Pirner Alma: „Szerettem az éjszakai életet, de nem bántam meg, hogy kiszálltam”
Pirner Alma nőiesség mentor és női holisztikus egészség coach, 20 éve támogatja és kíséri a nőket a kiteljesedés útján, mely mindenkinek mást jelent. 2015 óta az Absolutely Woman online közösség vezetőjeként Magyarország kiemelkedő szakértőivel segít újra felfedezni magunkban a szenvedélyt, legyen szó akár hivatásról, akár magánéletről. A Ciklus fesztiválon a nőiességgel kapcsolatban megélt személyes tapasztalatairól mesélt.
- Nem olyan régen azt mondtad, hogy azt mondtad: nekünk, nőknek kutya kötelességünk támogatni egymást. Mire gondoltál?
- Sok nő hajlamos azt feltételezni más nőkről, hogyha csinosabbak, akkor biztos sokkal jobb a magánéletük. Pedig attól, hogy valaki csinos, még nem biztos, hogy jobb a házassága vagy párkapcsolata. Ez ugyanis nem a külsőn múlik, hanem a női vonzerőn, amely belülről sugárzik. Vannak, akik ezt már felismerték, és vannak, akik még nem. Ezért véleményem szerint a tudatosabb nőknek, akik ezzel tisztában vannak, kutya kötelességük támogatni azokat a nőtársaikat, akik még nem ismerték fel ezt az alapigazságot. Erre gondoltam a színpadon.
- A nők hajlamosak kritikusan bánni egymással. Te hogyan védekezel az ilyesmi ellen?
- Sajnos folyamatosan tapasztalom, ahogy egymást bántják a nők, különösen is az üzleti világban, amelyben jelenleg dolgozom. Felesleges tagadni, hogy engem is érnek rossz tapasztalatok a kellemes élmények mellett. Nem értek egyet a gyűlölködő kommentekkel. Szerintem senki sem engedhetné meg magának, hogy így viselkedjen, akár online, akár személyesen. Elméletileg ma egy elfogadó világban élünk, amikor mindenki a szabadságról beszél, mondván éljünk úgy, ahogy szeretnénk, éljük meg önfeledten a szexualitásunkat, fogadjunk el mindent és mindenkit, közben pedig sosem volt annyi ítélkezés a világban, mint manapság. Aki azt mondja, hogy mindenkit képes elfogadni, álszent. Nézzük meg, hogy milyen gyűlöletteljes kommentárokat képesek írni az emberek, miközben azt hirdetik, hogy legyünk elfogadók. A társadalom nagy többsége ma is könnyen ítélkezik külső és múltbéli események alapján. Ez ellen én egyedül nem tehetek semmit, mindannyiunknak változnia kell annak érdekében, hogy tényleg megvalósuljon az a fajta elfogadás, amiről annyit beszélünk. Ha idáig eljutnánk, akkor nem kellene foglalkozni a negatív kommentekkel, mert nem lennének.
- Sosem ítélkezel?
- Mondok egy példát. Amikor az Instagramon meglátok egy fotót egy másik nőről, akkor nem azt nézem, hogy ő miért szebb, miért gazdagabb, miért csinosabb, miért helyesebb a férje, miért utazik szebb helyekre, hanem azt, hogyan tud engem inspirálni. Amikor pedig nem inspirál, akkor kikövetem. Ezt javaslom mindenkinek, aki csak azért követ valakit, hogy kritizálja, hiszen ettől nem fog megváltozni semmi, csak még több negatív energiát teremtünk.
A hozzám forduló nőket is arra bátorítom, hogyha meghallják vagy meglátják, hogy mások kritizálnak valakit, akkor ne csatlakozzanak hozzájuk. Sőt, még többet tehetünk, ha beleszólunk a gyűlölködésbe és azt mondjuk: nem mindegy, hogy néz ki? Nem mindegy, hogy milyen képet tett ki magáról? Ha belegondolunk, teljesen mindegy.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
- Te mindig ilyen nőies vagy?
- Olyan családból származom, ahol a nők mindig is nőiesek voltak, emlékszem, hogy a nagymamám, anyukám és keresztanyám is szeretett csinosan öltözni. Tehát tőlük tanultam, hogyan kell megjelenni, hogyan kell felöltözni, viszont én más értelemben tartom magam nőiesnek, amit egy esszenciális nőiességnek nevezek. Ez valahol a férfiak által elnyomott nő és a férfiakat leuraló amazon között helyezkedik el. Nem vagyok sem elnyomott, sem leuraló, sem pedig mártír. Persze ez nem volt mindig így, fiatalon inkább amazon típus voltam, mindent magamnak csináltam, nem kellett a férfiak segítsége.
Vagyis él bennem egy harcos nő, és nem bánom, hiszen ez kellett ahhoz, hogy táncosnőből sikeres üzletasszony legyek. Ma, negyvenhárom évesen úgy érzem, hogy elengedhetem a harcos énemet, és nőies nő lehetek. Örülök, hogy ezt megélhetem a férjem oldalán, hiszen már nincs mitől félnem, már nem akarnak bántani a versenytársak, már egészen új feladatom van, ami pedig nem más, mint hogy segítsek a bizonytalan nőknek megtalálni az esszenciális nőiesség útját.
- Hosszú utat jártál be. Nehéz volt kiszállni az éjszakai életből?
- Nem tagadom, hogy nagyon nehéz volt, ez volt életem legnagyobb kihívása! Az addig izgalmas és pörgős világomból egy teljesen új életformába kellett átlépnem, ahol a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy újra kellett definiálnom magam. Szerettem az éjszakai életet, de nem bántam meg, hogy kiszálltam. Amikor anya lettem, gyökeresen megváltozott minden, köztük a terveim is. A kisfiam születése után rájöttem, hogy az anyaság és a családi mindennél fontosabb számomra, pedig sokáig férjet sem akartam. Ez az új perspektíva inspirált arra, hogy létrehozzam a vállalkozásomat, és hogy más nőknek is segítsek megtalálni a saját belső erejüket.
- Már csak arra lennék kíváncsi, hogyan lett a rúdtáncosból sikeres üzletasszony?
- Az éjszakai életben töltött évek meghatározóak voltak számomra. Egyrészt megtanítottak kitartásra, önfegyelemre és arra, hogyan álljak ki magamért, ez pedig nagyon jól jön az üzleti életben. Másrészt viszont a múltam miatt gyakran találkoztam előítéletekkel és kritikákkal. De ezek a tapasztalatok formálták az önképemet, és arra ösztönöztek, hogy megmutassam, egy nő lehet egyszerre erős, független és sikeres, mindegy mi volt régen.
