A síugrás legendája a téli olimpia péniszbotrányáról
A téli sportok világa épp egy olyan kérdésen pörög, amire senki sem számított: tényleg hialuronsavval tuningolják a péniszüket egyes síugrók, csak hogy messzebbre szálljanak? Mielőtt bárki komolyan elmerülne a fizika és az anatómia bizarr nászában, máris megszólalt a sportág legszerethetőbb figurája, Eddie „A sas” Edwards, aki 1988-ban ugyan minden sáncon utolsó lett, de a közönség szívét toronymagasan megnyerte.
A gyanú szerint egyes versenyzők azért fecskendeztetnek hialuronsavat a nemi szervükbe, hogy a 3D-s testmérésnél nagyobb méretet mutassanak, és így egy kicsivel bővebb, nagyobb felületű ruhát viselhessenek. A plusz anyag a levegőben apró vitorlaként működik, ami némi aerodinamikai előnyt adhat – írta a Blikk. Erre kontrázott rá a brit legenda, aki szerint az egész ötlet nevetséges. „Amikor meghallottam ezt a történetet, majdnem megfulladtam a nevetéstől” – nyilatkozta a SunSportnak a ma 62 éves olimpikon.
Eddie szerint az egész trükközés a gyakorlatban alig érne valamit, legfeljebb egy-két centimétert jelentene a sánc alján. „Egy erősebb széllökés sokkal többet számítana” – tette hozzá nevetve. Miközben a sportvilág ezen a pletykán szórakozik, a hivatalos szervek komolyan veszik a felvetést. A Nemzetközi Síszövetség „vad pletykának” minősítette a hírt, és hangsúlyozta, hogy semmilyen bizonyítékuk nincs ilyen gyakorlatra, a ruhaellenőrzések pedig szigorúak. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség közölte, hogy a hialuronsav ugyan nem tiltott szer, de minden teljesítményfokozó módszert megvizsgálnak, ha bizonyíték merül fel.
A szövetség azóta még szigorúbb ellenőrzéseket vezetett be 3D-szkennerekkel és a ruhákba rejtett mikrochipekkel. A trükközés persze nem új keletű, ahogy azt Eddie Edwards is megerősítette. „A svédek például egyszer szalagokat tettek a kesztyűjük és a lábuk közé, hogy több levegőt tudjanak maguk alatt tartani, és messzebbre repüljenek. Ezt is betiltották.” A legenda szerint a technika sokat változott az ő ideje óta, de a kihívás maradt. „Mi klasszikus párhuzamos sílécekkel ugrottunk, ami sokkal nehezebb és veszélyesebb volt. Ma már V-alakban ugranak, és közelebb repülnek a földhöz.” A lényeg azonban ugyanaz: lejutni a sáncról, lehetőleg minél messzebbre. De ahogy Eddie is mondja: „Az emberek mindig próbálnak előnyt szerezni, de ez a mostani módszer már tényleg túlzás.”