INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Horváth Zsuzsa: Nem untam meg a hazámat, engem Sri Lankára hozott a sorsom

13 évvel ezelőtt Zsuzsának esze ágában sem volt Sri Lankára költözni, az élet mégis válaszút elé állította. Eleinte se odamenni, se ott maradni nem akart, végül annyira megszerette, hogy végleg odaköltözött.

Megosztom
Link másolása

Galle városában már estefelé jár, amikor Zsuzsával beszélgetni kezdek. A háttérben az egzotikus madarak és pávák szokásos esti rikoltozása hallatszik, mielőtt a nap teljesen lemegy és minden elcsendesedik.

- Hogyan jött ez a nem mindennapi ötlet, hogy Sri Lankára költözz?

- A történetem 13 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkori férjem egy napon azzal az ötlettel állt elő, hogy elmenne Magyarországról, hogy új életet kezdjen Sri Lankán. Nagyon meglepett, mert igaz, hogy sokat utaztunk turistaként Ázsiába,

korábban jártunk már Sri Lankán is, de sosem gondoltam azt, hogy ideköltöznék.

Addig a komfortzónámban éltem, amit szerettem, ezt kellett otthagynom. Messze van Ázsia, de emiatt nem voltak félelmeim, sokkal inkább attól tartottam, hogy mi lesz ott. Amíg ezt eldöntöttem, addig sokat emésztettem magam, míg végül aztán nekivágtunk.

Egy jó hónap múlva megszűnt a hosszú nyaralás varázslatos érzése, jöttek az átlagos hétköznapok, minden sokkal bizonytalanabb lett bennem.

Szerencsémre elkezdtem dolgozni egy hotelben, mint vendégszervező, ezért egyre jobban megismertem és megszerettem az országot. Létrehoztuk a Magyarok Sri Lankán utazási vállalkozásunkat, és abban dolgoztunk.

Sri Lanka fővárosa, Colombo tengerpartja

- Nehéz volt beilleszkedni?

- Sokan vakmerően vágnak bele a kiköltözés kalandjába, én 4-5 év után éreztem azt, hogy ez az otthonom, tehát abszolút megértem, mert nekem is több időbe telt. Előfordul, hogy tőlem kérnek segítséget a kitelepedésben, amit tudok, megteszek. Volt olyan, akinek már minden meg volt szervezve, végül mégis meggondolta magát, és inkább hazament.

Szerintem az a legjobb, ha valaki ad egy próbát magának és eljön három hónapra, csak azután dönteni el, hogy tényleg itt akar-e majd élni.

- Meg kell nézni a környéket, mert előfordulhat, hogy nem jól mérjük fel a helyzetet és önmagunkat sem ismerjük eléggé. Nekem sem volt zökkenőmentes, többször haza is mentünk kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert mindig történt valami, mint például a covid. A családom végül Európa mellett döntött, de nekem valami mégis azt súgta, hogy maradjak, ezért elkezdtem megalapozni az életemet egyedül. Jól tettem, hogy hittem benne, mert végül igazam lett.

- Milyenek az ottani emberek?

- Nagyon közvetlenek a helyiek, nem titkolóznak, nyugodtan le lehet szólítani bárkit az utcán, és ha van idejük, bármennyit szívesen mesélnek az országról. Nagyon sokszor leültem már idegenek mellé az után és csak kérdezősködtem, róluk, a szokásokról.

Sri Lankáról először a szabadság jut eszembe és az, hogy az itt élők nagyon tisztelik egymást.

Minden szavukban, minden tettükben egyszerűen kedvesek. Nemcsak mutatják, hanem tényleg törődnek egymással, nem tesznek semmit rosszindulatból a másikkal. Emiatt úgy érzem, nagyon egyszerű és tiszta itt az élet. Emlékszem, amikor megérkeztem, olyan érzésem támadt mintha a gyerekkoromba érkeztem volna vissza a 70-es évekbe. Rájöttem, hogy nagyon könnyű itt lenni, ha valamit hazavihetnék, az mindenképpen az emberek egymáshoz való kedves hozzáállása lenne.

Az emberek nagyon segítőkészek. Bármit kérek, ha nem beszélnek angolul, kézzel-lábbal elmagyarázzuk egymásnak. Igazából ide nem nagyon kell beilleszkedni, mert annyira természetes nekik, hogy mások is élnek velük rajtuk kívül, hiszen gyarmati ország volt sok évszázadon keresztül. Nagyon szívesen osztják meg a dolgaikat és a hagyományaikat, elmagyarázzák, hogy mi miért van, ha az utcán megállok és megnézek valamit, rögtön hárman odaugranak. Elmondjam, hogy mi ez? – kérdezik kedvesen, így nem is kell kutakodnom.

Sri Lanka mindenkit elvarázsol

- Milyen Sri Lanka természeti környezete?

- Sri Lanka misztikus világa tele van természeti csodákkal, amelyek a világörökség részét képezik. A sziget szinte minden szeglete zöld, hihetetlenül jó a klímája, az év nagy részében süt a nap és 30-32 fok van általában napközben. A magas páratartalomnak köszönhetően mindent benőnek a növények. Engem ez is megbabonázott. Ennek a rengeteg zöldnek hihetetlen a rezgése.

A helyiek minden növényt védenek, semmit nem irtanak ki, átültetik a fákat is, ha éppen egy építkezés útjában áll.

Magyarországnál kisebb Sri Lanka, 400 kilométer hosszú és 200 kilométer széles, de az utazás sok ideig tarthat, mert a különös szabályok miatt lassú a közlekedés. 22 millió ember él itt, érdekes, mert nem tűnik zsúfoltnak egyáltalán. Annyira változatos, mintha 10 helyen lennénk egyszerre, ezért érdemes mindenhol megállni. Egyik része mintha Afrika lenne, a másik már Balira vagy éppen Svájcra emlékeztet. A hegyekben fenyőerdők vannak, ott kell a kabát, esik az eső. Az óceánpart óriás teknősökkel és a kék hullámaival, míg a városok történelmi látványosságaikkal mind önmagukért beszélnek. Ma már nem is értem miért nem akartam ide jönni.

- Veszélyes állatok is élnek ott?

- Sri Lankán 11 nemzeti park van, amiben több mint 7000 elefánt él, minden turista kíváncsi ezekre a csodálatos lényekre. Természetes életközegükben élnek, de időnként kiszöknek a közeli falvakba is, ami egyáltalán nem mulatságos, mert erőszakosak is tudnak lenni. Vigyázni kell velük, mert

a vadon élő elefántokat nem szabad megközelíteni. Ha nem zavarják nem bánt, de ha kicsinye van, még a dzsippet is képes felborítani.
70000 elefánt él Sri Lankán

Én is voltam már ilyen veszélyben, amikor közel ment az autónk az elefánthoz. Nagyon hirtelen és gyorsan tud megiramodni, ezért a kocsival tolatva kellett menekülni. Az elefánt csak elzavarni akart minket a területéről, de ez nagyon ijesztő. Ám Sri Lankán az állatokkal együtt élünk, legutóbb egy kobrát ráztam ki a ponyváról. A varánusz is mérgező, ha a farkával megcsap, az örökké benne marad a véráramban. Nagy pitonok is előfordulnak a kertben, de nem félek, csak óvatosnak kell lenni velük, itt ez természetes, ezzel együtt kell élni.

- Milyen otthonra leltél ott?

- Nagyon más, mint Magyarországon, mert 100 méterre bérelek az óceánparttól egy első emeleti apartmant, aminek a teraszáról körbe látom a hatalmas vizet, ami tényleg egy lépésnyire van tőlem. A munkám miatt valójában alig vagyok itthon, mert folyton utazom mindenfelé a szigeten a vendégeimmel. Szerencsére az alsó szinten laknak a háziak, akikkel nagyon jól összebarátkoztam, befogadtak.

Folyton pezseg az élet és minket nőket a főzés hozott össze, mert az itteniek is nagyon szeretnek enni.

Átálltam a helyi konyhára és mivel vegán vagyok, ez itt sokkal könnyebb. Gyakran főzök együtt a szomszédokkal, hogy tanuljak tőlük. Olyankor minden nő a konyhában van, a nagymama, az unokahúgok az anyuka, mindenki együtt. Főzés közben megvitatják, miből mennyi kerüljön az ételbe, minden lépést megbeszélnek. Egyébként naponta háromszor készítenek friss ételeket, szóval szinte egész nap főznek. Nagyon finomat, hasonlatos a magyar ízekhez, jó fűszeres, sok hagymával, és sok a csípős. Sok a rizs és a curry, sokan vegetáriánusok.

- Milyen nyelven értitek meg egymást?

- Angolul szoktunk beszélni, de valamennyit beszélek én is szingalézül, bár nem annyit, hogy ez folyamatos legyen, ebben még fel kell zárkóznom. Sok mindent megértek, nem annyira nehéz nyelv, mert alig van nyelvtana.

- Sri Lanka megváltoztatott?

- Emlékszem, milyen nehezen akartam befogadni ezt az élményt, azt hogy itt vagyok, de most már látom, hogy nagyon kellett ez nekem. A sri lankai emberek egyszerűen és békésen élnek, semmit nem bonyolítanak túl: igazi szeretetben vannak, ami nagyon erőteljes.

Itt ritkák a súlyos betegségek, mint a rák, vagy a stressz, mert nincs az az energia, ami okozza.

Ők sokkal csendesebbek és nyugodtabbak, sosem emelnék fel a hangjukat. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy csupa kedvességet és szeretet kapnak, soha egy rossz szót, csak türelmet akkor is, ha rosszalkodnak. Sok új tapasztalatot szereztem, egyértelműen jobban tudom kezelni a problémákat.

Elkezdtem foglalkozni a fűszerekkel is, amit a főzésen kívül gyógyításra is használnak. Itt terem az igazi fahéj, a ceyloni tea, a kurkuma, a kardamom, a szegfűszeg, a bors. Mindennek sokkal intenzívebb az íze. Ma már az életemben jóval kevesebbet stresszelek, ezt megtanultam itt. Igyekszem mindent nyugodtan várni, de ha jön egy jó lehetőség azt biztosan elcsípem.

Sri Lanka kicsi ország, de rengeteg a látnivaló

- Hogyan élnek a családok?

- A régi időkből megmaradt, hogy a generációk együtt élnek, mert régen sem volt külső támogatás és most sincs. Nincs gyes, nincs nyugdíj, csak a köztisztviselőknek, és közalkalmazottaknak, de mivel a legtöbben nem ott dolgoznak, ezért keveseknek jár.

A szülőkről gondoskodni kell, ezt nem a törvény írja elő, hanem a természet. És természetes módon gondoskodnak is a szülőről, a gyerekről, a testvérről, ha nem megy férjhez például.

Még a távoli rokonokról is, akinek nincsen családja. Ezért nagyon kevés a koldus az országban, mert itt a család az első. Az, hogy valakinek ne legyen gyereke, az szerencsétlenségnek számít. Itt ez olyan, mintha az ő élete megszűnne, mert nem viheti tovább a gyerek. Mindenki együtt él, de a városokban a fiatalok már gyakran külön költöznek a családtól. Itt is, ahol élek, minden generáció együtt lakik: anyuka, gyerekek, szülők, vejek. Munkamegosztás van, mindig van valaki, aki dolgozik és hazahoz annyi pénzt, hogy az elég legyen. Mivel nincsen szociális háló, gondoskodnak magukról az emberek.

- Tényleg ennyire nyugodt az élet?

- A legfurcsább eleinte az volt nekem, hogy ha felemeltem a hangom, szinte belefehérednek az itteniek. Láttam a szemükben, hogy valami nem stimmel. Viszont nem csak a félelmet láttam, hanem azt az ijedtséget is, hogy úristen mi történt veled? Ők nem úgy érzékelik a dühöt, náluk ez nem úgy megy, mint nálunk. Nem térnek ki a középpontjukból, a belső egyensúlyukból, nem szélsőségesek, legalábbis az átlagemberre ez a jellemző.

Mindenki nyugodt, egyszerűen nincs bennük harag, és mivel a gyerekeket is így nevelik ez nincs is benne a kultúrájukban.

Védelmezik a gyermekeiket, nagyon támogatóak a családban, és nagy bizalommal vannak másokhoz is. Az sem zavarja őket, ha ma nem tudsz fizetni valamiért a kisközértben, tudják, hogy majd megadod, de az is előfordul, hogy többet ad vissza a boltos, ha nincs kisebb pénze.

Nagyon szeretetteljesek és szeretnek adni, ha valami jót teszel valakivel, akkor mindenképpen viszonozni fogja, nem sokat gondolnak a holnapra.

Ők abszolút a mának élnek. Persze ennek vannak hátrányai is.

Mivel a holnapra nem gondolnak, ez például a munkaszervezésben szokott gondot okozni, mert nem mindig jön össze az ütemezés. Mindenre igent mondanak, mert nem akarnak megbántani, vagy nemet mondani. Erre figyelni kell, ha intézek valamit.

Zsuzsa szerint, az egész sziget csodálatos nyugalmat áraszt

- Milyen amikor valaki először érkezik oda?

- Egy európai elsőre valószínűleg azt mondaná, hogy ez egy szegény ország, de szerintem nem így van. Ez egy nagyon jó képességekkel megáldott ország, egyébként lehet, hogy szegényebbek itt az emberek, de elégedettek azzal, amijük van. Azt szoktam mondani: ez India-light. Az ország nagy része Buddhista-filozófiát vall, mégis, itt tesznek az emberek azért, hogy legyen étel az asztalukon.

- Milyen az orvosi ellátás?

- Szerintem a betegellátással itt minden teljesen rendben van. Nagyon jó minőségű magánorvosi rendszer működik Sri Lankán és alapvetően jól értenek mindenhez az orvosok. Nagyon gyorsan és olcsón ellátják az embereket, és minden városban több magánkórház van, ahová be lehet menni, ha valami egészségügyi gondunk akadna.

- Spirituális útkeresőkkel is találkozol?

- Nekem is sokféle az érdeklődésem, már gyerekkoromban is érdekeltek a misztikus dolgok. Sri Lankán elkezdtem saját magam önfejlesztését, és a szellemi út, amin járok, azt is eredményezi, hogy nem tudom kihagyni a munkámból sem. Érdekes, hogy több olyan utas jön, akinek szintén igénye van erre.

Nagyon jó beszélgetéseket is folytatunk ezalatt a pár nap alatt, amíg együtt vagyunk.

Nagyon gyakori, hogy tele voltak kérdéssel amikor ideérkeztek, de itt egy másik szemszögből láttak rá a dolgaikra. Ebben Sri Lanka nagyon sokat segít, ezzel én is tisztában vagyok. Itt van erre lehetőség, hogy magaddal foglalkoz, hogy kissé kitisztuljanak a dolgaid.

- Hiányzik otthonról valami?

- Nincs semmi, ami most eszem bejutna, hogy tényleg hiányozna. Egyedül talán az, hogy a lányomék Ausztriában élnek, de igyekszünk gyakran látogatni egymást. Annak ellenére, hogy nem élek otthon, az egyik legbüszkébb dolog az életemben, és a legnagyobb pozitívum, amiért hálás vagyok, hogy magyarnak születtem.

Nem untam meg a hazámat, engem idehozott a sorsom, de a mostani életemet nem adnám fel, hogy otthon lehessek.

Szeretek haza menni, szeretem érezni a magyar földet, de nem érzek hiányt. Egyáltanán nem bántam meg, hogy ideköltöztem, mert bár otthon is jól voltam, az itteni munkámban is hihetetlenül jó visszajelzéseket kapok. Fantasztikus energiák vannak itt, a helyiek és maga az ország miatt is. Akik idejönnek ellazulnak, mert mindenkit elvarázsol a sok gyönyörű dolog. Hálás vagyok ezért, így ezt nem is nevezem munkának. Ma már furcsállom, hogy eleinte nem akartam itt maradni, de most már Sri Lanka lett az otthonom.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása