INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Testpozitivitás helyett testsemlegesség - ez a trend lesz a magabiztosság új forrása

Mi az a testsemlegesség? Miben különbözik a testpozitivitástól? És hogyan kell csinálni? Spoiler: Nem kell szeretned, ahogy kinézel, mégis jobban fogod érezni magad.

Megosztom
Link másolása

Azt tudjuk, hogy jobb lenne úgy szeretni a testünket, ahogy van, de akadnak napok, amikor ez egyszerűen nem megy. Egy tanulmány szerint a nők 91%-a legalábbis így érzi. Az az elképzelés, hogy szeretni kell a testünket, és minden egyes centiméterét ünnepelni, nem könnyen teljesíthető, sőt, talán irreális is.

Egy új mozgalom egy teljesen más utat javasol: a testsemlegességet, ami lényegesen könnyebben teljesíthető cél. Ez a mozgalom a test megbecsülésére és elfogadására összpontosít, a külső megjelenés helyett a működésére fókuszál, anélkül, hogy ítélkezne.

Mi az a testsemlegesség?

Sokan nem szeretik a testüket, és azt kívánják, bárcsak jobban éreznék magukat a bőrükben. A testpozitivitás elsőre remek megoldásnak tűnik erre a problémára. Nagyszerű cél, csak az a kis gond vele, hogy nehezen megvalósítható, a legtöbben soha nem leszünk képesek eszerint nézni önmagunkra. Mert hogy éljük az életünket?

Amikor belenézünk a tükörbe, általában azt gondoljuk, hogy majd akkor fogjuk szeretni azt, ahogyan kinézünk, ha leadunk 5 kilót, feszesebb lesz a hasunk, megszabadulunk a narancsbőrtől, kisebb/nagyobb lesz a fenekünk/mellünk, egészségesnek gondolt ételeket eszünk, ilyesmi.

Aztán ha lefogyunk 5 kilót, vagy kigyúrjuk magunkat, akkor egy következő -5 kilóra vagy egy másik hibának gondolt testi tulajdonságra fogunk koncentrálni.

A testsemlegesség egy kicsit más alapokról indul. Megengedi, hogy semleges érzelmeid legyenek magaddal és a testeddel kapcsolatban. Ítélkezés nélkül figyelheted a testedet, de egy az egyben, nem szedve szét jó meg rossz részekre.

Nem mondod, hogy nagy a hasam, de legalább szép a kezem. Vagy hogy a fogaimat szégyellem, de legalább szép a szemem színe. Vagyis úgy fogadod el a tested, ahogy van, és nem kapcsolsz érzelmi reakciókat hozzá, függetlenül attól, hogy tetszik vagy nem tetszik amit épp látsz.

A semleges nézőpont félúton van a test utálata és a test szeretete között.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem törődsz magaddal, hogy elhanyagolod a külsőd, vagy ilyesmi. Csak annyit jelent, hogy ezentúl a test kinézetéről átteszed a fókuszt arra, hogy hogyan érzi magát a tested, és arra koncentrálsz, amit nyújt neked, miközben végigvisz az életeden és kielégíti a mindennapi szükségleteidet.

Nem az számít, hogy összeér-e a combod vagy van a kettő közt hézag, hanem az, hogy ha kell, 15.000 lépést tudsz megtenni gond nélkül.

Nem az a fontos, hogy a melled A vagy C kosarú, csak az, hogy a kisbabádat meg tudja etetni. Kicsit kuszák a fogaid? Viszont nem lukasak és harsogóakat tudsz harapni a legmosolygósabb almákból.

Más szóval, a testsemlegesség arról szól, hogy máshogy kezdesz tekinteni a testedre, úgy, mint egy járműre, amely végrehajtja mindazt, amit szeretsz csinálni. A testsemleges megközelítés a test képességeinek tiszteletére és arra a nagyszerű munkára összpontosít, amit az nap mint nap végez, nem pedig a formájára, a méretére, hibáira és esetleges korlátaira.

A test nem határozza meg az értékedet és a személyiségedet. A tested sokkal több, mint külső és többet érdemel annál, mint hogy az alapján ítéld meg, hogy beleillik-e abba a formába, amit a mainstream szépségszabványok most éppen szépnek tartanak.

Ha erről beszélgetsz az anyukáddal, gyorsan rá fogsz jönni, hogy ami most szép, az az ő idejében épp szépséghibának számított, és csak várni kell egy kicsit, és újra divatba jön minden.

Testsemlegesség vs. testpozitivitás

A testpozitivitás célja a szépség definíciójának kiterjesztése és a szépségnormák diverzifikálása.

A testsemlegesség ellenben arra törekszik, hogy megváltoztassa a fizikai vonzerő értékét a társadalomban, és függetlenítse az emberek önértékelését attól, hogy hogyan néznek ki.

Bár mind a testpozitivitás, mind a testsemlegesség a testünk megbecsülésére épít, a különbségek a megközelítésekben rejlenek. A testpozitív személet a külső (alaktól és mérettől független) ünneplését hangsúlyozza, és minden egyén fizikai megjelenésének szépségére és egyediségére összpontosít, függetlenül attól, hogy az a test hogyan működik.

Viszont a testsemlegesség leveszi a hangsúlyt a megjelenésről és arra ösztönöz, hogy a testünket inkább a képességei és a működése miatt értékeljük, ne a látványos tulajdonságai miatt.

Tippek a testsemlegesség gyakorlásához

1. Ismerd fel és alakítsd át a testet bántó gondolataidat

Az első lépés a testsemleges gondolkodásmód felé vezető úton a negatív gondolatok leküzdése. Persze nem szabadulhatsz meg az ilyesmitől egyik napról a másikra. A testsemlegesség elérése egy folyamat vége, és állandó, tudatos mértékletességet igényel.

Minden egyes alkalommal, amikor egy olyan gondolat tolakszik az elmédbe, ami bántóan kritikus a testeddel kapcsolatban, kezeld csak egy futó gondolatként, és nem tényként. Űzd ki a fejedből, és koncentrálj a tested erősségeire és arra, ahogyan az szolgál téged.

A terapeuták azt ajánlják, hogy tarts készenlétben egy sor semlegesítő mondatot a fejedben, ezek segíthetnek ellensúlyozni a betolakodó bántó állításokat, amint azok felbukkannak.

Ha például azon kapod magad, hogy a hasadat vizsgálgatod, vagy azt kívánod, bárcsak a lábad másképp nézne ki, ismerd fel a gondolatot, és helyettesítsd be olyan mondatokkal, mint például: Szerencsés vagyok, hogy jók a lábaim, így eljárhatok futni, amikor kedvem van.

2. Hangolódj az igényeire

A test jelzéseire - éhség, szomjúság, fáradtság - való ráhangolódás és azok követése kéz a kézben jár a testsemleges szemlélettel. A tested jelzéseire hangolódás viselkedésközpontúvá és egyénre szabottá teszi az életedet, ahelyett, hogy az élelmiszereket jónak vagy rossznak címkéznéd, bizonyos élelmiszercsoportokat kizárnál, és kötelezővé tennéd magad számára a testmozgást akkor is, amikor nem vagy rá alkalmas. Ez a hozzáállás elűzi a bűntudatot.

Ha a testedre bízod annak eldöntését, hogy mikor eszel, hogy mit eszel, és engeded, hogy olyan választásokat hozzon, amelyeket az adott időpontban megfelelőbbnek és jobban tolerálhatónak érez, ha akkor eszel, alszol, pihensz, amikor fizikailag szükséges, azzal támogatod őt.

Hallgass a testedre, tiszteld és tápláld aszerint, ami az igénye.

