INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Csernák Botond extrém, víz alatti étteremben is dolgozott: „Hangyát gyűjtöttünk, egy szezonra pár ezret kellett összeszednünk az erdőben”

Csernák Botond több híres alternatív Michelin-csillagos étteremben is dolgozott, ahol megdöbbentően különc ételek kerültek az asztalra: néha saját gyűjtésű hangya, de előfordult olyan is, hogy a NASA kutatói segítettek egy ételt kikísérletezni.

Megosztom
Link másolása

Mint a mesékben, Botond is vette a vándorbotját meg a tarisznyáját és nekiindult a nagyvilágnak szerencsét próbálni. Rátévedt a Michelin-csillagos útra és ott annyira sikeres lett, hogy nemzetközi éttermek ajtajai egymás után nyílnak meg előtte. Ebbe a különleges világba nézhetünk most együtt körbe.

- Hogyan csöppentél bele a vendéglátásba?

- Már gyerekkoromban megjött az ihlet, mert azt terveztem, hogy az édesanyámmal fogok egy kávézót nyitni. Ezt annyira komolyan vettem, hogy

egy általános iskolai fogalmazásban le is írtam, mint üzleti tervet,

ez a kis irományom egyébként a mai napig meg van, eltettük emlékben. Mindig is érdekelt a vendéglátás, gimnazistaként már Siófokon dolgoztam egy koktélbárban, és az egyetem mellett elkezdtem a kávézóm megnyitásán dolgozni, ahogyan terveztem. Érdekeltek az ételek is, de inkább a szervíz és a menedzsment vonzott, a vendégek körüli teendők összességében.

- Nemrégen még Budapesten dolgoztál, de már Barcelonába van az új munkahelyed, mi történt?

- Igen a Mákból jöttem el nemrégen, mert másképp alakultak a dolgok, amik amúgy ebben a szakmában nagyon gyorsan változnak. Már egy éve dolgoztam ott, mint üzletvezető, és az első Michelin csillag megszerzése volt a közös célunk, de sajnos ez nem jött össze.

Valahol egy kalandor vagyok, bár nehezen vettem rá magam hogy hazamenjek, nem bántam meg,

mert láttam a Mákban a fantáziát és ennek része akartam lenni. Úgy egyeztünk meg, hogy a Michelin-gáláig kapok szerződést, szóval egy nagyon kemény és érdekes egy év van mögöttem, sok új tapasztalatot szereztem. Sajnos, mivel nem értük el együtt a célunkat, az első Michelint, elváltak az útjaink.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Csernák Botond (@botond_csernak) által megosztott bejegyzés

A barcelonai étterembe úgy kerültem, hogy a tulajdonosával már Stockholmból ismertük egymást. Kiderült, hogy keresnek egy új üzletvezetőt, ebbe az egy Michelin-csillagos étterembe és bevallom ez egy nagyon izgalmas új lehetőségnek tűnt, megtetszett és elvállaltam. Ez teljesen friss információ velem kapcsolatban, még eddig nem publikáltam sehol.

- Milyen az új helyed Barcelonában?

- A MontBar-ba üzletvezetőnek csatlakoztam, és ez egy sokkal kisebb hely, mint az előző helyeim voltak, mert itt egyszerre húsz embert tudunk fogadni, emiatt kétszer van asztalcsere. Ez időhöz van kötve, csak két turnus van naponta. A menű klasszikusan nemzetközi sok spanyol alapanyaggal. Régebben ez egy befutott tapasos volt, de ma már fent van az egy csillaggal a Michelinek között. Egy hónapja érkeztem, nagyon érdekes kihívás ez a feladat, úgy érzem, jókor jött Barcelona a sok hideg, északi város után.

- Hol is kezdjük el a sikertörténetedet?

- Már 21 évesen több vállalkozásom is volt, most is van egy budapesti kávézóm, amit bérbe adtam végül, és egy étteremmel is próbálkoztam, de éppen, hogy megnyitottam, jött a covid rá három hétre, így az teljesen leállt, fel kellett adnom. Természetesen először Magyarországon akartam szerencsét próbálni, de emiatt hogy minden bezárt, külföldre kellett mennem. Így jött Norvégia, mert ott nyitva volt a híres étterem, az Under, ezért elvállaltam egy felszolgálói munkát, hogy megmenthessem a kávézómat legalább, ha az éttermet már nem is tudtam.

Akkor még nem gondoltam, hogy megdöbbentően bizarr éttermekben is fogok dolgozni,

egészen véletlenül csöppentem bele ebbe a teljesen más világba, ami a Michelin-csillagos éttermek extrém univerzuma.

- Milyen volt a híres norvég vízalatti étteremben dolgozni?

- Mivel szeretem a kihívásokat, és az Under Norvégiában egy nagyon különleges étteremnek számít, azonnal elvállaltam.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Csernák Botond (@botond_csernak) által megosztott bejegyzés

A 2-3 Michelin-csillagos éttermekben többnyire különlegesen felépített kóstoló menük vannak, így órákig is eltart az evés, ami egy speciális ízexpedíció, és általában 12-25 fogásból állnak. Ebben az étteremben is a helyi alapanyagokra fókuszált a menüválaszték. Az étterem egy óriási minimalista cement blokk,

Norvégia déli csücskében helyezkedik el, vadregényes, hideg környezetben, ami öt és fél méter mélyen megy le a tenger alá

és 25 centiméter vastag üvegen keresztül láthatjuk az élővilágot evés közben.

Mivel ez az étterem a víz alatt van, így a tengerben élő alapanyagokat, növényeket és állatokat is innen szerezhettük be az étlaphoz. Nagyon sok mindent mi magunk gyűjtöttünk be az ételekhez a tengerből és a környékről. Annyira friss volt minden, hogy búvárként mi magunk merültünk le a kagylókért. Ezt is meg kellett tanulnom, de persze nem volt kötelező. Egyébként

hangyát is kellett gyűjtenünk, szó szerint, egy szezonra körülbelül pár ezret kellett összeszednünk az erdőben és lefagyasztanunk.
Az Underban a felszolgált borok a norvég tengerben a víz alatt 3 évig várakoznak

- Micsoda? Hangyák kellettek valamihez?

- Igen tudom ez nagyon furcsa, de a hangyáknak az egyik védekezősavukat fel lehet dolgozni, kissé hasonló az íze, mint a citromnak, és emiatt ezt egy desszerthez használták fel. Ehhez kellett az egész hangya, amiket -

cryofreezing technikával lefagyasztva tároltunk és a desszerthez a tálaláskor, dekorációként egészben is felszolgáltuk.

Ez a hely az itteni ételek ízkomplexitására törekedett, amikben még a fenntarthatóság is nagyon fontos volt, hogy minden öko legyen és a természetben fellelhető.

- Ez nagyon megdöbbentő...

- Valóban van egy csomó furcsaság, ami nagyon figyelemfelkeltő, mondhatnám például a vér és a csokoládé párosítást is, mint desszertet, ami évek óta befutott dolog volt és a véradásra irányította a  figyelmet. Az ilyen extrémebb éttermekben és gasztro körökben, amúgy gyakori a közérdekű témák támogatása. Ezek a furcsaságok, inkább az északi országok éttermeikben vannak jelen, ahol sokkal erőteljesebben a tesztelésekre, kutatásokra, felfedezésekre hangsúlyozódnak az éttermek, mert ez valóban egy komoly határfeszegetés, amivel változásokat szeretnének elérni a jövőben a fenntarthatóság terén.

- Ezek a furcsa feladatok nem leptek meg?

- Dehogynem. Eleinte nekem is fura volt, ehhez meg kellett értenem a koncepciójukat. Elég szélsőséges ez a két példa, de ezeken a helyeken minimum egy-két olyan étel bekerül a fogásokba, ami ennyire extrém módon feszegeti a határokat. Kreatív elemek inspirálják a séfeket, szinte bármi előfordulhat ami teljesíthető, például

van, hogy százéves kagylókat szervíroztak fel, ami szintén elég durván hangzik, ha belegondolunk.

Különc missziókat kellett megtanulni, de nem volt kötelező, sem a hangya begyűjtés, vagy a búvárkodás a jeges vízben, de úgy voltam vele, hogy elég érdekesek, így hát kipróbáltam.

- Honnan tudták, hogy mi ehető, mi nem?

- Rengeteg mindent fel lehet használni a természetben, amit sokszor nem is gondolnánk. Ennek az étteremnek is több tudományos szakértője volt, saját halásza van, és érdekesség, hogy

tengerbiológiai kutatóközpontként is működik, amellett hogy étterem.

- Miért jöttél el onnan?

- Fantasztikus idők voltak, csodálatos környezetben, de az egész a semmi közepén volt. Budapest után egy kicsit belefásultam az eseménytelenségbe. Többre vágytam, ezért kezdtem el keresni az új helyemet, így következett a sorban az Alchemist Koppenhágában.

- Egyik extrém helyről mentél a másikba...

- Ez egy nagyon progresszív étterem, ezért érdekesnek tűnt, úgyhogy jelentkeztem, és felvettek egy többkörös interjú után, amihez azért szerencse is kell, mert ott nincs sűrűn személyzetváltás. Nem könnyű leírni ezt a helyet, de talán az ad egy képet róla, hogy

a világ legjobb 50 étterme között van. Már én is ott dolgoztam, mint menedzser, amikor az 5. helyre kerültünk,

ez hatalmas elismerés volt.

Ebben az étteremben kifejezetten forradalmi ételek készülnek, amiket talán el sem tudunk képzelni. A Harvard egyetem valamint a NASA kutatói is velünk dolgoztak a kísérleti ételek tudományos elkészítésében. Teljesen hihetetlen dolgok kerültek ki a konyhából, és itt nem csak a molekuláris gasztronómiára kell gondolni, ezek űrkorszaki gondolkodók voltak.

Az elkészített ételek nagy része ehető volt, ezeket egy 5-6 órás vacsora-show keretében,

színházi elemekkel, beszélgetésekkel, performanszokkal, zenével kombinálva kínálták, így adva át kritikus, mély üzeneteket, különc ételekkel kísérve. Voltak akik, egy-egy tematika végén sírtak vagy éppen nevettek, de mindenképpen egy érzelmekkel teli kaland volt.

Ezen a helyen a hatásos látványvilág kialakításához az étteremnek saját grafikusai, dizájnerei is vannak. A vendégek különböző szobákon mennek keresztül, mint stációk, de végül a dómteremben kapják meg a legtöbb információt. Kivetítés is van, mint egy színházban, közben szervírozzák hozzá a fogásokat a téma érzékenységéhez kapcsolódóan. A vendégek folyamatos hatásoknak vannak kitéve, erre a legelején mindig felkészítettük őket.

- Mivel hökkentették meg a vendégeket?

- Egy példa, ami a csokoládéval, a kakaóbab kitermeléssel kapcsolatos. Ezt főleg Afrikában végzik, ráadásul gyerekmunkásokkal embertelen körülmények között. Az étteremben emiatt csak olyan csokit használtak fel, ami megbízható forrásból jött és senki nem volt kizsákmányolva emiatt. Úgy hogy, erre felhívva a figyelmet

a desszert egy csoki koporsó formájában érkezett az asztalra,

amihez azok az adatok is meg voltak adva, hogy mennyi embert érint ez a kizsákmányolás a világon.

Rengeteg provokatív dolog és iróniai van ezekben a tálalásokban. A koncepciók a séfeknek a vízióján keresztül, egy komoly üzentté válik, felhívják a figyelmet azokra a dolgokra, amikben változást szeretnének elérni.

- Milyen ételeket ehettünk volna ott vacsorára?

- Ez nem egy hagyományos étterem, volt jó néhány étel, amivel a vendégek kiléphettek a komfortzónájukból. Az Alchemistben is alapvetően a gasztronómiával való kísérletezgetés a fontos, ehhez saját termesztésű gombafajtájuk is volt, a mycelium, ami behálózza az egész világot, annyira jelentős, mint az internet. Az NASA-val való egyik kollaborációjuk az volt, amikor

megkérdezték az űrhajósokat, hogy milyen étel hiányzott nekik a űrben a legjobban,

és ők azt mondták, hogy egy friss szelet kenyér vajjal megkenve. Ez adta az inspirációt, a tejbe áztatott kenyérre ami felhabosított tejbuborékokkal volt megfagyasztva. Ez egy ropogós összhatást keltett, mint a friss kenyér héja, ami mellé kaviárt adtak.

1984 Orweltől, a nagy testvér figyel szimbóluma: egy orvosplasztikai műanyagból készült élethű szem, aminek a szembogarából lehetett kikanalazni, a krémes idényszerű fogást

Csak hogy pár példát mondjak még, a melegszendvicset egy mocsival fuzionálták össze, ebben az ízek keveredése és formája volt a kihívás. A tálalás is lehetett meghökkentő, amikor például egy valódi méretű szilikon nyelven voltak feltálalva szezonális finomságok, amikről konkrétan le kellett nyalni az ételt.

Nekem talán a legfurcsább kísérlet az volt, amikor a kenyér be lett oltva rockfort sajtpenésszel, úgy hogy a vendégek penészes kenyeret is kaptak, az egyik anderseni mese sztorija alapján.

Az élethű nyelven tálalt fogás, amiről le kell nyalni az ételt

- Hogyan kerültél Svédországba?

- Dániában elég sok feladatot kaptam, többet is mint vártam, nagyon megbecsültek, mégis két és fél év után úgy éreztem, hogy már nincs hova fejlődnöm ott. Éppen volt két hét szabadidőm és elutaztam a stockholmi Frantzénba, ismertem a menedzsert, így felajánlottam neki, hogy szívesen mennék gyakorlatra erre a kis időre. Ez olyan jól alakult, hogy félévre rá állást kínáltak, úgy hogy átmentem hozzájuk, így lett a következő állomásom a stockholmi Frantzén. Provokatív és határokat feszegető helyekről érkeztem oda, ahol nem mindennapi dolgokat láthat az ember, ellenben ebben az étteremben teljesen más környezet várt.

Ez is egy három Michelin-csillagos étterem, de kisebb mint az előzőek, mégis a 18. a világranglistán.

Ez maga a klasszikus tökéletesség volt, valamilyen szintű lazasággal. Itt nem volt extrém kísérletezgetés, hanem elegancia és perfekcionizmus. Itt is minden egyes alapanyagokból a legeslegjobbakat használtuk, amit a világ minden pontjáról hozattak, Japánból, Kolumbiából, mindent a legjobb helyről. Ez az étterem az ételekre és az italokra fókuszált nem a nézőpont kitágítására. Azt hiszem ez volt az egyik legközvetlenebb hely ahol a vendégeket szinte barátként kezeltük, semmi konvenció nem volt benne. Profin felépített házigazda szerepben fogadtunk mindenkit, szinte régi ismerősként.

Egyébként nem titkolt vágyam volt, hogy Svédországba messek, mert változások történtek a magánéletemben is.

A Frantzén egy egyszerű bérház, ám a világ egyik legfelkapottabb Michelin étterme Stockholmban

- Rád talált a szerelem?

- Koppenhágában megismertem egy svéd lányt, aki ma már a menyasszonyom, így adta magát a történet, hogy elmegyek vele Svédországba és ott fogok dolgozni, úgyhogy mikor a Frantzén felvett, össze is állt a kép. Mind a ketten tudatosan alakítjuk a karrierünket és ezzel egy ideig egy országban is lehettünk. Most csak én költöztem Spanyolországba, a kedvesem csak nyáron tud utánam jönni.

- Ennyi különleges helyen találkoztál hírességekkel is?

- Az Underban egyszer a norvég hercegnő eljött enni az egész családjával. Erre az étterem életében nem volt példa, hatalmas megtiszteltetés volt. Mivel a gyerekeket is hozták, velük kimehettünk búvárkodni, mert éppen jó idő volt a tengeren.

Leúszhattunk velük az üveg elé és beintegethettek a hercegi szüleiknek.

Koppenhágában, az Alchemistben például Edward Northon és Ed Sheeran evett rendszeresen. Az biztos, hogy ezekre az éttermi kihívásokra nem mindenkinek van meg az affinitása és azonkívül pénzügyileg sem engedheti ezt meg mindenki.

Ha valaki nem teheti meg, vagy nem ismeri és nem érti, annak elképzelhető, hogy csalódás lesz a látogatás, még akkor is, ha van rá pénze. Ha valaki alapvetően ritkán jár étterembe, ne ilyen helyekkel kezdjen.

Arról nem beszélve, hogy nagyon drága,

két emberre egy kényelmes vacsora akár egymillió forint is lehet.

Az Alchemist top kategóriás hely, világszinten is drága, mégis három hónap a várólista, hogy valaki asztalt szeretne foglalni.

- Milyen országok szerepelnek a terveidben?

- Amerikáról is volt már szó, de nem jött össze - amit nem bánok, mert annyira azért nem vonz, bár Chicagóba elmentem volna, egy ottani híres étterembe az Alinea-ban, Grant Achatz-hoz, a híres séfhez. Ázsia már egy fokkal érdekesebb, de szerintem itt Európán belül meg vannak azok a helyek amiket szívesen megnéznék, emiatt nem kell messzebb utaznom.

- Könnyen váltasz?

- Tudatos ez az egész, de amikor legelőször kiköltöztem Norvégiába az volt a legnehezebb. A döntéseimet egy cél szolgálatában hoztam meg akkor is.

Az a tervem, hogy annyi tudást szerezzek, hogy tudjam majd otthon kamatoztatni,

erre volt kísérlet már a Mák is, de még korainak bizonyult.

Mindenképpen a szakmai tapasztalatok miatt keresem a feladatokat, hogy mi lenne a következő, nyilván elsődlegesen a fejlődés miatt. Itt is most, teljes felelősséggel vezetek egy egy Michelin-csillagos éttermet, a cél, hogy szeretnénk ezt feljebb vinni. Igazából szerteágazó, az hogy mi motivál.

Sokan keresnek meg ajánlatokkal, de én soha nem erőltetek semmit.

Ehhez kell az összhang, ez nagyon fontos. Ha ez nincs meg, én nem szeretek benne lenne egy projektben. Egy évet általában szeretek mindenhol eltölteni, itt Barcelonában is, jónak tűnik az egész, remélem működni fog és sikerül a célkitűzésemet elérni.

- Öreg rókának számítasz a szakmában?

- Mondhatjuk, hogy igen, mert huszonegy éves voltam amikor megcsináltam az első saját kávézómat, és ma már aránylag hamar találok remek pozíciókat.

Hála istennek eddig jól alakultak a dolgaim, szuper feladatokat kaptam, mint amikor az Alchemistben embereket kellett betanítanom, kiválasztanom, akikkel együtt akartam dolgozni. Ott is jó helyen voltam jó időben szerintem.

Nagyon fontos számomra, hogy a kreatív ötleteimet is megvalósíthassam.

A családi hátterem miatt, ha mondhatom így, a vénámba van a művészet: apukám szobrász, a nagyszüleim között színész is van, anyukám televíziós, a testvérem pedig zenész.

- Van valami, amit nehezen élsz meg ebben a sok változásban?

- Már annyira megszoktam a változásokat, hogy most amikor ide jöttem Barcelonába, mintha Kaposvárról jöttem volna Budapestre. Megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket, hogyan találok majd új helyet, szállást, mert rengeteg hatás ért már. Ez nyilván néha túl sok is, belecsöppenni egy új országba, kell pár nap, hogy feldolgozzam, de ez a szépsége is ennek, hogy intenzív.

- Egy saját étterem a végcélod, esetleg Magyarországon?

- Azt még tudom, de valamikor alapvetően szeretnék hazatérni, de mivel sok jót és sok rosszat is láttam az elmúlt év alatt, ezt még fel kell dolgoznom. Sok ötletem van, mindenképpen egy újszerű dolgot képzelek el, de még nem találtam ki, hogy mi lesz az.

Valami különlegeset szeretnék, ami lehet akár egy kávépörkölő, vagy valami különleges reggelizőhely, de még nem állt össze bennem a kép.

Saját kútfejemből az egyetem mellett vittem a kávézómat. Nem volt könnyű, sok munkaóra volt benne, mindent meg kellett tanulnom, engedélyeket beszerezni, intézni, árut megrendelni. Én voltam a szakács, a felszolgáló és a mosogató is egyben. Később aztán már megtanultam megosztani a feladatokat és jobban tudtam fókuszálni a üzletvezetésre.

Még csak 27 éves vagyok, és legalább 30 éves koromig akarok jönni-menni és felfedezni. Mivel nagyon sűrű és mozgalmas időszakok vannak a hátam mögött, meg sem álltam az utóbbi pár évben, szinte minden nap dolgoztam, ezért egy biztos, hogy mielőtt lehorgonyzok majd valahol, előtte nagyon szeretnék egy teljes évet szörfözni a Kanári-szigeteken, hogy kifújjam magam.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása