Tápai Szabinának a nő szóról elsőre az anyaság jut eszébe, és nem tartja nagyon emancipált nőnek magát
Egy interjúban elárulta: mindig is szerette és elfogadta azt, hogy nőnek született, sőt nagyon egyértelmű véleménye van arról, mit jelent számára a női létezés.
Interjút adott nemrég Tápai Szabina a hot! magazinnak, és ebben részben a családjával kapcsolatos kérdésekre válaszolt, részben pedig arról beszélt, mit jelent nőnek lenni.
Szót ejtett arról, hogy rengeteget dolgozik a férjével, de próbálnak a pihenésre is időt szánni.
Tápai Szabina elárulta, hogy időszakos böjt segítségével tartja az alakját: délelőtt nem eszik, csak iszik, és megvan az a bizonyos nyolcórás időintervallum, amikor lehet étkezni. Hozzátette: "Illetve idén szeretném újra gyakorivá tenni az edzést az életemben, mivel az első negyedévem úgy ment le, hogy kevés idő jutott a mozgásra, elsősorban a munka és az új vállalkozásunk miatt"
A sportoló nőkről gyakran mondják azt, hogy túlságosan kidolgozott, izmos a testük, és nem elég nőies. Ezzel Tápai Szabina kézilabda-válogatott korszakában ugyanúgy megküzdött, de ő mindig is igyekezett ennek a pozitív oldalát nézni.
"A kézilabdát sokan nagyon férfias sportnak tekintik, ezért többször megkaptam, hogy mivel ezt űzöm, nem vagyok elég nőies. Sőt, férfiaktól is megkaptam már, hogy túl fiús vagyok, amit azért sem vettem soha zokon, mert mindig is jól kijöttem a lányokkal és a fiúkkal egyaránt. Jóban vagyok a testemmel, és mindig azt fogadtam el, amim van. Nyilván három gyerek után most nem olyan a testem, mint húszévesen, de nekem a mostani formám is tetszik, és szeretem magam minden kis hibámmal együtt."
Ha valaki ki van békülve saját magával, akkor leperegnek róla ezek a megjegyzések. Szerinte nem az a fontos, hogy van-e valakin két-három plusz kiló vagy éppen megvan-e a nyolc kocka a hasán vagy nincsen.
A nő szóról Tápai Szabinának elsőre az anyaság jut eszébe. Mindig is szerette és elfogadta azt, hogy nőnek született, sőt nagyon egyértelmű véleménye van arról, mit jelent számára a női létezés, illetve mi az, amit ő megélt nőként.
Azt mondta:
"Elsősorban nem a csinos megjelenés vagy bármi más ugrik be arról, hogy „nő”. Amikor kimondják ezt a szót, nekem elsőre az anyaság jut eszembe. Ettől függetlenül szeretem megélni a nőiességet, ami szerteágazóbb is lehet:szeretek tetszeni a férjemnek és csinosan felöltözni.
Ezenfelül persze a nő lehet dolgozó is, anyuka is, szerelem is.
Tizenhat éves koromban jöttem el otthonról, így bennem már akkor kezdett kialakulni az, hogy önfenntartónak kell lennem. Akkor még nem tudtam, hogy lesz férjem és családom. Valahogy úgy éltem az életemet, hogy ne függjek senkitől. Ez nem azt jelenti, hogy nagyon emancipált nő vagyok, és mindent egyedül végzek.
Nagyon szeretek a férjemmel együtt teremteni, alkotni, de szerettem volna, hogyha én is hozzáteszek a családhoz, nem feltétlenül csak anyukaként és feleségként, hanem az élet többi területén is."
