NO/MAKE/UP

    Éljen a tökéletlenség: Chloe from the Woods 5 napos anti-Instagram kihívásba vágta a fejszéjét

    Sok híresség szánta már rá magát, de vajon miként zajlik ez egy vloggerlánynál, akinek az Instagram az egyik fő platformja?
    Sassy - sassy.hu
    2019. július 01.


    Megosztom
    Link másolása

    Chloe from the Woods a smink és stílustippek nagymestere, de mostanában a mélyebb tartalmak felé is el szokott kalandozni.

    Így mesélt már arról követőinek, hogy miként győzte le a pánikbetegséget, illetve az internetes zaklatókkal kapcsolatos személyes élményeiről is őszintén vallott.

    A vlogger legutóbb az Instagram-lufi jelenség és annak káros mellékhatásainak nyomába eredt, illetve ő maga is úgy döntött, hogy 5 napig a tökéletesre polírozott posztok mellett a tökéletlen, ám sokkal őszintébb - és sokszor bájosabb - valóságot is megmutatja.

    Az egyik nap végeredménye például:

    Igyekszem egészségesen élni, de azért néha én is bűnözök. Igyekszem rendszeren sportolni, időnként mégis egy fagyival a kezemben sétálok ki az edzőteremből. Nem dohányzok, de ha úgy van, szívesen iszom egy fröccsöt a barátaimmal. Nem hiszek az önsanyargatásban, de hiszek az egyensúlyban és mértéktartásban. Nem hiszek az Instagram képeken látható ,,tökéletes" testekben, de abban viszont igen, hogy a tartáson sok múlik. Elfogadtam magamat úgy ahogy vagyok, de mindig törekszem kihozni magamból a maximumot. Szeretem magamat, a tökéletlenségeimmel és a hibáimmal együtt! És Te? Te szereted magad? #antiinstagram kihívás 5. nap

    19k Likes, 53 Comments - (@chloeknows) on Instagram: "Igyekszem egészségesen élni, de azért néha én is bűnözök. Igyekszem rendszeren sportolni, időnként..."


    Megosztom
    Link másolása

    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    NO/MAKE/UP
    "Ön volt Mr. Depp bántalmazója" – Porrá zúzta Amber Heard-öt Johnny Depp női ügyvédje
    Camille Vasquez a net új királynője. Még csak az elején vagyunk, de úgy tűnik, Amber Heard-nek vége.
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 17.


    Megosztom
    Link másolása

    Ahogy arról mi is beszámoltunk, az 58 éves hollywoodi világsztár, Johnny Depp 50 millió dollárra pereli 36 esztendős exfeleségét, Amber Heard-öt rágalmazásért. A színésznő 2017-es válásuk után írt egy cikket a Washington Postba, amelyben Depp nevének említése nélkül azt állította, házasságuk során ő bántalmazott nő volt.

    Deppet megbélyegezték, kirúgták A Karib-tenger kalózai következő részéből. A színész most egy virginiai bíróságon küzd az igazáért. A per egy hónapja kezdődött a Virginia állambeli Fairfax-ben, és a neten vagy millió helyen folyamatosan live streamelik. Szó szerint az egész világ látja.

    A házasság, amely összesen 15 hónapig tartott, az eddigi bizonyítékok alapján kicsit sem nevezhető hétköznapinak. Amber Heard majdnem három teljes napig tartó vallomásában elképesztő részletességgel, drámai összeomlásokkal kísérve számolt be arról, hogy Johnny Depp részegen és bedrogozva gyakorlatilag napi szinten ütötte-verte-erőszakolta őt, ám erre néhány mobillal készült fotón kívül, amelyeken az arcán van egy-két halvány folt, semmilyen kézzel fogható bizonyítékot nem mutatott.

    Ekkor lépett a színre Camille Vasquez, Depp jogi csapatának - mondhatjuk nyugodtan - titkos csodafegyvere. A keresztkérdéseket magyar idő szerint tegnap este tízkor kezdte meg. Azon a jogi csatornán, ahol én néztem az élő streaminget, 700 ezren követték, és a szám csak nőtt. Mivel vagy ezer helyen streamelik, ez világszerte több tízmillió aktív nézőt jelenthetett.

    A 37 éves, kaliforniai ügyvédnő nemcsak kifejezetten szép (kép lentebb), hanem nyugodt, összeszedett, lágy hangú - és mindezek mellett egy Avenger. A kérdések úgy záporoztak belőle, mint egy golyószóróból, Amber Heard minden erőfeszítése ellenére láthatóan kérdésről kérdésre omlott össze, és esett ki a szerepéből.

    Camille Vasquez először szembesítette azzal, hogy Heard hangfelvételekkel bizonyíthatóan bevallotta, hogy többször megütötte Deppet, mégis saját magát állítja be bántalmazottnak. Az ügyvédnő kerek-perec megkérdezte: "Tulajdonképpen Ön volt Mr. Depp bántalmazója, nem?" Heard erre csak annyit tudott mondani, hogy szerinte kölcsönös volt.

    Az ügyvédnő ezek után (pontokba szedtem, majdnem két órás kérdezz-felelek volt) a következőkkel szembesítette Heard-öt.

    1. Sokaknak feltűnt, hogy Johnny Depp a lassan egy hónapja zajló perben egyetlen egyszer sem nézett rá volt feleségére. Pedig Heard rengetegszer kereste vele a szemkontaktust. Vasquez lejátszott egy hangfelvételt, amely a szétválásuk után egy hónappal készült a házaspár beszélgetéséről, amelyben Amber zokogva könyörög "bántalmazó" férjének, hogy fogadja vissza, bocsásson meg mindenért, és ölelje meg őt. Depp akkor nyugodt hangon csak annyit mond, hogy elég volt ebből, többé nem akarja látni Heard-öt, sőt megígéri, hogy soha többé az életben nem néz rá. Ehhez Depp azóta is tartja magát.

    2. Camille Vasquez felidézett számtalan, konkrét dátumot, amelyeken Depp Amber Heard vallomása szerint agyba-főbe verte a feleségét, többször ököllel az arcába vágott, két alkalommal eltörte az orrát, fehasította a száját, véresre verte az állát, csomókban kitépte a haját. MINDEN egyes ilyen alkalom után az ügyvéd bejátszott egy-egy nyilvános megjelenést, vörös szőnyeges kivonulást vagy tévéinterjút, amelyen Heard teljesen érintetlen, porcelán arccal, egyetlen karcolás nélkül viccel, nevetgél. Az egyik ilyen a James Corden Show (lásd a videót alább), amely előtti nap Depp állítólag eltörte Heard orrát és kishíján az állkapcsát is.

    Amber azzal próbált védekezni, hogy sminkkel ügyesen eltakarta a sérüléseit, ám a felvételeket nézve - lássuk be - ez több, mint furcsa, főként, hogy Depp, amint az ügyvéd rámutatott, állandóan hatalmas, nehéz fémgyűrűket hord minden ujján. Egyetlen ökölcsapással krumplipürévé verte volna a felesége arcát, nemhogy annyi agyabugyálással, mint amit Heard állít.

    3. A rettenetes verésekről, szexuális erőszakról Heard egyetlen orvosi látleletet, és egyetlen valóban verésről árulkodó fotót nem tudott bemutatni. Amikor Depp állítása szerint egy törött(!) vodkásüveggel megerőszakolta Ausztráliában, Heard akkor sem szorult orvosi ellátásra, sőt, Johnny Depp szorult rá, mivel egy üveg, amit a felesége vágott hozzá, levágott egy darabot az egyik ujjából.

    4. Végül a legveszélyesebb, legalábbis jogi szempontból: a hangfelvételek szerint Depp békés válást akart, a keresetet Amber nyújthatta be, Johnny 7 millió dolláros bánatpénzt adott a feleségének, és megegyeztek, hogy a sajtó és a világ szemében barátként válnak el. Amber ezek után telehaknizta a világsajtót azzal (hivatalos közleményt is kiadott), valamint show-műsorokban, interjúkban, valamint eskü alatt tett vallomásában is hangsúlyozta, hogy a 7 millió dollárt azonnal, az utolsó fillérig jótékony célra adományozta (a Los Angeles-i Gyermekkórháznak és egy nőjogi szervezetnek), mert neki egy fillér sem kell Depp-től, "nem érdekli a pénz" (akkor kezdte vádolni exférjét bántalmazással is).

    Csakhogy a házaspár könyvelőcégének tanúvallomása szerint ez nem volt igaz. Kétszázezer dollárt maga Johnny utalt át a két szervezetnek, félmillió dollárt pedig Amber nevében a nő akkori pasija, a világ egyik leggazdagabb embere, Elon Musk. A többit Amber megtartotta magának. Heard egyébként ezt vallotta be a legnehezebben (érthetően, hiszen ez egyértelműen bizonyítja, hogy korábban eskü alatt hazudott a bíróságon, ami bűncselekmény), de Vasquez nem tágított.

    A két nő szócsatája volt a vallomás talán legdöbbenetesebb része, Vasquez olyan udvarias, de könyörtelen kérdés-záporral szorította sarokba az utolsó leheletéig tagadó Heard-öt, hogy az egy hollywoodi filmet is megszégyenített.

    A keresztkérdések ma folytatódnak (magyar idő szerint délután háromtól, hat óra az időeltolódás), de a kommentek, és a világsajtó mai cikkei alapján Heard-nek már most vége van. A világ szemében mindenképp. A bíróságon ugyanis aranyszabály, hogy aki eskü alatt egyszer hazudott, az hazudhatott bármiben, akár mindenben.

    Camille Vasquez pedig láthatóan egy nap alatt világsztár lett, és a java még csak most jön. Az ügyvédnő nagy valószínűséggel még több órás "roston sütésre" van felkészülve, annyi ellentmondással, kamuzással, és feltehetően színtiszta hazugsággal fogja szembesíteni Amber Heard-öt, hogy még nézni is rossz lesz. Vagy jó, kinek mi tetszik.

    Egy biztos: Johnny Depp korábbi vallomása szerint ezt az egészet azért csinálja, hogy visszaállítsa jó hírnevét, és kiderüljön az igazság borzalmas házasságáról, amit egyébként ő nem akart a nyilvánosság elé tárni. A célt Johnny véleményem szerint már elérte. Mellesleg most először láthattuk őt néhányszor igazán, megkönnyebbülten elmosolyodni. De Amber Heard-re valóban egyszer sem nézett rá.

    Law&Crime Network/Youtube


    Megosztom
    Link másolása

    NO/MAKE/UP
    "Marlon Brando halott?" – Johnny Deppet teljesen kiakasztotta Amber Heard "őrült doki" tanúja
    A pszichiáter korábban leidiótázta Deppet. Eskü alatt.
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 24.


    Megosztom
    Link másolása

    Bár a témája véresen komoly, a net népe lassan teljes egyetértésre kezd jutni abban, hogy Johnny Depp Amber Heard elleni rágalmazási pere kezd szórakoztatóbb lenni, mint A Karib-tenger kalózai.

    Mint tudjuk, ráfordult az utolsó hetére az 58 éves hollywoodi sztár volt felesége ellen indított perének virginiai tárgyalása. Depp 50 millió dollárra pereli az Aquaman női főszerepében híressé vált volt nejét, Amber Heardöt, aki válásuk után bántalmazással és szexuális erőszakkal vádolta meg őt.

    A pert vagy ezer helyen live streamelik, és mitagadás: bővelkedik bizarr, elborzasztó, ugyanakkor kínosan nevetséges, vagy éppen TÉNYLEG vicces pillanatokban. Világszerte több tízmillióan nézik, mint egy szappanoperát. Az eddigi Best Of-ba biztos bekerül, amikor Johnny egyik tanúját a színész péniszéről faggatták, és Depp a tárgyalóteremben röhögőgörcsöt kapott.

    Az sem volt semmi, ahogy Depp 37 éves ügyvédnője, az azóta világsztárként ünnepelt Camille Vasquez finom hangon, de afféle Avenger-golyószóró mutánsként belebombázta a földbe Amber Heardöt, szembesítve őt számos konkrét ellentmondással és hazugsággal, amelyet 3 napos, drámai összeomlásokkal kísért tanúvallomásában állított.

    A tegnapi nap azonban tartogatott még néhány vígjátéki fordulatot: Heard jogi csapata beidézett egy pszichiátert, Dr. David Spiegelt. A doktor évtizedes szakmai tapasztalatát és millió pedigréjét természetesen senki sem kérdőjelezi meg, maximum azt, hogy minek kellett beidézni valakit, aki bevallottan soha életében, egyetlen percet sem beszélt Deppel. Az orvos mégis szakértőként nyilvánult meg, több órás vallomásának lényege az volt, hogy Depp (bevallott, és saját pszichiátere által korábban már tanúvallomásban alátámasztott) alkohol- és drogproblémákkal küzdött, Amber Hearddel kötött, mindössze 15 hónapos házassága alatt különösen.

    A "doki" - akit kommentelők hada becézett így a közvetítés alatt, mert sokak szerint kísértetiesen hasonlít a Vissza a jövőbe című sikerfilm őrült dokiját alakító Christopher Lloydra - viszont ennél jóval több, bizarr pillanattal ajándékozta meg a tárgyalóterem közönségét és Depp ügyvédeit, akik egyébként leplezetlenül fel is röhögtek a poénosabb részeknél.

    Ilyen volt például, amikor Depp ügyvédje megkérdezte Dr. Spiegelt, hogy korábbi videóvallomásában miért idiótázta le Deppet? A válasz: "Hogy miért hívtam idiótának? Hát az nem szakmai vélemény volt." Erre az ügyvéd: "Pszichiáterként, a terápiás munkássága során gyakran szokta leidiótázni a pácienseit, nem szakmailag?" Mire a doki: "Azt? Dehogy, azt soha nem tenném."

    A doki arról is hosszasan beszélt, hogy szerinte Depp nárcisztikus, mert "rengeteg régi, hűséges barátja és munkatársa van, tehát egyértelmű, hogy csak olyan emberekkel veszi körül magát, akik leplezetlenül csodálják." Emellett szerinte elbizakodott is, mert gyakran késik a forgatásokról. És persze bántalmazó is, mert az alkoholisták és a drogosok között sok bántalmazó van. Itt már egyébként még a keresztkérdéseket feltevő, elég faarcú ügyvéd se tudta elfojtani a nevetését.

    A szakértő szerint Depp kognitív kihívásokkal is küzd (más szóval kissé demens), mert "azt hallotta", hogy Depp fülében sokszor van fülhallgató, ezen keresztül olvassák be neki a forgatókönyveket, így tanulja a szerepeit. Az ügyvéd hozzátette, hogy igen, néha igen, néha meg csak zenét hallgat, de a doki szerint ez a "beolvasósdi" nem normális dolog, "bár ő nem tud semmit a színészetről."

    Az ügyvéd ezek után megkérdezte: "Hallott arról, hogy Marlon Brando is fülhallgatóval memorizálta a szerepeit?"
    Mire a válasz: "Marlon Brando? Ő már halott, nem? Akkor már biztos nem memorizál."

    Na itt temette a kezébe az arcát Johnny Depp, hosszasan, ahogy a fenti képen is látható. (A lenti, hosszú videóban pedig 1 óra 50 percnél).

    A héten egyébként Johnny Depp végül a hírekkel ellentétben nem lép újra a tanúk padjára. Szerdán viszont többek között mellette fog tanúskodni egykori barátnője, Kate Moss topmodell. Az ügyvédek záróbeszédeit pénteken tartják, az esküdtek is akkor vonulnak vissza tanácskozni, de hogy mikor döntenek, az kizárólag rajtuk múlik. A virginiai törvények szerint teljesen egyhangú döntésre kell jutniuk.

     

    Forrás: Law&Crime Network/Youtube


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    "Ő tanított meg nőnek érezni magam, és arra is, hogy a csók nyálas" – Egy nyári szerelem története
    Hátrasimította a hajamat a fülem mögé, és az utolsó közös napunkon azt mondta: „Fura lesz nélküled.”
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 24.


    Megosztom
    Link másolása

    Tizenhat voltam, és a gimnáziumi irodalomversenyre készültem. A balatoni nyaralót anyám és a barátja bérelték ki, de én naphosszat a kertben heverésztem, és Ottlik Géza „Iskola a határon” című regényét olvastam. Kis, fehér bőrű, girnyó könyvmoly - legalábbis annak éreztem magam -, anyámtól örökölt piros csíkos bikiniben, orromon bosszantó piros pattanásokkal. Bőszen jegyzeteltem, mert a regényből őszre komoly versenydolgozatot kellett írni, és én nyerni akartam. Aztán egy árnyék vetült rám. Anyám állt fölöttem, egy tál cseresznyével. "Cicám, most azonnal lehúzol a partra, és strandolsz egy nagyot, különben seggbe rúglak." Leütötte a hamut a cigijéről, óriási szalmakalapja alól szúrós szemmel nézett rám. Tudtam, hogy nincs apelláta. Sértődötten betömtem a számba három cseresznyét, nyakamba csaptam a Lacoste hátizsákomat - benne a könyv -, és a poros nyári úton lelődörögtem a partra. Ténferegtem egy kicsit a térdig érő vízben, néztem a világoszöld hullámokat, távolról gyerekzsivaj meg sikítozás hallatszott - a szomszédos strandon vicces kedvű fiúk vagdosták bele a lányokat a tóba. Aztán meguntam.

    Nem szerettem a parton lenni, mert úgy éreztem, mindenki szebb, mint én. Vagy legalábbis nagyobb melle van.

    Előkaptam a könyvemet, és vállamon a vizes törölközőmmel, elmélyülten olvasva elindultam visszafelé. Elképesztően tűzött a nap, élesen visszaverődött a lapokról, hunyorogva felnéztem. A poros kis út két oldalán elegáns nyaralók álltak, gondosan nyírt pázsittal, rózsabokrokkal, fehér kovácsoltvas kapukkal. Az egyikben egy fiú állt. Tizennyolc körüli lehetett. Gyönyörű fiú volt. Napbarnított, izmos, tüsi világosbarna hajjal, mosolygós szemekkel. Engem nézett. Egy pillanatra hátrakaptam a fejemet, hátha mögöttem is jön valaki, és tévedés az egész, de nem. Engem nézett. "Szia!" - mondta. Akkor még nem tudtam, hogy vannak férfiak, akiknek ez az egy szó is bőven elég ahhoz, hogy nőket szedjenek fel. És ő határozottan ebbe a kasztba tartozott. Én egyszerűen csak nem hittem el, hogy megszólított.

    Álltam, kezemben a leengedett könyvvel, és bámultam rá. "Szereted Marilyn Monroe-t?" - kérdezte. Akkor kaptam észbe, hogy a vizes fürdőruhám fölé egy anyu által rám tukmált, viszonylag nőcis pólót vettem fel, egy piros, ejtett vállút, az elején egy jó nagy Marilyn-fejjel. "Nem" - mondtam morcosan. Valahogy azt gondoltam, jobb, ha morcos vagyok, úgyis csak átverés ez az egész. De ő folytatta: "És mi az ott a kezedben?" Ráhunyorogtam: "Ottlik Géza." Felnevetett, a foga is gyönyörű volt.

    "Senki nem mondta még neked, hogy első randin ne mondd ki egy másik férfi nevét?" Rámeredtem. "Ez egy első randi?" "Oké, nulladik. Az első ma este lesz, ha ráérsz. Nyolckor a parton?"

    Olyan gyorsan bólintottam, ahogy csak azok a lányok szoktak, akiket még soha nem hívtak randira. Aztán leszegtem a fejem - nem igaz, hogy ilyen béna vagyok, gondoltam - és eliszkoltam. Hátra se néztem. Eszem ágában sem volt elmenni a randira. Féltem. Attól is, hogy ott lesz, meg attól is, hogy nem. Este fagyizni indultam anyámékkal. Alig fordultunk ki a kapun, amikor az út végén megláttam a fiút. Felénk tartott, a kezében egy szál piros rózsával. Értem jött. Igen, közhelyes volt, de bátor és magabiztos. Soha nem láttam még embert, aki ilyen fiatalon ilyen ellenállhatatlan tudott lenni. Udvariasan bemutatkozott anyáméknak - anyu csodálkozó, de határozottan elismerő pillantást vetett rám -, aztán kézen fogott, és elvitt. A rózsát együtt markoltuk végig le a partig, az alatt a pár száz méter alatt pedig én is kinyíltam, mint egy virág. Nem zavart, hogy vékonyka vagyok, a piros pöttyök sem az orromon. Életemben először nyugtáztam, hogy a derékig érő sötétszőke hajam mégiscsak szép, és igen, a zöld szemem is, meg a „babaarcom”, amit úgy utáltam, ha a rokonok mondogatták, és ha mosolygok, a szám szélén gödröcske van, és az is szép.

    És nő vagyok, aki rózsát kapott, és most randizik, először, és nincs jobb dolog a világon a koraesti Balatonnál, meg annál az érzésnél, hogy kellesz valakinek.

    via GIPHY

    Egy hétig tartott ez a szerelem. Azért hívom annak, mert ő volt az első férfi az életemben, aki szerelmet vallott nekem. Persze tudom, hogy egy tizennyolc éves fiú és egy tizenhat éves lány között könnyen „elcsattan” ez a szó, ez az akkori tinietikett kötelező része volt, pláne nyáresti éjszakákon, de olyan jó volt hallani. A nyakában vitt be az éjsötét Balatonba, egy messzi mólóra. V-nyakú, puha, sárga pulóverét a kezembe gyűrte, hogy ne ázzon el, néha megingott és én sikítottam, aztán a mólóról néztük a csillagokat. Ő csókolt meg először, és én arra gondoltam, hogy ha a csók ilyen nyálas, akkor nem értem, mi ez a nagy felhajtás körülötte (azóta már értem).

    Nem feküdt le velem, mert azt mondtam, nem akarom. Szűz voltam. Biztos vagyok benne, hogy rávehetett volna, de nem tette. Napközben csatangoltunk a parton, nem a kezemet fogta, hanem mindig a derekamat, mintha meg akart volna védeni valamitől. Végig úgy éreztem, hogy adni akar nekem - ha mást nem, szép emlékeket. Amikor egyedül napoztam a mólón, és egy csapat tizenéves srác körülvett, és fröcskölni kezdett (már a tinifiúk is megérzik, ha egy lány kivirul, jöttek rám, mint a legyek), odaúszott, és erélyesen elküldött mindenkit. "Mi tetszik neked bennem?" - kérdeztem egyszer. Vállat vont. "Az, hogy olyan kis nyuszi vagy."

    Talán igazat mondott. Talán akkor is, amikor azt mondta: „Szeretlek”. Bár azt bevallom, nem hittem el neki. A nők - még az egészen tapasztalatlanok is, mint én akkor - megérzik az ilyesmit.

    Említette, hogy székesfehérvári, és ősszel Németországban tanul tovább, és én biztos voltam benne, hogy otthon várja valaki. Nem beszéltünk a jövőről, de nem is érdekelt. Csak az érdekelt, hogy ő vette észre először, hogy a szemem zöld szivárványhártyája körül egy szürke csík fut körbe. Tizenhat évig naponta néztem tükörbe, és ezt én se szúrtam ki. De ő figyelt. Hátrasimította a hajamat a fülem mögé, és az utolsó közös napunkon azt mondta: „Fura lesz nélküled.”

    via GIPHY

    A puha, sárga pulóvert nekem adta. Évekig hordtam még, pedig a fehér bőrömhöz nem megy a sárga. Az irodalomversenyen nem indultam el, a Marilynes pólómat viszont azután mindig egy kis révedező mosollyal vettem fel. Tudtam, hogy soha többé nem látom - akkor még nem volt mobil meg cset, csak posta -, de meglepetésemre egy hónappal később kaptam tőle egy képeslapot Székesfehérvárról. Nem tudom már, mit írt, csak azt, hogy a végére megint odakanyarította: „Szeretlek.” Megmutattam a lapot apámnak, a nagy nőszakértőnek. Mosolygott. "Szóval megvolt az első szerelem." Megráztam a fejem: "Ááááá, nem. Nem volt szerelmes belém. De nem baj." Apám letette a képeslapot a kávéja mellé:

    "Azt te sose tudhatod. Annyiféle szerelem van. De egyvalamit biztos tudott: boldoggá tette a lányomat. Látom rajtad. És innentől nálam jó a srác."

    Hát, ez volt az én első, nyári szerelmem. Lassan harminc éve. A puha, V-nyakú pulóverekért mindenesetre azóta is odavagyok.

    Címkép: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    “Egy szép nő nem engedheti meg magának, hogy okos legyen, aranyom!”
    "Mi, férfiak, csak addig vágyunk okos nőre, amíg nem találkozunk eggyel. Mi istenek szeretünk lenni."
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 19.


    Megosztom
    Link másolása

    A fenti szavak váratlanul értek Dani bácsitól. Anyu volt kollégája, gyermekkorom bálványa, az igazi, veretes “tanár úr”, aranyozott zsebórával meg rosszul szabott, öreges öltönyben, aki egy ideig engem is korrepetált irodalomból. Máig vallom, hogy miatta vettek fel az egyetemre. Igazi reneszánsz ember volt, hatalmas tudású, és még hatalmasabb humorú. Ahogy most kövéren, kopaszon elterült anyám foteljében – vasárnapi baráti látogatás, ritka, értékes pillanat, így én is odamentem – el sem tudtam képzelni róla, hogy bármit is tud a nőkről. A három szál hajával, a dülledt, ravaszdi-zöld szemeivel, ugyan már! De aztán folytatta.

    – Olvastam a cikkedet arról a nőről. Aki szerint a pasik a Ferrarikba szeretnek bele, de az Opel Corsákat veszik feleségül. Ki a túró az a csaj?

    Morzsolgattam anyám hímzett vászonszalvétáját, hihetetlen kínban voltam.

    – Azt nem mondhatom meg, tanár úr, de nagyon sokan keresik rajtam. Egy csomó pasi rám írt, hogy hozzam őket össze vele.

    Döcögve röhögött, néhány süteménymorzsa lepotyogott a nyakkendőjére.

    – A hülyék. Azt hiszik, Ferrarit akarnak. Aki szép is, meg okos is. Mikor tanulod már meg, aranyom, hogy mi, férfiak csak addig akarunk okos nőt, amíg nem találkozunk eggyel?

    Felkaptam a fejem, vissza akartam szólni, de aztán győzött a tekintélytisztelet. Hallgattam. Dani bácsi sóhajtva lapogatta a tányérján lévő morzsákat a villájával.

    – Aranyom, én soha nem beszéltem úgy veled, mint egy nővel, mert amikor megismertelek, pattanásos, gebe kiskölyök voltál. Mostanra ez örvendetesen megváltozott, de ez már legyen a nálam sokkal fiatalabb férfiak baja. De te csak ne sulykold azt a cikkeidben, hogy a férfiaknak a szép meg okos nők kellenek. Mert ez nem igaz. Nekünk az a nő kell, aki elhiteti velünk, hogy istenek vagyunk.

    Összeharaptam a számat.

    – Ne röhögj – rivallt rám a régi, tanáros hangján. Éreztem, hogy tényleg fel van háborodva. Aztán lehalkult, mintha csak magának beszélne.

    – Ott volt a Gizus. Emlékszel, a feleségem. Matematika-biológia szakos. A legokosabb lány volt az egyetemen. Gyönyörű is volt. Igaz, kicsit deszka, de akkoriban az volt a divat. Az én időmben korán házasodtunk, egy év után elvettem. Imádtam nézni, amikor esténként az óráira készült, és telerajzolta a kockás kis füzetét mindenféle képletekkel. Elég olvasott is volt, konyított Dosztojevszkijhez meg Máraihoz, és istenem, milyen zöldbabfőzeléket tudott főzni! Jó asszony volt, na. Ferrari.

    Kuncogott egyet, én lélegzetvisszafojtva figyeltem, mint aki évtizedes titkokat hallgat ki éppen. Mert így is volt.

    – Nem tudom, mikor kezdett idegesíteni, hogy Gizus olyan tökéletes – Dani bácsi hangja most bűnbánóra váltott. – Emlékszem, egyszer kijavított valami regénnyel kapcsolatban. Jobban emlékezett az egyik szereplő nevére, mint én.

    Na, abban a pillanatban elkezdtem utálni. Észre se vettem, de utáltam. Itt ez a nő, szép is, mindent jobban is tud, mit a fenének kellek én ide? Hol van itt nekem a sikerélményem?

    – Ez mikor történt? – szóltam közbe halkan.

    – Úgy tíz éve lehettünk házasok. Persze ez csak úgy visszaemlékezve olyan tiszta. Hiszen Gizus nincs már. De akkoriban, amikor elkezdtem kevésnek érezni magam, már repedezett a házasságunk. Pedig semmi rosszat nem csinált. Aztán jött a Vica.

    Hátrahőköltem. – Vica néni? Az alsóvárosi gimnáziumból? A pedellus, aki takarítani járt Dani bácsiékhoz?

    Csend. Csend, és még egyszer csend. Leengedtem a vászonszalvétát az ölembe. Az öreg tovább mesélt.

    – Vica csak két dologban volt jobb, mint a feleségem. Nagyobb volt a melle – sokkal nagyobb –, és olyan rajongva tudott rám nézni, hogy leolvadt rólam a gatya. “Ne mondd, Danikám!” – ezt ismételgette folyton, és én úgy éreztem, én vagyok a világ közepe. Bármit mondhattam neki, mindenre helyeslően pillogott, mert hát ugye szinte semmit se tudott. De bársonyos volt a hangja, szelíd volt és olyan ősi, asszonyi módon buta. Beleestem, mint egyszeri Pista a szénakazalba.

    Kapkodtam a levegőt. – De hát legalább húsz évig járt Dani bácsiékhoz!

    Rám emelte vizenyős, szúrós, zöld szemét. A tekintetében benne volt egy gyenge férfi és két egymással versengő, kínlódó asszony évtizedes, tengermély tragédiája.

    – Igen, én húsz évig kettős életet éltem. Gizussal, és ha ő elutazott, vagy nem volt otthon késő délután, néhány lopott órára Vicával. Tudtak egymásról, egyszer szét is szedtem őket, tépték egymást szegények. Gizus párszor össze is pakolta a bőröndjeimet, hogy aztán le is út, fel is út. Aztán végül mégse történt semmi. Egyikőjükről se tudtam lemondani, és egyikőjük se mondott le rólam. Őrlődtem, mert Gizus mégis a feleségem volt, tiszteltem, becsültem őt, a tiszta gondolkodását, a humoros visszavágásait, azt a mély, őszinte tartást, amit csak a valódi intellektus tud megadni.

    De szerelmes Vica egyszerű asszonyiságába voltam, és abba, aminek ő látott engem. Nem tudtam Vica rajongó pillantása, alázatos odaadása nélkül élni, na! A világ összes könyvtára nem ért fel ahhoz a melegséghez, ahhoz az önbizalomhoz, ami elöntött, ha ő rám nézett.

    Megint csend, Dani bácsi villája csikorogva karcolgatta az üres porcelántányért. – Mindegy – most nagy levegőt vett, mint az órái végén, amikor lezárt egy hosszú, bonyolult irodalmi okfejtést. – Most már egyikük se él. Csak én. Na, gondoltad volna, hogy egy ilyen önző, ostoba, vén kandúr magyarázta neked annak idején Dosztojevszkijt?

    Dacosan ráztam a fejem. – Ez akkor se lehet általános, nem minden férfi ilyen...kandúr.

    Egy bálvány dőlt össze bennem, ő meg csak nézett rám, ahogy az emberek egy kedves, de butuska cicára szoktak. – Hát, lehet, hogy nem általános. De én még nem láttam férfit, aki egy túl szép, túl okos nőtől ne sokallt volna be előbb-utóbb. Mint a túl sok franciakrémestől, ahogy a cikkedben írod. Aztán ki így oldja meg, ki úgy. De nekem meggyőződésem, hogy egy minden szempontból “átlagos” asszony – ahogy én hívom magamban, egy “ösztön-nő” – sokkal jobban boldogul a pasasok világában, mint egy Ferrari.

    Pásztáztam a három szál haját, a még mindig kifogástalanul megkötött nyakkendőjét. Fájt a szívem, érte, Gizusért, Vicáért, az egész boldog-boldogtalan, szerelmi-háromszöges életükért. És fájt a gyomrom mélyén mocorgó, kényelmetlen kis érzés is: hogy talán igaza van.

    – Akkor egy jó nőnek csak akkor van esélye, ha buta? – gondoltam, most már mindegy, megkérdezem. Oldalra billentette a fejét, a falat bámulta mögöttem.

    – Neeeeeem. Nagyon sok esélye van. Rengeteg férfit megkaphat. De megtartani csak akkor tudja, ha elég okos ahhoz, hogy buta legyen.

    – De ez színjáték! Egy nő tettesse magát hülyének egy életen át, hogy a pasinak jó legyen?

    Elmosolyodott.

    – Megint sarkítasz, mint kölyökkorodban. De tulajdonképpen igen, így van. A lényeg, hogy a férfi azt érezze: felnéznek rá. Nincs ennél nagyobb megtartó erő. Hát ezt üzenem én a te Ferraridnak.

    Egy órával később, az ablakból néztem, ahogy esőkabátban, jellegzetes, billegő járásával, nagy pocakjával a ház előtt parkoló kocsijához sétált. Az egyik legokosabb férfi volt, akivel életemben találkoztam. Erre most, anyám félhomályos nappalijában kiderül, hogy amire a legjobban vágyott, azt végül egy buta – tényleg buta? – nő tudta megadni neki.

    Bevallom: én már nem ismerem ki magam ebben az egészben.

    A címkép illusztráció: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása