INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Nem kell tudnod festeni ahhoz, hogy működjön!” – a festés mindenkit képes meggyógyítani

Önmagaddal együtt könnyebben megérted a környezeted, nagymértékben csökkented a szorongásod, még a traumafeldolgozásod is hatékonyabb lesz és fittebbé, éberebbé válsz ecsettel a kezedben.

Megosztom
Link másolása

A mentális leterheltség társadalmi szintű jelenség, kritikus fontosságú kezdenünk ezzel valamit. A pszichoterápiától kezdve különböző tevékenységekig sok minden segíthet, de borsos áruk miatt nem mindenki indulhat az irányukba. A művészet viszont lehet ingyen is, mert már a bottal a sárba firkálás is csökkenti a stresszt. Ha pedig találunk egy ceruzát meg egy cetlit a kupis fiók mélyén, ezekkel könnyen hadat üzenhetünk a szorongásnak.

Egész jól festesz!

A művészet terápiás hatású, és a legjobb, hogy nem kell hozzá tehetségesnek lenni. Akár egy egyszerű színezés is aktiválhatja a jutalom érzéséért is felelős homloklebenyt, és

nagymértékben csökkentheti a stresszt még azoknál is, akik soha azelőtt egy percig sem fogtak ceruzát a kezükben.

Bár legtöbben úgy gondoljuk, hogy ha alkotunk, a végeredménynek minimum tökéleteshez közelinek kell lennie ahhoz, hogy jónak mondhassuk, de ez távolról sincs így. A művészet terápiára különösen igaz a klisé, miszerint a megtett út a lényeg, nem a végcél.

A művészeti alkotások elkészítése közben ugyanis maga a folyamat az, ami segít például a traumák feldolgozásában, és a festészetet alapul véve a színek használata, azok erőssége, az árnyékok és fény hatása, a vonalvezetés mind-mind árulkodó azt illetően, milyen lelkiállapotban vagyunk. Ha például egy terapeuta segít ezeket értelmezni, könnyebben megismerjük a saját folyamatainkat. A folyamat maga minimum egy mozgó meditációval ér fel, mert az alkotás áramlásába kerülve a külvilág zajai alig jutnak el hozzánk.

A terápiás festés tudományos háttere

Több tanulmány is készült arról, hogy a művészet jótékony hatással van az agyi tevékenységre és a stresszkezelésre. A színezés, a firkálás, a rajzolás és a festés is aktiválja az agy érzelmekért és együttérzéshez felelős részét, és boldogsághormonokat szabadít fel.

Így mindenképpen sikerélményt él át az ember - más kérdés, hogy az esetlegesen évtizedek alatt bebeszélt szégyenérzetünk bekapcsol-e ilyenkor, és annullálja-e a boldog folyamatainkat.

„A szégyen a legnehezebb morális érzelmünk, amely a kutatások alapján számos mentális zavar hátterében fellelhető.

A rajzolással, festéssel kapcsolatban általában az jellemző, hogy meg van róla győződve a személy, hogy ő csak pálcikaembert tud, nem képes a rajzfeladatok végrehajtására, nem tud rajzolni. Lebecsüli a képességeit, készségeit. Ezek többségében abból erednek, hogy túlzó elvárásokat támaszt maga elé, úgy gondolja, neki tudnia “kell” rajzolni. Ezeket a gátakat például az Art is Therapy program tégláról téglára bontja le.

A fokozatosság és a cél részcélokra való felbontása átlendíti az önmagában kételkedőt,

és a feladat sikeres megoldása erős pozitív visszajelzést ad. Ezeket az élményeket kibontva, átbeszélve analógiaként használva rámutatnak arra, hogy a berögzött sémák felülírhatóak, a ”képes vagyok” megtapasztalása rendkívül támogató élmény” - mondta el Koday Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, a hazai Art is Therapy terápiás festőműhely alapítója.

Kutatók megfigyelték, hogy egy laza

háromnegyed órás alkotás a kortizol nevű stresszhormon szintjét jelentős mértékben csökkenti.

Személyes tapasztalat, hogy aki az alkotás flowjába kerül, vajmi kevés eséllyel áll meg 45 percnél. Ez alapján mit okozhat egy három órás festés!

A kreatív folyamatok az érzelmi és fizikai jóllétre egyaránt hatással vannak, konkrét traumafeldolgozásban segítenek, bizonyos esetekben az étkezési zavarok helyreállításában, demencia csökkentésében is megfigyelték jótékony hatásukat, de néhol a skizofrénia kezelésének is aktív része, és az akut pszichotikus epizódok során javít a páciensek állapotán.

Depressziós és szorongásos tünetek csökkentésében pedig igencsak eredményes eszköz a művészet, egyszerűen megadja a hétköznapokhoz szükséges pszichológiai stabilitást. Koday Zsuzsanna, aki maga is terápiás festő-rajzoló foglalkozásokat tart, saját tapasztalatok mentén világít rá ennek működésére.

„A programban a rajzolás, festés mellett a stresszkezelő technikákra és a pszichoedukációra fókuszálunk. A rajzolás tudatos jelenlét gyakorlatnak is felfogható, hiszen a tevékenységben való elmerülés, a flow élmény a jelenben tart, így

elménk nem kalandozik el sem a múltba (mi lett volna ha - depresszív tünetek), sem a jövőbe (mi fog történni a holnap megbeszélésen - szorongásos tünetek).

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

ART IS THERAPY (@__artistherapy__) által megosztott bejegyzés

Ezzel az esetlegesen fennálló tünetek is enyhíthetőek, kezelhetőek. A pszichoszociális kapcsolatokat a csoportélmény fejleszti, nyitottabbá teszi a résztvevőket, az élmények megosztása lebontja azt a hitet, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal.”

A festés, mint kommunikációs eszköz

Van, aki nehezebben fejezi ki magát verbális kommunikációval, de azt ne felejtsük el, hogy rajzokkal, festményekkel is lehet beszélni, ez nagyjából a legősibb kommunikációs formánk a barlangrajzok tanúsága szerint.

Hihetetlen önkifejező eszköz, ami magunk és a külvilág számára is egy kézikönyv lesz a szívünkhöz.

„A terápiás festés alatt rá lehet jönni, hogy ha képes vagyok megrajzolni egy színészportrét, amiről egy nappal ezelőtt még azt gondoltam, lehetetlen, akkor belegondolva akár képes lehetek arra is, hogy az érzelemszabályozási, problémakezelési megküzdési módjaimat fejlesszem, gazdagítsam. Ugyanis minél gazdagabb a megküzdési módjaim köre, annál valószínűbb, hogy előremutató stratégiát választok. Tehát sikeres viselkedésváltozáshoz arra van szükség, hogy új készségeket, stratégiákat tanuljak” - mutat rá a szakember.

A rajzolás és a festés reflexió is, segít feldolgozni a külvilágból érkező ingereket, miközben harmonizál és elmélyít. Kicsit kiszakít a mókuskerékből, amire valljuk be, sokunknak van szüksége. Akinek szüksége van az életében egy kis kikapcsolódásra, de képtelen kiegyensúlyozni a szimpatikus-paraszimpatikus idegrendszerét, és

még a nyaralásán is a munkán jár az esze,

vagy mondjuk social media függőséggel vagy más addikcióval rendelkezik, annak érdemes megfontolnia a festés hétköznapokba emelését, de igazából mindenkire jó hatással lesz.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása