ÉLETMÓD

Az igazi karácsonyi varázslat, kettesben a nagymamámmal

"Semmi sem képes felülírni bennem annak a távolba vesző, gyerekkori estének a dunyhamelegét."
Sassy - sassy.hu
2021. december 22.


Megosztom
Link másolása

Amikor megtörtént velem a csoda, egy ma már rég halott asszony ölében, akinek valószínűleg fogalma sem volt róla, mit jelentett nekem az az egész?

Öt éves lehettem. December huszonharmadika volt. Anyámék levittek a városból falura, a nagymamámhoz, hogy ő vigyázzon rám, amíg otthon feldíszítik a fát, becsomagolják az ajándékokat, és megfőzik az ünnepi menüt. Nagyon izgága kislány voltam, tudták, hogy maminál jó kezekben leszek. A családban rajtam kívül ő volt az egyetlen, aki állandóan ezres fordulatszámon pörgött.

Nem volt ideális a helyzet. A nagy, falusi téglaházat épp felújították. A hálóban egymásra halmozták a bútorokat. Nagyapám jobb híján széthasogatott kukoricás zsákokkal fedte le a komor halmot. A sarokban festékes vödrök meg pemzlik (“Most begletteltük, de az ünnepre így marad, majd jövünk vissza januárban, Ilonkám, úgyis az unokáéknál karácsonyoznak!”), az egyetlen használható bútordarab egy öreg kanapé volt. Mama csak sezlonnak hívta. Oda kuckóztuk be magunkat, ketten. Mami bedurrantott a kis, fehér vaskályhába, amibe felülről kellett bedobálni a fahasábokat. Semmi sem tud olyan bensőségesen durrogni, mint a fatüzeléses vaskályhák. Mami sikkantott, mert a vaskampó, amivel megemelte a kályha fedelét, égette a kezét, de azt is olyan viccesen csinálta, hogy nevetnem kellett.

Soha nem nevettem olyan önfeledten, mint vele. Aztán odajött hozzám, félig ráfeküdt a sezlonra, engem az ölébe vont. Egy nagy, rózsaszín dunyhát húzott rám, szinte elvesztem benne, kezével a két, zokniban is jéghideg tappancsomat melengette.

Babusgatott, mint egy csecsemőt. Órákon át az égvilágon semmit nem csináltunk. Csak beszélt hozzám – nem emlékszem már, miről, elvesztem a dallamos hangjában, ami olyan volt, mintha valami operettslágert énekelne. Időnként belefújt a nyakamba, tudta, hogy csiklandós vagyok, én sikítozni kezdtem, eljátszottam, hogy menekülni akarok, ő visszahúzott, birkóztunk a dunyhában, szerintem a falu túlvégén is hallották, olyan lármát csaptunk.

Mi volt abban a karácsonyi előestében, amit azóta sem tudok elfelejteni? Hiszen a dunyha meg a durrogó tűz ellenére is meg-megborzongtam, a hatalmas szoba jéghideg volt, komor, és egy kisgyerek számára ijesztő. Odakint rátelepedett a falura a mozdíthatatlan sötétség, feketébb, mint a százesztendős szilvalekvár, egy városi ember el se tudja képzelni. Sehol egy karácsonyfa, édes szaloncukor meg vastag héjú narancs, amiről lerághattam volna a puha, fehér belsejét, mint minden karácsonyon. Nem volt meleg halászlé, nem énekelte lemezről a csilingelő hangú kislánykórus a "Csendes éj"-t, ahogy megszoktam. Nem voltak játékok, amivel lefoglalhattam magam.

A család sem volt velünk. Csak a sezlon volt, a dunyha, meg mi. Én és a nagymamám, két igazi energiabomba, egy ötéves meg egy ötvenéves. Végiggurguláztuk az estét, olykor meg némán kucorogtunk egymásba kapaszkodva, hallgattuk a pattogó tüzet, mama a fülem mögé simította a hajamat, én meg a kezével játszadoztam, forgattam rajta a nagy, rubintköves gyűrűt.

Azóta már rájöttem, hogy amiket életünk legmeghatározóbb pillanatainak hiszünk, néha döbbenetes gyorsasággal elvesznek a múlt ködében, míg más pillanatok, amik jelentéktelennek tűntek, örökre bevésődnek. Elfogadtam, hogy az az este időről időre felbukkan az emlékezetemben, mint az erdőben a kis, csobogó patakok, amelyek hol eltűnnek, hol újra előtörnek a száraz levelek közül.

Ha a karácsonyi varázslatot emlegetik valahol, tévében, internetes videóban, egy baráti vagy kollegiális beszélgetésben, nekem már mindig ez az emlék fog az eszembe jutni. Hiába sétálok végig az ezer fénnyel kivilágított városon, a nyüzsgő, fahéj illatú adventi vásárokon. Hiába csodálkozom rá a tíz méteres, hófehér karácsonyfára, amit a kerületünk plázájában állítottak fel, és tényleg szebb, mint bármi, amit eddig láttam.

Hiába vagyok együtt szentestén a szeretteimmel, eszem a forró halászlét, rágom le a narancs héját. Hiába zsibong-nevet-ünnepel mindenki, és én boldog vagyok, hogy velük lehetek. Mégis. Semmi sem képes felülírni bennem annak a távolba vesző, gyerekkori estének a dunyhamelegét. Az igazi karácsonyi varázslatot, kettesben a nagymamámmal.

Egyetlen dolgot azért sajnálok. Hogy ezt már nem tudom elmondani neki.

(A címkép illusztráció.)

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Itt a megoldás a darazsak ellen! Szinte minden háztartásban megtalálható és rendkívül hatékony
Itt a darázs‑apokalipszis – így füstöld ki a fullánkos lakótársat, mielőtt elszaporodna.

Megosztom
Link másolása

A tavasz pont annyira idilli, mint amennyire veszélyes: a madarak csicseregnek, a kerti székek előkerülnek, a darazsak pedig már most scout‑üzemmódban pásztázzák a padlásteret, kazánházat és minden apró repedést, hogy hol húzzák fel legújabb panelrengetegüket. Hiába hisszük, hogy az igazi csatározás csak a grillszezonban jön, a korai védelem a kulcs, mert ilyenkor még gond nélkül kitehetjük a „nincs szoba kiadó” táblát.

Készül a tavaszi rovarbingó

- Hol építkeznek szívesen? Padlás, fal­üregek, bojler melletti zug, vendégszoba, sőt a légkondi mögötti Bermuda‑sarok is sláger.

- Miért most? Mert mi még csukott ablaknál, bezárkózós üzemmódban élünk, ők viszont már felébredtek.

- Miért baj, ha befejezik a fészküket? Mert onnantól darázsirtóval, védőruhával és kicsinált idegekkel feszült mini‑háború jön.

Na de lehet-e vérontás nélkül megállítani a sárga‑fekete helyfoglalást? A válasz: abszolút, és nem kell hozzá sem levendulaolaj, sem poszt‑covidos DIY‑szupervegyület.

A kávézacc, az olcsóbb szuperfegyver

Az ötletgazda Chris Hutton raktár‑guru és az Adam’s SelfStore tulaj‑szakértője, aki nem kertel:

„A darazsaknak meglepően kifinomult szaglásuk van. Szinte mindent szag alapján mérnek fel, és bizonyos illatokra extrán érzékenyek – ilyen például a kávé.”

És most jön a csavar: nem frissen főtt kávé illatáról beszélünk, hanem szárított, majd izzó zaccfüstről. Hutton szerint ez szó szerint „elnyomja a rovar‑Waze‑t”, vagyis a bűz olyan mértékben megzavarja a fullánkos GPS‑t, hogy el sem tudják képzelni, hogy jó ötlet volna oda fészkelni.

Mi kell hozzá?

1. Reggeli kávéd zacca – ne dobd ki, szárítsd ki teljesen!

2. Tűzálló edény – régi fémtál, kerámia ramekin, hamutartó egy retro készletből.

3. Egy gyufa vagy öngyújtó.

Hogyan csináld?

- Szórd a száraz zaccot a hőálló tálkába.

- Óvatosan gyújtsd meg – ne lángoljon, inkább csak parázsló füstölés legyen, mint egy szerény kávé‑füstölő.

- Hagyd, hogy lassan, incensz‑tempóban égjen, és szabadítsa fel a fanyar, sűrű aromát.

Hová rakd?

- Minden bejutási ponthoz: padláslépcső, ablakpárkány, mennyezeti akna, szellőzőnyílás, rejtett sarok.

- Kinti verzió: ha családi grillezésre készülsz, tedd ki a kerti asztalra, vagy több ponton kerítsd be a területet minifüstölőkkel.

Pluszpontok:

- 100 % vegyszermentes, a macska is maximum fintorog egyet.

- A zacc újrahasznosul, tehát ingyen van, klímaszorongós ismerősök is pacsit adnak.

- A módszer alapból működik más „illat‑érzékeny” rovarokra is (de szúnyogfronton azért érdemes rásegíteni).

Miért jobb ez, mint a darázsirtó spray?

- Nem fújsz vegyszert a lakásba, ami a saját tüdődet is kicsinálja.

- Nem csak elűzi őket, de meg is előzi a fészekrakást.

- Bónuszillat a hardcore kávéfanoknak:

a veranda úgy fog szaglani, mintha egy hipster pörkölőben járnál.

Kávé ki, darázs ki – ennyire egyszerű.

Via Express


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Ezért nem szabad nyitva tartanod a mosógép ajtaját akkor sem, ha bebüdösödik tőle a dob
A szakértők szerint sürgősen szokj le róla, mert a nyitva hagyott ajtó többet árt, mint használ. Azt is elmagyarázták, miért.

Megosztom
Link másolása

Első ránézésre logikusnak tűnhet nyitva hagyni a mosógép ajtaját – hiszen így kiszellőzik, és nem lesz dohos. Valójában azonban ez a módszer többet árt, mint használ - írja a Startlap az Ireceptar portálra hivatkozva.

A cikk azt írja, problémákat okozhat hosszú távon a nyitva hagyott mosógép-ajtó.

A szakértők szerint egyébként nem garancia a penészképződés megakadályozására az, ha nyitva hagyjuk az ajtót. Viszont árthatunk vele.

Folyamatosan terheli ugyanis a zsanérokat a nyitott ajtó súlya. Emiatt az elöltöltős mosógépek ajtajánál a zsanérok később meglazulhatnak. "Ez akár milliméternyi elmozdulás is lehet, ami problémákat okozhat a nyitásnál, zárásnál, a tömítésnél, sőt, még az ajtózár működésénél vagy a mosási ciklus során is"

- írja a lap.

A nyitott hagyott ajtó ráadásul a mosógép mechanikájára is hatással lehet, főleg a modernebb, szenzorokkal ellátott típusoknál. Ha pedig a gép nem pontosan érzékel, a mosást és a szárítást is befolyásolhatja, és előfordulhat, hogy több áramot fogyaszt majd a gép.

Ezért a szakértők a következőt javasolják.

Mosás után hagyd nyitva az ajtót, amíg lehűl és kiszárad a dob, azután csukd be a mosógéped ajtaját. Rendszeresen futtass tisztító programot, időnként pedig ecetes vízzel vagy speciális tisztító folyadékkal mosd át a dobot. Fontos, hogy ne használj tömény ecetet a mosógép tisztításához, mert azzal tönkre teheted.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Neve is van annak az állapotnak, amikor nem tudsz wc-re menni idegen helyen - de szerencsére gyógymódja is
Jöjjenek a tudományosan megalapozott tippek, amikkel végre elengedheted a „kakifóbiát”.