3. Írd össze, hogy a tested mennyi mindent tesz meg érted

A testünk sokkal több annál, mint aminek mások látják, és itt az ideje, hogy ezt elismerd. Ha időt szánsz arra, hogy felsorold, mennyi olyan dolgot tesz meg érted a tested, ami segít megtapasztalni és élvezni az életet, az már jó kezdet a testsemleges szemlélet kialakításához. Természetesnek vesszük, hogy nevetni tudunk, hogy beszélni, lélegezni, de aligha koncentrálunk az ok-okozati összefüggésekre. Pedig a jól működő tüdő nélkül bármilyen vakító lehetne a fogsorunk, nem tudnánk kacagni, a jól működő emésztés nélkül lehetne ugyan lapos hasunk, de gyengék lennénk, betegesek és ki se mozdulnánk otthonról.

Szakemberek azt tanácsolják, hogy alakítsunk ki egy napi hálagyakorlatot, amely kifejezi a testünk funkcióinak megbecsülését.

Köszi lábam, hogy egész nap viszel. Köszi szemem, hogy jól látom a képernyőt. Lehet, hogy mindez magától értetődőnek tűnik, de hidd el, nem az. Ha pedig hálás vagy a testednek, máris nem tudod utálni azt.

4. Gondold újra az edzésterved

Az edzéseknek olyan mozgásformáknak kell lenniük, amelyek jó érzéssel töltenek el, a testmozgás a tested képességeinek ünneplése, ami segíti a fizikai és mentális egészségedet,

nem pedig büntetés azért, mert tegnap este 8 után még megettél egy szelet pizzát, vagy délután a kávézóban nem tudtál ellenállni a friss répatortának.

És nem is azért kell mozogni, hogy a külsődet megváltoztasd. Válassz olyan mozgásformát, ami jól esik a testednek, ahelyett, hogy azon rágódnál, hogyan néz ki, és melyik edzés hogyan tudja majd átváltoztatni.

A mozgás célja a jó közérzet, nem pedig a kalóriaégetés.

Ahogyan odafigyelsz a korgó gyomrodra, úgy kell figyelned a tested egyéb jelzéseire is, hogy tudd, mikor kell egy komolyabb igénybevétellel kiengedni a gőzt, és mikor kell lelassítani valami alacsony intenzitású tevékenységgel, mint a séta vagy a kanapézás.

5. Végül a legnehezebb: ne hasonlítsd másokhoz

A feszítő és fájdalmas elégedetlenség jelentős része abból ered, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez az online és offline világra egyaránt vonatkozik. Ha a közösségi médiában látottak miatt érzed rosszul magad, állítsd le a kritikus fiókok követését. Ha a partnered állandóan olyan embereket kritizál (tévéműsor nézése közben, nyaraláskor a strandon, vagy simán az utcán), akik alkatilag rád hasonlítanak, önkéntelenül is át fogod venni a szemléletét, és elkezded magad úgy látni, mint akinek gond van a testével.

Ilyenkor próbálj beszélni vele, de extrém esetben az se baj, ha inkább saját magadat választod és dobod a mérgező kritikust.

A régi fényképek nézegetése szintén mérgező lehet (milyen szép vékony voltam ezen a képen - mondod arra a fotóra, amit egyszerűen gyűlöltél, amikor készült, mert csúnyának láttad magad).

Gondolj arra, hogy 20 év múlva a mai magadat fogod csodálatosan szépnek látni.

Ezért ahelyett, hogy elégedetlen lennél azzal, ahogy most kinézel, idézd fel, mit bírt ki érted és miattad a tested az évek során. Megérdemli a kedvességet és tiszteletet.

Pro tipp: Ne félj leállítani a fikázó beszélgetéseket, ha kényelmetlenül érzed magad közben, szabj határokat még a legközelebbi barátaiddal is. Tereld el a beszélgetést semlegesebb témákra. Mindenki jobban jár vele.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása