Éjszakai zenekarnak számít a Péterfy Bori & Love Band, mégis délután ötkor állították őket színpadra a Fishing on Orfűn. Pedig az biztos, hogy a zenekar 18 éves pályafutása jelenlegi pontján is megtöltené a Picur Nagyszínpad nézőterét sötétben, csak hát úgy néz ki, kellett a pasiknak a hely. Legalábbis ezzel kacsintottunk el egymástól Péterfy Borival az interjú végével, amelyben beszéltünk

- Sokan mondják, hogy nehéz ma egyáltalán ébernek maradni, nemhogy energiával telinek lenni. Te mégis sugárzol a színpadon és a hétköznapokban is. Honnan merítesz ehhez erőt?

- Abból, hogy szeretem, amit csinálok. Szenvedélyem a színpad, a színház, egyáltalán a kreativitás, a flow-ban levés. Állandóan tevékenykedem, mert engem az tölt fel igazán. Szerencsére mivel szabadúszó vagyok, nem kell kényszerből elvállalnom szerepeket. Persze ebben a krézi világban a megélhetésért egy csomó mindent meg kell tenni, a szakmáinkból szinte meg sem lehet élni, főleg művészként, de próbálkozni kell.

- Mit tanultál az elmúlt húsz évben arról, hogy az ember hogyan tudja megőrizni az életkedvét és vitalitását? Volt valaha olyan időszak, amikor neked sem ment?

- Másoknál is azt láttam, hogy

akár mint mondjuk itt a Fishing on Orfű fesztiválon. Nem tudjuk megúszni, hogy ebből a buborékból kinézzünk, de lehet ebbe kapaszkodni. Ezeket a kapcsolatokat pedig ápolni kell. Emellett fontos, hogy az ember megpróbáljon hozzáadni valamit a világhoz. Engem nagyon zavar a passzivitás ebben az egyre elmérgesedő világban, pedig mindenkinek aktívan tennie kéne azért, hogy kicsit jobb irányba forduljanak a dolgok.

- Nagyon fontos, amit mondasz, mert ehhez bárki tud nyúlni, csak néha, mintha elvesztettük volna a kedvességünkkel való kötődésünket.

- Ha elképesztő gyűlölet és bunkó, ostoba, bajszos-pocakos sötétség uralkodik, az annyira félelmetes, hogy olyankor nem tud az ember kedves lenni. De muszáj valahogy elegánsan és kulturáltan védekezni - vagy pedig ha nem lehet máshogy, akkor keményen és durván, de akkor is intelligensen.

- Nem tudunk visszaszólni az agresszornak, és másokon vezetjük le az agressziót, ez lehet a háttérben?

- Ha egy társadalom csúszik le, ha szegényedik el, ha egyszerűen tényleg azt érzed, hogy kiraboltak, hogy hiába dolgozol, mert eltűnik a pénzed,

Persze, hogy idegrohamot kap az ember. Igyekszem nem megadni magam ennek, mert én nem szeretnék alkoholista idegroncs lenni. De azt is megértem, ha valaki az lesz, mert nagyon erős gyomor kell ezt elviselni.

- Nagyon nehéz az is, hogy az embereknek nincs pénze olyan dolgokra, amelyek feltöltik kicsit, és nehezen nyúlnak az ingyen elérhető “töltőállomásokhoz” is. Te a téged feltöltő aktív pontokat tudatosan építed az életedbe, vagy megragadod a flowt?

mert úgy állok hozzá. Egyszerűen örülök annak, hogy valakinek csinálhatom. Nagyon boldog vagyok, hogy én pakolhatok a gyerekem vagy a pasim után. Nem mondom, hogy nem vagyok néha rohadtul ideges dolgoktól, de alapvetően mindent át lehet fordítani abba, hogy az a tevékenység engem feltöltsön.

- Azt 15-20 évesen is tudtad, hogy így érdemes gondolkodni, vagy ez valahogy kialakult nálad?

- Ezek az idővel meg a bölcsességgel jönnek, én is átmentem mindenféle szarságon, egy csomó olyan dolog történt velem, amiből nagyon mélyről kellett feljönnöm.

Az ember mindig újraépítgeti magát jó esetben, és közben jön rá a dolgokra. Ez persze baromi nehéz, hiszen ezen a világon egy olyan játékban vagyunk, ami mindig kiüt, és mindig valahogy fel kell állni belőle, amíg lehet. Aztán egyszer meg már nem lehet.

- És amúgy mit üzennél a 20 éves énednek?

- Rám nagyon jellemző volt, hogy benne maradtam méltatlan kapcsolatokban. Azt mindenképp üzenném, hogy ha azt érzed, valami nagyon nem jó, hihetsz magadnak, nem te vagy az idegbeteg hülye, még ha el is akarják ezt hitetni.

Amit még üzennék – és ezt általában minden fiatal nőnek mondom –, hogy

Hinni abban, hogy Béluska majd veled marad… nem maradnak velünk, és erre nem is szabad építeni. Egyedül kell erősnek lenni, és ha ez megvan, emellett együtt lehet lenni a férfiakkal és sok jó dolgot lehet együtt csinálni. De bármilyen szempontból bármiről lemondani azért, mert egy férfi azt kéri, vagy azt mondja, azt soha ne csináljuk.

- Ebben a tanácsban nem érzek kiábrándultságot vagy férfiellenességet…

- Dehogy is, imádom a férfiakat, ebben abszolút nincs undor. De meg kell látni ezt, főleg a gyerekvállalás témájában. Ma már egy nőnek is ugyanúgy kell dolgoznia, sokkal több iszonyatos teher van a nőkön, hiába egyre aranyosabbak és segítőkészebbek a pasik.

Évekig én sem vállaltam színházat, amikor nevelni akartam a gyerekem, és én is beleestem ebbe a csapdába. Abból a szempontból nem bánom, hogy csodálatos volt vele tölteni a kiskorát, de elég nehéz helyzetbe kerültem aztán emiatt. Most minden jó, van szerelmem is, megvan a balansz.

- Akkor nem a férfi a külső megmentőd.

- Nem kell megmentő. Csak magunkat tudjuk megmenteni.

- Rád most is számít a szakma, de van olyan tapasztalatod e jópár év távlatából, hogy 40-50 év felett a nő kvázi megszűnik létezni?

- Ezt mindenki tapasztalja, szerintem a férfiak is, csak ebből a szempontból a biológia meg a hozzáállás kicsit igazságtalan.

Fordítva, egy nő akkor tud kicsit később is színpadon maradni, ha nagyon-nagyon sok munkát fektet ebbe. Én próbálok nem erre gondolni, inkább csak a következő koncertet és feladatot nézem.

- Szerinted akik kimerültek, és apátiában léteznek, hogyan számítsanak magukra és építsék magukat?

- Tudom, hogy nagyon nehéz, de nem adhatjuk meg magunkat, egy életünk van, amit most élünk, most vagyunk itt. Kicsit mintha mindenki elfogadta volna a helyzetét, hogy akkor ez van és kész. De

és mindenkinek meg kell találnia, miből és hogyan tud töltekezni.

- Utaltál rá, hogy erős az intuíciód, de közben arra is, hogy kőkemény önismereti út van mögötted. Melyik erősebb nálad?

- A kettő nálam kiegészíti egymást. Nagyon ösztönös vagyok, fontosak és erősek a megérzéseim, néha már ijesztően. Igyekszem követni a jeleket. Egyre tudatosabb is vagyok, de művészként ezt néha nehéz elérni, hiszen általában szuperérzékenyek vagyunk, ezért leszünk művészek, és ezért utálom például, ha hazudnak, és mondom ki az igazságot.

- … és lépsz fel például az igazságtalanság ellen, amikor az ember nem is érti, miért kell elnyomni egy közösséget.

Szerintem mindannyian tudjuk ennek a háttér okait.

ami az ellen lenne, hogy birkákból álljon egy nép, azt lehetetleníti el a hatalom, miközben gyűlölködik. Bólogató, ostoba csordát akarnak, ez a cél. Mindig megjelenítem a színpadon a szimpátiám és másik oldalról az ellenérzéseim, és ez most is így lesz a koncerten.

És hoztak is, a koncert a Budapest Büszkeség felvonulással egy időben zajlott, és az orfűi délutánt bizony szivárványok tömkelege színesítette - maga Péterfy Bori is szivárványos zászlóba csavarta magát, miközben atomreaktorként robbant rá közönségére.