INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Tükörneuronok? Kinesztetikus empátia? Avagy miért jó trappoló kiviket meg szökkenő brazil kukásokat nézegetni a neten?

Az internet egy emberként öleli keblére ezt a három táncos lábú pasit, nem véletlenül.

Megosztom
Link másolása

Profi férfi táncosokat nézegetni mindig öröm. De mi van azokkal, akiknek egészen más a hivatása, vagy egyáltalán nem olyan a testfelépítésük, mint amit egy táncostól várnánk? Milyen hatással van ránk egy önfeledten táncoló fehér zokni-makkos cipős fura páros trappolása, vagy egy kukás autóról Ed Sheeran-re fel-le ugráló pasi csípőmozgása?

A tudománynak is van erről néhány gondolata, de a témában érdemes önálló kutatásokat is folytatni, mutatjuk az alapanyagot!

Fehér zokni, Céline Dion, meg két fantasy karakter

„Hát nem úgy néznek ki, mint a felnőtt Harry és Ron?”

Ez a teljesen helytálló komment került ki Nepia Takuira-Mita és Harrison Keefe egyik Instagram-videójára. A két, egyébként főleg sorozatokban szereplő új-zélandi színész ugyanis tényleg úgy néz ki első pillantásra, mintha a Harry Potter két főszereplője a varázsvilágot maga mögött hagyva élné fehér zoknis mindennapjait - és a mindennapjait alatt most a raktárban, garázsban és ipari csarnokban történő random táncolást értjük.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nepia Vaeau Takuira-Mita (@nepiatm) által megosztott bejegyzés

Az általában a „Come Vibe with Us” felszólítással kezdődő videóik ehhez hasonló helyeken készülnek, ezek akusztikája passzol ugyanis a legjobban különleges ismertető jelükhöz:  a zenék ellenére is jól hallható cipőcsattogáshoz.

Kicsit olyanok, mint amikor egy jól sikerült házibuliban hajnali fél 5-kor két kocka srác delíriumban fogant szinkronicitással csapatja a freesytle-t.
Csodásan meghökkentőek és szeretnivalók.

Az internetnek köszönhetően hamarabb ismerik a velük készült, futótűzként terjedő mémeket, mint magát az eredeti párost, és kitörő örömmel üdvözlik, amikor végre eljutnak a forrásig.

Egyik legtöbbet használt videójuk Céline Dion That’s the way it is című számára készült.

@nepia_tmThis is how we warm up to go on set celine dion for the win ♬ original sound - nepia_tm

Használták már munkahelyi barátnős mémhez, megihletett anya-lánya kapcsolati dinamikáról elmélkedő felhasználókat, és úgy látszik, a kanadai énekesnő legalább annyira megihleti őket, mint a német bűvészpáros, Joy&Siegfried kettősét (akikről ebben a cikkünkben írtunk). A művésznő I drove all night, Roy Orbinsontól kölcsönzött klasszikusára is sikerült a két srácnak olyat ropni, amiből gyorsan jól használható mém alap vált.

Remekül demonstrálható vele a felnőtt létnek azon időszaka, amikor a régi bulizós slágerek a boltban vagy a turiban hallva is táncra perdítik az embert.

Hogy a jól megválasztott, a most negyvenes-ötvenes generáció közös zenei múltjára építő muzsikák, vagy a helyenként persze előre megbeszélt, de összességében csak kiválóan improvizált, jókedvű tánc az, amitől ennyire szereti őket az internet népe, az igazából nem is lényeges kérdés.

„Fizetnék, hogy együtt lássalak titeket Céline Dion-al turnézni, mint táncosok! - írta nekik egy rajongó.

„Legszívesebben a konyhaszekrényben tartanálak titeket, hogy ha egy kis vidításra van szükségem, csak előkaphassalak benneteket!” - írta egy másik.

„Ezt elmentettem a „Pasik, akik akkor is élhetnek, ha a nők átveszik az uralmat”- gyűjteményembe!

„Na ezek azok a típusú férfiak, akiket a medve helyett is szívesen választanék.”

A rajongók egyébként most összefogtak, hogy eljuttatják a srácokat Drew Barrymore vagy Jimmy Fallon show-jába, hogy minél több emberhez eljusson a két trappolóművész jókedvre derítő munkássága, és minden videójuk alatt megjelölik a két műsorvezető sztárt, hátha a menedzsment veszi a lapot és felveszik velük a kapcsolatot.

Ettől függetlenül érdemes elmentegetni a videóikat, hogy dopamin-és endorfinínséges időszakokban lekaphassunk a virtuális konyhaszekrény polcairól egy kis Shania Twain-pralinét, egy adag Earth, Wind and Fire-chipset vagy egy újabb, más ízesítésű Céline Dion-nasit, és vidámabbra együk magunkat a trappolásban gazdag vizuális csemegékből.

Mikor jön a kukás? Barátnőm kérdezi…

Brazíliai hírességek kapcsán a legtöbben focistákat és szupermodelleket kezdenek sorolni. Alessandra Ambrisio vagy Giselle Bündchen, Neymar vagy Ronaldinho mellett azonban érdemes egy eddig ismeretlen nevet is megjegyezni, vagy legalábbis bekövetni őt Instán:

Luís Fernando Sanches, a táncoló kukás pasi.

A Sao Paolotól két órányi autóútra fekvő Araras városának hulladékszállító alkalmazottja ugyanis ékes példája annak, hogy megfelelő hozzáállással bármilyen munka élvezetes lehet.

Míg a legtöbb ember a szemét begyűjtését monotonnak, fárasztónak és igen, büdösnek tartja, Sanches örömét leli minden egyes munkanapjában, amelyet a háztartási hulladék összegyűjtésével tölt a város utcáin. Boldogságának kulcsa nem a fizetésében rejlik, amely - mint azt sokan sejtjük - nem tükrözi munkája fontosságát, hanem abban a szenvedélyben, hogy vidámságot hoz az emberek életébe.

A brazilok gondtalan életfilozófiáját követve Sanches egy nap úgy döntött, zenére fog dolgozni. Társaival a kukásautóra hangfalakat szerelt, és azóta a szemeteszsákokat úgy szedi össze, mint egy musical színész.

Az alternatív munkamódszer nem csak őt motiválja és szórakoztatja: a járókelők pozitív visszajelzései után Insta-fiókot nyitott, hogy a világ minden pontjára eljuthasson az üzenete:

nem a munkád határoz meg téged, hanem az, ahogyan végzed.

A túlnyomó többségében brazil zenékre történő szemeteszacskó-zsonglőrködésekből a legfelkapottabbak persze azok lesznek, amiknek a zenei aláfestését a Dél-Amerikai kontinensen kívül is ismerik és nosztalgiával gondolnak rá.

Ez lehet Bonnie Tyler-től a Totall Eclipse of the Heart, amire Luís a kanyarba érő kukásautót követve önfeledt piruettel cifrázza a műsort, egy tökéletesen időzített cigánykerék a Backstreet Boys Drowning-jára vagy

az utolérhetetlen Whitney Huston I will always love you himnusza, amire a poledance elemeit Disney-hercegnők szökkenéseivel ötvözi.

Az ismert zenék és az önfeledt tánc egyvelegének látványa kutatók szerint azért tud ekkorát ütni, mert érdekes módon a tánc neuron-szintű átéléséhez elég annak látványa is.

Ez a tanulmány a tánc megtekintésének élményét vizsgálta a fenomenológia és a neurotudomány ötvözésével. A kutatók azt szerették volna megtudni, hogyan működik az úgynevezett kinesztetikus empátia, vagyis az a testi intelligenciának is nevezett képesség, mely segítségével a nézők azonosulnak a táncosok mozgásaival és érzelmeivel.

Azt tapasztalták, hogy táncmegtekintések során a nézők tükörneuron rendszere aktiválódik, amely segíti mások mozgásának észlelését és az azokhoz kapcsolódó érzelmi reakciók megértését. Ez a folyamat különösen hangsúlyos azoknál, akiknek van előzetes táncos tapasztalatuk, mivel az ő agyuk jobban képes utánozni és megérteni a látott mozdulatokat.

Bár a kutatás során megfigyelt izomspecifikus mozdulatok szabad szemmel nem láthatók, ráadásul kalóriát sem égetnek el, mások táncának látványa ráveheti az embereket a mozgásra, ha pedig a zenéhez is tud érzelmileg kötődni, még erősebb lehet a hatásuk.

És ha már az érzelmeknél tartunk: Luís videóinak hatására

egyre több hölgy készít válaszvideókat, amiben szemeteszsákba bújva várják, hogy az izmos hulladékkezelő esetleg őket is megtáncoltassa és elvigye őket egy vagy több körre.

Egyedül, párosával vagy akár kiskedvencestül is vállalják a kellemetlen öltözéket, csak hogy rájuk találjon a csupaszív Sanches, aki nőnap alkalmából például a környezete tisztaságára és védelmére érzékeny Ed Sheeran legtöbbet játszott számára, rózsával a szájában táncolta végig az utcákat.

Talán ideje lenne itthon is beruházni egy Luís-ra, hogy ne csak a kisfiúk várják epekedve a kukásautót, és különböző edukációs videók segítségével javítani szemétkezelési szokásainkon.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása