NO/MAKE/UP

    “Megláttam a szemében a kéjes örömöt” – párkapcsolatban egy csendes szadistával

    Azt mondják, egy nagy csalódásra rá kell pihenni, nem szabad fejest ugrani egy másik pasiba. Én mégis megtettem. Hiba volt.
    Sassy - sassy.hu
    2022. január 25.


    Megosztom
    Link másolása

    Akkoriban rettegtem a magasvasúttól. Olaszországban “Funicolare” a neve. Ezt vésték fel azoknak a helyes kis fafaragásos dobozkáknak az oldalára is, amelyek vadregényes tájakon döcögtették fel utasaikat a hegyre, magasan a tóvidék fölé, ahol állítólag egy meseszép arborétum volt. Álltunk lent a megállóban, kb. tizedmagunkkal vártuk a saját kis dobozkánkat. A kezemben csatakosra izzadt a jegy, az egész testem lezsibbadt a félelemtől. Aztán leért az egyik doboz, nagy csattanással kinyílt az ajtó, és én megfutamodtam. Szűkölve néztem Tiborra: “Nem megy, ne haragudj, én ebbe képtelen vagyok beszállni…” Tibor szája összeszűkült, halkan kérdezte, de úgy, hogy körülöttünk mind a tíz magyar turista tisztán hallja: “Mi van, ennyire félsz?” Mindenki engem nézett.

    Megszégyenülten morzsolgattam az átázott tenyeremet, könyörgőn néztem rá. És akkor megláttam a szemében azt, amire ott, akkor a legkevésbé számítottam: a kéjes örömöt. Ez az ember örült annak, hogy engem szenvedni lát. “Akkor maradj, és várj meg. Én nem fogom elszalasztani ezt a túrát, mert te be vagy tojva” – vetette oda gunyorosan, és beszállt.

    A fadobozka eldöcögött, és meg kimenekültem az állomásról, át az úton, a bólogató hortenziák között, le a tópartra. Lago Maggiore. Az észak-olasz tóvidék egyik legszebbje, sötét, selyemkék vízzel, a parton végig futó hófehér, faragott márványkorláttal, a kék és a lila ezer árnyalatában pompázó, busafejű hortenziákkal, és a víz kellős közepén egy kis szigeten álló mesekastéllyal, amelynek a kertjében fehér pávák sétáltak, és szökőkutak csobogtak.

    A világ egyik leggyönyörűbb helyén álltam, és kevesebbnek éreztem magam a pondrónál is, amelyik a hortenziák levelén mászott. Döbbenten idéztem vissza azt a kéjes kis fényt Tibor szemében, és arra gondoltam: az elmúlt egy évben, amióta a rabszolgája vagyok, vajon hányszor gyúlt ki a lelkében ez a mámor, a megalázottságom fölött érzett elégtétel, amit én soha nem vettem észre, de most, egy óvatlan pillantásával mégis elárult.

    Furcsa érzés volt ennyire lecsupaszítottan szembenézni egy szadistával. De kijózanító érzés volt.

    Lefeküdtem az egyik márványpadra, a fejem alá tettem a hátizsákomat, és fokozatosan, mint akit detoxikálnak, és kezd kiürülni a véréből az alkohol, elkezdtem kipöfékelni magamból ezt a kapcsolatot. Hogy is kezdődött? A válóperes tárgyalásom után alig egy hónappal, igen, a múlt nyáron. Internetes ismeretség, persze hogy belevetettem magam a netrandikba. Csetelgettem, flörtölgettem, kapkodtam, rémülten csapkodtam a szárnyaimmal. Aztán ez a pali “befogott”.

    Gyönyörű leveleket írt. Még verseket is. Akkor még nem tudtam, hogy aki néhány nap után, személyes találkozás nélkül ilyen mélyre megy, az nem társat keres, hanem többnyire áldozatot.

    Ittam minden szavát. Azzal sem törődtem, hogy amikor végre találkoztunk, hatalmasat csalódtam. Mert szürkének, fantáziátlannak láttam őt. Soha, egy pillanatra sem vonzódtam hozzá, de a csendessége, a visszafogottsága, a megnyugtató átlagossága miatt mégis meghoztam egy döntést, amiről a nagykönyvben is megírták, hogy soha nem szabad meghozni: nem vonzalomból, hanem biztonsági játékból választottam. “Ez egy igazi jófiú, nem fog elhagyni” – ez volt az egyetlen érvem mellette. És egy frissen elhagyott nőnek ez nagyon komoly érv. Hát belementem.

    Ha korábban valaki azt mondja nekem, hogy én egy éven át végigcsinálok egy ilyen kapcsolatot, kiröhögöm, és megkérem, hogy keresse meg a gyógyszerét. Ott, a márványpadon nem is tudtam választ adni magamnak, hogy miért tartottam ki, miért maradtam fogcsikorgatva ebben a befülledt börtönben. Mert az első vészvillogók nagyon hamar megjelentek. A kezdeti őrült, szerelmes rajongás után Tibor szépen, lassan elcsendesedett.

    Szemrehányó csend volt ez, és mivel nem tudtam, miért haragszik, megijedtem. Elkezdtem teperni. És az életem szépen, lassan beledarálódott az ő elvárás- és szabályrendszerébe. Soha nem sminkeltem magam erősen, de azt is teljesen elhagytam, mert szerinte “természetesen vagyok a legszebb”. Nem főztem rosszul, de minden ételt megtanultam úgy elkészíteni, ahogy az anyja (az anyjával egyébként betegesen erős volt a kapcsolata, naponta legalább három telefon, 10-20 üzenet, és mint később megtudtam, még a szexuális életünkről is a legapróbb részletekig beszámolt neki).

    Munka után rohantam bevásárolni. Ő ugyan egy multicég területi képviselője volt, és többnyire otthonról dolgozott, mégsem jutott soha az eszembe, hogy esetleg ő is leugorhatna a boltba. Vacsorát főztem, mostam, teregettem, Scrabble-t játszottam vele, és utána hajnali háromig szeretkeztünk. Mindig ugyanúgy, minden áldott és átkozott napon, hullafáradtan is, betegen is.

    Sokszor csak behunytam a szemem a sötétben, és vártam, hogy vége legyen.

    És miközben egyre inkább olyanná váltam, mint egy stepfordi feleség, ő egyre szemetebb lett. Csendes szemét volt, de az talán rosszabb, mintha őrjöngött volna. “Mi van, te borsólevesen kívül mást nem tudsz főzni?” – jegyezte meg lassan, tagoltan, ha egymás után két vasárnap azt főztem ebédre. “Már megint ezt a nyanyás cipődet veszed fel?” “Én lefekszem. Most akkor jössz, vagy egyedül kuksolsz itt a sötétben, és azt a szar Columbót nézed?” “A fürdőszobát minden héten ki kell ám takarítani, most is tiszta por volt az üvegpolc a púderedtől, különben is, nem úgy volt, hogy nem sminkeled magad? Miért akarsz mindenáron kurvásan kinézni?”

    Szépen, szisztematikusan döngölt bele a földbe. És én hagytam. Nem, nem tudom, miért. Talán mert még mindig volt néhány jó pillanat, akár fél-fél napok is, amikor viszonylag ki lehetett jönni vele. Talán mert ez a langymeleg terror is adott valami biztonságot, amire mindennél jobban éheztem. És talán mert rettegtem, hogy “ha rossz leszek”, ő is elhagy, mint a férjem. És talán mert akkor már azt sem tudtam, ki vagyok. Ő rajzolta meg a személyiségemet, és ha a gondosan kontúrozott vonalakból kilógtam, kegyetlenül megbüntetett.

    Egyszer az “engedélye nélkül” elmentem a kertészetbe, vettem egy cserepes virágot anyám születésnapjára (Tibor anyjához minden vasárnap el kellett menni ebédre, az enyémről tudomást se vett), aztán meglátogattam anyut, és vele töltöttem a délutánt. Anya akkor már gyanakodott: “Kicsim, elfúj a szél, hány kilót fogytál te? Mi van veled?” Hazudtam valamit, sok a munka, minden oké. És Tibor azt az egy, anyámmal töltött délutánt is megtorolta. Napokig nem szólt hozzám. De a szexről akkor sem mondott le. Olyan volt, mintha megerőszakolt volna.

    A testem akkor már minden lehetséges módon jelzett. Sőt, kiabált. A nyakam és a vállam beállt, olyan fájdalmaim voltak, hogy egy sima padlófelmosást is csak fájdalomcsillapítóval meg izomlazító krémekkel tudtam végigcsinálni. Folyamatosan köhögtem, fájt a torkom, állandó hőemelkedésem volt. Nem magas, 37,5 körül, de az is épp elég. Így ment ez hónapokon át. A háziorvosom fejcsóválva vizsgálgatott: “Nézze, nem látok semmi komolyat. Szerintem az immunrendszerével van gond. Valamitől legyengült, és egy enyhe vírust sem képes legyőzni. Erősödnie kellene. Meg ennie, sovány lett.”

    Egy munkatársnőm, akivel jóban voltunk, egy nap végén, amikor nyúzottam felkaroltam a bevásárlószatyrot, finoman odaszólt: “Nem akarok beleszólni, de minden nap úgy mész haza, mint egy halálraítélt. Hová lett a csivitelős kis kolleginám?”

    De ezeket meg se hallottam. Intéztem a karácsonyi bevásárlásokat, éjszakákon át ragasztgattam és festegettem a karácsonyi ajándék bonbonos-dobozokat, mert Tibornak nagy családja volt, le kellett gyártanom vagy húszat az általa kitalált zseniális, kézműves ajándékból. A barátaimmal már rég nem jártam sehova, nem kockáztattam az utána következő, több napos jeges csöndet. Tibornak persze voltak “jó barátnői”, akikkel időnként órákon át telefonált, jókedvűen csacsogva, hogy én is halljam, olyan szeretetteljes hangon, amit velem szemben akkor már rég nem használt.

    Érdekes az utolsó cseppek természete. Nálam épp akkor telt be a pohár, amikor látszólag nem történt semmi különös. Olaszországi álomnyaraláson voltunk – ahol egyébként még a benzint és az autópályamatricák felét is kifizettette velem, pedig kb. háromszor annyit keresett, mint én. A szálloda gyönyörű volt, a kis falucska igéző, a tó varázslatos. Csak aztán a Funicolarénál megcsillant Tibor szemében az a kéjes kis fény. A kínom fölött érzett öröm. És mire a túráról lejött – közel négy óra múlva – én ott, a márványpadon már kitaláltam, hogyan szabadulhatok.

    A nyaka köré fontam a karom, rajongva a szemébe néztem, és odabúgtam: “Te, Tibor, ne haragudj, hogy nem mentem fel veled, de én most sokat gondolkodtam. Azt szeretném, ha feleségül vennél.”

    A többit már csak röviden írom le. Ledöbbent, aztán kiröhögött, le akart pöccinteni a válláról, mint egy legyet. Aztán amikor látta, hogy nem tágítok, fenyegetőre váltott. Őneki én nem fogok ultimátumot adni, mit képzelek, majd egy év után rögtön elvesz, még csak az kéne, előbb bizonyítsak! Szégyellem bevallani, de diadalittasan kuncogtam magamban, míg ő vergődött, mert valahol érezte, hogy ez már nem vicc.

    Látta, hogy kicsúszom a kezei közül, mint a halacska, elveszíti a játékát, és nem értette, mikor szűnt meg fölöttem az akkor már biztosnak hitt hatalma. Mikor két nap múlva hazaértünk, és én elköltöztem tőle, még akkor sem hitte el. Hónapokig nem hitte el. Őrjöngött, aztán könyörgőre fogta, telefonokkal meg e-mailekkel bombázta a barátaimat, hogy térítsenek észhez. Virágokat küldött a munkahelyemre, sokszor hazáig követett kocsival, és akkor persze már naponta megkérte a kezemet. De hiába. Akkorra már detoxikálódtam. Hogy bánom-e, hogy mindez megtörtént? Igen is, meg nem is. Talán inkább nem.

    Mert már tudom, hogy egy magát értelmesnek, viszonylag józan ítélőképességűnek érző nő – és férfi! – is lehet olykor annyira sérült, olyan sebezhető, hogy oldalba kapja egy ilyen szörnyeteg. Igen, ez bárkivel megeshet bizonyos életszakaszokban, nem kell szégyellni.

    De a lényeg, hogy kijöttem belőle, és most már messziről kiszúrom a jeleket. Nagy ára volt, de elképesztően felvérteződtem a manipulációkkal, az alantas játszmákkal, a – mondjuk ki nyíltan – bántalmazó kapcsolatokkal szemben.

    A magasvasúttól egyébként azóta sem félek. Még az Etnára is feldöcögtem egy üvegkalitkában a barátaimmal. Nem tudom, van-e ennek az egésznek tanulsága, de egy dolog biztos: sok mindenből kigyógyultam én ott, a hortenziaillatú, selyemvízű Lago Maggiore partján.


    Megosztom
    Link másolása

    AJÁNLJUK
    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    NO/MAKE/UP
    „A legszemetebb emberi lény, akivel valaha találkoztam” – Meghan Markle totális végét jelentheti a róla megjelent könyv
    Revenge, azaz Bosszú a címe. Anglia egyik legelismertebb oknyomozó szerzője, Tom Bower két évig írta a könyvet az IGAZI Meghanról. Már amit eddig tudunk, lesújtó. Vélemény.
    Sassy - sassy.hu
    2022. július 21.


    Megosztom
    Link másolása

    Bosszú: Meghan, Harry és a háború a Windsor családban. Ezzel a címmel jelent meg világszerte a 75 éves, brit oknyomozó életrajzíró, Tom Bower könyve, amely már az eddig ismert, csipetnyi részletek alapján is kemény koporsószög lesz Meghan Markle számára. Akár az utolsó, végzetes csapás is lehet, amely a hercegnét padlóra küldi.

    Tom Bowerről annyit kell tudni, hogy nem egy „átlagos" életrajzírócska, meg királyi szakértő, akiktől csak úgy hemzseg a könyvpiac és a bulvársajtó. A BBC egykori újságírója, maga is végzett ügyvéd világszerte elismert szaktekintély az életrajzírás területén. Olyan hírességekről írt tűpontos és kőkemény személyiségrajzokat, mint Tony Blair, Károly herceg, Boris Johnson, Gordon Brown, Simon Cowell és Bernie Ecclestone.

    Könyvei előtt évekig nyomoz, emberek százaival beszél, és minden forrását jogilag úgy bebiztosítja, hogy eddig soha, senki, egyetlen rágalmazási pert nem tudott megnyerni ellene, pedig jó sokan megpróbálták bíróságra rángatni. Tomról az az általános vélemény, hogy kikezdhetetlen, egyszerűen azért, mert csak azt írja le, amiről bizonyítani tudja, hogy igaz.

    A Bosszú című könyvén két éve dolgozik, és sokak szerint már most egyértelmű, hogy a „halál lehelletét" fogja elhozni Meghan Markle számára. Az évek óta a galád, rasszista, érzéketlen, sőt Diana-gyilkos Windsorok ártatlan, meghurcolt áldozataként pózoló, egykori kábeltévé-színésznőről ugyanis enyhén szólva teljesen más képet fest, mint az eddigi narratíva.

    Bower a könyvről tévéinterjút is adott a brit műsorvezetőnek, Piers Morgannek, és őszintén bevallotta, hogy amit nyomozásai során kiderített, az alapján egyáltalán nem kedvelte meg Meghant. Tom szerint a hercegné és férje, Harry „valódi fenyegetést" jelentenek a brit királyi házra, Meghant pedig egy „áskálódó, okos" nőnek tartja, aki „rettenetes dolgokat művelt már eddig is Harry családjával."

    A könyvből néhány részletet a The Times már lehozott, és folytatni is fogják. De amit eddig megtudtunk, már az is ...enyhén szólva érdekes. Íme néhány tény Bower könyvéből, pontokba szedve.

    1. Meghan alig néhány hónapja randizgatott Harry herceggel, amikor a Vanity Fair című, tekintélyes női lap címlapfotózásra kérte fel. Észak-Amerikában szinte senki sem ismerte a színésznőt, aki a Briliáns elmék című ügyvédes sorozat egyik (nem fő-) szereplője volt ugyan, de a széria ott csak kábelen ment, és az ottani léptékeket tekintve nem nézték valami sokan. Egyértelmű volt, hogy a címlapot Harry miatt kapta meg. A szerkesztő, Sam Kashner saját bevallása szerint szintén soha életében nem hallott Meghanról. A Palota emberei és Bower szerint maga Harry is Meghan lelkére kötötték, hogy az akkor még alig bimbózó szerelemről egyetlen szót sem ejthet az interjúban, ám a szerkesztő szerint Meghan ennek épp az ellenkezőjét tette: lelkendezett arról, mennyire szerelmesek egymásba Harryvel.

    Persze, hogy a címlap végül azzal a szöveggel jelent meg: „Megőrülök Harryért". A Palota állítólag ledöbbent és elővette Meghant ezért az elsietett önreklámért, mire Meghan „hisztérikus" állapotban felhívta a Vanity Fairt, hogy mért írták ezt meg, miért nem a színészi és jótékonysági munkájáról számoltak be. Sam Kashner szerint „manipulálva éreztük magunkat." Nem értették, miért lelkendezett Meghan Harryről, ha azután lecseszte őket, mert ezt megírták.

    Sokak szerint egyértelmű az ok: Meghan nagyon is szét akarta kürtölni a dolgot, hogy bebiztosítsa magát Harrynél, ám amikor a Palota emberei ezért elővették, rendezett egy műhisztit, mintha ő teljesen ártatlan lenne az ügyben, és a gaz újságírók őt is csőbe húzták volna.

    2.A legszemetebb emberi lény, akivel valaha találkoztam” – ezt a kanadai nőiruha-áruházlánc, a Reitmans egyik reklámszakembere, Jean Malek mondta Meghanról, sőt, annak idején a közösségi oldalára is kiposztolta. Az áruházlánc két reklámfilmet is forgatott az akkor még csak színésznőként jegyzett Meghannal, és a stáb egyértelműen teljesen lesokkolódott Meghan „díva" tempójától. Állítólag eleve meg volt sértődve, hogy a Ralph Lauren helyett csak az „olcsó" Reitmants kérte fel, állandóan veszekedett a stábbal, mert nem tetszett neki a reklámfilm koncepciója. Kikövetelte, hogy a Place d'Armes luxusszállodában foglaljanak neki szobát, éjszakánként 1200 dollárért, de ott is a személyzet rémálma lett.

    Balhézott, hogy nem a megfelelő márkájú teát szolgálták fel neki, a vegán turmix túl langyos volt neki, reklamált, hogy a fürdőszobaszőnyeg nem Dior, és megtiltotta, hogy a személyzet felvegye vele a szemkontaktust. Mindezt közepesen ismert, kábeltévés sorozatszínésznőként. A forgatás Montrealban volt, ahol mindenki beszél franciául is, és a stáb végül annyira kiborult Meghantól, hogy csak franciául voltak hajlandóak megszólalni előtte, mert Meghan abból egy szót sem értett. Annyira megutálta őt mindenki.

    3. „Harry egy idióta, hogy ezzel a nővel kezdett” – ezt viszont már Harry brit, arisztokrata baráti körének egyik tagja írta sms-ben egy másik barátnak, egy borzalmasra sikerült vadászat után, ahol Harry, még jóval az esküvőjük előtt, bemutatta Meghant egykori etoni iskolatársainak és azok barátnőinek, feleségeinek.

    A kb. 16 fős társaság két napot és egy éjszakát töltött Harryékkel, ám a régi, megszokott jó hangulat teljes leforrázottságba váltott át, amikor Meghan elkezdett belekötni körülbelül mindenkibe. „Semmi humora nincs, neki mindenki szexista, rasszista, meg mit tudom én, az élő fába is belekötött, egyetlen ember se volt, akinek ne ugrott volna neki valamiért" – mesélték Bowernek a barátok, akik állítólag a víkend után döbbenten üzengettek egymásnak: „Mi a fene ütött ebbe a csajba?" Meghan egyébként később Harry legjobb barátjának, Tom Inskipnek jamaicai esküvőjén is borzalmasan viselkedett, az egyik vendég édesanyja szerint úgy mászkált közöttük, „mint egy hercegnő", senkivel nem állt szóba, és becsmérlő megjegyzéseket tett a felszolgált ételre. Az említett barátok egyébként, Inskipet is beleértve már az esküvői vacsorára sem voltak meghívva a királyi menyegzőn (ellentétben Oprah Winfrey-vel és George Clooney-val, akivel egyébként Meghan előtte soha életében nem is találkozott.)

    4. A korábbi ügynöksége (színésznőként, influenszerként, celebként volt neki) több tagja is arról számolt be, hogy Meghant „kontrollálhatatlan és megjósolhatatlan" dühkitörései, és passzív-agresszív követelőzései miatt az „egyik legkellemetlenebb kliensnek tartották, akivel valaha dolguk volt." A színésznő állítólag minden PR-megjelenéséhez ötcsillagos luxusszállodát követelt, akkor is, amikor nemzetközileg még senki sem ismerte. Egyszer egy ilyen szálló folyosóján meglátott egy kalitkában lévő papagájt, erre jelenetet rendezett, és azonnal másik szállodába kellett költöztetni (az önmagát egyébként mindig nagy állatbarátként reklámozó sztárt).

    Egyik volt ügynöke szerint „egyszerűen örömét lelte abban, hogy megalázzon más embereket."

    5. Amikor Fülöp herceg temetésére készülödött a királyi család (egy hónappal a hírhedt Oprah-interjú után, ahol Meghan és Harry gyakorlatilag folyamatosan a királyi családot gyalázták), és kiderült, hogy Meghan a terhességére hivatkozva nem megy el a temetésre Harryvel, a híresen diszkrét Erzsébet királynő állítólag megkönnyebbülten felsóhajtott: „Hála istennek!"

    Egyelőre ennyit tudunk a Bower-könyvből, de a java nyilván még csak most jön. Bower megkereste Meghan kitagadott apját, Thomast, régi családját, munkatársait, előző férjét, az eddig teljes hallgatásba burkolózó Trevor Engelsont, és több más embert, közel nyolcvanat Meghan múltjából és a királyi családban töltött időszakából. És amiket megtudott, az állítólag sokkoló.

    A könyv már most, előrendelésben bestseller az Amazonon. A Palota hallgat, egyelőre Meghan és Harry is. Vihar előtti csend van.

    Források: The Times, Daily Mail, Newsweek


    Megosztom
    Link másolása

    Ajánljuk
    NO/MAKE/UP
    Ütőset üzent félmeztelen fotójával a divatiparnak Sirokai Diána, az egyik leghíresebb plus size modell
    A 26 éves, Londonban élő lány egy 30 évvel ezelőtti reklámot fotózott újra.
    Sassy - sassy.hu
    2022. július 29.


    Megosztom
    Link másolása

    Sirokai Diána világszerte ismert plus size modell és self love aktivista. 16 évesen költözött ki Londonba, azóta ott él.

    Ducimodellként elképesztően sikeres lett, Instagramon több mint egymillió követője van.

    Többször adott már interjút, és mesélte el, milyen út vezett a karrierig.

    "A Victoria's Secret azt mondta, az egész márkájuk arról szól, hogy ők egy fantáziavilágot árulnak, a plus size pedig számukra nem fantáziavilág"

    - mondta Lakatos leventének a Levente Klubja című műsorban idén tavasszal.

    "A suliban engem egyébként nagyon sokat bántottak, most viszont annyira már nem. Tart ott Anglia, meg az angol emberek, hogy nem érdekli őket, hogy ki hogy néz ki.

    Azt csinálták most a plus size modellvilágban, hogy kiszemeltek egy méretet, ami tetszik minden cégnek. Az olyan munkáltatók pedig, akik szeretnének tényleg minden méretet bemutatni, azok keresnek meg engem. Az én modell társaim, akik a body pozitívban hisznek, kiközösítenek, ha én azt mondom, hogy fogyni akarok, illetve, hogy az egészség milyen fontos. Szó szerint kitagadnak! Engem egy csomó modell nem bír, mivel én nem hiszek ebben."

    Azt is mondta:

    "Fura dolog, mert nagyon sok olyan posztot látni, hogy fogadd el magad, emellett pedig rengeteg filtert, és photoshopot is lehet látni. Ezzel nincs is gond, ha nem ez határozza meg az életedet. A probléma akkor kezdődik, mikor az ember elkezdi azt hinni, hogy csak filter nélkül szép, ez pedig nem jó. Filter nélkül is nézhetsz ki jól."

    Sirokai Diána pár hete Kate Moss ikonikus, 1990-es évekbeli fotóját másolta le: ugyanolyan pózban nézett a kamerába, mint az angol szupermodell a Calvin Klein fekete-fehér fényképén.

    „Ha a '90-es évek olyan változatosak lettek volna, mint 2022, a nők önbecsülése is más lenne. Mindketten nők vagyunk különböző testalkattal”

    - írta a posztszövegben.


    Megosztom
    Link másolása

    Ajánljuk

    NO/MAKE/UP
    „Tökéletes életem van, jó lakás, klassz kocsi, szép ruhák – és titokban drogfüggő vagyok”
    A 29 éves, brit lány, Kelly őszintén elmesélte egy hetét.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 02.


    Megosztom
    Link másolása

    "Kelly vagyok, 29 éves, Birminghamben lakom. Egy jól menő kozmetikai cégnél dolgozom, sales-esként. Mindenem megvan. És senki sem tudja, hogy titokban cracket szívok.

    #Hétfő

    Munka. Csendes nap, szerencsére, mert egy kicsit még mindig be vagyok állva. Az egész hétvégét végigszívtam, és bár vasárnap este leálltam, még mindig nem vagyok jól. Szinte semmit sem aludtam.

    Cracket szívok. Ez a kokain egyfajta darabos formája, fehér rögökbe van "összegyúrva", amelyek úgy néznek ki, mint a kavicsok. Ha porrá töröd, elszívhatod, vagy felhevítve beinjekciózhatod. A nevét a pattogó hang miatt kapta, amit kiad, amikor felmelegíted.

    Én mindig csak szívom, félek a tűtől, meg azt sem merem kockáztatni, hogy a munkahelyemen észrevegyék a tűszúrásokat. Van egy rendes crack-pipám, online vettem, azt használom.

    #2 Kedd

    Reggel megőrültem a vágytól, hogy szívjak egyet munka előtt, de nem maradt egy rögöm sem, így ki kellett bírnom. A dolog a főiskolán kezdődött: akkor kezdtünk el a haverjaimmal néha egy-egy csík kokaint felszívni a bulikban. Mindenki ezt csinálta, nem volt gáz. Aztán egy haverom egyszer odaadta egy díler számát, hogy ha szer kell, hívjam őt.

    Ez a díler ajánlotta nekem pár év múlva a cracket, mert szerinte olcsóbb, és sokkal erősebb a hatása. Még egy "kedvezményes" mintát is kaptam tőle öt fontért. Gondoltam: ez tényleg megéri, miért ne?

    A hétvégi bulik előtt, a baráti körömben is szinte mindenki ezt szívja. Csak hogy felpörögjünk egy kicsit. Ha velük együtt csinálom, valahogy olyan normálisnak, elfogadottnak tűnik az egész. Jó állásuk van, gazdagok, sikeresek. Ez csak a buli miatt kell. Van, aki marad a kokainnál, de a crack sokkal gyorsabban "beüt", iszonyú éles elméjűnek, és legyőzhetetlennek érzed magad tőle. Nekem, aki mindig szégyenlős voltam, ez óriási érzés. Persze a hatás hamar elmúlik, és akkor jön a vágy egy újabbra.

    #3 Szerda

    Üzentem a díleremnek, hogy hozzon egy ötös csomagot. Ez egy heti adagom, ötven fontba kerül. Többet is jól esne szívni, de próbálom tartani ezt a mennyiséget, hogy ne csússzak nagyon bele. Úgy tekintek a crackre, mint egy kis "jutalomra" a hajtós munkahét után. Mint más egy-két pohár borra.

    Van egy megszokott, közeli dílerem. Vagy sms-t küldök neki, vagy a KIK-en üzenek, ez olyan, mint egy privát WhatsApp. Szinte azonnal házhoz hozza a cuccot, de olyan is megesett már, hogy munkanapon, ebédidőben, egy gyorsétteremben találkoztunk. Senki sem figyel oda, ha a hamburgeres tálcádon átcsúsztat neked valaki egy kis csomagot. Még sohasem volt ezzel semmi gáz.

    Mindig készpénzzel fizetek, de vannak dílerek, akiknek utalni is lehet. Általában egyedül szívok, otthon. Néha buliban is csinálom, de inkább otthon. Azt hiszem, valahol a lelkem mélyén szégyellem ezt az egészet. És tudom, hogy rosszat tesz nekem.

    Van egy aranyszabályom: munkában soha nem szívok. Bár egyszer annyira rám jött a vágy, hogy azt mondtam, beteg vagyok, és hazamentem szívni. Nem vagyok büszke rá. Munkában azért néha érzem a mellékhatásokat. Megy néha a hasam, olykor hányni is ki kell mennem a vécébe, ha nagyon másnapos vagyok. Kicsit paranoiás is lettem, újabban pánikrohamok törnek rám. Ez azért ijesztő. Plusz ha még hat a szer, nem bírok enni sem, elég sokat fogytam. Érdekes, a kolléganőim megdicsértek ezért. Persze fogalmuk sincs, mi van a háttérben.

    #Csütörtök

    A dílerem küldött nekem sms-ben egy "különleges ajánlatot" - crack és heroin egy csomagban. Elég jó az ár. De én még nem léptem át azt a határt. A heroin az már nagyon kemény. Látom magam előtt a lezüllött, aluljárókban, padokon alvó drogosokat. Én nem olyan vagyok. Klassz állásom van, jó autóm, gyönyörű kis lakást bérelek egy felkapott környéken. Divatosan öltözöm, jól nézek ki. A heroin ennek az illúziónak is véget vetne.

    A munkahelyemen megint rám tör néhány mellékhatás. A legrosszabb, hogy állandóan úgy érzem: vakaróznom kell. Mintha az egész testem tele lenne pókhálókkal, amiket nem tudok ledörzsölni. Alig bírom ki, irtó kellemetlen.

    Anyukám pár hete már észrevette, hogy lefogytam, aggódik is, de még el tudtam altatni a gyanakvását. Stresszes a munka, semmi nagyobb gond nincs. Teljesen kiborulna, ha megtudná.

    #Péntek

    Az irodában már mindenki hétvégi hangulatban van. Én is. Otthon vár az anyag, a pipa, végre szívhatok. A kollégáim persze semmit sem tudnak erről. Nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy feljussak ebbe a pozícióba. Ha kiderülne, hogy cracket szívok - ami ugye illegális - azonnal kirúgnának. Ezért nagyon óvatos vagyok. Külön figyelmet fordítok a fogaimra, nem akarom, hogy tele legyenek sárga csíkokkal, mint a drogosoknak. Fogfehérítővel mosok fogat, nagyon ügyelek arra, hogy mindig rendezett legyen a külsőm.

    # Szombat-vasárnap

    Végre nyugodtan szívhatok. Két éve egyedül élek - akkor ért véget egy hosszabb kapcsolatom, de akkor még nem crackeztem -, úgyhogy otthon, nyugiban azt csinálok, amit akarok. A díler diszkréten, gyorsan intézi a dolgokat, olyan az egész, mint bármilyen más házhozszállítás. Nem is érzem törvénytelennek, soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Ha látom a tévében, hogy drogosokat, meg dílereket kaptak el, olyan távolinak tűnik az egész.

    Úgy érzem, bármikor abba tudnám hagyni a crackezést. De amikor nincs nálam anyag, és rám tör a vágy, egy kicsit elkeseredem: ez már ural engem. És egyre több kell, mert a testem kezd hozzászokni, ugyanazt a hatást már csak nagyobb adagokkal érem el. Pedig férjet szeretnék, gyereket. Igen, akkor biztosan abba fogom hagyni.

    Ülök otthon, és szívok. Senki nem tudja a titkomat. Tökéletes életem van. És nem vagyok drogos. A világ szemében semmiképp sem."

    The Sun (A címkép illusztráció: Pixabay)


    Megosztom
    Link másolása

    Ajánljuk

    NO/MAKE/UP
    „Üvöltöttem, és a telefont is hozzávágtam” – 16 év házasság után felfedeztem a Tinderen a férjemet
    A kétgyermekes édesanya döbbenetes nyíltsággal mondta el, mi is történt a nagy leleplezés után.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 02.


    Megosztom
    Link másolása

    A történetet a Telegraph-nak mesélte el egy asszony, aki elmondása szerint azt hitte, jó házasságban él.

    "Mike S, 45". Csak ennyi állt a képernyőfotón, amit a barátnőm, Emma küldött át nekem. "Bocsi" – írta Emma – "nem akarlak sokkolni, de ez nem a te férjed?" De igen, az én férjem volt. Büszkén feszített a kedvenc Jaguár-szalonja előtt. Néztem a telefonomat, a munkanap kellős közepén jártunk, aztán kirohantam a vécébe, botladozva, és jól kihánytam magam.

    Mike-ot akkor már húsz éve ismertem, és 16 éve voltunk házasok. Amikor megismerkedtünk, még nem volt Tinder meg netrandik. Meghívott egy kiskocsmába, néhány sör mellett eldumáltunk, és két év múlva eljegyeztük egymást.

    Jó házasság volt, legalábbis én azt hittem. Nem lángolt a szenvedély, de nagyobb konfliktusaink sem voltak, és Mike mindig meg tudott nevettetni. Néztem, ahogy a barátnőimet egymás után szénné csalták a férjeik meg a pasijaik, és úgy éreztem, szerencsés vagyok. Mike tisztességes.

    Persze amikor megszületett a két gyerekünk – most kilenc és tizenkét évesek –, a mi életünk is bedarálódott a logisztikába. Suliba vinni-hozni őket, uzsonnát csomagolni, rohanni értük edzésre. Mike kapott egy jó állást fejvadászként, esténként, amikor letettük a gyerekeket, hullafáradtan még nekiállt a laptopját vagy a telefonját böngészni, hogy elolvassa az e-mailjeit. Igen, két gyerek sok kiadással is jár. Már nem volt pénzünk évente egzotikus nyaralásokra járni, és egymásra se volt sok időnk. A szexuális életünk tulajdonképpen megszűnt. De még mindig azt hittem, hogy azért jól megvagyunk.

    A borzalmas Tinder-felfedezésről napokig nem szóltam neki. Egyszerűen képtelen voltam szembenézni a dologgal. Közben belül gyötrődtem: mi van, ha már lefeküdt valakivel? Talán szeretője is van? Mi van, ha őt választja, és elhagy minket? Mike látta, hogy valami nem stimmel, szótlan vagyok, kérdezte, mi bajom, de én csak annyit mormoltam: "Semmi."

    Aztán egy este azzal jött haza, hogy vett a nagyobbik fiunknak egy biciklit. Kicsit leszívta a bankszámlánkat, a havi balansz megsínylette, de ez persze nem érdekelt. Viszont ürügy volt, hogy végre kitörjek. "Semmit sem beszélsz meg velem, minden döntésből kihagysz, miközben nőkkel hetyegsz a Tinderen" – üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, sőt, még a telefont is hozzávágtam.

    Teljesen ledöbbent, aztán azonnal szabadkozni kezdett. Azt mondta, akkor töltötte le a Tindert, amikor épp elég rosszul álltunk anyagilag, és szüksége volt egy kis önbizalomra. Félig ki is töltötte a profilját, de soha nem levelezett senkivel, pláne nem találkozott – esküdözött. Hittem is, nem is, mindenesetre akkorra már mind a ketten eléggé kivoltunk ahhoz, hogy végre őszintén elbeszélgessünk egymással.

    "Egy hülye állat voltam. De értsd meg, úgy érzem, a házasságunk teljesen üres lett. Teljesen" – mondta, és én a lelkem mélyén éreztem, hogy igaza van. Odaadta a telefonját, hogy én töröljem le róla az appot, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk tiszta lappal kezdeni.

    Azóta hónapok teltek el. Nem mondom, hogy könnyen jött vissza a bizalmam, de úgy látom, jót tett nekünk ez a kis Tinder-epizód. Azóta voltunk kettesben Mike-kal Barcelonában, igyekszünk többet együtt lenni, a szexet is 'visszacsempésztük' az életünkbe.

    Emma, aki a képernyőfotót átküldte, azt mondja, hülye vagyok, hogy megbocsátottam Mike-nak. Szerintem meg azért vagyok hülye, mert hagytam, hogy ennyire ellaposodjon a házasságunk. Mert ebben nekem is szerepem volt.

    Nemcsak a gyerekek meg a napi taposómalom az élet. Mike és én is itt vagyunk, a mi érzéseink, vágyaink is számítanak. Ha mást nem, ezt biztosan megtanította nekem ez a kis kaland."

     

    Címkép: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása

    Ajánljuk