ÉLETMÓD
A Rovatból

No Mow May: ezért ne nyírd a füvet májusban!

Hozzánk is megérkezett a Vágatlan Május kihívás! Megy ki a divatból a fenntarthatatlan pázsit, helyette otthon is jön a tudatosan művelt, vadvirágos gyep.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. május 03.


Megosztom
Link másolása

Világ fűnyírói, pihenjetek!

Korábbi cikkünkben már említettük, hogy egy ökológiai szempontokat szem előtt tartó kertész májusban szabadságra küldi a fűnyíróját. A No Mow May, vagyis a Vágatlan/Fűnyírásmentes Május kezdeményezést az Egyesült Királyságban működő Plantlife nevű szervezet indította még 2019-ben.

A projekt célja, hogy felhívja a figyelmet a beporzók egyre szűkülő életterének problémájára, a klímaváltozásra és levegőminőség romlására.

Fentiek enyhítése céljából arra kéri a kerttulajdonosokat, hogy egy hónapig ne nyírják le a füvüket, vagy csak a szükséges, sokat használt részeket kurtítsák meg, a kevésbé forgalmas helyeket hagyják békén. Ezzel ugyanis több szén-dioxid kötődik meg, a fű környezetében lévő levegő hűvösebb, párásabb lesz, ami kedvező a benne lakó élőlények számára, bolygatás nélkül pedig sokkal több élelmet szolgáltató növény tud virágot bontani, magot érlelni.  Az internetnek köszönhetően ma már számtalan magán- és köztulajdonú fűnyírót pihentetnek ebben az időszakban, nem csak a smaragdzöld kertjeiről híres Albionban, hanem a világ más kertjeiben is. De mielőtt bárki pázsitnácinak nevezné a kezdeményezés elkövetőit, nézzük meg, miért érdemes letenni (vagy rá se állni) a kert ilyenfajta leszőnyegezéséről.

Lady Pázsit, a trendszetter

A híres angol gyep első magvait valamikor a XVII. század második felében vetették el ugyanazzal a nem titkolt szándékkal, amivel a mai gazdagok a Louis Vuitton táskájukat veszik- státuszmutogatásból.

Ugyanis kizárólag a korabeli pénzemberek engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy a tulajdonukban lévő területek közül ilyen, konkrét hasznot nem hajtó, viszont költségesen fenntartható részeket különítsenek el.

A rongyrázás eme módja természetesen más gazdagoknak is megtetszett, így hamar meghódította a kontinens, majd az Újvilág alkalmazottakkal jól ellátott kertjeit is. Utóbbiak, mármint az amerikai gazdagok piaci igényét állítólag a kertész-zseni shaker közösségek elégítették ki oly módon, hogy nemesítették az első, ipari termesztésben is használható fűmagokat.

Idővel a kevésbé tehetős rétegek számára is életcéllá vált a saját pázsit, hiszen megtestesítette mindazt a high-life érzést, kockás plédeken elköltött pazar piknikeket, jól szabott öltönyökben való tollaslabdázásokat, amik együtt jártak egy ilyen zöld pénztemető fenntartásához szükséges anyagi biztonság érzésével.

Gyakorlatilag a fél világ beleszerelmesedett ebbe a zöld ruhás kirakatfeleségbe, csak senki se gondolt bele, mivel jár a fenntartása.

Ez a dekorszőnyeg ugyanis nem csak a telepítéskor, hanem egész élete során irreálisan sok gondozást, tápanyagot, öntözést és szakszerű fűnyírást igényel, amit fizetett kertész híján, egyszerű földi halandóként gyakorlatilag nem lehet kivitelezni, főleg nem egyetlen emberöltő alatt.

A közismert viccnek ugyanis sajnos igaza van: a tökéletes pázsit titka az évszázadokig tartó rendszeres nyírás és locsolás. Ezért aztán akinek még nincs, az jobb, ha bele se kezd, főleg nem a mi éghajlatunkon, ahol ráadásul az elmúlt évek aszályai miatt rendre víztakarékosságra kérik (vagy kényszerítik) a lakosságot.

