INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Nem cserélné le vályogkunyhóját az ugandai szupermodell, akitől Afrikáról is sokat tanulhatunk

Egy Gucci bemutató meg egy Moncler fotózás között fenntarthatóságról és a falusi közösség erejéről, kulturális különbségekről és hasonlóságokról beszél videóin Aketch Winnie Joy, az ugandai angoltanár

Megosztom
Link másolása

Az ugandai szupermodell, Aketch Winnie Joy huszas éveiben felfüggesztette tanári hivatását, hogy egy másik álmának, a modellkedésnek is lehetőséget adjon a kibontakozásra.

A jelenleg 31 éves ugandai angoltanár elég későn csöppent a divat világába: míg a legtöbben már egész fiatalon járnak casting-okra, szerepelnek különféle reklám- vagy divatanyagokban, Aketch akkor került a kifutókra, amikor a többiek már a visszavonulást szokták fontolgatni.

A falusi tanárnő ugyan régóta dédelgette azt az álmát, hogy eljusson a divat nagyvárosaiba, kifutókon vonulhasson és címlapokon szerepelhessen, ezt a vágyát egy időre el kellett nyomnia.

Édesanyja és nagyanyja is tanítók voltak, így gyakorlatilag a családi bizniszt vitte tovább egészen addig, amíg bele nem fáradt  a számunkra is ismerős helyzetbe: a tanárok súlyos alulfizetettségébe.

Hátrahagyva faluját és addigi hivatását (amit egyébként saját bevallása szerint is hivatásnak tekint és a mai napig nagyon szeret), Fokvárosba költözött, hogy elindítsa a biztosabb anyagi háttér megteremtését sejtető modell karrierét.

„A tanári munka megvár, azt lehet csinálni 80 évesen is” - mondta egyik videójában.

Azonban a siker nem jött könnyen: három hónap modellkedés után összeomlott, és haza akart költözni. Szülei azonban támogatták, és megerősítették hitében, hogy jó helyen van, tovább kell csinálnia. Végül egy évig élt Fokvárosban anélkül, hogy bármilyen bevétele lett volna.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

(@aketchjoywinnie) által megosztott bejegyzés

Aztán szépen-lassan beérett az a rengeteg próbafotózás, és ma már elmondhatja magáról, hogy dolgozott együtt többek között olyan nagyágyúkkal, mint a Gucci , a Marc Jacobs , a Giorgo Armani , vagy a Dolce and Gabbana

A social media felületein pedig továbbra is edukál: modellkedésről, Afrikáról, falusi közösségek megtartó erejéről és arról is, hogyan kell beizzítani a magyar dédszüleink által használt szenes vasalót.

Vályogházban lakni

Szegény afrikaiak, 2024 van és még mindig szalmatetős sárkunyhóban élnek… Gondolják sokan. Ez a hozzáállás már önmagában is elég XIX. századi, ezt már csak azzal lehet tetézni, hogy ha valaki egy internettel rendelkező készülékkel a kezében gondolja mindezt, és közzé is teszi.

Joy számtalan olyan hozzászólást és üzenetet kap a különböző csatornáin, melyben (le)sajnálják őt azért, hogy a falujában még mindig csak vályogházakban élnek az emberek.

Egyik videójában ezért kicsit mélyebben foglalkozik a témával.

Kezdi az egészet azzal a tiszteletteljes hozzáállással, hogy megjegyzi, a hasonló kérdések szerinte mindig vagy őszinte kíváncsiságból vagy tudatlanságból fakadnak, és egyiket sem ítéli el.

A felvetésre ő elegánsan visszakérdez:

„Miért is ne laknék egy olyan házban, ami saját, természetes klímával rendelkezik? Miért is ne laknék egy olyan házban, amelyben a legeslegmelegebb hónapokban sincs szükség hűtőre az italok vagy a víz hidegen tartására?”

A szalmatetős vályogkunyhó ugyanis mindezt ingyen nyújtja a benne lakóknak.

Az ugandai sárkunyhó egyébként ugyanazon alapanyagokból és rendszer szerint épül fel, mint a régi magyar paraszti épületek, vagy akár a német Fackwerk-házak.

Az egyik kommentelő meg is jegyzi, hogy a német ősei által épített Fackwerk-házakat több száz év után is egyszerű renoválni, hogy a módszer egészen nagy házak felhúzásához is alkalmazható. Emellett ráadásul az összes felhasznált anyag vegyszermentes, és ha egyszer le kell bontani egy ilyen épületet, az egész gond nélkül lebomlik, és senkinek sem fog évtizedekkel később kellemetlen meglepetést okozni a sitt.

A vályogból épült falak azon kívül, hogy környezetkímélőek és masszívak, nagy hőtároló tömegük miatt nyáron sokáig tartják a hűvöset, télen pedig a meleget, páraszabályozó tulajdonságuknak köszönhetően pedig minimalizálják a penészedés veszélyét.

A sárkunyhók vagy régi vályogházak hasznos tulajdonságaiból a mai építőipar is ihletet merít: itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a vályogvakolat használata, mely természetesen szabályozza a levegő nedvességtartalmát, nemcsak felveszi, tárolja, de le is adja a levegő nedvességtartalmát.

Winnie falujának lakói tehát egyáltalán nem szorulnak rá drágább és környezetszennyezőbb, klímaberendezéses házakra.

Megtartó közösség

Aketch számos videójában beszél arról, mi mindent szeret szülőfalujában, annak hagyományaiban. Mindez leginkább annak tükrében vált számára is ennyire fontossá, amit a modellkedéssel járó folyamatos utazás során a nyugati kultúrából látott.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

(@aketchjoywinnie) által megosztott bejegyzés

Ahogy ugyanis a követőinek is számos furcsaság szúrt szemet az ő kultúrájával kapcsolatban (a fiatalok mindig letérdeléssel köszöntik az idősebbeket, kicsi kortól fogva minden gyerek be van vonva a háztartási és földművelési feladatokba, stb.), neki is meghökkentő volt pár amerikai vagy európai szokás vagy helyzet saját gyökereivel összevetve.

Az egyik ilyen az ingatlantulajdon kérdése volt. Aketch falujában mindenki az ősei által birtokolt földet műveli, saját mezőgazdasági területtel és lakóingatlannal rendelkezik, míg az Egyesült Államokban a legtöbben hitelre vásárolnak házat, földet, vagy egész életükben bérleményként használják azokat.

Többek között ez a függésben élés okozza Aketch szerint az általa megfigyelt állandó szorongást és depressziót, ami a saját falujában ismeretlen fogalom.

Az oktatás finanszírozásának kérdésében is más a két ország: míg az amerikaiak többsége diákhitelből jár főiskolára  vagy egyetemre, az ugandai szülők előre kispórolják gyerekeik taníttatásának költségeit. Ebből is fakad, hogy a felsőoktatásból kikerült fiatalok szinte kivétel nélkül egész hátralevő életükben „törlesztik” ezen adósságukat: minden szinten kiveszik a részüket a szülők és családtagok megsegítéséből. Aketch számára egyébként az egyik legmegdöbbentőbb nyugati furcsaság az idősek otthonának intézménye volt.

Számára elképzelhetetlen, hogy bárki az ő falujából ne a saját házában, a szerettei körében töltse életének utolsó napjait is.

Többször hangsúlyozza a nálunk szinte már csak szólásban élő „Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell” közösségi együttműködés fontosságát, és teszi ezt nem csak tanári minőségében, hanem mint testvér, szomszéd és 2020 óta a Little Hands Of Grace nonprofit szervezet egyik alapítójaként is. A szervezet Aketch falujának azon gyerekeit támogatja étellel, iskolai felszereléssel, ruhával, és, ami a legfontosabb: figyelemmel és törődéssel, akiknek ez saját családjukban nem adatik meg. Ezzel tudják távol tartani a kicsiket az olyan súlyos problémák megélésétől, mint a korai vagy elrendezett házasság, a tini terhesség, a droghasználat, vagy az, hogy megfelelő étkezés és felszerelés hiányában időnek előtte otthagyják az iskolát.

Edzőterem nincs, organikus élelmiszer és őszinteség van

Sokan kérdezik Aketch-től, hogyan lehet, hogy a videóin szinte mindenki vékony és kisportolt, miközben edzőtermet egyet sem látni a környéken.

A válasz egyszerű: mivel mindenki részt vesz a háztartás, a konyhakert és a farmok fenntartásában, esélyük sincs meghízni vagy eltunyulni.

Számos felvételen látni a modellt is kapálni, ananászt szüretelni vagy kölest aratni, otthon mindenhova gyalog vagy biciklivel jár, de még a vasalással is a karizmait edzi.

Ebben a videóban mutatja be, hogyan használhatták a magyar nagyik és dédik is a maguk idejében a szenes vasalót, kettlebell-ként lóbálva a nehéz eszközt a parázs felizzítására.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

(@aketchjoywinnie) által megosztott bejegyzés

Ami pedig a táplálkozást illeti, ezen a téren is csak akkor szembesült saját szerencséjével, amikor külföldön megtapasztalta, mennyire drágák és nehezen elérhetők az organikus élelmiszerek.

Míg az Államokban egy átlag élelmiszer bolt tömve van félkész vagy készétellel, és csak elenyésző mennyiségben találni jó minőségű és organikus zöldséget vagy gyümölcsöt, ráadásul aranyáron, addig mindez odahaza, Ugandában pont fordítva van.

Az egészséges élelmiszerek mellett a közösséget a hagyományos gyógynövények ismerete is támogatja. A faluban szinte mindenki tisztában van a különféle növények, például a hosszúkás indiai citromfű, a mangó vagy a tüskés annóna levelének  jótékony hatásával. Aketch is sokszor oszt meg ilyen tartalmakat: saját gyomorfekélyét például a tamarind levével gyógyította meg, és azt is bemutatja, hogyan készíti - szintén karizom erősítő módon – vízből és a gyümölcsből a frissítő innivalót egy palack segítségével.

A modell videóit nézve egy olyan ember személyisége bontakozik ki előttünk, aki a világjárás közben fedezi fel igazán saját otthonának, népének értékeit, és

ezek bemutatásával igyekszik árnyalni a sokszor egysíkú, Afrikát nem kontinensként, hanem egyetlen országként kezelő nyugati összképet.

Tanárként türelmesen, nyitottan, lényegre törően és játékosan vezet be minket akár a modellvilág árnyékosabb oldalára, akár abba, mit nem illik Ugandában az első találkozáskor megkérdezni a másikról, vagy abba, miért ne higgyük a filtereknek, legyenek azok applikációk vagy sztereotípiák.

Üljünk be néha az óráira, hátha mi is tanulunk valami újat.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Ezt az egyetlen egy kérdést kell feltenned magadnak, ha boldogabb életet szeretnél!
A pszichológusok csak "csodakérdésként" szokták emlegetni.

Megosztom
Link másolása

„Ha felteszed magadnak ezt az egyszerű kérdést, azzal több száz terápiás alkalmat spórolhatsz meg”

- állítja a mentálhigiénés tanácsadó.

Olesya Luraschi, a Harvardon szerezte képesítését és most többek közt TikTok-csatornáján osztja meg követőivel tudását pszichológia és mentálhigiéné témáiban.

Egy nem rég közétett videójában feltette azt a kérdést, amit a pszichológusok csak "csodakérdésnek" neveznek:

„Tegyük fel, hogy holnap felébredsz, és boldog vagy. Mi az, ami más lenne?”

A szakértő szerint ez az egyszerű kérdés segíthet visszafordítani az emberek gondolkodását, és ahelyett, hogy csak a szembenálló problémákat látnák meg és egyből feladnák az álomélet elérését, a kérdés segítségével képesek konkrét lépéseket megfogalmazni, amelyeket megtehetnek céljaik eléréséhez.

A Lake Superior State University pszichológusa, Russell Searight szerint a pszichológusok legalább 1998 óta használják ezt a megközelítést.

A megoldásközpontú terápiát gyakorló pszichológusoktól származik, amely egy olyan, az 1980-as években létrehozott technika, amely arra ösztönzi a klienseket, hogy a múlt elemzése helyett a mindennapi életükben előforduló nehézségekre összpontosítsanak.

A "csodakérdés" nem minden kommentelőt nyűgözött le:

„Ha holnap felébrednék és boldog lennék, már nyugdíjas lennék. Megengedhetem magamnak, hogy nyugdíjba menjek? Soha. Hogyan segít ez?”

-írta Luraschi egyik követője.

De nem mindenki állt ilyen negatívan az ötlethez. Sokan azt írták, a kérdés felnyitotta a szemüket és új szemlélettel gazdagodtak.

@olesyaluraschi #psychologyfacts #fypシ #paychologyfacts #entreupreneur #psychology #leadershipdevelopment #entreupreneur #psychology ♬ original sound - Olesya Luraschi

Via


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Szenzációs túlélés: 10 napig egyedül, félmeztelenül küzdött az életéért a kaliforniai vadonban
Egy félmeztelen túrázó a kaliforniai hegyekben tűnt el, 10 nap után pedig csodával határos módon életben találtak rá annak ellenére, hogy senki nem tudta, hová indult. És hogy hogyan? Naponta egy gallon vizet ivott a csizmájából, hogy túlélje!

Megosztom
Link másolása

A 34 éves Lukas McClish június 11-én indult egy laza háromórás sétára a Boulder Creek-i Big Basin Redwoods State Parkban. Egy barátjától hallott a környék ritka gránitkiszögelléseiről, és nem tudott ellenállni a kísértésnek.

A hibát ott követte el, hogy senkinek nem szólt arról, mikor és hová megy, még az ingét is otthon hagyta.

„Egy nadrág, túracipő és sapka volt rajtam” – mesélte McClish a KGO-TV-nek a Dalily Mail szerint, miután visszatért az életbe. Volt nála egy zseblámpa és egy összecsukható olló is, de ennyi.

McClish, aki tapasztalt túrázó és tereprendezéssel foglalkozik erdőtüzek sújtotta területeken, nem hitte volna, hogy eltévedhet. Pedig megtörtént, és senki nem sejtette, hogy bajban van, amíg szülei 5 nappal később, június 16-án meg nem kongatták a vészharangot, mert a férfi nem jelent meg az előzetesen megbeszélt apák napi ebéden.

McClish kilenc éjszakát és 10 napot töltött félmeztelenül a vadonban.

A patakból ivott vizet, és csizmájában vitt belőle magának az útra. Erdei bogyókat evett és nedves leveleken aludt. Kb. 2,5 kilót fogyott, de életben maradt.

„Gondoskodtam róla, hogy minden nap megigyak egy gallon vizet”

– mondta. Egy gallon kb. 3,78 liternek felel meg. De ahogy a víz fogytán volt, az éhség is egyre inkább úrrá lett rajta.

Egy ponton egy hegyi oroszlán is követte őt, ám szerinte a dolgok akkor fordultak csak igazán rosszra, amikor

a nyolcadik napon hipotermiával küzdve megcsúszott egy sziklafalon.

Úgy döntött, hogy kiabálni kezd: „Segítség, segítség, itt vagyok!”

Egy drón és egy vadászkutya segítségével találták meg őt, miután meghallották a kiabálást.

Csak egy éjszakát töltött a kórházban, mielőtt hazatérhetett aggódó családjához.

A környék, ahol túrázott, a CZU Lightning Complex 2020-as erdőtüzében

teljesen megváltozott a korábbi tájhoz képest. A szokásos jelzők, mint a szarvasösvények vagy túraútvonalak, eltűntek. Ezért fordulhatott elő, hogy a tapasztalt túrázó eltévedt.

McClish először kalandnak fogta fel helyzetét, hogy próbára tegye túlélési képességeit.

„Szenvedélyes hátizsákos utazó vagyok, így nem volt újdonság számomra, hogy egy-két éjszakát kint töltsek” – mesélte a New York Timesnak. Az első hideg éjszakán megpróbált tábort építeni, de a tüzelő nedves volt. Ezután egy kanyonon átkelve jobb menedéket keresett, és másnap elindult, hogy vizet találjon.

„Végül is csak túráztam” – mesélte egy másik riportban. „Minden nap felmentem egy hegyre, majd lementem egy völgybe, közben ittam a vizet a bakancsomból.”

Az ötödik napon kezdett aggódni, és próbálta megtalálni a visszautat a civilizációba. „Tudtam, hogy ha követem a napot, eljutok az óceánhoz, de nem tudtam, milyen messze vagyok.”

Családja bejelentése után hatalmas keresőcsapatok indultak utána, amelyben közel 300 ember vett részt.

Mindeközben McClish arról álmodozott, hogy mit enne legközelebb. „Egy burritót vagy egy taco-tálat akartam – viccelődött. - Az első öt nap után kezdtem rájönni, hogy talán túl nagy fába vágtam a fejszémet.”

Végül két parkőr hallotta meg McClish kiáltásait. A Boulder Creek-i tűzoltóság drónja és egy kutya segítségével megtalálták őt.

A rendőrök kísérték ki a vadonból, ahol újra találkozott aggódó családjával.

A csütörtök estét biztonságosan egy helyi kórházban töltötte, ahol eltávolították a zuhanás következtében a hátába fúródott köveket.

Még mindig nem fél a vadontól, de bevallotta: „Valószínűleg eleget túráztam az év hátralévő részére.”


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Harsányi Gábor: „A mai rohanó világban én mindent követek, mert minden érdekel”
Harsányi Gábor szerepeivel belopta magát a nézők millióinak szívébe. A 79 éves színész legendának a napokban is színházi fellépése volt, mert vallja: nincs megállás.

Megosztom
Link másolása

Harsányi Gábor elképesztően energikus, sugárzik belőle az aktivitás. A színész elárulta, hogy ebben nagy munka van, hiszen próbál fitten és egészségesen élni, ahogyan ő fogalmazta „egyben tartani” magát:

„A magas életkorom miatt elég ijesztő amit már látok magam körül, hogy a pályatársaim sorra elmennek az életből. Sokan titkolják a betegségüket, nem mondják el, és egyszer csak nem hívnak többé. Ha egyszer elromlik egy alkatrész bennünk, ami nem cserélhető, akkor lehet nincs tovább.”

Fekete öves karatés, minden nap edz

„Minden reggel beállok a zuhany alá, hideg-meleg vízzel kezdem a napot, ez ébreszti fel a fizikumomat. Ha ez meg van, akkor már bírom a többit..”

Egy forgatáson - a Fiúk a térről - kellett megtanulnia karatézni 1968-ban. Fiatal pályatársaival együtt, mint Bujtor István, Huszti Péter, Kovács István, Darvas Iván egy verekedési jelenethez kaptak leckéket egy karatemestertől. Harsányi Gábor akkor szeretett bele ebbe a sportba.

„A karate az életem része, bár én nem megyek a tatamira verekedni, hanem az úgynevezett katákat, formagyakorlatokat végzem.

Ezek több szempontból is jók, mert elősegíti a befelé fordulást, az elfogadást, az alázatot, és nyugalmat ad. Minden nap egy órát edzek, ma már ennyi elég nekem.”

„Minden nap egy órát edzek, ma már ennyi elég nekem”

Elárulta, hogy pechére a váratlan helyzetek miatt mindig izgulós volt, és ilyenkor az egekbe szökik  a vérnyomása. Ezért gyakran a fellépései előtt is használta a karatés légzőgyakorlatokat. Meggyőződése, hogy ez az energia ami kialakul benne ilyenkor, szétterjed a nézőtéren és a színpadon, ami sokban hozzájárul ahhoz, hogy a közönséget le tudja kötni.

„Azt figyeltem meg, hogy azok a színészek akik izgulnak, jobban rákapcsolódnak a közönségre. Segít az alakításban, és az átalakulásban is hasznos dolog.”

A szerepek befolyásolták az életét

„Több száz tévés filmben és rengeteg színdarabban szerepeltem, nagyon sok örökre a szívemben maradt. A szerepeim nem változtattak meg, de befolyásolták az életemet, hiszen boldoggá tettek, és további sikerekre, szép dolgokra ösztönöztek. Számtalan jelenet megmaradt bennem, ahogy felvettük, ahogyan történtek dolgok. Például a korábban említett Fiúk a térről-ben, Bujtor Istvánnal volt egy pofozkodós jelentem. Pista a testvéremet alakította, pékek voltunk. A jelentben meg kellett vernie, ezért lekevert egy hatalmas pofont. Nekem a jelenetben elő kellett kapnom a vita hevében dühösen egy kést és egy lisztes zsákba kellett belevágnom.

Ez balul sült el, mert a kés a combomba pattant. Emlékszem ekkor már nagyon fáradt voltam, mert vagy ötször vettük fel a pofozós jelenetet, ami élesben ment. El lehet képzelni, amint a Bujtor a hatalmas kezével lekevert egyet.

Mindenesetre a  forgatás a baleset miatt leállt, szerencsére megúsztam pár öltéssel.”

„A színpadi szerelem is ilyen maradandó szép emlék – mondja Harsányi Gábor. - A fiatal színészek, ha szerelmespárt játszanak általában szerelembe esnek. A kapcsolatuk forróbb lesz, ez gyakran megesik. Ezért is veszélyes színésszel házasodni” - mondja nevetve. - „Például imádtam Almási Évát, akit nagyon megszerettem egy darabban, szerencsére a férje, Balázsovits Lajos ezt nem vette zokon, különleges házasság volt az övék.”

Így folytatta az emlékezést az idős művész:

„Túl szerény vagyok, nem voltak sztárallűrjeim, ma már tudom, hogy ez hiba volt.

Ezen a pályán sokkal rámenősebbnek kell lenni, többet kellett volna magamat promotálni. Sajnos ez nekem sohasem ment,

én túlzottan szerény ember vagyok, pedig rengeteg sikert elértem. Mindig nagyon élveztem és elismertem a kollégáim tehetségét, én csak így tudok játszani.”

Híres filmjei és díjai önmagukért beszélnek

Harsányi Gábor legismertebb filmjei a Palacsintás király, az Egy óra múlva itt vagyok, a Bors, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Linda, az Angyalbőrben és még sorolhatnánk, megannyi színpadi és szinkronszerep amiért díjak sokaságát kapta meg. Magyar Filmkritikusok Díja (1973), Jászai Mari-díj (1973), SZOT-díj (1975), Jászai Mari-díj (1987), Magyarország Érdemes Művésze díj (2011), Budapestért díj (2016), a Magyar Érdemrend tiszti keresztje (2018), Kossuth-díj (2021).

 

Gyereket nem jó ötlet a forgatásra vinni

„A feleségem képzőművész, 50 éve élünk együtt, nagyon szerencsés a házasságunk. A színészi pálya nagyon göröngyös, ebben folyamatosan kell egy támogató háttér. A családot nem egyszerű megoldani. Három gyerekünk van, mindenben támogattam őket, nagyszerűen helytállnak az életben.

A színész szombat-vasárnap nincs otthon, mert szórakoztatni megy. Ha meg otthon van az a baj, mert gyakorol, elmélyül, szeret kikapcsolni, szinte magának él. Nehéz jól összeegyeztetni ezen a pályán a családot.

Van aki azt mondja: vagy család, vagy karrier. Van ebben igazság, de mégis a család egy tartóerő, ami értékes és hosszútávon biztonságosabb is.

Háromból két gyermekével

Én szerettem úgy dolgozni, hogy van családom, de akkor tudok teljesen elmerülni a feladatomban mégis, ha magamban vagyok. Ha nagy ritkán elvittem a gyerekeimet a forgatásra, az egyik szemem mindig rajtuk volt. Szerintem nem jó ötlet, mert elvonja a figyelem egy részét.”

Szállóige lett, az Egy óra múlva itt vagyok!

„A színház és a színművészet, a mindenkori jelennek a művészete. Amint vége a darabnak, talán egy emlék lesz, aztán elmosódik, eltűnik. Amiről nem készül felvétel, film, az nincs is. Sajnos a mai gyerekeknek a Bodrogi Gyuszi a Süsü, a sárkány, a Sinkovics Imre a Törpapával maradt fenn. Engem a Palacsintás királlyal, vagy a Láng Vincével azonosítanak be.

Híres szerepeinek egyike: Láng Vince, az Egy óra múlva itt vagyok című sorozatból
A mai világgal lépést kell tartani. Ha nem, úgy lemaradsz, el is feküdhetsz az út mellett. Állandóan figyelni kell a fiatalságot, az új dolgokat. Még akkor is, ha az ember közvetlenül nem tud beleavatkozni.”

Szóba került a mesterséges intelligencia is: „Elképesztő dolgokra képes az AI, de szerintem nem fogja megszüntetni a hús-vér embert, mert a szeme üres. Az is jelent valamit, amit nem tudunk belőle kiolvasni, azt, hogy nincs benne a lélek. Bár tagadhatatlan, hogy nagyon sok mindenre jó, például újra felidézhető vele Michael Jackson koncertje, ami hologrammal készült.

Aztán itt van a TikTok jelenség, ami szerintem figyelmeztetés egy mai művésznek. Azt üzeni, hogy a gondolatokat minél tömörebben kell előadni. Az ötleteket, történéseket, röviden kell vágni, hangulatokban kell tartani, úgy hogy az egész mondanivaló összeérjen egyben, világosan szóljon. Szerintem ez nagyon izgalmas, valami ilyesmi kell a színművészetben is a játékhoz.”

Ha most azt hinnénk, hogy mindezt a gyerekeitől, vagy a fiataloktól hallja csak, tévednénk. Harsányi Gábor maga is követi ezeket az alkalmazásokat:

„A mai rohanó világban én mindent követek, mert minden érdekel. Nem lehet elhanyagolni a történéseket, nem szabad megsértődni, sem betokosodni. Nem szabad elismerni, hogy megöregedtem. Az kiülne az ember arcára, ha valaki már egy öreg bácsi. Még nem akarok elmenni nyugodni” – mondja nevetve. - „Tehát itt vagyok és figyelem a világot, ami nagyon érdekes, mindig rácsodálkozom.”

Alkot és tervezi a jövőt

Ha kérhetne valamit a jó tündértől, nem gondolkodna sokat:

„Mivel maximalista vagyok, ha lehet, azt kérném a sorstól, hogy az off Broadway darabjaim bekerüljenek a kőszínházba.

Életem forgatókönyvéből is szeretnék még egy filmet. Valamint megírtam a folytatását, a Jó estét nyár jó estét szerelemnek. Ebben  a főszereplő 40 év elteltével tér vissza, kijön a börtönből és belecsöppen a XXI. század digitális világába. A főszerepet saját magam játszanám el, a forgatókönyv is elkészült hozzá. Ha ezek közül valamelyik megvalósulna még, akkor örökké boldog leszek.”

Harsányi Gábor tehát nem pihen, tele van tervekkel. Most jelent meg legújabb könyve, a Fecsegő Kulisszák. Ez tartja most izgalomban, és a sok kedves üzenet, amivel Facebook rajongói körbe veszik.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Utalvány mellé még pont befér: 3+1 apróság, aminek bármelyik tanár örülne!
Nem, nem a virágra gondoltunk, annál olcsóbb, személyesebb és maradandóbb!

Megosztom
Link másolása

- Jó lesz megint a könyvutalvány!

- Ne már, az olyan snassz… Mindig azt kapnak!

- Jó, akkor szerintetek mi legyen idén?

- Nem tudom, de ne utalvány, vagy ha igen, akkor legyen mellé valami kis kedves személyes izé is!

- Nyomtassunk újra bögrét az osztályfotóval? Vagy mire gondoltál?

- Nem tudom, de holnap kell még vinni mindent, vagy már csak kézműveskednek?

