Divat a pre-loved! Avagy miért jó másnak a gardróbjában vájkálni?
Megvettük, de aztán kiderült, hogy ülve mégiscsak szorít, hogy a meglévő cipőinkkel nem kompatibilis, vagy egyszerűen csak elmúlt a vásárláskor érzett szerelem, de nincs szívünk kidobni. Mi legyen vele?
Aki érdeklődik a fenntartható divat iránt, vagy egyszerűen csak környezettudatosan gondolkozik az öltözködésről is, annak ismerősen csengenek az olyan hashtag-ek, mint a #preloved , a #reused, vagy hogy egy magyar kifejezést is említsünk: a #turikincs.
Igen, ezek gyakorlatilag egymás szinonimái: azt jelentik, hogy azt a ruhát valaki már birtokolta előtted. Mielőtt hozzád került volna, egyszer már valaki megvásárolta egy valódi vagy virtuális boltban, de a vásárlás után egyszer se vette fel, vagy alig hordta, így sokszor az eredeti árcédulát leszámítva ugyanolyan állapotban van, mint a megvétele pillanatában.
A korábban cikinek tartott turizásnak ma már egészen kifinomult formái is léteznek, ahol ezek a szekrénylakók új gazdára találhatnak. De miért jó ez a pénztárcánkon kívül a környezetnek is?
A szomszéd pulcsija mindig zöldebb?
„A fenntartható divat nem a fenntarthatónak mondott termékek vásárlásával kezdődik” – állítja Mengyán Eszter, az egyik legismertebb hazai környezettudatos divatszakértő.
és olyat vesznek helyette, ami 100% természetes anyagú, környezet- és emberkímélő módon előállított. Pedig bármilyen fenntartható, etikus, öko-bio-zöld módon készült is az az új ruha, az ökológia hatása mindig nagyobb lesz még egy már létező 100% poliészterből készült kínai susidzsekinél is, hiszen azt egyszer már elkészítették, a divatipari múltat pedig nem teszi jóvá semmilyen jelenkori döntésünk. Mostani döntéseink csak a jövőt tudják befolyásolni.
Ebben az egyirányú utcában viszont nagyon sokat számít minden egyes választásunk, így az is, mibe bújunk bele reggelente.
Példamutatás és inspiráció
Ha környezettudatos ruhatárról és önazonos öltözködésről van szó, a már említett Mengyán Eszter neve megkerülhetetlen a hazai divatszakmában. Honlapján és könyvében (Hello, slow fashion) számos olyan hazai vállalkozást és boltot mutat be, ahol minőségi használt ruhákból tudunk akár személyesen, akár online válogatni. Legtöbbjükhöz ráadásul remek ízléssel és rengeteg gyakorlati tanáccsal felfegyverzett stylist is tartozik, általában a tulaj személyében.
Ilyen a Nagykovácsiból nemrég Szentendrére költözött RUHA-Recycled Fashion Store, a szombathelyi Reused, a solymári Kapocs Közösségi Ruhatár vagy hogy az amúgy szuper secondhand boltokban bővelkedő Budapest se maradjon ki a felsorolásból: a Lovebug Vintage, a nagy veterán Szputnik vagy az immár pesti és budai bolttal is rendelkező Swappis.
Lendvai Lilla, a RUHA tulajdonosa egy interjúban nagyon pontosan fogalmazta meg a „kisember” felelősségét a ruhaipar környezetszennyező tevékenységének csökkentésében.
Mivel a nagy cégeknek egy-egy új technológia bevezetése óriási befektetéssel jár, ezért csak kisebb változtatásokat fognak meglépni (sokszor beleesve a greenwashing hibájába), mert a nyereségről természetesen nem hajlandóak lemondani. Ha viszont mindenki igyekszik az általa nem hordott darabokat „közzé tenni”,
Post-pandemic platforms
A pandémia érdekes módon itt is kitermelt számos új platformot, ahol érintésmentesen, a saját kanapénkról lapozgathatunk a second hand darabok között, és itt most nem csak a valódi boltok webshop kínálatáról beszélünk. Csak a Facebook-on számtalan adok-veszek csoport létesült a „sosem hordott”, „átnőtte a gyerek” vagy a „kiderült, hogy mégse”-típusú ruhák adás-vételére, akár konkrét márkára specializálódott oldalakat is találhatunk. COS — ADOK VESZEK BUDAPEST Magyarország, Magyar designer ruhák • adás-vétel-csere vagy Mengyán Eszter csoportja, a Vásárolj a szekrényemből! - Pre-loved, vintage, second hand, ahol kifejezetten természetes alapanyagú darabok cserélhetnek gazdát.
Egyre több kifejezetten lokális zerowaste csoport is van, ahol személyes átvétel mellett teljesen ingyen is hozzájuthatunk az olyan ruhákhoz, amik - Marie Kondo szavaival élve - már „nem okoznak örömöt”. Ha pedig megtaláltuk a számunkra megfelelő cserélős csoportot, akár egy új közösség tagjaivá is válhatunk, akik segítik, inspirálják egymást nem csak az öltözködésben, hanem az élet egyéb területein is.
Turis, vintage, secondhand, használt...
De vajon számít-e egyébként egy ilyen - csúnya fordítással élve "elő-szeretett" - ruhadarabnál, hogy milyen jelzővel illetjük?
Valószínűleg igen, hiszen ha nem így lenne, nem használná ezeket az angol kifejezéseket a hazai, fenntartható divatra fogékony társadalmi réteg. A „turi” valószínűleg már sose fogja lemosni magáról azt a sokszor dohos pinceszagot, ami a legtöbbünknek eszébe jut a hallatán. A pre-loved jelzőt nem is igazán használhatjuk a kilencvenes évek báláinak 80%-át kitevő XL méretű poliészter felsőire, bolyhos pamut alsóira. Ezek a ruhák már egy másfajta minőséget képviselnek,
Ha pedig nincs még rá magyar szó, akkor miért ne használnánk az angolt?
Átnevezni,áttervezni, átértékelni, átcsoportosítani, átkombinálni kizárólag emberi energiát igényel, míg egy új kollekcióhoz akkor is rettentő sok természeti erőforrás és nyersanyag szükséges, ha azt a környezetre nézve a lehető legszelídebb módon tesszük is.
Nem lehet elég korán kezdeni
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a mi családunkban sosem volt ciki másnak a kinőtt vagy megunt ruháit hordani, sőt, egyes rokonaim már akkor turimániások voltak, amikor ez még csak egy nagyon szűk réteg számára nem volt ciki. A családban csak "cucc-boogie" néven futó ruhaválogatós események alapjaiban határozták meg a divathoz és az öltözködéshez fűződő viszonyomat.
Többek között ezekből tanultam meg, hogy ha valamit nem hordok, azt ne tároljam feleslegesen, illetve a hordott darabokra is úgy vigyázzak, hogy ha később mégse hordanám, az másnak még jó legyen.
És ezzel nem vagyok egyedül a családban: anyai nagymamám, akinek négy lánya és nyolc lány unokája van, még ma is képes "lekunyerálni" rólunk egy-egy neki tetsző darabot azzal a fedőszöveggel, hogy: Ha kinövöd, nekem adod? (Kamaszként gyorsan elhagytuk az ő méretét, így ami megtetszett neki rajtunk, arra előszeretettel akasztotta rá a láthatatlan "hamarosan enyém leszel" cédulát).
Ezért aztán nagyon fontosnak tartom, hogy az én gyerekeim is tudják, mi a különbség a boltban kapható új és a használt ruha között, hogy ne legyen nekik ciki se mástól kapni, se másnak tovább adni. Hogy tudják, bőven elég ruha van már a világ szekrényeiben, csak tudni kell mindig a megfelelőt kinyitni.