Negyvenes nő vagyok, elvált, és Miley Cyrus egész életemben teljesen hidegen hagyott. Érthető, hiszen ő már a Z-generáció (a huszonévesek) szupersztárja, a Hannah Montana sorozaton nőtt fel fél Amerika, a zenéje nem az én világom, hagyjuk.

Aztán a Youtube feldobta a 30 éves énekesnő új slágerét, a Flowers-t. Amikor megláttam, hogy 138 millió (!) megtekintés van alatta, két héttel a debütálása után, először azt hittem, elírás, vagy algoritmushiba. Nem bírtam ki, hallanom kellett, mi ez. Rákattintottam.

Tíz másodperc múlva imádtam az egészet. Végtelenített üzemmódban hallgatom két napja, egyszerűen nem tudok betelni vele. Ettől a daltól mosolyognom kell, de mindenekelőtt esztelen popsirázásba és hajdobálásba kell kezdenem a nappalim közepén, kapálóznom kell, mint egy tini. És rám tört egy lassan két évtizede nem tapasztalt érzés is: fel akarok kapni egy dögös rucit, füstös szemfestést meg szájfényt akarok, nagy karikafülbevalót, magassarkút, és a barátnőimmel bele akarok vágtatni az éjszakába, hogy valami klubban együtt tomboljunk erre a dalra, sikítva, minden egyes szavát torkunk szakadtából üvöltve.

Aztán körülnéztem a TikTokon: MINDENKI erre táncol, 9-99 évesig. Csajok, nénik, fiúk, lányok, porszívóval a kézben, vagy a tengerparton, egy szál bikiniben, melegítőalsóban otthon, egyedül, vagy csoportosan, egy edzőteremben.

A dal egyébként a megjelenése napján az amerikai Billboard 100-as lista első helyén landolt, és azóta körülbelül mindenhol a slágerlisták élére katapultált. Akkora őrületet váltott ki, amit a mai, hatalmas zenei választékot nyújtó világban ritkán látni.

Hogy mi lehet a titka? Tulajdonképpen nem volt nehéz megfejteni. A Flowers a Z-generáció I Will Survive-ja (Gloria Gaynor 1978-as örökzöldje, a feminizmus egyik ikon-dala). Nők generációi üvöltik a táncparketten évtizedek óta Gaynor slágerét, amely egy kemény szakítós dal. A nő felszólítja a szerelmére érdemtelen pasit, hogy csak sétáljon ki szépen az ajtón, vissza se nézzen, a nő a pasi nélkül is erős, nem omlik össze, továbbra is tud szeretni, tovább tudja élni az életét. Ez is a dal magyarra fordított címe: "Túlélem."

A Flowers is erről szól, de egy kis csavarral: nincs benne harag és sértődöttség, nem küld el senkit sehová. Miley Cyrus (vagy aki a dalt írta) tovább lépett ennél: a Flowers egy önszeretet-dal. Egy önbizalom-himnusz. Ahogy a refrén szól:

Ebben is benne van a "minden pasi csessze meg" üzenet, de egy modernebb felfogásban. 2023-ban már a nők (vagy bárki, akit elhagynak, összetörik a szívét) nemcsak túlélni képesek a traumát, de arra is alkalmasak, hogy egyedül boldogok legyenek. Ideig-óráig, vagy akármeddig, ők döntenek. Persze a Miley-rajongók pontosan tudják, hogy a szövegben bőven vannak fricskák az énekesnő volt férjének, Liam Hemsworth-nek.

A szövegnek szinte minden sora egyfajta válasz Bruno Mars When I Was Your Man című slágerének szavaira (azt a dalt annak idején Liam ajánlotta Miley-nak, vallomásként). A kaliforniai luxusvilla, ahol az egyébként elképesztően lendületes klipet forgatta Cyrus, a pletykák szerint pont az a ház, amelyet Liam bérelt ki rendszeresen a szeretőivel tartott légyottokra. A fekete öltöny pedig, amelyben Miley a dal utolsó harmadában tombol a nappaliban és a teraszon, állítólag az exe öltönye volt.

De a dal, amelynek popos, diszkós hangzása nem véletlenül küldi bele a bugit az idősebb generációk lábába is, ettől függetlenül tele van önbecsüléssel, laza magabiztossággal, lezseren feltűzött hajjal, egészséges testedzéssel, önfeledt, koreográfia nélküli tánccal. Azt üzeni 2023 megfáradt, a világ történéseivel napi szinten riogatott, frusztrált és elbizonytalanodott emberének:

Ez az a pozitivitás, amire a világnak – és nemcsak a nőknek – most szüksége van. És ha ezt épp egy fülbemászó, ritmusos kis Miley Cyrus sláger hozza el nekünk, ám legyen.