesztet évtizedek óta használják a klinikumban, és ha az óra egy ferde kör, helytelenül felrajzolt számokkal, az a demens állapot korai jeleire utal. Persze ebben is vannak szintek, 1-2 eltérés még nem jelenti, hogy nincs visszaút a szellemi hanyatlásból, de ha nehezen megy az óra rajzolása, akkor érdemes orvoshoz fordulni.

Ha a betegnek sikerül helyesen megrajzolnia az órát, az gyakorlatilag kizárja a demenciát.

Magyarországon nagyságrendileg 250 ezer ember él demenciával, ha a hozzátartozókat is ide soroljuk, akkor a lakosság 10%-a érintett az állapotban, írja a Katolikus Szeretetszolgálat, akik szerint a családok edukálása és segítése is kritikus fontosságú.


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Ez a népszerű nasi akár 20%-kal is csökkentheti a demencia kockázatát
Eláruljuk, mit egyél, hogy védett legyél!

Megosztom
Link másolása

Naponta egy marék dió vagy mogyoró, esetleg mandula, és máris kisebb az esélyed a demenciára! Friss kutatások szerint azok, akik rendszeresen esznek dióféléket, 17%-kal csökkenthetik a rettegett betegség kockázatát. Ha pedig sózatlan verziót eszed, az előny eléri a 20%-ot is.

Miért ilyen csodás a dió?

A spanyolországi Castilla-La Mancha Egyetem és a portugáliai Porto Egyetem több mint 50 ezer ember szokásait vizsgálta hét éven keresztül. Kiderült, hogy

a napi 30 gramm diót elfogyasztók jelentősen kisebb eséllyel lesznek demenciások.

A kutatók szerint a dió csökkentheti a gyulladást és a koleszterinszintet, ami jót tesz az agynak.

„Egy marék dió naponta komoly védelmet nyújthat” – írták a kutatók a The Sun szerint.

A mediterrán diéta is segíthet

Nem csak a dió a megoldás. A mediterrán diéta – tele zöldségekkel, gyümölcsökkel, olívaolajjal és halakkal – akár 23%-kal is csökkentheti a demencia kockázatát. A „zöld” mediterrán verzió, amely még több növényi alapú ételt, például diót és zöld teát tartalmaz, szintén lassíthatja az agy öregedését.

Ezeket az ételeket fogyaszd az agyadért!

A Brit Szív Alapítvány szerint az agy egészségéért ezek az ételek a legjobbak:

- Teljes kiőrlésű gabonák

- Zöld leveles zöldségek (spenót, kelkáposzta)

- Diófélék (minden nap!)

- Hal (heti egy adag legalább)

- Olívaolaj (fő zsiradékként)

- Egy kis pohár vörösbor (de csak mértékkel!)

Sőt, a csokirajongóknak is van jó hír:

az étcsokoládé flavonoidjai szintén segíthetnek a demencia kockázatának csökkentésében.

Akár egy marék dió, egy tál saláta vagy egy pohár bor – ezek az apró szokások sokat tehetnek az agyad egészségéért.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Ebből a pofonegyszerű ujj-tesztből kiderül, van-e komoly egészségügyi problémád
Egy három lépéses teszttel pillanatok alatt kiderül, ha baj van.

Megosztom
Link másolása

Sokszor nehéz észrevenni a komolyabb egészségügyi problémák jeleit, ezért nagyon fontos, hogy ha bármi szokatlant tapasztalsz magadon, fordulj orvoshoz. Bár a legtöbben tudjuk, hogy a duzzanatok, fájdalmak vagy az étvágy változása komoly jelek lehetnek, léteznek apróbb tünetek is, amelyek szintén figyelmet igényelnek.

Dr. Ahmed, aki a TikTokon @dra_says néven ismert, bemutatott egy egyszerű otthoni tesztet, amely segíthet felismerni a „dobverőujj” jelenségét. Ez az állapot a köröm és az ujjvégek megváltozásával jár, és komoly tüdő- vagy szívproblémákra utalhat.

Mi az a „dobverőujj”?

A „dobverőujj” olyan állapot, amelyben a kézujjak végei szokatlanul megvastagodnak és domború formát öltenek.

Ez a változás leggyakrabban krónikus egészségügyi problémák, például tüdő- vagy szívbetegségek jele lehet.

Az érintett ujjvégek melegebbé válhatnak az átlagnál, elszíneződhetnek (például vöröses vagy kékes árnyalatot vehetnek fel), és a körmök alakja is megváltozik: lefelé görbülnek, kanál alakúvá válnak. Ezek a tünetek arra utalhatnak, hogy a szervezet oxigénellátása nem megfelelő, ami komolyabb betegségek jele lehet. Az állapot figyelmeztető jelként szolgálhat, ezért orvosi vizsgálat szükséges, ha ilyesmit észlelsz magadon.

Dr. Ahmed szerint a dobverőujj esetén

„az ujjvégek nagyon kerekek és hagymaszerűek lesznek. Az ujjak végei nagyon fehérek lehetnek, a körömágy pedig rendkívül fényes.

A dobverőujj kialakulásának pontos kórélettana még nem teljesen ismert, de az általános konszenzus jelenleg az, hogy krónikusan alacsony oxigénszint okozhatja. Ez az állapot fizikális vizsgálat során mindig kiemelt figyelmet kap.”

@dra_says Simple check at home for finger clubbing. Educational purposes only #fingerclubbing #lungcancer #lowoxygenlevels #doctor #privategp #privatedoctor #cysticfibrosis #chronicillness #crohnsdisease #cysticfibrosis #ulcerativecolitis #infectiveendocarditis #congenitalheartdiseasepatient #heartdisease #heartproblems #lungabcess ♬ original sound - Dr Ahmed

Szerinte az ilyen változások mögött gyakran komoly problémák húzódnak meg, például tüdőrák, hörgőtágulat, cisztás fibrózis vagy tüdőtályog. Egyes szívbetegségek is előidézhetik ezt az állapotot.

Hogyan végezheted el a tesztet?

A teszt egyszerű és gyorsan elvégezhető otthon:

1. Érintsd össze a két mutatóujjad körömvégeit úgy, hogy a körmeid összeérjenek.

2. Olyan mozdulatot tegyél, mintha egy szívet formáznál az ujjaiddal.

3. A körömágyak találkozásánál egy kis résnek, úgynevezett „ablaknak” kell látszania.

Ha nem látsz ilyen rést, vagy újonnan jelentkezett „dobverőujj” tüneteket tapasztalsz, fordulj orvoshoz.

Miért fontos ez a teszt?

Dr. Ahmed szerint a „dobverőujj” hátterében általában krónikusan alacsony oxigénszint állhat, amelyet több súlyos betegség is okozhat. Bár a pontos okát még nem teljesen értik, az ilyen állapot mindig alapos orvosi vizsgálatot igényel.

„Ha úgy gondolod, hogy nálad is jelen van a dobverőujj tünete, különösen, ha új keletű, mindenképpen vizsgáltasd ki”

– tanácsolta Dr. Ahmed.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
„Egyedülálló ötgyermekes anya vagyok, de két gyerekemet örökbe adtam, mert nem tudtam őket eltartani”
Az anya most azért imádkozik, hogy örökbe adott gyermekei egyszer megbocsássanak

Megosztom
Link másolása

Egy egyedülálló anya osztotta meg szívszorító döntését: két gyermekét örökbe kellett adnia, mert nem tudta őket egyedül felnevelni.

A most 32 éves amerikai nő, Hannah Martin, a Sunnak mesélt az életéről és a döntéseiről.

"Egy gyermeket örökbe adni fájdalmas érzés. Traumatikus, szívszorító, de egyben szívet melengető is, mert tudod, hogy helyesen cselekszel"

- mondta.

Hannah Martin először 19 évesen esett teherbe, miután a testvére egyik barátjával volt rövid kapcsolata.

Bár fogamzásgátló tablettát szedett, egy óvszeres védekezés nélküli együttlét következményeként váratlanul teherbe esett.

A kislány, Adriana születését nem tervezték, és mivel a gyerek apja nemhogy semmit nem segített, de még azt is letagadta, hogy a kicsinek ő az apja, másfél hónappal a baba születése után Hannah feladta a küzdelmet a mindennapokért. Hannah ezért ügyvéd segítségével talált egy örökbefogadó családot. Adriana örökbe adása rendkívül fájdalmas döntés volt számára, de Hannah hitt abban, hogy a kislány jobb helyre kerül és jobb élet vár rá.

2013-ban, 21 évesen Hannah megint teherbe esett. Azt hitte, ezúttal minden más lesz, mert a gyermeke apja látszólag mellette állt.

De kiderült, hogy a férfi a drogfüggősége miatt nem vette komolyan a családi életet, fontosabb volt számára a bulizás. Így Hannah második gyermekét, Tylert is örökbe adta.

Hannah többé nem hallott örökbe adott gyermekeiről, azt sem tudja, hogy az új szülők megtartották-e a gyerekek eredeti nevét.

"Remélem, egy nap talán megpróbálnak megkeresni. Imádkozom, hogy így legyen"

- mondta Hanna Martin.

A nő most háztartásbeli édesanya, három gyermeket nevel: Joshua 15 éves, Brooke 8 éves, Brandon Jr. pedig 6 éves. Brooke és Brandon édesapja a támogató partner a gyereknevelésben.

Hannah Martin azért beszélt ilyen őszintén a történetéről, hogy támogassa azokat, akik hasonló helyzetbe kerülnek, mint ő annak idején, és ne féljenek az örökbeadástól. Szerinte a legszebb ajándék, ha gyermeket adhat egy ember olyasvalakinek, akinek nem lehet saját gyermeke.

Fájdalmas múltja ellenére Hannah hiszi, hogy helyes döntést hozott korábban, és gyermekeinek jobb életet biztosított.

Megosztom
Link másolása