Tudod mit jelelent a FOMO vagy a JOMO? Ha te is kamaszokat nevelő szülő vagy, akkor most figyelj!
Ha lemaradsz, kimaradsz, és ezt ma, a közösségi média világában egyre többen érzik. Paradox módon állandóan online kapcsolatban vannak, mégis kirekesztve érezhetik magukat. De mi történik a gyerekünkkel, ha már nem akar „ott lenni mindenhol” és feladta a folyamatos online jelenlétet. Hogyan segíthetünk szülőként, ha a digitális jelenlét túl sok, vagy épp túl kevés?
FOMO: A kimaradástól való félelem
A FOMO - „Fear of Missing Out” - egy pszichológiai szorongásfajta, amely abból ered, hogy mások életét, különösen a közösségi médián keresztül, sokkal izgalmasabbnak, teljesebbnek látjuk, mint a sajátunkat. A fiatalok, de gyakran a felnőttek is, attól tartanak, hogy fontos élményekről, társas eseményekről, baráti pillanatokról maradnak le, ha nincsenek állandóan „képben”.
Ez az érzés sokaknál az önértékelés csökkenéséhez, társas összehasonlításhoz, belső frusztrációhoz vezet.
JOMO: A tudatos kimaradás öröme
Ezzel szemben a JOMO - „Joy of Missing Out” - egy egészséges válaszreakció: a tudatos döntés arra, hogy nem akarunk mindenhol ott lenni, és ez teljesen rendben van.
A JOMO-t választó kamasz nem feltétlenül zárkózott vagy antiszociális. Egyszerűen jobban érzi magát egy könyvvel, saját gondolataival, vagy csendes baráti találkozóval, mint egy posztolásra kényszerítő fesztiválon. Ők azok, akik lassítanak, szűrik az ingereket, és ezzel védeni próbálják saját mentális egyensúlyukat.
A szülőként mit vegyünk észre?
Szülőként természetes, ha aggódunk, amikor gyermekünk visszahúzódik.
De ha egyszerűen csak kevesebb ingert kér, ritkábban posztol, és tudatosabban választja meg a társaságát – az nem feltétlenül baj, sőt. Fontos, hogy ilyenkor ne ítélkezzünk, inkább érdeklődjünk, kérdezzünk: „Miért döntöttél így?”, „Mi az, ami most jó neked?” – és hallgassuk meg őszintén a válaszait.
Sassy tipp! Tudatosítsuk az online valóság torzító erejét
A kamaszok gyakran még nem tudják, hogy a közösségi média egy megszerkesztett világ. A legtöbb poszt nem a valóságot, hanem annak egy idealizált szeletét mutatja meg. Segíthetünk gyermekünknek abban, hogy felismerje:
A digitális világ képes felőrölni az önazonosságot – de tudatossággal és támogatással megtanulhatjuk, hogy mi is irányíthatjuk azt. Legyünk ott szülőként: ne minden pillanatban, de a fontosakban. Mert nem az számít, miről maradunk le, hanem az, mit nyerünk, ha néha ki merünk maradni.
Forrás: Szülők lapja
