Kevin James Thornton: „Nagyi, te szoktad festeni a cicidet?”
„Az én szuperfundamentalista gyülekezetemben, a 90-es években…”
Kevin TikTok-videóinak nagy része ezzel a mondattal, vagy valamelyik felével kezdődik, gyorsan elhelyezve a hallgatóságot térben és időben.
A Indiana állambeli városka, ahol Kevin felnőtt, a 80-as, 90-es években kevés biztonságos és ingyenes szabadidős tevékenységet kínált a kamaszoknak. Az a kevés pedig, amely megfelelt ezeknek a kritériumoknak, olyan ifjúsági közösség volt, amely valamelyik egyházhoz kötődik.
Kevin családja nem volt kifejezetten templomjáró, de amikor Kevin úgy döntött, tagja szeretne lenni az egyik helyi metodista gyülekezetnek (egy középiskolai barátja hívta a zenekarba), úgy voltak vele:
A különféle egyházak fiatalokra fókuszáló klubjai egyébként jobbára egyformák voltak: akár metodista, akár baptista vagy zsidó közösség, a lényeg a kamaszok szórakoztatása, szabad idejének lefoglalása volt, természetesen az adott felekezet értékrendjére és hitére építkezve.
Kevin metodista gyülekezetében minden hétre jutott pizzázás, koncert, és ami a legfontosabb: foglalkoztak a lelkükkel, az érzéseikkel is, amire a szülőknek sokszor se ideje, se kedve nem volt.
Kevint leginkább a szereplés lehetősége fogta meg: a gyülekezet zenekarának
A pozitív, támogatói környezet hatására teljesen bevonódott a gyülekezet életébe és hitébe, és egy idő után úgy gondolta, ebben a közösségben elérheti az álmait, és rocksztár válhat belőle…természetesen Jézusért.
Egyik legismertebb videója, amit jawadoodles varázsolt animációvá, arról szól, hogy még a „nyelveken való beszélést” is megkockáztatta, csak hogy mindenki rá figyeljen. Az istentisztelet közepén egyszer csak bekiabálta, hogy „Shamala Hamala!” - mire a jelenlévők utánozni kezdték őt, a lelkész pedig kijelentette, Kevin az angyalok nyelvén szólt.
Számos videóban idéz fel abszurd emlékeket a fiatalok klubjával kapcsolatban, mint például hogy a kézen fogva járás is bűn, mert amennyiben nem fognak az illetők összeházasodni, valaki más jövőbeli férjének vagy feleségének a kezét fogják, vagy hogy hogyan utaztak el New York-ba egy misszió keretén belül, ahol különböző bűnöket megszemélyesítő bohócoknak voltak öltözve (pl. abortusz bohóc vagy AIDS bohóc) . Mindezek azonban akkor és ott nem voltak traumatikusak számára, ezt mindig el szokta mondani a különböző interjúiban, és azt is mindig megjegyzi, hogy érthető, hogy sokaknak ezek az évek tényleg csak pozitív élményeket hoztak az életükbe.
Neki azonban elég sok vívódást és lelki nyomort okoztak.
Nem akarok buzi lenni
Kevin a kamaszévek alatt szembesült saját homoszexualitásával, amiről tudta, hogy a közösség számára elfogadhatatlan.
Akkoriban-az internet előtt- még az olyan hírességek, mint George Michael vagy Freddie Mercury is csak utalás szintjén érintette interjúik során, hogy férfiként nem a nők hozzák őket lázba, és minden 10. szitokszó a homoszexuálisokra való utalás volt. Kevin számára nem nagyon volt megoldás.
A titkolózás és az önismereti harc végül annyira felemésztették, hogy érettségi után azt tette, amit a hozzá hasonlók: elhagyta szülővárosát.
Állítása szerint végül a főiskola mentette meg. Musical szakra jelentkezett, ahol életében először történt meg vele, hogy együtt lehetett hozzá hasonló érzésűekkel, ráadásul anélkül, hogy ebből bárki ügyet csinált volna.
Azonban itt is folyton kereste a helyét, és rocksztár-álmait sem adta fel.
Főiskola után Nashville-be költözött, és több, mint 10 évig kergette zenész álmait egy bandával. Tényleg mindent feláldozott ezért, alig keresett valamit, és hiába turnézták végig az országot, a nagy áttörés nem jött el.