Az a szép ősgyep

Azon túl, hogy a filmekben és fejekben élő pázsit megteremtéséhez és fenntartásához angol lordnak kell lenni, egy ilyen zöldfelület az élővilág szempontjából is jóval kevésbé hasznosítható: gyakorlatilag egy „dísz-monokultúra”. Ezzel szemben

a gyep jobb tűrőképességű, kevesebb ápolást igényel, és az azt alkotó növényfajok gazdagsága révén lényegesen nagyobb biodiverzitással büszkélkedhet, főleg, ha ősgyepről beszélünk.

Az ősgyep olyan, jellemzően pázsitfűfélékből és pillangósvirágúakból álló természetes növénytársulás, mely az adott terület földrajzi és biológiai tulajdonságaihoz egy hosszabb időszak után a legjobban alkalmazkodott. Egy ilyen élőhely azáltal, hogy a természetes szelekció révén minden évszakban tartalmaz nektárt és virágport adó növényeket, táplálékot és menedéket nyújt számtalan élőlénynek a gombáktól a gerincesekig.

Egy ember alkotta vagy használta kertben azonban rendszerint nincs már meg ez az ősgyep, hiszen minden egyes kapavágás vagy ásónyom évtizedek munkáját teszi tönkre, hogy aztán átvegye a helyét a gyomok és kultúrnövények közti állóháború.

Apropó, gyomok. A gyom az agrárium kifejezése, mely alatt a termesztett haszonnövény mellett felbukkanó, azt elnyomni képes planta non grata-t érti.

Így lehet az, hogy a pipacs, a búzavirág vagy a veronika számos faja a mezőgazdaságban gyomnövény, a mi kertünkben meg a vadvirágos rét megbecsült lakója, a pillangóbarát virágágyásunk oszlopos tagja vagy egyenesen talajtakaró növény.

Ősgyepet készíteni sajnos majdnem olyan hosszú és fáradtságos munka, mint pázsitot telepíteni.

Ezért is fontos telek vagy házvásárlás esetén jól megfigyelni a területet, hiszen lehet, hogy az első látásra összevissza, hol sárga, hol zöld füves felület valójában a legkönnyebben gondozható, ökológiai rezervátumként működő része a kertünknek, amit kár lenne felásni.

Ha viszont nincs ilyen szerencsénk, de boldog gyeptulajdonosok szeretnénk lenni, akkor érdemes először körbejárni a környék érintetlenebb helyeit és megfigyelni az ott előforduló növényeket - ezek a fajok ugyanis az ember gondozása nélkül is jól elboldogulnak, így nemesített változataik jól fogják érezni magukat a mi kertünkben is. Előfordulhat persze, hogy nincs időnk vagy kedvünk magunk bíbelődni a fajtaválasztással, ebben az esetben célszerű felkeresnünk egy olyan kertészetet, ahol segítenek egy, a mi kertünk lehetőségeinek és igényeinek megfelelően összeállított magkeveréket találni. Ha pedig megvan a mag, kész a vetési terv, és a család minden tagja katonás rendben várja, mikor kell locsolnia, már csak türelemre van szükségünk. Ugyanis sajnos sokan elfelejtik belekalkulálni egy füvesítés/gyepesítés munkálataiba a „békénhagyás idejét”.

Mert hiába a leggondosabban előkészített morzsalékos föld, a megfelelő időben vetett helyes összeállítású magkeverék, ha kikelés után nem hagyunk neki kellő időt a megerősődésre, és túl hamar vesszük használatba, a munkánk kárba fog menni. Ezért érdemes nem egyszerre, hanem  helyes stratégiát felállítva, módszeresen foglalni el a terepet. Ha pedig beállt a rendszer, ugyanígy járni el a gondozás, fűnyírás kérdésében is.

Kíméletes népirtás

Képzeljük el, hogy ostrom alá veszik a házunkat. Még nem látjuk a tankokat, de érezzük: a föld dübörög, a levegő melegszik, és ahogy telik az idő, egyre több menekült érkezik hozzánk. Egyenletes, áthatolhatatlan gyűrűben közeledik felénk az ellenség, nincs esélyünk elmenekülni.

Ha szerencsénk van, a támadók megállnak a házunk előtt, kegyelmet gyakorolnak, el is vonulnak - maguk mögött hagyva a romba döntött városokat, letarolt földeket. Mi pedig ott maradunk a több ezer menekülttel élelem és lakhely nélkül.

Hát valahogy így kell elképzelni egy rosszul kivitelezett fűnyírást vagy kaszálást.

Akár egy kiskert, akár egy városi park fűnyírásáról beszélünk, fontos ismernünk az ott honos élőlények mobilitását. Ha fontos nekünk a füvünkben lakó élőlények élete, egyáltalán nem mindegy, hogyan nyírjuk a füvet.

A Kiskunsági Nemzeti Park oldalán így írnak a kaszálás irányának kérdéséről:

„Ha egy területet kívülről befelé haladva kaszálnak le (középre tartó spirálvágás), akkor a végén megmaradt területre koncentrálódnak a menekülni képes hüllők, emlősök, madárfiókák, földön szívesen mozgó madarak (fogoly) jelentős része, és ha azt is lekaszálják, akkor ezek sorsa is megpecsételődött, ezért kötelező védett természeti területen a sávos vagy a spirálisan kifelé tartó kaszálás."

Egy kiskertben persze kevésbé számít az ember „földön szívesen mozgó madarakra”, de a hüllők, rovarok számára is fontos, hogy humanitárius folyosót biztosítsunk nekik, ha fűnyírásra kerül a sor.

A legjobb persze, ha a kertünk ember által ritkábban használt részein egyáltalán nem bolygatjuk a dolgokat, vagy mozaikszerűen végezzük a fűnyírást. A fűnyíró feltalálása előtt ez nem volt kérdés, hiszen a kézi kaszálás idejében ergonómiai okai voltak annak, hogy egy réten vagy kertben mindig akadt elegendő menedék az élőlények számára: egy nap alatt még fél hektárt is alig tudott lekaszálni az ember, mert a füvet csak harmatosan lehetett jól vágni. Még nagyobb területeken is, ahol csapatban dolgoztak, ez a kis lépésekben haladó kézi betakarítás sokszor akár egy hónapig is eltarthatott.

Így mindig voltak frissen kaszált, le nem kaszált, illetve különböző korú újrasarjadt területek is. Ennek köszönhetően minden állat megtalálhatta a maga számára legoptimálisabb élőhelyet, illetve a növények is - ha nem is a teljes területen - magot érlelhettek.

Ehhez képest a manapság közterületeken végzett gépi kaszálás igazi atombomba: a dobkaszák szinte a föld felszínén vágják el a növényeket, ezáltal gyakorlatilag ledarálják a gyepek mikrodomborzatát, a benne található hangyafészkekkel együtt. A dobkaszáknak ráadásul van még egy nagyon rossz tulajdonsága: szívóhatásuk miatt a talaj felszínén mozgó, gyors helyváltoztatásra képtelen élőlények jelentős része a késeik között leli halálát. Egy ilyen terület regenerálódása évekbe telik.

Jusson eszünkbe ez a mészárlás, ha frissen kialakított városi méhlegelőt látunk, hiszen a hosszú évek módszeres pusztítása után senki se várhatja el, hogy hipp-hopp egész évben dúsan virágzó paradicsom legyen a letarolt gyep helyén.

Tippek kertes és kerttelen gyepbarátoknak

Akinek van kertje, az azért, akinek nincs, az azért csatlakozzon a kihíváshoz. Saját lehetőségeinket mi ismerjük a legjobbat, ezért például lehet, hogy a mi kertünkben egy Vágatlan Április vagy egy Vágatlan Június kivitelezése több haszonnal jár, mint az elterjedt májusi nyírásszünet.

Gondoljunk magunkra méhpásztorként, aki egész évben élelmet és szállást biztosít a nyájnak - ha kell, részleges munkabeszüntetéssel. Azon túl, hogy olyan növényekkel gazdagítjuk a kertet, melyek egymást váltva egész szezonban táplálékot nyújtanak a beporzóknak, biztosítsunk nekik vizet is, és ha nincs természetes búvóhelyük, csináljunk nekik bogárhotelt.

Akinek pedig nincs saját kertje, az nevezze ki magát a lakóhelye vagy egy általa sokat látogatott zöld terület önkéntes gyepmesterének. Ha még nincs rajtuk méhlegelő, rovarhotel kialakítva, kezdeményezhetjük a fenntartónál vagy egy környékbeli zöld szervezetnél a létesítésüket, és ha már ott vagyunk, csatlakozhatunk is hozzájuk (mármint a zöld szervezethez, nem a fenntartóhoz).

Amit pedig bárki meg tud tenni, az az edukálás, szóban és írásban is. Nyugodtan hívjuk fel a kerttulajdonos ismerősök figyelmét a téma fontosságára, osszuk meg ezt vagy más, a témával foglalkozó cikket a közösségi médiában.

Végül pedig: vegyünk virágot helyi őstermelőtől! Minél többen vásárolunk hazai szezonális vágott virágot, a virágtermelők annál több élelmet biztosítanak a beporzók számára.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Évtizedes rejtély oldódhat meg: két baktérium indíthatja el a szklerózist, ezt a súlyos autoimmun betegséget?
A sclerosis multiplex egyik fő kiváltó oka a bélrendszerben rejtőzhet. A német kutatók felfedezése azért óriási lépés, mert egereken is igazolták, hogy a mikrobák tényleg képesek betegséget okozni.

Megosztom
Link másolása

Úgy tűnik, a nagy rejtély, hogy miért lesz az egyik egypetéjű iker sclerosis multiplexes, a másik meg nem, valószínűleg a bélrendszerben dől el.

Egy friss, és kitűnő kutatás ugyanis név szerint azonosított két baktériumot a betegség megjelenéséhez kapcsolódóan.

A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem tudósai egy zseniális trükkel iktatták ki a legzavaróbb tényezőt, a genetikát.

81 olyan egypetéjű ikerpárt vizsgáltak, ahol az egyik testvér SM-beteg volt, a másik pedig teljesen egészséges.

Mivel a DNS-ük megegyezik, a különbséget valami másnak kellett okoznia.

A kutatók a bélflórára gyanakodtak, és igazuk lett: két konkrét törzs, az Eisenbergiella tayi és a Lachnoclostridium sokkal nagyobb számban volt jelen a beteg testvérek szervezetében

– számolt be róla a kutatást vezető intézet közleménye.

Ezzel végre nemcsak egy homályos sejtésünk van arról, hogy a mikrobiomnak „köze lehet” a dologhoz, hanem van két konkrét gyanúsítottunk.

A baktériumokat beültették olyan steril, csíramentes egerekbe, amelyek genetikailag hajlamosak voltak az SM-hez hasonló betegségre.

Az eredmény drámai volt: az állatoknál kiütköztek az idegrendszeri tünetek, amivel a kutatók bizonyították, hogy ezek a mikrobák ténylegesen képesek beindítani a betegséget.

Ez a funkcionális bizonyíték az, ami az egész kutatást áttöréssé teszi, mert a puszta együttállás helyett ok-okozati kapcsolatra utal.

A felfedezés a betegek számára is kézzelfogható reményt jelent.

A jövőben a bélflóra elemzésével talán előre jelezhetővé válik a kockázat, és célzott beavatkozásokkal – speciális diétával, probiotikumokkal vagy akár a káros baktériumokat kiirtó terápiákkal – meg lehetne előzni a betegség kialakulását.

Persze ez nem a holnapi nap csodája, a humán klinikai vizsgálatok még hátravannak, de az irány már egyértelmű.

Az utóbbi időben a tudományos és a hétköznapi figyelem is egyre inkább az idegrendszer és a belső egészség kapcsolatára irányul. Míg egyes cikkek a hasznos bélbaktériumokat támogató étrend fontosságát hangsúlyozzák, addig a laboratóriumokban Dr. Lakatos András és csapata az idegrostok újranövesztésén dolgozik. Eközben a közbeszédet erősen formálják az SM-mel élő ismert emberek, például Christina Applegate személyes vallomásai is, amelyek megmutatják a betegség mindennapi terheit, és felerősítik az igényt az olyan áttörésekre, mint amilyet most a mikrobiom-kutatás ígér.

Via Synergy Munich


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
Súlyos intim fertőzést okozhat a nőknél 3 ártalmatlannak tűnő hétköznapi szokás
A szűk, nem szellőző ruházat, az illatosított intim higiéniai termékek használata és a cukor a leggyakoribb kockázati tényező. Felborítják a hüvely természetes pH-egyensúlyát, növelve a fertőzésekre való hajlamot.

Megosztom
Link másolása

A testünk kényes egyensúlyban lévő, élő ökoszisztéma. Ezt egyre több kutatás támasztja alá, ami az emberi szervezettel foglalkozik a mikrobiomtól a rákkutatásig.

De hiába a jól felépített és általában működő rendszer, amikor a különféle környezeti hatások, vírus- és bakteriális fertőzések folyamatosan "bombázzák" a testünket.

A divattal, az olcsó alapanyagokkal, a műanyag kajával és a modern életmóddal sajnos nap mint nap mi magunk is hadat üzenünk a szervezetünknek, köztük az intim szerveknek is.

Mi a legfőbb gond?

A túl feszes nadrág műszálas fehérneművel, az illatosított intim kozmetikumok használata és a cukorral felturbózott étrend könnyen felboríthatja a hüvelyflórát és az intim testtájak rendjét. Táptalajt biztosíthatnak a legkellemetlenebb fertőzéseknek.

Mert hiába néz ki jól a bőrünkre feszesen tapadó farmer, ha közben odabent egy trópusi üvegházat hoz létre, ami a baktériumoknak maga a Kánaán.

A testednek is megvannak a maga ciklusai, amelyek a hormonokkal közvetlenül befolyásolják a hüvely pH-értékét és a természetes védővonalat jelentő mikroflórát. Ilyen a kamaszkor, a menstruáció, a terhesség vagy a változókor.

Ezekben az időszakokban a szervezet eleve sebezhetőbb, emiatt a külső ártalmak hatása is felerősödik. Vagyis legapróbb hiba is elég lehet a fertőzés kirobbanásához. Ha a panaszok visszatérnek, vagy ezekben az érzékenyebb életszakaszokban jelentkeznek, a legjobb azonnal szakemberhez fordulni.

A poliészter, vagyis gyakorlatilag műanyag alapanyagú fehérnemű megakadályozza a bőr légzését, és meleg, párás környezetet teremt, amiben a kórokozók elszaporodnak.

Ha ezt még egy szűk szabású nadrággal is megfejeljük, a hatás garantált – írta a Femina.hu.

A megoldás nem ördöngösség: a természetes pamut anyagok engedik szellőzni a bőrt, érdemes ezeket hordani a mindennapokban.

Sportoláshoz persze kellhet a technikai anyag, de utána azonnal cseréljünk szárazra, éjszakára pedig a legjobb, ha hagyjuk az intim területet teljesen szabadon.

A hüvely öntisztuló rendszer, ezért nincsen szükséged intim dezodorra, illatosított intim törlőkendőre a tisztán tartásához.

A nemzetközi ajánlások szerint a legjobb a langyos víz, esetleg egy illatmentes, kímélő mosakodó a külső részekre.

További ellenség a sok ultrafeldolgozott élelmiszer a finomított szánhidrátokkal, és a sok cukor.

Ez bizonyítottan növeli a Candida-fertőzések kockázatát.

A gombás hüvelyfertőzések kockázati tényezői között a friss összefoglalók továbbra is kiemelik a gyakori antibiotikum-használatot és a magas vércukorszinttel járó állapotokat. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ szerint a visszatérő vagy nehezen kezelhető esetek hátterében gyakran a rosszul kontrollált cukorbetegség áll. Ez is alátámasztja, miért éri meg a megelőzésben a vércukorszint kordában tartására és a kíméletes higiénés szokásokra fókuszálni, mielőtt komolyabb probléma alakulna ki.


Megosztom
Link másolása


EGÉSZSÉG
A Rovatból
A hatóságok komoly figyelmeztetést adtak ki a kerti medencékre – hányás, hasmenés vagy akár tüdőgyulladás is lehet a vége
A magyar népegészségügyi hatóság azért adott ki útmutatót, mert a magánmedencék komoly közegészségügyi kockázatot jelentenek. A tévhitek ellenére az erős „klórszag” nem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal.

Megosztom
Link másolása

A kerti medence addig a gondtalan nyár szimbóluma, amíg a gondatlanul beállított víz egy komplett baktériumtenyészetté nem változik. Egyetlen elrontott klórszintből családi csobbanás helyett hasmenés, bőrkiütés vagy akár tüdőgyulladás lehet.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatóban figyelmeztetett, hogy a magánmedencék hiányos vízkezelése komoly veszélyforrás.

Most, hogy tudjuk, mi forog kockán, nézzük a tiszta víz három alappillérét, és azt, hogy mit kell tenni, hogy a pancsolás ne egy biológiai fegyverkísérlet legyen.

A láthatatlan ellenségek a vízben ugyanis nem viccelnek!

Az elhanyagolt medence egy valóságos kórokozó-koktél, amiben olyan szereplők úszkálnak, mint a Cryptosporidium, a Giardia vagy a norovírus, amelyek mind csúnya, vizes hasmenést okoznak. De ott van a Pseudomonas baktérium is, ami a szőrtüszőgyulladásért és a fülgyulladásért felel, a Legionella pedig egyenesen a tüdőnket támadhatja.

A legkeményebb ellenfél a Cryptosporidium, aminek a klór sem igazán árt. Michele Hlavsa, az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ szakértője szerint a parazita elképesztően szívós.

Ezért a vízminőség szentháromságát, a szabad klórt, a pH-értéket és a rendszeres mérést véresen komolyan kell venni.

A pH-értéknek 7,0 és 7,8 között kell lennie, mert a klór csak ebben a tartományban tud hatékonyan fertőtleníteni. Ha ez elcsúszik, hiába öntjük bele a vegyszert, nem fog érni semmit. A szabad klór szintjének egy átlagos medencében legalább 1 mg/liternek, egy forróbb vizű pezsgőfürdőben pedig minimum 3 mg/liternek kell lennie.

Ezeket az értékeket naponta legalább kétszer, egy kerti buli alatt pedig akár óránként is ellenőrizni kell. A folyékony reagenssel működő DPD-tesztek sokkal pontosabbak, mint a papírcsíkok.

A klór pedig nem egy varázslat: az E. coli baktériumot egy perc alatt elintézi, de a Giardia parazitának már 45 percre, a korábban említett Cryptosporidiumnak pedig napokra van szüksége – derül ki az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ útmutatójából.

A pezsgőfürdők párája különösen veszélyes lehet, mert a Legionella baktériumot juttathatja a tüdőnkbe. Michele Hlavsa szerint ez a kórokozó és a forró vizes kádak szorosan összetartoznak.

„Ha a legionellára gondolok, a pezsgőfürdők jutnak eszembe. […] Ha legionella van a pezsgőfürdőben, a fúvókák által keltett cseppeket belélegezhetjük.”

A megelőzéshez kőkemény napi és heti rutin kell. Minden fürdőzés előtt kötelező a zuhany, hogy a testünkről lemossuk az izzadságot és a krémeket. A kisgyerekeket óránként ki kell parancsolni a vécére. Hetente egyszer pedig jöhet a nagytakarítás: a falak és az aljzat lesikálása, porszívózás, a szkimmerkosár kiürítése és a szűrő visszamosatása.

Ha a víz zavaros vagy algásodni kezd, az azt jelenti, hogy a kórokozók bulit tartanak. Ilyenkor jöhet egy alapos mechanikai tisztítás és egy átmenetileg megemelt klórszint.

Az erős „klórszag” és a vörös szem sem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal, és klóraminokká bomlott le. A megoldás a jobb higiénia, friss víz pótlása és egy célzott sokkklórozás.

A magyar szabályozás a közfürdőkre szigorú előírásokat tartalmaz, de a magánmedencéknél az üzemeltetés és a kockázatkezelés az üzemeltető (jellemzően a tulajdonos) felelőssége, ahogy azt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatója is rögzíti.

Az egész lényege három pontban foglalható össze. Először: mérj és tartsd a célértékeket. Másodszor: végezz rendszeres mechanikai tisztítást és gondoskodj a szűrésről. Harmadszor: tartasd be a higiéniai szabályokat mindenkivel. Ha ezt a három pillért naponta őrizzük, a nyár tényleg a gondtalan csobbanásról fog szólni.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezzel az egyszerű tenyérteszttel kiszűrhető egy rejtett kardiológiai probléma
A hüvelykujj-tenyér tesztet sokan az aortaaneurizma szűrésére használják. De a pozitív eredmény még nem egyenlő a betegséggel, a valódi diagnózist csak képalkotó vizsgálatok adják meg.

Megosztom
Link másolása

A hüvelykujj-teszt az új netes őrület, amihez nem kell más, csak a saját kezed.

Ezzel az egyszerű teszttel állítólag gyorsan és könnyen kiszűrhető egy kardiológiai probléma.

Mielőtt azonban bárki rohanna a sürgősségire, érdemes lehűteni a kedélyeket: a kardiológusok szerint a dolog sokkal inkább egy érdekesség – írja a HuffPost.

A pontos diagnózis csak orvosi vizsgálatokkal állapítható meg.

A teszt pofonegyszerű: tartsa magad elé a tenyeredet, majd fektesd rá keresztbe a hüvelykujjadat. Ha a hüvelykujjad hegye túllóg a tenyered szélén, akkor a teszt pozitív.

A jelenség mögött meghúzódó elméletet Dr. Tracy Paeschke preventív kardiológus foglalta össze.

„Ha a hüvelykujj túlnyúlik a tenyér szélén, az ízületi lazaságra vagy nyújthatóságra utal, ami kötőszöveti betegségekkel hozható összefüggésbe.”

Ilyen betegség például a Marfan-szindróma, ami gyengíti az érfalak szerkezetét is.

És itt jön a csavar mielőtt az aggódók világméretű pánikot keltenének.

A teszt ugyanis gyakran nem azt mutatja meg, hogy valakinek már aneurizmája van, hanem azt, hogy esetleg hajlamosabb-e rá a kötőszöveteinek lazasága miatt.

Dr. Marc Bonaca, az Amerikai Szív Szövetség specialistája egyértelművé tette a korlátokat.

„Ne feledjük, hogy ez nem egy diagnosztikai teszt. Azoknak, akiknek pozitív a hüvelykujj-tesztjük, lehet kötőszöveti betegségük, ami aneurizmával járhat, de ez nem jelenti azt, hogy van is aneurizmájuk.”

Vagyis egy csupán jelzés, ami leginkább azoknak lehet fontos, akik egyébként is a kockázati csoportba tartoznak: dohányoznak, magas a vérnyomásuk, vagy a családjukban már előfordult aneurizmás megbetegedés.

A valódi diagnózist orvosi képalkotó eljárásokkal, például ultrahanggal vagy CT-vizsgálattal állítják fel. A pozitív teszt legfeljebb egy okkal több lehet arra, hogy valaki felkeresse a háziorvosát egy alaposabb kivizsgálásért.

Az egész felhajtás egy 2021-es Yale-tanulmányból indult, ami szerint a pozitív teszt ugyan magas valószínűséggel jelezhet rejtett aneurizmát, de a legtöbb érintett betegnél a próba negatív. A kutatás vezetője, Dr. John A. Elefteriades szerint a jelenség legnagyobb értéke, hogy figyelmeztetheti az embereket a kockázatra. Ezt támasztja alá a legfrissebb, 2022-es amerikai kardiológiai irányelv is, amely a diagnózis kulcsának egyértelműen a képalkotó vizsgálatokat (CT, ultrahang) tekinti, a fizikai jeleknek legfeljebb figyelemfelhívó szerepet tulajdonítva.


Megosztom
Link másolása