GYEREK
A Rovatból

Megvalósult rémálom: véletlenül más embrióját ültették egy New York-i nő testébe

Képzeld el, hogy végre megmarad a terhességed. Kihordod, és megszülöd a babádat. És akkor szólnak, hogy tévedés történt, ez mégsem a te gyereked…

Megosztom
Link másolása

Ilyen tényleg csak a rémálmokban fordulhat elő. De ott a végén felébredünk, és megnyugodva sóhajtunk: ez csak egy rossz álom volt. Sajnos egy New York-i nő sosem fog felébredni ebből a rémálomból.

Az első gyermekét váró nő ráadásul ikreket hordott ki, az még terhességből is a durvábbik verzió.

Aztán a kórházban kiderült, hogy az újszülöttek, akik teljesen egészségesek voltak, valamiben mégsem hasonlítottak a szüleikre. Meg egymásra sem.

A szülőanya ugyanis koreai származású volt. De a kisbabák nem.

A pár, akiket az AP és YZ nevekkel említenek a bírósági iratokban, éveken át küzdöttek azért, hogy gyerekük lehessen. Végül egy termékenységi klinikához fordultak, Dél-Kaliforniában. 100 000 dollárt költöttek arra, hogy megfoganjon a kisbabájuk.

Aztán hat héttel a szülést követően a bíróság elrendelte, hogy adják át a gyerekeket, akikre olyan kétségbeesetten vágytak.

A periratok szerint „azonnal és tartósan sérültek érzelmileg, amelyből nem fognak felépülni”. Soha nem fogják megtudni, mi történt az ő embrióikkal, és azt sem, hogy a még meglévő, lefagyasztott embriók valóban az övéké vagy nem. Ráadásul a két kisfiú nem is egy család gyerekei.

Az egyik fiú szülői felügyelete Anni Manukyanhoz, a genetikai anyához került, aki férjével, Ashottal szintén pert indított a klinika ellen - írta meg a Daily Mail.

Anni és a másik újszülött kisfiú genetikai anyukája ugyanazon a napon volt a klinikán 2018 augusztusában, amikor AP-be beültették az embrióikat, és Anni testébe tévesen egy negyedik pár embrióit ültettek akkor. Anni elvetélt, nem sokkal a beültetés után. Férjével meggyászolták az elvesztett babákat, és egész addig nem is voltak tudatában, hogy szülővé váltak, amíg 2019 márciusában fel nem hívták őket a klinikától, hogy végezzenek DNS-tesztet.

AP közben megdöbbent, hogy az előzetesen lány magzatok kisfiúkká váltak a hasában, de elfogadta az orvos indokait, aki arra kérte, hogy ne aggódjon amiatt, hogy a várt lányok valójában fiúk.

Anni beszélt arról a szívszorító találkozásról, amikor a fiuk szülőanyjával találkozott. „Bejöttek, és sírtak, és én is sírni kezdtem - emlékezett vissza. - A férjem próbált tartani. De még a biztonsági őr is sírt.”

AP levélben azt írta a bíróságnak a döntés előtt:

„Minden nap megcsókolom a picike lábacskáit. Megfürdetem. Megszoptatom. Mi vagyunk az igazi szülei, mi vagyunk azok, akik vele akarunk lenni. Mi szeretjük őket, és ikrek, nem lehet őket szétválasztani. Egymáshoz bújnak, minden éjszaka együtt alszanak. Hogyan lehetne őket szétválasztani?”

Anni azt állította, hogy ő is összeomlott, amikor a bíró kimondta az ítéletet: „A DNS DNS, és a genetika nagy szerepet játszik mindenben, így a baba Annié és Ashoté.”

Amikor vártak a fiuk átadására, egy pszichiáter megkérte őket, hogy adják oda a párnahuzataikat a szülőanyának, hogy a kisfiú hozzászokhasson a genetikai szülei szagához, és Anni olvasson fel egy könyvből, hogy a hangját is megszokja az azóta Alecnek nevezett baba..

„Remegett a hangom, amikor ezt csináltam - mondta Anni. - Megszakadt a szívem. Én és a férjem azt kérdeztük magunktól, vajon a párnáink, amelyeken alszunk, a szaguk elég lesz neki? Így a párnahuzatokat csak öleltük és öleltük, hogy biztosak legyünk benne.”

Végül eljött a nap, és átvették Alecket egy New York-i hotel előcsarnokában.

„Azt mondták: 'Bocsánat, bocsánat’ - mesélte Anni. - Előbb kellett volna hagynunk, hogy eljöjjetek érte és elvigyétek, de annyira szeretjük őket. Gondoskodni akartunk róluk, mint a sajátjainkról. Szeretjük.”

„A szobában semmilyen feszültség nem volt. Úgy éreztük, mintha barátok lennénk... Csak szeretetet lehetett érezni, mert mindannyian ugyanazt a gyereket szerettük.”

Amikor a pár 2020 májusában átadta Anni és Ashot babáját, a másik kisfiút is át kellett adniuk a biológiai családjának. Az AP és YZ 2020 októberében 200 000 dolláros kártérítést kaptak a klinika társ-tulajdonosától, Joshua Bergertől, de most a klinikával szemben egy titkos összegben állapodtak meg.

A perükben azt is elmondták, hogy „nem tudták még összeszedni a bátorságukat, hogy másoknak elmondják a megsemmisítő veszteségüket.”

Anni azt mondja, minden nap imádkozik azért a nőért, aki megszülte fiát.

„Minden nap puszilgatom a kisbabámat. Kilenc hónapig hordozta, etette, gondoskodott róla, pelenkázta. Minden másképp is alakulhatott volna. Minden nap érte imádkozom, ő az áldozat, nem csak én.

Egy kedves nő. Az ő testében nevelte fel a babámat, és meg is szülte.”

Az ügyvéd, aki a Manukyans családot képviselte, azt mondta:

„Százféle termékenységi központbeli visszaélést láttam már, de ez a tragédia a legsúlyosabb, amivel valaha találkoztam.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Falatnyi bikiniben mutatta meg hatalmas babapocakját Szandi lánya
Bogdán Blanka 24 óráig elérhető Instagram-sztoriban osztott meg magáról képeket. A 27 hetes terhes kismama első gyermekét várja, aki az énekesnő, Szandi első unokája lesz.

Megosztom
Link másolása

Megérkezett a kötelező bikinis babapocak-fotó.

Ezúttal Szandi lánya, az Amerikában élő Bogdán Blanka jelentkezett be a műfajban.

A 27 hetes kismama egy falatnyi fekete bikiniben mutatta meg, mekkora a pocija.

Bogdán Blanka egy 24 órán át látható Instagram-sztoriban tette közzé a képet.

Blanka és férje, Ricardo már korábban bejelentette, hogy kislányt várnak.

A nagy távolság ellenére a nagymama-jelölt Szandi is igyekszik minden fontos pillanatnál ott lenni. Az énekesnő áprilisban látogatta meg a lányát, a nagy, videóra is vett tavaszi találkozás pedig jelezte, hogy a családi kötelék simán átíveli az óceánt is. Szandi a lapnak elárulta, mennyire várja már a kicsi érkezését.

„Most már alig várom, hogy a karomban tartsam a kis unokámat” – mondta az énekesnő.

A baba érkezését szeptemberre várják.

Már az is kiderült, hogy a kislányt Hazelnek fogják hívni.

Az egész babaprojekt hivatalosan március 8-án, a nemzetközi nőnapon robbant be a köztudatba, amikor Blanka egy tökéletesen megkomponált tengerparti videóval tudatta a világgal a nagy hírt. A felvételen férjével együtt mutatták meg a friss ultrahangképet.

A mostani bikinis fotók egy tudatosan és a nyilvánosság előtt építkező családi történet legújabb állomását jelentik, ami egy villámgyorsan elmélyülő szerelemmel indult. Blanka és brazil származású férje, Ricardo a megismerkedésük után fél évvel már az eljegyzésnél tartottak, amit egy titkos vegasi esküvő követett, most pedig már a közös gyermekük érkezésére készülnek a napfényes Amerikában.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
A kulcsos gyerekek még tudták, amit a maiak már nem - és ennek felnőttként fizetik meg az árát
A 60-70-es évek kulcsos gyerekeinek önállósága olyan készségeket fejlesztett, mint a problémamegoldás és az önszabályozás. A mai gyerekkorból hiányzó tapasztalatok a felnőtt életben ütnek vissza.

Megosztom
Link másolása

A kulcs ott lógott a nyakukban – nemcsak a lakásajtóhoz, hanem a saját életükhöz is. Míg a hetvenes években a „majd megoldod” a mindennapok alapja volt, ma a szülői chatcsoportban már azelőtt megszerveződik a mentőakció, hogy a gyerek egyáltalán észrevenné, hogy otthon maradt a tornacucc.

A nagy kérdés, ami most már tudományos kutatások tucatjait is foglalkoztatja, hogy ezzel a nonstop készenléttel nem csinálunk-e magunknak egy sokkal nagyobb bajt, mint egy otthon felejtett uzsonna.

A helyzet ugyanis az, hogy miközben a városok veszélyesebbek, a forgalom nagyobb, és a hírek is zörnyűbbek lettek, valami más is megváltozott – írta a témát körbejáró cikkében a Dívány.hu is. A gyerekkori unalomra, erre a régen teljesen természetes állapotra ma már ott a digitális „pótlék”, a konfliktusokra pedig ott a szülő, aki egy telefonhívás után már rohan is igazságot tenni a homokozóban. És miközben a szándék a legjobb – védeni, óvni, segíteni –, a tudomány egyre hangosabban jelzi, hogy a túltolt gondoskodásnak ára van.

És itt jön a lényeg, a friss tudományos csavar. Egy idén megjelent, nagyszabású metaelemzés kimutatta, hogy a gyerek minden lépését kontrolláló, túlvédő nevelés és a serdülőkori szorongásos, depressziós tünetek között kicsi, de statisztikailag kőkeményen kimutatható kapcsolat van. A kutatók persze óvatosak: ez nem jelenti azt, hogy a túlféltés egyenesen depressziót okoz, de a minta gyanúsan következetes, több kultúrában is.

A hétköznapok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy ha egy gyerek ritkán kap esélyt arra, hogy maga másszon ki a slamasztikából, akkor nehezebben épül fel benne az az alapélmény, hogy „képes rá”.

Ezt támasztja alá egy korábbi, szintén a témába vágó áttekintés is, amely a meleg, támogató szülői jelenlétet élesen elválasztja a túlkontrolláló viselkedéstől. Az üzenet az, hogy a kettő nem ugyanaz. Attól, hogy nem oldod meg a gyerek helyett a vitát a barátjával, még nem vagy rossz szülő. Sőt. A kutatások szerint éppen

az apró, mindennapi súrlódások – „most nem sikerült”, „ma nem én nyertem” – tanítják meg a gyereket a legfontosabb leckére: az önszabályozásra.

Arra, hogy képes megnyugodni, újratervezni és higgadtan segítséget kérni, ahelyett, hogy minden frusztrációnál azonnal a felnőtt mentőövért kapkodna.

És hogy mit lehet tenni? A válasz meglepően egyszerű: vissza kell engedni a játékba a vállalható kockázatot. A kutatók ma már nem a veszély szinonimájaként, hanem a fejlődés motorjaként tekintenek a kockázatosabb szabadtéri játékokra.

Felmászni arra a fára, ügyetlenkedni a társas kapcsolatokban, beverni a térdet, és közben megtanulni, hol a határ

– ezek mind-mind olyan tapasztalatok, amikkel a gyerekek többet nyernek, mint amennyit egy horzsolással veszítenek.

A lényeg az egyensúlyon van, azon, hogy a teljes burok helyett egy biztonságos, de kihívásokat is rejtő „gyakorlóterepet” biztosítsunk. Az életkornak megfelelő, apró önállósági lépések – egy egyedül teljesített út a boltba, egy önállóan megoldott konfliktus – építik azt a belső tartást, amire a kulcsos gyerek generációjának talán több jutott, nekünk pedig tudatosan kell visszaadnunk a gyerekeinknek.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
„Szinte tabu volt kutatni” – a tudósok elképesztő dolgokat állítanak a magzatokról
Dr. Joel Frohlich idegtudós szerint a tudat kutatása sokáig a filozófusok területe volt, de a modern technológia áttörést hozott. Az új módszerekkel már a magzatoknál is képesek kimutatni a mintázatfelismerést, ami a munkamemória egyik alapköve.

Megosztom
Link másolása

Hogy mikortól beszélhetünk egy ember esetében tudatról, tudatosságról, sokáig vita tárgya volt. Sőt. Tiltott zóna a neurológusoknak, ahogy azt Dr. Joel Frohlich idegtudós is elmondta. „Meglepően kevés kutatás folyt arról, hogy mikor kezdődik a tudat. A tudat sokáig a filozófusok hatáskörébe tartozott. Az idegtudományban szinte tabu volt kutatni, talán az utóbbi 10-20 évig” – nyilatkozta a BBC Science Focusnak.

De mostanra a technológia eljutott odáig, hogy már nem egyetlen, megfoghatatlan jelet keresnek, hanem egy egész jelzés-csomagot. A kutatók ezt „klaszter-alapú” megközelítésnek hívják, ami annyit tesz, hogy több apró jel – agyi aktivitás, ingerekre adott válasz, a figyelem jelei – együttes megléte alapján vonnak le következtetéseket. Frohlich szerint ugyanis egyetlen jelben nem lehet vakon megbízni, de ha több is egyszerre jelenik meg, az már elég gyanús.

„Ha a mini-jelek konvergenciáját látjuk, az elég jó mutatója annak, hogy a tudat éppen kialakulóban van.”

 

A leginkább elgondolkodtató az egészben, hogy a tudatosság egyes jelei már a méhen belül is kimutathatók. Az egyik ilyen jel a mintázatok felismerése. Képzeld el, hogy hallasz egy sorozatot: Bip-bip-bip-BÍP. Ezt ismételgetik, majd hirtelen jön egy Bip-bip-bip-bip. Ha feltűnik a változás, akkor a munkamemóriád működik, ami a tudat egyik jele. Nos, német kutatók ezt a hatást kimutatták a terhesség késői szakaszában lévő magzatoknál is.

Egy másik kísérletben pedig arcra emlékeztető fénypontokat vetítettek a terhes anyák hasára, és a magzatok a fejükkel, sőt, a szemükkel is követték a fényeket. Bár Frohlich szerint vita tárgya, hogy a magzat mit lát valójában. „Senki sem ért igazán egyet abban, hogy a magzat valami olyasmit lát-e, ami egy arcra hasonlít, vagy inkább csak egy fénypacát.”

És mielőtt bárki újranyitná az abortuszról szóló vitákat, a kutatók gyorsan lehűtötték a kedélyeket. Ezek a jelek ugyanis leginkább a harmadik trimeszterre jellemzőek, ami bőven a legális terhességmegszakítás időhatárán túl van.

Frohlich szerint az agy biológiai kapuja, a talamusz és az agykéreg közötti kapcsolat csak a 24-26. hét környékén épül ki.

„Addig nem igazán beszélhetünk valószínűsíthető tudatról – legalábbis abban a formában, ahogy mi ismerjük; tele a külvilágból érkező érzetekkel” – tette hozzá. Az újszülötteknél megfigyelt, nyugalmi állapotért felelős agyi hálózat (az úgynevezett alapértelmezett hálózati mód) is legfeljebb kezdetleges formában van jelen.

Az utóbbi időszakban egyébként is a méhen belüli folyamatok kerültek a fókuszba. A „korai tanulás” gondolatát például olyan könnyen emészthető kutatások erősítették, mint az, amelyik kimutatta, hogy az anya étrendje befolyásolja a gyerek későbbi ízlését, így akár már a méhen belül meg lehet szerettetni vele a zöldségeket. Egy másik tanulmány szerint pedig a klasszikus zene bizonyítottan nyugtatóan hat a magzatokra. Ezek a hírek mind azt jelzik, hogy a magzat egy aktív, a környezetére reagáló lény, ami tökéletesen előkészítette a terepet a mostani, a tudat korai jeleiről szóló tudományos vitának.

Via Sciencefocus


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Ritkán látott 7 éves kisfiáról posztolt Földes Eszter – sorai mindent elárulnak a válás utáni időszakról
Földes Eszter fotóval és személyes vallomással köszöntötte 7 éves fiát, Álmost. A bejegyzése azt sejteti, hogy a kisfia egyfajta érzelmi támaszt jelent számára.

Megosztom
Link másolása

„Boldog gyereknapot annak a kisfiúnak, aki megtanított rá, hogyan lehet egyetlen öleléssel helyretenni egy nehéz napot... Szeretlek, Álmos” – posztolta Földes Eszter gyereknap alkalmából.

Ezzel letudta a következő időszakra a kisfiáról való posztolást a közösségi médiában.

A színésznő ugyanis szigorúan veszi a magánélet védelmét, és 7 éves Álmosról több mint fél éve nem tett ki fotót. A képen a fia látható a Margitszigeti központi virágágyásnál, ami mellett éppen egy gólya sétál.

Látszik, hogy Álmos az elmúlt hónapokban rengeteget változott, igazi nagyfiú lett.

A KÉPET ERRE A LINKRE KATTINTVA LÁTHATOD.

Földes Eszter számára az anyaság egyfajta önterápiáról is szól.

„A gyerekkori traumák, bizonytalan kötődési minták programozták sokáig, hogy milyen élethelyzeteket teremtettem magamnak” – mondta egy interjúban Földes Eszter.

Korábban nyíltan beszélt arról, hogy a saját gyerekkora egyáltalán nem volt felhőtlen, és ez a tapasztalat sokáig rányomta a bélyegét a döntéseire. A fia születése ébresztette rá, hogy tudatosan kell szakítania a hozott mintákkal, és egy teljesen másfajta, biztonságos közeget akar teremteni. Ahogy fogalmazott:

„Más a kapcsolatom a fiammal, mint amit én otthonról hoztam.”

A mostani idilli poszt egy kifejezetten viharos időszak után érkezett. Februárban jelentették be, hogy tíz év után elválnak Lovasi Andrással. Bár a közleményük a békés szétválásról és a közös gyereknevelésről szólt, Földes nem rejtette véka alá, hogy a szakítás pokolian megviselte.

Egyik posztjában csak ennyit írt: „Bevallom, voltam már jobban…”

A csendet végül Lovasi András is megtörte, aki elismerte, hogy a mögöttük álló időszak számára is komoly válságokkal volt tele. A nehéz hónapok után azonban úgy tűnik, Földes Eszter lassan továbblép: a bulvársajtóban már felröppentek a pletykák egy új, titokzatos kapcsolatról is. A mostani gyereknapi fotó mindenesetre azt üzeni, hogy a legnagyobb viharok közepette is van egy biztos pont az életében, aki egyetlen öleléssel helyre tud tenni mindent.


Megosztom
Link másolása