Végül életének az a része mentette meg, amit alapvetően utált: a különböző éttermi melók, amiket a zenei hivatás mellett volt kénytelen elvállalni a számlák fizetése érdekében. Egy stand up-os helyen, ahol felszolgálóként dolgozott, egyik este felolvasta pár kamaszkori történetét, és csoda történt.
A nézők imádták.
Ekkorra állt össze az a sok apró tudás és készség morzsa, amit addigra sajátított el. A sikert látva fogta magát, és Los Angeles-be költözött stand-up-ot tanulni.
Jól is ment neki, 3 évig fringe fesztiválokból élt, de ez is végül felőrölte, hiszen hiába volt sikeres, anyagilag mindig épp csak annyi jött neki össze, hogy a következő fesztiválig kihúzza.
A régi félelme aztán valósággá vált: elmúlt negyven, egzisztenciálisan, testileg, lelkileg, mindenhogy egy nullának érezte magát. Feladta addigi életét, visszaköltözött Nashville-be, macskái lettek, aztán társa, beleállt a korábban csak alkalmi szinten űzött fotós és videós szakmába, ezzel együtt pedig nem csak anyagilag sikerült megállapodnia, de szép lassan a lelke is lehorgonyzott.
Akit a pandémia emelt a csillagokig
Nem sokkal azután, hogy beállt ez az idilli állapot, beütött a covid.
Elővette a régi story-jait, kipróbálta hozzájuk az autotune filtert…a többi pedig már történelem.
És hogy mit gondol, mi a titka a sikerének?
Ezek régi történetek, legalább 30 évesek, de ami igazán katartikus a dologban, az az, hogy hány embert értintettek meg, hogy hány ember lehet még odakint, akik ugyanezt élhették át- mondta egy beszélgetésben.
Ugyanis számos olyan videója van, ami annyira univerzális, hogy kortól, nemtől, hittől, nemzetiségtől függetlenül bárki tud hozzá kapcsolódni.
A címben idézett mondat is egy ilyenből származik, és az alábbi beszélgetést idézi fel:
Kb 9 éves voltam, mikor egy ideig azt hittem a cicik (ta-tas) a lábujjakat (toes) jelenti.
És egyszer megkérdeztem a nagyimat: Nagyi, szoktad festeni a cicijeidet?
Mire ő: Tessék???
Mire én: Hát hogy szoktad-e festeni a cicijeidet?
Ő meg: Ilyet nem csinál senki.
Én meg: De bizony, anya is folyton festi!
Aztán: Mindegy, ha valaha festenéd, szerintem zöldre fest!
Talán sokunknak volt ilyesfajta nyelvi félreértése gyerekkorunkban. Vagy történt vele olyan, mint ami Kevin-nel történt, amikor megvette élete első Dungeons and Dragons társasjátékát és kicsomagolva szembesült azzal, hogy a játék nem tartalmaz sárkányokat.
Esetleg később részt vett olyan házibulikban, amikor valaki megtalálja a házban fellelhető egyetlen akusztikus gitárt és kérdezés nélkül elkezdi énekelni a Goo Goo Dolls-tól az Iris refrénjét (vagy a Wonderwallt, vagy magyar viszonylatban egy Republic vagy Tankcsapda számot).
Mikor kezdődik az élet?
Kevin számára a pandémia óta sorra nyílnak az ajtók: stand up estjeit már nem csak az amerikai, hanem az európai közönség is élvezheti, műsoron van az Amazon Prime-on és az Apple TV-n, és minden interjújában megjegyzi: most éli igazán az életét.
Ez az ő útja, de mindenkinek a magáét kell járnia, a maga keresztjeit kell cipelnie, azokból kell megalkotnia magát és azt, amivel örömet és egy kis vidámságot adhat a többieknek a maguk útjához.
Régen azt hittük, ha harminc éves korodig nem kerültél be az MTV műsorába, nem értél el semmit- nyilatkozta valahol. Most pedig, az ötvenen túl, egyszerre látja a bukások tanulságát, tudja humorral gyógyítani a saját traumáit és ismeretlenül is támogatást nyújtani azoknak, akik azt hiszik, egyedül vannak a problémáikkal.
Többek között azzal, hogy bátran mesél akár arról is, hogyan költötte anno minden diákhitelét cigire és sült krumplira.
