Szántó Kira Amira Magyarország egyik legfiatalabb rúdsport bajnoka, aki eddig csaknem tíz alkalommal szerepelt a Rúdsport Világbajnokságon. Bár most érettségi előtt áll, már fényes sportkarriert tudhat maga mögött, és a java még hátra van. A tehetséges sportoló azonban nem mindennapi módon került a rúd közelébe.

- Közel tíz éve versenyzel. Hogy kerül egy kilencéves kislány a rúdsport bűvkörébe? Pláne versenyre?

- Gyerekkoromban ki sem próbáltam más sportot, engem nem írattak be sportórákra vagy egyéb edzésekre. Viszont édesanyám hobbija a rúdsport volt, és engem is elvitt magával az edzésekre néhány alkalomra, én pedig nagyon élveztem.

Később elkezdtem edzésekre járni, majd az edzőm javaslatára 2017-ben elindultam az első versenyeken is. 2018-ban már harmadik helyezést értem el a Magyar Rúdsport Bajnokságon, és 2019-ben kvalifikáltam a kanadai Világbajnokságra.

- Ilyen egyenes út vezetett a sikerig?

- Azért nehezen indult a versenyzés. Egy évig a dobogó közelébe se kerültem, majd jött egy hosszabb időszak, amikor örök második voltam, vagyis kudarcok sorozata után jutottam el az első győzelemig. Rengeteg gyakorlás és sok akaraterő kellett a sikerhez.

- A rúdsport hallatán a legtöbben máig az night clubok fülledten erotikus világára gondolnak. Mennyire zavar, amikor a közvélemény összemossa az élsportot a rúdtánccal?

- Csalódás, hogy ugyan egy dinamikusan fejlődő sportágról van szó, mégis sokan összekeverik a rúdtánccal. Sajnos a mai napig találkozom előítéletekkel, amikor kiderül, hogy rúdsportoló vagyok.

A rúdsport versenyeknek többszáz oldalas szabályzata van, amelyet ismeri kell, hiszen a pontozást szigorú szempontok alapján végzik. Egy póznál minden apró részlet számít, például a fej, a karok vagy a lábak iránya. Ez a sport komoly fizikai erőnlétet és szellemi koncentrációt igényel, és az eredményekhez sok éves gyakorlásra van szükség. Aki nem elég felkészült, vagy csupán egy másodpercre elveszíti a figyelmét, könnyen megsérülhet. Az évek során velem is előfordult, hogy fejre estem, és nyakrögzítőt kellett viselnem, a csigolyám is megrándult és agyrázkódást is kaptam egy szerencsétlen érkezés után. Ezen kívül kisebb húzódásokat szereztem, de szerencsére komolyabb sérülésem nem volt. Leszámítva, hogy év elején a hátam megsérült, és most pihentetnem kell. Ez azt jelenti, hogy lazábbak az edzések, pedig most kellene beleadnom mindent, hiszen hamarosan kezdődik a tavaszi versenyszezon.

- Nagy áldozatot követel tőled ez a sport, elég arra gondolni, hogy naponta három órát utazol miatta, hiszen Dabasról jársz Budapestre edzésekre.

- Jó okom van rá! A budapesti terem, a Stage tulajdonosa a nyitás előtt megkeresett és szívességet kért tőlem. Kiderült, hogy egy önműködő, éjjel-nappal nyitva tartó rúdsport-terem kialakításán dolgozik, ahol a profi sportolók bármikor gyakorolhatnak, és engem kért fel a tesztelésre, én pedig boldogan vállaltam, hiszen így a versenyelőírásoknak megfelelő körülmények között folytathattam a gyakorlást. Azóta eltelt közel öt év, de eszem ágában sincs váltani, az állandóság fontos a sport szempontjából. Az évek során pedig elsőként igazolhattam a Stage profi csapatába, ennek köszönhetően a jövőben még sok bajnokságon indulhatok. Persze az utazások, a sok ingázás fárasztó, főleg, amikor hajnali négykor kell kelnem, hogy reggel hatra beérjek a terembe. De azért ez nem mindennapos, egy héten három-négy edzésem van, igaz, egy edzés több, mint két órás.

- Szüleid támogatnak ebben?

- Sokan nem tudják, de édesanyám az edzőm. Az évek során számos tanfolyamot elvégzett és a rúdsport bírói vizsgát is sikeresen letette, hogy támogatni tudja a munkámat. 2020 óta dolgozunk együtt, ami bevallom,

Nem komoly dolgokról, csak olyan mindennapi dolgokról, amiket néha jó kibeszélni. De az új helyzettel ez is átalakult, megtanultuk, hogy ha átlépjük az edzőterem ajtaját, akkor edző és sportoló áll szemben egymással, amikor pedig átlépjük a lakásunk ajtaját, akkor anya és lánya. Ezt tényleg meg kellett tanulnunk, hogy harmonikus legyen a közös munka. Anyán kívül a Stage az állandó szponzorom, illetve a dabasi önkormányzat is támogat.

- Igen, nem sokkal az interjú előtt vetted át Dabason a 2023-as Év Sportolója díjat. Rengeteget utazol, nem csak az edzésekre, hanem a versenyekre is, hogyan tudod összeegyeztetni mindezt a tanulással?

- Nyolc évig kitűnő tanuló voltam a sport és az edzések ellenére. Vagy a buszon tanulok vagy edzés után az esti órákban. Tudom, hogy fontos a felsőfokú végzettség, ugyanakkor a sportolást is szeretném folytatni, ezért biztosan ebbe az irányba fogok továbbtanulni. Nagyon érdekel a sportpszichológia, hiszen

Ez a kapcsolat foglalkozhat. És az, hogy megjavuljon a hátam, hiszen itt a májusi Magyar Levegősportok Szövetsége által szervezett kvalifikációs bajnokság, majd júliusban az Európa Bajnokság, és végül decemberben a Világbajnokság, ahová nagyon szeretnék kijutni, hogy új érmeket hozzak el a hazai rúdsport számára.