GYEREK
A Rovatból

Sokszor széllel szemben pisilnek, de a számok őket igazolják – Ők a mosipelusos anyukák!

A mai ötvenes-hatvanas generáció még maga mosta a gyerekei pelenkáját, de aztán olyan könnyedén tért át a világ a kényelmes és popsikímélő eldobható pelusra, mintha nem is létezett volna előtte hipós vödör.

Megosztom
Link másolása

A legtöbben értetlenül állunk a jelenség előtt: mi okból vállalja egy édesanya, hogy a bármelyik sarki boltban kapható eldobható pelenka helyett a mosással, kakivakarással és folyamatos előre tervezéssel járó mosható verzió mellett teszi le a voksát?

Az autentikus válaszok érdekében ezért kérdőívet tettünk közzé, többek között a Mosható pelusok eladás vétel és társalgó csoport-ban, melynek vezetője a főleg magyar mosipelus márkákat forgalmazó PelenKaland bolt tulajdonosa, Csákyné Bognár Aliz.

A válaszokból szépen kirajzolódik, hogy milyen nehézségek igen, és milyenek nem tartoznak a mosis életérzéshez, ezért nem csak a hezitálóknak, de a szilárdan ellenállóknak is érdemes beleolvasni a cikkbe.

Hogyan ismerkedtél meg a mosipelus fogalmával és gyakorlati használatával?

A válaszadók túlnyomó többsége nem meglepő módon az interneten találkozott a mosható pelenka fogalmával, blogon, kismamákra specializálódott tematikus oldalakon, influenszerek közvetítésével Youtube-on vagy TikTok-on, esetleg Facebook-csoportban látott először ilyet.

Kismama újság, babaexpo is szerepelt a válaszok között, de

szerencsére sokan voltak olyan szerencsés helyzetben, hogy családtag vagy barátnő indíthatta el őket a mosizás rögös útján.

Ez hatalmas előnyt jelent, hiszen minden kérdésüket bátran fel tudták tenni, és élő segítséget is többször (és ingyen!) kaphattak, ellentétben a magányos farkasként indulókkal.

Az internetnek ugyanis egyszerre előnye és hátránya az információbőség. Mire egy kezdő anyuka végig bogarássza a számtalan variációt – zsebes vagy csónakos, újszülött vagy all-in-one – egy idő után telítődik és erőt vesz rajta a döntéskényszer okozta stressz. Az anyaság pedig amúgy is egy végnélküli stresszforrás (hol pozitív, hol negatív értelemben), így érthető, ha sokan már az utánajárás során feladják az egészet.

Ezt ússzák meg azok, akiknek van a környezetükben haladó vagy profi mosipelust használó anyuka.

A többiek vagy átrágják magukat a tömérdek infón és saját szakállukra kezdenek el kísérletezni a fazonokkal, méretekkel, vagy elmennek/meghívnak magukhoz egy erre szakosodott tanácsadót, befizetnek egy bemutatóra vagy keresnek egy olyan anyukás kört (hurciklubot, baba-mama klubot), ahol mindezt megtanítják nekik.

Az egyik válaszadó így írt saját útjáról:

-Interneten tájékozódtam, ami nagyon nehézkes volt. Majdnem 2 hétbe telt a megfelelő információk megtalálása, értelmezése, átültetése a gyakorlatba.

Kellő külső támogatás híjján tehát nagyon elszántnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a nulláról kezdjen neki a mosizásnak.

Mielőtt belekezdtél, milyen kételyeid voltak? Ezek hogyan változtak meg azután, hogy belejöttél a dologba?

Új dologba belevágni egyszerre izgalmas és nyomasztó, hiszen nem tudhatjuk, menet közben milyen nehézségeink lesznek. Nincs ez másként a mosipelussal sem.

Minden kezdőben ott lapulnak a jogos kérdések: mennyit kell majd mosni, hogy fog ez beleférni az időnkbe, mennyire fogja bent tartani a kakit/pisit az adott fazon, és egyáltalán: hogy fogom bírni ezt a sok kaki közeli élményt?

A válaszadók őszintén, kertelés nélkül írtak a kezdeti nehézségekről is, amelyek egy jól kialakított saját rutin sikerélményei után gyakorlatilag eltörpülnek. Volt, aki a kezdeti kudarcok után egy ideig abba is hagyta, majd újrapróbálkozott, és végül sikerrel járt.

-Kezdhettem volna hamarabb, rutinnal kb. napi fél óra plusz teendő - írta az egyik anyuka.

Azért pedig senkit nem vitt még el a Mosipelus rendőrség, mert adott alkalommal esetleg rákényszerült az eldobható pelenkára.

Többen megjegyezték, hogy valószínűleg a többség túlmisztifikálja a dolgot, és csak el kellene kezdeni, aztán menet közben úgyis mindenkinek kialakul a maga rendszere.

Mi a legnagyobb pozitívuma a mosipelusnak? És mi a legnagyobb negatívuma?

Aki aztán egyszer belejött, az nem véletlenül szokta megjegyezni, hogy nem is érti, mások miért nem így csinálják.

A mosható pelenka ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem csak azért jó, mert nem terheljük a környezetet 500 év alatt lebomló műanyagokkal.

Egyik legfontosabb előnye a környezetvédelmen túl a gazdaságossága, használatukkal ugyanis több százezer forintot spórolhatunk.

Egy alap készlet 30-60.000 forintból kijön, ami konkrétan a bilizésig elég lehet (hacsak nem gyűjtő az illető, és rendszeresen elcsábítja egy-egy új minta vagy fazon). Ezzel szemben eldobható pelenkára 3 év alatt akár több, mint 400.000 forintot is eltapsol az ember.

Mindebbe még bele sem számoltuk a baba fenekére elkent mindenféle kenőcsöket, amik a műanyagok okozta irritációt hivatottak enyhíteni. Sokan egyébként végül pont emiatt kötöttek ki a mosizásnál, hiszen itt nincs semmiféle irritáció, és nincs szükség krémekre.

-Nincs szemét, csak szép fenék! - ahogy mondják.

A készlet kialakítása után akár egy világjárvány alatt sem kell azon görcsölni, elfogyott-e a pelenka, ráadásul a legtöbb mosipelusos baba sokkal hamarabb lesz szobatiszta.

Mindennek a jónak persze ára van, ezt a válaszadók sem tagadták: ki kell alakítani és tartani magunkat a mosási rendszerhez, ha nincs segítségünk az elején, belefuthatunk nem megfelelő típusú pelenkákba és akkor újat kell venni (bár a nem használtakat nagyon könnyű eladni!) és utazáshoz is nagyobb hellyel kell számolni.

Az internet nyújtotta vásárlási lehetőségekkel is óvatosan kell bánni, mert sok kínai gyártó is meglátta a potenciált a mosikban, a gyártáshoz használt vegyszerekre azonban nem fordít kellő figyelmet.

Milyen más környezetvédő és milyen környezetszennyező szokásod van?

A mosható pelenka környezetkímélő tulajdonságairól más esett szó, a válaszadók is egyöntetűen azért döntöttek mellette, hogy gyermekeiknek és a jövőnek ne kelljen még több vegyi terheléssel szembenézniük. Azt gondolnánk, aki vállalja az ezzel járó plusz munkát, az már régóta ezt a szemléletet követi az életének többi területén is.

Azonban érdekes módon többen is azt írták, a mosipelus egyfajta kapudrogként működött náluk: csak a mosizás kapcsán kezdtek el foglalkozni behatóbban a természetvédelemmel, a fenntarthatósággal.

-A mosi által elkezdtünk átállni egy tudatosabb életre. - írta egyikük.

Többen például a mosizást megismerve kezdtek el mosható mensturációs betétet használni, vagy saját életkörülményeikhez igazodva átalakítani egyes környezetszennyező szokásukat.

Persze bőven akadt olyan is, akik már régóta a zöld utat járja, komposztál, vegyszermentesen takarítja az otthonát, saját maga keveri a kozmetikumait, pálmaolajmentes termékeket vásárol, és így tovább. De mindenki tudott még olyan területet említeni, amit tudna tovább zöldíteni.

Öröm volt a válaszok között (és mögött) látni az őszinteséget, a kudarcok elismerését, a saját életük zöldebbre szabásának egyéni útjait. Van, akinek nem járható, hogy tömegközlekedve intézze a nagybevásárlást, de igyekszik ezt azzal kompenzálni, hogy kerüli a repülőgéppel történő utazást. Aki panelben lakik, értelemszerűen nem tud az egész családnak elegendő friss szezonális zöldséget termeszteni a balkonon, cserébe beltéri komposztálót, bokashi-t használ, amit a kerületben fellelhető közösségi kertekben tud kiüríteni.

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma környezetkímélő út sem, ami az egyiknek könnyű, a másiknak lehet, hogy kivitelezhetetlen.

Az utolsó előtti kérdés erre irányult.

Van-e olyan környezetvédelmi szokás, amit a mosipelusnál nehezebben megugorhatónak gondolsz?

A vegán életmód, a csomagolásmentes vásárlás vagy a több gyerekkel történő bevásárlás tömegközlekedéssel való megoldása sok válaszban felmerült. Ugyanígy, a kitöltők szerint komoly erőfeszítést igényel a helyi élelmiszerek előnyben részesítése, a textilzsepi családi szintű használata vagy mondjuk a víztakarékosság.

Az egyik legkonkrétabb válasz szerint viszont a mosipelusnál már csak a fűrészporos WC a nehezebben kivitelezhető szokás.

Ugyanakkor többen megjegyezték, hogy igazából minden mást nehezebbnek látnak, hiszen a mosizás egy egyszeri beruházás és egy egyszeri rendszerkialakítás után gyakorlatilag önjáró dolog, és nem jár további lemondással vagy folyamatos önkontrollal.

A környezeted támogat/támogatott-e a mosipelus használatban, akár kezdőcsomagokkal, akár gyakorlati segítséggel vagy más módon?

Erre a kérdésre szomorú módon a legtöbb válasz az volt, hogy nem, senki sem támogatta őket. Sem magában az elhatározásban, sem a gyakorlati kivitelezésben, sem máshogy.

A címben említett széllel szemben pisilés problematikája is sok helyen felbukkant, volt, ahol a környezet, a család kifejezetten ellen tartott a törekvésnek.

Hát, innen szép a győzelem. A válaszadók ugyanis ennek ellenére, saját igazuk tudatában beleálltak a dologba, és nem csak magukat, de legtöbbször a környezetüket is sikerült végül meggyőzniük a mosipelus használatának fontosságáról és kivitelezhetőségéről.

Ha egyetlen mondattal kellene meggyőznöd valakit a mosipelus használatának fontosságáról, mi lenne az?

Az utolsó kérdésre adott válaszok közül párat változtatás nélkül közlünk, kiemelve, hogy a válaszadók mindegyike végigment már a mosható pelenka használatának rögös útjain, tehát nem zöld kanapéhuszárok írták őket.

  • Spórolj velünk, költs tudatosan.
  • Mi 1,5 évesen szobatisztultunk.
  • Egy gyerek kb. 1 tonna eldobható pelenkát termel, ami évszázadokig nem bomlik le.
  • Próbáld ki, maximum eladod a készletet, ha nem tetszik ez az egész.
  • Ha megvan a számodra jó készlet és rutin, semmiben nem érzed tehernek, a része lesz mindennapjaidnak. 3 gyerekkel már simán 1-1,5 milliónál járok spórolásban.
  • Nincs szemét, csak szép fenék!
  • Baba bőrének ez a legjobb módszer.

És ami talán a legmeggyőzőbb:

Ne gondold túl, segítek!


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
A terhesség alatt ezeknek az ételeknek a hiánya növelheti annak esélyét, hogy a baba interszexuális lesz
Egérkísérletből indult, de már most forradalmasíthatja, amit a várandósságról tudunk.

Megosztom
Link másolása

A terhesség alatti vashiányról már régóta tudjuk, hogy árthat a magzatnak, de egy friss kutatás most azt is felveti: akár az is befolyásolhatja, hogy milyen nemi jellegekkel születik a baba.

Ausztrál kutatók egereken végeztek kísérleteket, és először találtak arra utaló bizonyítékot, hogy

ha az anya szervezetében nem áll rendelkezésre elég vas, az megnövelheti annak az esélyét, hogy hímnemű utódok női genitáliákkal jöjjenek világra.

A jelenség az interszex állapothoz közelít – ez az, amikor az illető nemi szervei, kromoszómái vagy ivarszervei nem illeszthetők a hagyományos nő-férfi binaritásba.

„Ez egy új kutatási terület” – mondta Vincent Harley, a tanulmány vezető szerzője, a Hudson Institute of Medical Research molekuláris genetikus kutatója.

A vizsgálat szerint az interszexuális állapot kialakulása mögött – legalábbis egerekben – az állhat, hogy

ha kevés a vas, nem aktiválódik az a kulcsfontosságú enzim (histone demethylase), amely a Sry nevű gén beindításáért felelős. Ez a gén normál esetben a hím ivarszervek fejlődését indítja el, ha van Y kromoszóma.

Ha nem aktiválódik, az XY kromoszómával rendelkező egér is női nemi szerveket fejleszt ki.

A kísérletben a kutatók egereket először egy hónapon át vashiányos étrendre állítottak, még a vemhesség előtt, majd az állapotot a terhesség első két hetében is fenntartották. A kontrollcsoport közben normál vasbevitelű étrendet kapott.

A vérkép alapján a vashiányos egerek kevesebb vörösvértesttel és alacsonyabb hemoglobinszinttel rendelkeztek – ez nem volt meglepetés. Ami viszont igen: a 43, vashiányos anyától származó hímnemű utódból kettőnél is női genitáliák fejlődtek ki. A kontrollcsoport összes egere olyan ivarszerveket fejlesztett ki, amelyek megfeleltek a kromoszómáiknak.

Egy másik kísérletben négy XY kromoszómájú egér született két petefészekkel, egy pedig egy petefészekkel és egy herével.

A kutatók szerint ez is arra utal, hogy vashiány esetén a megfelelő génaktiváció elmaradása „elcsúsztatja” a nemi fejlődést.

A vasról eddig is tudtuk, hogy fontos szerepet játszik a szervek fejlődésében. Egy másik tanulmány – amelyet a British Heart Foundation készített – például azt találta, hogy

a vashiányos kismamáknál 47 százalékkal nagyobb eséllyel alakul ki a gyermeknél veleszületett szívhiba.

Ez utóbbi vizsgálatban 16 500 anya adatait elemezték, és arra jutottak, hogy az első száz napban fennálló vashiány akár minden huszadik szívfejlődési rendellenesség mögött ott lehet mint kockázati tényező. A veleszületett szívhiba ráadásul az egyik leggyakoribb és legveszélyesebb fejlődési rendellenesség újszülötteknél.

A felfedezések nyomán a kutatók most azt vizsgálják, hogy a vasbevitel megnövelése – akár étrenddel, akár kiegészítőkkel – képes lehet-e megelőzni a fejlődési rendellenességeket, beleértve a szexuális differenciálódási zavarokat is.

Jelenleg is elérhetőek egyszerű vérvizsgálatok, amelyek megállapítják a várandós nők vasszintjét. Ha valakinél hiányt mutatnak ki, akkor vas-kiegészítőt szoktak felírni, gyakran C-vitaminnal kombinálva, mert az elősegíti a vas felszívódását.

A vas természetes forrásai közé tartoznak a vörös húsok, a vörös vesebab, a szójabab, a csicseriborsó, az olajos magvak és a sötétzöld leveles zöldségek.

Ezek fogyasztása tehát különösen fontos a születendő magzat egészsége szempontjából.

A mostani egérkísérletek emberekre vonatkozó következtetéseit még nem támasztja alá közvetlen bizonyíték, de a kutatók szerint az összefüggés valós lehet. Folyamatban van annak vizsgálata is, hogy a méhen belüli fejlődés során az anyai étrend vagy a környezeti toxikus hatások hogyan befolyásolhatják a nemi szervek kialakulását. Az eredmények fényében lehetséges, hogy a vaspótlás nemcsak az anya, hanem a születendő gyermek testi integritása szempontjából is fontosabb, mint eddig gondoltuk.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
Megdöbbentő! Ezzel a 11 boomer nevelési elvvel még a millennial szülők is kénytelenek egyetérteni
Vannak elvek, amiket ma már kevesen követnek, pedig kellene.

Megosztom
Link másolása

Minden generációnak megvannak a maga nevelési stratégiái, értékrendjei és hiedelmei, amelyeket megpróbál átörökíteni a következő nemzedékre. A háború utáni „kemény munkával mindent elérsz” típusú szigortól a 90-es évek „légy önmagad” hullámán át a mai „csakis pozitív visszajelzést adok, nehogy megsérüljön a lelkivilága” végletig.

De a helyzet az, hogy bizonyos, a baby boomer generáció által preferált elvek olyan tartósan működnek, hogy még a 30-as, 40-es szülők is hajlamosak újra elővenni őket.

És bár sok minden változott azóta, hogy ők maguk gyerekek voltak, egyes klasszikus, boomer kori nevelési elvek nemhogy elavultak lennének, hanem ma is működnek. Vagy legalábbis sokkal jobban, mint az a gyakorlat, hogy egy hároméves iPad-del fekszik és kel.

Íme 11 boomer elv, amit még a millenniálok is kénytelenek elismerni – vagy egyenesen újra alkalmazni.

1. A gyereknek nem kell tablet

Mert bár jól hangzik, hogy a kis hároméves már „fejlesztő applikációkkal játszik”, valójában arról van szó, hogy a képernyő előtt nő fel. Ahelyett, hogy fára mászna vagy fűben hemperegne, a gyerek vizet „öntöget” egy virtuális kertbe – miközben van otthn igazi kert is -- és közben kevesebbet beszél, gyengébben fejlődik a nyelvérzéke, és még a látása is megromolhat.

2. Okostelefon? Majd középiskolában

Semmi szükség arra, hogy egy tízéves TikTokozzon. A korai internethez való hozzáférés nemcsak hülyeségáradathoz vezet, hanem zaklatáshoz, szorongáshoz és testképzavarhoz is. Jonathan Haidt társadalompszichológus egyenesen azt javasolja: a gyerek 16 éves koráig ne kapjon se telefont, se ne érhesse el a közösségi médiát. Mert ha senki sem használja, akkor nem is lesz menő.

3. Az oktatás nem a bérekről szól

Tanulni nem azért kell, hogy majd több legyen a fizetésed. Hanem azért, mert az ember attól válik önállóan gondolkodó, boldog, teljes életet élő lénnyé, hogy tanul. Az oktatás, főleg korán elkezdve, fejleszti a kognitív és szociális képességeket. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint pedig a művelt ember boldogabb. Ez ilyen egyszerű.

4. A tanárt tisztelni kell

A tanár is ember. Sőt, dolgozott azért, hogy taníthasson. Már önmagában ez is tiszteletet érdemel. Az, hogy a gyerek utál egy tanárt, még nem jogosítja fel arra, hogy udvariatlan legyen vele. Kritikát lehet megfogalmazni, de nem bekiabálva.

5. Az időseket nem bántjuk

A boomer szülők egyik alapelve volt: tiszteld az időseket. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy bácsi undok és beszól a buszon, akkor is mosolyogva kell azt fogadni. De azt igen, hogy a gyerek megtanulja: az életkorral jár tapasztalat, és az egészség is romolhat, ha mást nem is, ez egy ülőhelyet megérhet.

6. Az illedelmesség nem ciki

Az olyan formulák, mint a „kérem” és a „köszönöm” nem mentek ki a divatból – csak elfelejtették használni őket. És bár „teccikezés” és a régimódi magázódás nem működik minden nyelv kontextusban, az alapvető udvariasság még mindig vonzó emberi tulajdonság.

7. A hála szavai kellenek

A „köszönöm” nem csak a gyerekszoba dísze. Hanem a társadalmi együttélés alapja. A gyerek azt tanulja meg, amit lát: ha a szülő nem köszön meg semmit, ő sem fog. És akkor már tényleg csak egy lépés a született bunkóság elterjedése az egész társadalomban.

8. A tetteknek következményei van

A boomer gyerek tudta: ha rossz fát tett a tűzre, jön a büntetés. Nem testi fenyítésről van szó – hanem következményekről. Szobafogság, kedvenc játék elrakása, tévézés vagy olvass megvonása. A mai gyerek is tanuljon meg felelősséget vállalni a saját döntéseiért. Ha a felnőtteknek muszáj, nekik is jót ttesz.

9. A felnőtt beszélgetés tabu

Az is fontos, hogy a gyerek tanulja meg, mikor nem ő a főszereplő. Ha a szülők épp beszélgetnek, az nem a „mama, nézd, mit rajzoltam” pillanata. Ez nem a gyerek negligálása – ez határhúzás. És az egészséges felnőtt élethez elengedhetetlen.

10. A házimunka kötelező

Ha a gyerek soha nem pakol el maga után, később sem fog. A gyereknek ugyanúgy részt kell vennie a házimunkában, mint a felnőtteknek. Ha 18 éves koráig egy tányért sem mosott el, akkor 28 évesen is nehezen fogja megtalálni a mosogatót.

11. Lefekvési idő van – és kész

Az alvás nem luxus. Az alváshiány gyerekkorban súlyosabb következményekkel járhat, mint felnőttként: szorongás, érzelmi instabilitás, figyelemzavar. Egy jól beállított alvásrend több nyugalmat ad a családnak, mint bármelyik újfajta „gyengéd” nevelési tanács.

Persze nem kell mindenben visszatérni a hetvenes évek szigorához, de nem biztos, hogy minden „haladó” nevelési módszer előrelépés. Sőt, lehet, hogy a régi igazságok közül pár még most is érvényesebb, mint a legújabb Instagram-szülői trend. És ettől még nem leszünk boomerek. Csak felelősségteljesebb szülők.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„Kikap a baba” – figyelj, mióta normális a gyerekverést reklámozni a keresztrejtvényekben?
Arról tudnak a rejtvények szerkesztői, hogy 1997 óta jogszabály is tiltja a gyerekek fizikai bántalmazását? Vagyis tilos megütni egy gyereket!

Megosztom
Link másolása

Imádok keresztrejtvényt fejteni, ez az egyik hobbim. Kikapcsolt és fel is tölt, szuper stresszoldó.

Lenne, ha nem futnék bele időnként bődületes marhaságokba: például szexista, bunkó poénba (mint megfejtés) vagy bizarr meghatározásba.

Már többször is belebotlottam ugyanis keresztrejtvényekben a következő meghatározásba: "Kikap a baba". A megfejtés az, hogy "Dádá". Érted, a gyerekverés vagy az azzal való fenyegetés a meghatározás. Mióta normális a kisgyerekek, kisbabák elleni agressziót normalizálni ilyen módon??? A "kikap jelentése ugyanis a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint is az, hogy megverik.

Tessék, a meghatározás: "Kikap verést, ütlegeket kap. Aki rossz lesz, kikap. Csak gyere haza, kikapsz!"

A baba is egyértelmű: csecsemő, kisgyerek.

Még egyszer megkérdezem: mióta normális a gyerekverést propagálni bármilyen módon? Arról tudnak a rejtvények szerkesztői, hogy 1997 óta jogszabály is tiltja a gyerekek fizikai bántalmazását?


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Felfoghatatlan, hogy 13 évig dugdosta az apja elől a lányát egy magyar nő
Az egyéves gyerekből időközben tinédzser lett, és mivel semmilyen kapcsolata nem volt az apjával, idegen számára.

Megosztom
Link másolása

Tizenhárom éven keresztül rejtegette édesapja elől kislányát egy magyar nő – az olasz sajtót és a hazai közvéleményt is megrázta az eset, amely nemrég fordulóponthoz érkezett.

A magyar-olasz kislányból időközben tinédzser lett, és mivel semmilyen kapcsolata nem volt az apjával, ma már idegen számára. A napokban a mezőtúri hatóságok segítségével sikerült rábukkanni Chantal Tonellóra.

A kislány Olaszországban született, édesanyja, S. Klaudia Ildikó, olasz édesapja pedig Andrea Tonello. Több évig éltek együtt, és nagyon várták a kisbabát. A gyermeket élete első hónapjaiban még együtt nevelték kint, Olaszországban. A kapcsolat azonban nem bizonyult tartósnak, és a pár különvált. A nő ezután – apai engedély és hivatalos eljárás nélkül – Magyarországra hozta Chantalt, majd teljesen megszakított minden kapcsolatot az apával.

A kislány így édesapja tudta és beleegyezése nélkül, jogi szempontból szabálytalanul került másik országba. Andrea Tonello éveken át próbálta megtalálni lányát. Magánnyomozót keresett, hivatalos szervekhez fordult segítségért, de minden próbálkozása kudarcba fulladt.

A történet újabb fejezetét a véletlen írta: a mezőtúri hatóságok egy másik ügy kapcsán figyeltek fel a furcsa körülmények között élő lányra, és a régóta keresett Chantal Tonellóként azonosították. A hatóságok azonnal értesítették az illetékes nemzetközi szerveket és a biológiai apát.

A hivatalos eljárás most azt hivatott eldönteni, mi lesz a lány további sorsa, ki gyakorolja a szülői felügyeletet, és milyen feltételek mellett történhet meg az esetleges apai újraegyesülés.

Andrea Tonello az évek során többször is megszólalt az olasz médiában, minden alkalommal hangsúlyozva, hogy nem lemondott a lányáról, hanem egyszerűen nem volt lehetősége kapcsolatot tartani vele. Az új fejleményekről nyilatkozva elmondta: „Végre tudom, hogy él, és jól van. Most már csak azt szeretném, hogy megismerhessen engem.”

A férfi most a gyermek érdekeit szem előtt tartva próbálja kialakítani a kapcsolatot Chantallal, akinek számára a valóság teljesen új és idegen lehet: eddigi életét Magyarországon, az anyai család körében töltötte.

A lány - aki eddig nem járt iskolába - az anyai nagymamájához került.

Az eset komoly nemzetközi jogi kérdéseket vet fel, hiszen a gyermek egyik országban született, majd a másikban élve elérhetetlenné vált a másik szülő számára. A szakértők szerint az ilyen esetekben a gyermekjogok és az érzelmi stabilitás az elsődleges szempont, nem pusztán a biológiai szülői jogok érvényesítése.

A történet most új fejezethez érkezett, de hogy mi következik ezután, az sok tényezőtől függ.


Megosztom
Link másolása