Megosztom
Link másolása

Irodai vécé? Inkább meghalsz. Nyilvános klotyó? A pokol tornáca. De ha hazaérsz, lehuppansz a trónra, és akkor végre, hosszú órák kínlódása után… de miért szenvedünk ennyit, és hogyan lehet ebből kimászni?

A „kakifóbia” nagyon is valós dolog - rengetegen szenvednek tőle

A szaknyelv szerint ez nem más, mint parcopresis, vagyis a „szégyenlős bél” szindróma, amikor valaki egyszerűen képtelen elvégezni a nagydolgát, ha nem a saját otthona nyugalmában van. A The Gut Stuff alapítói, Lisa és Alana Macfarlane szerint gyakran ez a két dolog szokta kiváltani:

1. Akinek már volt kellemetlen élménye sürgető vécére rohanással, az emiatt stresszel.

2. Mások valamilyen gyerekkori megszégyenítő élmény miatt nem tudnak ellazulni egy irodai vagy nyilvános vécében

– és a Covid óta ez csak durvult.

Egy felmérés szerint a dolgozók 54 százaléka érzi kényelmetlennek a munkahelyi kakilást. Ennek eredménye: napközbeni puffadás, gázképződés, sőt, egy idő után krónikus székrekedés. Szóval igen, a visszatartás káros.

Na de akkor mit lehet tenni?

Próbáld ki az alábbi, tudományosan alátámasztott módszereket, hogy ne csak minden harmadnap tudd elengedni, amit el kell.

1. Tedd fel a lábad!

Nem csak az számít, mikor mész el intézni a dolgod, hanem az is, hogyan. Dr. Megan Rossi szerint a megemelt lábtartás segíthet: egy 20-30 cm magas emelvény, például a gyerekek wc elő helyezett kis lépcsője, ellazítja a puborectalis izmot, amit a nyugati vécék éppenséggel befeszítenek.

Ez a testtartás ugyanis megkönnyíti a bélmozgást, és csökkenti a kényszeres erőlködés kockázatát – ami egyébként hosszú távon a medencefenék izmait is tönkreteszi.

2. Zenével a félelem ellen

Furán hangzik, de a zene hatással van a bélflórára is. Egy kutatás szerint a Marconi Union - Weightless című szám 65 százalékkal csökkentette a résztvevők szorongását.

Az agy és a bél közötti idegi kapcsolat működése szerint, ha megnyugszol, a bélrendszered is könnyebben enged.

YouTube-on keress rá a „poo music” kifejezésre. Igen, tényleg ez a neve. És tényleg működik.

3. Lélegezz

Egy légzéstechnika a paraszimpatikus idegrendszert (pihenés és emésztés) aktiválja, szemben a „menekülj vagy harcolj” stresszreakcióval. A módszer:

- Belégzés 4-ig számolva

- Légzésvisszatartás 4-ig

- Kilégzés 4-ig

- Szünet 4-ig

- Ismétlés, amíg kell

Segít abban, hogy a vécén ne pörögjön hülyeségeken az agyad, ezzel megszakítva az ideális hangulatot. Szó szerint.

4. Hasi légzés

A rekeszizommal való légzés segíti az ellazulást, és hatékony lehet irritábilis bél szindróma (IBS), puffadás és görcsök ellen is. Ez nem az a fajta légzés, amit automatikusan csinálsz – meg kell tanulni.

Dr. Rossi szerint így érdemes gyakorolni:

- Orron keresztül belégzés 4 másodpercig, a has emelkedik

- 2 másodperc szünet

- Lassan kifújás szájon át 6 másodpercig

- Ismételd 5-15 percig

Ülve, a vécén is lehet csinálni, nem kell hozzá jógastúdió.

5. Hasmasszázs – saját kezűleg

Egy 8 hetes klinikai vizsgálat szerint a rendszeres hasmasszázs fokozta a bélmozgást és csökkentette a tüneteket. Lisa Macfarlane szerint így csináld:

- Simítsd végig a hasad aljától felfelé a bordáidig

- Jobb alsó résztől körkörösen menj fel, balra, majd le

- Fokozatosan növeld a nyomást, hogy serkentsd a bélműködést

- A végén csinálj körkörös mozdulatokat az egész hasadon

Nem lesz belőled thai masszőr, de a pocakod hálás lesz.

6. Borsmenta, a vécék királynője

A borsmentateát sokan isszák a jó emésztés miatt, de a borsmentaolaj az igazi ász: kutatások szerint görcsoldó hatású, segíti a gázok távozását, és ellazítja a bélrendszert. IBS, puffadás, görcsök? Adja magát.

Dr. Rossi ugyan megjegyzi, hogy a koffeint nem helyettesíti, de gyorsítja a gyomorürülést, és ez már fél siker.

A lényeg

Kakilni kell. Mindenkinek. És ha a tested már jelzett, ne szorongd végig a napot. A modern tudomány melletted áll – legyen szó lábtartóról, YouTube-vécézenéről, vagy hasmasszázsról. Engedd el. Szó szerint.

Via The Sun


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezzel a zseniális módszerrel kétszer olyan gyorsan száradnak a ruháid, és szárítógépre sincs hozzá szükség
Nem kell többé napokig kerülgetni a vizes ruhát a lakásban – így száríthatod a mosást kétszer gyorsabban, szárítógép nélkül is.

Megosztom
Link másolása

A szárítógép drága, a tavaszi időjárás meg kiszámíthatatlan – így ha nincs szerencséd (és szárítógéped), akkor is van megoldás arra, hogy ne napokig kelljen kerülgetni a friss mosást. A Which? fogyasztóvédelmi szervezet most előállt egy módszerrel, ami feleannyi idő alatt szárítja meg a ruhát, mintha csak simán kiteregetnéd a lakás közepén. És ami a legjobb: olcsóbb is, mint a szárítógép.

A szárítógépmentes élet nem mindig kényelmes

Ha nincs szárítógéped, ismered az érzést: a ruha napokig nedves marad, a levegő fülledt, és nem lehet elférni a szárítóállvány mellett.

Kültéren szárítani persze csodás lenne, ha nem változna ilyen dinamikusan az időjárás.

Viszont most kiderült: a páramentesítő lehet a kulcs, amivel felgyorsíthatod a folyamatot, méghozzá brutálisan.

Így csináld jól: páramentesítő + állvány = fele idő

A Which? csapata fogott két azonos mennyiségű mosást, két szárítóállványt, és egyetlen különbséggel teregetett: az egyik mellé (vagy alá) odatettek egy páramentesítőt, a másik mellé meg nem.

Az eredmény egyértelmű volt:

„A páramentesítő használata közel felére csökkentette a száradási időt, és kb. két liter vizet szívott ki a levegőből – ami a penészedés megelőzésében is rengeteget számít.”

A trükk lényege, hogy a gépet közvetlenül a ruhák alá vagy mellé kell helyezni, nem eldugva a szoba másik sarkába.

És mi van az árammal?

Sokan rögtön azt kérdezik: na jó, de mennyibe kerül ez nekem? A válasz elég egyértelmű,

a szárítógép fogyasztásához képest a páramentesítő áramfelvétele a töredéke,

és közben még a lakás levegője is frissebb marad. Úgyhogy ez a módszer nemcsak hatékony, de gazdaságos is. A páramentesítő nem új találmány, de ha jól helyezed el, konkrétan megfelezi a száradási időt – és közben megóvja az otthonodat penésztől is.


Megosztom
Link másolása