A tanév végéhez közeledve újra napirendre kerül a szülői levelezőlistákon a pedagógusok köszönő ajándéka. De hiába tudja mindenki, hogy idén is lesz év vége, és idén is illene VALAMIT adni, hacsak nem egy végzős osztályról van szó, már mindenkinek elfogyott a kreativitása, és lelki szemei előtt ott lebeg a AKÁCIÓ!!! dicsőséges V betűje.

Ilyenkor jól jön bármilyen gyorsan és egyszerűen kivitelezhető ötlet, ami egy személytelen doboz bonbon vagy egy üveg bor mellett valódi odafigyelést mutat.

Három olyan példát hoztunk, ami az adott közösségre igazítva tényleg kedves és személyes ajándék tud lenni:

Bakancslista szeptemberig

Sok gyereknek már az első nyárias időjárástól ihlete támad, mi mindent szeretne majd a nyári szünetben csinálni. Ezek között persze biztosan akad olyan, ami megfizethetetlen vagy kivitelezhetetlen, ezért a szülők is be szoktak segíteni a saját (vagy a neten talált) költségkímélő és megvalósítható ötleteikkel.

Így áll össze egy bakancslista olyan vágyakból, mint a „Fagyit reggelizni.” , az „Állatkertbe menni.” és az „Elmenni végre a rokonokhoz vidékre.”.

Sok tanár is meg szokta örvendeztetni a maga diákjait hasonló listákkal, előtérbe helyezve a természetben töltött időt (Sétálj egyet a közeli erdőben!) , a sok pihenést (Aludd át egyszer a reggelit!) és némi kultúrát (Látogass el egy közeli kiállításra!).

De miért ne kaphatnának a tanárok is egy ilyen listát?

Minden szülői közösségben van 1-2 grafikailag művelt tag, aki pár perc alatt össze tud dobni a Canva-ban vagy más programban egy mutatós kis listát, amit már csak ki kell nyomtatni egy vastagabb, 250-300 grammos papírra.

A listát könnyen elkészíthetjük bármelyik osztállyal, hiszen biztosan jó tippjei vannak az elsősöknek és a tizenegyedikeseknek is, mivel tudna feltöltődni az adott tanár.

Néhány gondolatébresztő :

  • Olyan lángost enni, amilyet még nem próbált
  • Esti sétát tenni egy rég látott baráttal
  • Ágyban reggelizni
  • Ellátogatni egy arborétumba
  • Szabadtéri moziba menni
  • Lovat simogatni
  • Limonádét csinálni legalább 3 féle gyümölcsből
  • Képeslapot küldeni az osztálynak az iskola címére
  • Tábortűznél sütni/főzni
  • Újságot, keresztrejtvény venni
  • Sakkozni egy parkban
  • Kacsázni egy vízparton
  • Letölteni egy ismeretterjesztő applikációt
  • Elmenni egy szedd magad gazdaságba

Minél jobban ismerik a gyerekek az adott tanárt, annál személyesebb ötleteket tudnak neki adni.

Nagyobbak adhatnak könyvajánlót a magyar tanárnak, zenekedvelőnek készíthetnek nyári playlistet, konyhatündér pedagógusnak nyári recept gyűjteményt.

A tesitanár kaphat túraútvonal tippeket, a rajztanár kiállítás-és múzeumajánlót, és így tovább.

És természetesen nem kell, hogy a szakmájához kötődjön a lista, ha a matek tanárról tudjuk, hogy szabadidejében túrázni szokott, neki is készíthetünk például kilátó járó listát.

Tapasztaltabb diákok az egészet elkészíthetik maguk a kitalálástól kezdve a grafikai terven át a nyomtatásig.

Ezek a személyre szabott listák a legegyszerűbb utalványt vagy virágcsokrot is kedvesebbé  teszik, amit jó esetben tényleg örömmel fog kitölteni és emlékbe elrakni bármelyik pedagógus.

Tízórait tetszett csomagolni?

Akár be van fizetve a gyerek a menzán, akár nem, egy kis extra tízórai finomságnak mindegyik örülni szokott.

Ma már a legtöbbször nem lekváros vagy májkrémes kenyeret, hanem valamilyen előre csomagolt dolgot visznek a lurkók az iskolába, hogy két óra között (vagy óra alatt) elmajszolják, elcsereberéljék a többiekkel, vagy érintetlenül hordozzák azt a táskában, míg a szülők rá nem találnak, vagy magától ki nem mászik.

A tanároknak azonban valószínűleg már nem csomagol az anyukájuk tízórait, pedig a kávé mellé bizony neki is biztos jól esne valami rágcsálni való.

Értelemszerűen nem biztos, hogy minden tanár részére ilyen csomaggal kell készülni, de az osztályfőnök vagy egy kiemelten kedvelt, megbecsült tanár számára kedves ajándék lehet egy olyan finomság-kosár összeállítása, ami a tanulók kedvenceiből áll össze. Fontos, hogy mindenképpen tartsuk szem előtt az adott tanár ételérzékenységét vagy allergiáját, illetve ha ismerjük az általa preferált ízeket, nasi-típusokat, akkor azokból válasszanak a gyereke. Emellett jó, ha olyan csokit, kekszet vagy sós apróságot adunk, ami előre csomagolt és hűtést nem igényel, hogy ne legyen gond a tárolással. Persze ha valakinek van olyan sokáig elálló keksz receptje, aminek az ízesítése az adott tanárnak is bejöhet, és abból készít egy kis csomagot, az még nagyobb értékkel bír.

Nem kell hatalmas tábla Milka csokikra vagy egész doboz Ferrero Rocher-ra gondolni, hiszen ezeket nehéz magukkal vinni a sok felszerelés mellett. Akkora egyszeri adagokat válasszunk, amik kényelmesen és biztonságosan elférnének és célba jutnának a mi gyerekeink táskájában is.

Az édességek vagy sós nasik mellett jó ötlet lehet aszalt gyümölcsöt, almachipset, zöldségchipset, pörkölt vagy natúr magvakat, kis zacskós puffasztott gabonaféléket, vagy akár energiaszeleteket is beválogatni a kosárba.

Ne felejtsük el mindegyik csomagra ráírni, melyik gyerektől van!

Ha még egy-egy kedves üzenetet is rögzítünk rájuk, azzal nem csak fizikai, de némi lelki munícióval is elláthatjuk a sokat fáradozó tanárt.

Néhány tipp:

  • Mindjárt itt a hétvége!
  • Ezt most nagyon megérdemled!
  • Helyettesítés esetére egy kis extra energia
  • Ezt harapd le, ne a fejünket!
  • Prokarióták felett mindenki megvesztegethető egy kis glükózzal
  • Hogyan aránylik a sárga gumimacik száma az otthon maradt felszerelésekéhez?
  • Homérosznak is ezt csomagolta volna a felesége
  • Mire kipakolod a zsámolyokat, el is égetted a csokival bevitt kalóriákat!

Csendkupon

Karácsonyi cikkünkben már említettük, milyen jó ötletnek tartják a tanárok a csendkupon intézményét.

Ez lehet annyi, színházjegyhez hasonlóan kinyomtatott szelvény, ahány gyerek van az osztályban, vagy a hirdetésekhez hasonló letéphető rendszerű lap.

A csendkupon lehet rövidebb (alsósoknál 3-5-10 perces) és hosszabb is (nagyobbaknál 15-20-30 perces).

Hogy a gyerekek is motiváltak legyenek a kupon felhasználásánál, jó ötlet lehet a sikeres beváltás után megengedni egy gyereknek, hogy valamilyen módon „elpusztítsa” a lejárt szelvényt.

Célszerű a nyertes „hóhért” csak a lejárt idő után kihirdetni, hogy a ne lehessen egymást szabotálni.

A kupon kivégzése történhet egyszerű kukába dobással, miszlikbe tépéssel, gombóccá gyűréssel vagy csoportos széthúzással, lehet addig ugrálni rajta, amíg felismerhetetlen nem lesz, de készülhet belőle mini papírrepülő vagy egyéb origami alkotás, ha kísérletezős kémia óra keretében történt a beváltás, akár el is lehet égetni- a gyerekek fantáziája határtalan.

A csendkupon megszerkesztését is érdemes idősebb korosztály esetén a diákokra bízni, így a szülőknek már csak a nyomtatással és a kísérő ajándék (MÜPA-utalvány, társasjáték kölcsönző kupon, spa belépő, kéthetes Hawaii nyaralás, stb.) beszerzésével kell fáradniuk.

„Az idő szép, a Balcsi meleg, a kötelező olvasmány otthon maradt”

Plusz egy tippünk pedig egészen egyszerű: minden gyerek küldjön egy képeslapot vagy levelet a nyár folyamán az adott tanárnak.

Vagy bármelyiknek.

A képeslap kiválasztása, az üzenet megfogalmazása, a bélyeg felragasztása és a kész mű postaládába dobása olyan nyári élmény a gyerekeknek is, aminek értékét a mai rohanó, túldigitalizált világban nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Megkapni ezeket a különféle lapokat pedig egész biztosan szívet melengető.

Egy pedagógus valahol a gyerekek második-harmadik-sokadik szülője is, aki olyan érzelmi kapcsolatban van velük, amit sokkal jobban lehet törődéssel, odafigyeléssel, kedvességgel viszonozni, mint tárgyi vagy pénzbeli ajándékokkal.

Utóbbiakra a szülőknek máskor, más utakat kell választania…


Megosztom
Link másolása