GYEREK

Karácsony a mozaikcsaládban: trükkös időbeosztás és felfokozott érzelmek időszaka

Amikor elválsz az exedtől, azt gondolod, hogy végre vége. Aztán hamarosan rájössz, hogy csak a házasságodnak van vége, a közös szülőség egy életre összeköt benneteket. És ami a hétköznapokban még elviselhető, az a karácsony közeledtével nagyon nehézzé tud válni.

Megosztom
Link másolása

Hogy mennyire nehéz a karácsony a mozaikcsaládok számára, azt sok minden befolyásolhatja. Ha az egykori szerelmed azóta újraházasodott, ragyogó boldog életet él, vagy épp nálad érkezett meg az új társ - néhány megörökölt gyerek kíséretében - ez mind új helyzetet teremt.

Karácsony egyszer van egy évben, csakhogy a gyerekeknek ezentúl két családjuk van.

És igaz, hogy maga a karácsony több napos ünnep, de mindannyian tudjuk, hogy ezek a napok nem azonos értékűek. A szenteste mindent visz - gyertyagyújtással, ajándékbontással, csillagszórós-társasozós órákkal. A december 25-e fontos nap, akkor szoktuk a szülőket meglátogatni, és hát ott van még a 26-a…

Ahogy te látod a napok értékét, ne aggódj, az exed is látja, vagy ha ő nem, akkor az új párja. Nem véletlen, ha szívetek szerint ugyanazokon a napokon szeretnétek együtt lenni a gyerekekkel, ahogy akkor is együtt voltatok velük, amikor még (legalábbis a felszínen) minden rendben volt. És bár a család kettészakadt, kétfelé mégsem lehet szakítani a gyerekeket is, így muszáj valamiféle kompromisszumra jutni ahhoz, hogy a karácsony fénye bevilágíthasson az ablakon, és a gyerekek békében élvezhessék az év leginkább várt ünnepét.

Aki maga is mozaikcsaládban, vagy egyszülős családban nőtt fel (és bizony nagyon sok ilyen felnőtt van már), annak lehet valamiféle előzetes elképzelése arról, hogy hogyan szeretné, vagy éppen hogyan nem szeretné tölteni az ünnepeket. Aki olyan szerencsés volt, hogy teljes családban nőhetett fel, annak azonban teljesen új lesz ez a kétfelé vágott ünneplés. Az adatok szerint az egyszülős családok aránya 30 százalék körül mozog, jelenleg 503 ezer ilyen magyar család van, az újraházasodásokkal kétszülőssé, mozaikcsaláddá bővült famíliákról nincs adat. Jól látszik, hogy ez a probléma nem keveseket érint.

A legegyszerűbb helyzetben azok vannak, akik békében váltak el és jelenleg egyiküknek sincs komoly kapcsolata.

Ők legtöbbször a karácsonyt is együtt töltik, legfeljebb az egyikük a kanapén fekszik le aludni. Ilyenkor a gyerekek teljesen biztonságban érezhetik magukat, és az ünneptől mindenki azt kapja, amit várt.

De mi a helyzet akkor, ha ez nem így van?

Akkor jön el a trükkös időbeosztás és a felfokozott érzelmek időszaka. Ha eddig szeretted a karácsonyt, most egy kis időre megváltozhat benned ez az érzés. Lehet, hogy már nem akarod bömböltetni a kocsidban a karácsonyi dalokat, vagy ha belefutsz egy karácsonyi filmbe az ideális családok ideális problémáival, akkor zokogásba törsz ki, egyszóval a változás minden szinten megvisel. Előfordulhat, hogy a fiad az apjával karácsonyozik először, és boldogan felhív, hogy elmesélje, milyen Pokémon játékot hozott neki a Jézuska - pontosan ugyanazt, amelyik a te fád alatt várja őt.

Az ünnepek még a legboldogabb házaspárok számára is tele lehetnek konfliktusokkal és kompromisszumokkal. Ez exponenciálisan bonyolultabb annak a körülbelül félmillió szülőnek, akik elváltak - vagy külön élnek és új partner nélkül nevelik a gyerekeket. Aztán ott vannak a mozaikcsaládok… A gyerekek és mostohagyerekek idejének megosztásáról tárgyalni sosem könnyű, de az évnek ez az az időszaka, amikor a legnehezebb engedni.

A karácsony azért is bonyolult téma, mert sok hagyomány és rituálé kapcsolódik az ünnephez, és ezeket valahogy meg kellene osztani.

Mégis, a legfontosabb szabály olyan egyszerű, hogy alapesetben nem is lehet rajta mit magyarázni: szülőként mindig a gyereket és az ő igényeit helyezd előtérbe. A gyereknek kell az előkészületek középpontjában állni. Győződj meg róla, hogy te és az exed is arra összpontosítotok, ami leginkább a gyerek(ek) érdekeit szolgálja.

Hogyan? Néhány tipp, hogy az ünnepi időszak idén vidámsággal - és ne szomorkodással - teljen:

1. Készíts tervet.

Nyilván nem akarod, hogy a gyerekek amiatt szorongjanak, hogy mit fognak csinálni karácsonykor. Ülj le az exeddel, és egy naptár mellett találjátok ki, hogy a karácsony, a Szilveszter és az egész téli szünet alatt kinél és mikor, meddig lesznek. Pontosan tervezzétek meg a dolgokat egészen odáig, hogy mikor érkezik/érkezel, a gyerekekért bejön-e, vagy kimenjenek az autóhoz, és milyen dolgokat kell majd becsomagolni nekik. Ez persze lehet képlékeny és változhat is, de így ki lehet zárni minden félreértést.

Az sem baj, ha meg tudtok egyezni abban, hogy az ajándékokról tájékoztatjátok egymást, végül is meglepetést a gyerekeknek akartok okozni, nem egymásnak.

Hogy elkerüljétek a fenti Pokémon-forgatókönyvet, érdemes lehet minden évben együtt átnézni a gyerekek kívánságlistáját, hogy eldöntsétek, ki mit vesz meg, és mennyit költ. Persze így is, úgy is nehéz lesz. Vagy szenteste nem kapod meg őket, vagy karácsony napján. De legalább így mindkettőtöket láthatják a gyerekek.

2. Középpontban a gyerekek.

Amikor leültök a volt pároddal, a sérelmeitek helyett arra összpontosítsatok, hogy mi a legjobb a gyerekeknek, mit élveznének igazán? Mi működne számukra?

Ezek általában egyszerű dolgok, például hogy a gyerekek karácsonykor felhívhatják anyát/apát, vagy december 24.-én elmehetnek a másik szülővel megnézni egy jó filmet vagy akár a Diótörőt.

Ez a gondolkodás egészen szélsőséges válaszokat is szülhet: előfordulhat, hogy végül úgy döntötök, a karácsony napját együtt tölti a két új család.

Ebben nagy segítség lehet egy megértő nagyszülő, aki meghívja magához az ex új családját is és együtt ülnek le az asztalhoz, bontanak ajándékot és beszélgetik át a délutánt. De mindez jól működhet valamelyikőtök lakásában is. Ezek a különleges napok annyira gyerekközpontúak lehetnek, és mindketten annyira élvezhetitek az ő örömüket, hogy alig veszitek észre, mit is éreztek ti egymás iránt. Ha úgy döntötök, hogy ezt kipróbáljátok, döntsetek úgy is, hogy a gyerekek ne érezzék azt a feszültséget, amit a két háztartás között ide-oda ingázó gyerekek érezni szoktak.

Sok szülő takarózik azzal, hogy megkérdezte a gyereket és az nem szeretne a másik féllel lenni karácsonykor. Ez nagyon rossz irány, kivéve ha egy igazi érzelmi vagy fizikai bántalmazó exről van szó. Bár mindig szem előtt kell tartani a gyerekek és mostohagyerekek preferenciáit, nem szabad túl sok beleszólást hagyni nekik abba, hogyan töltsék az ünnepeket.

A gyerekek nem akarják a választás terhét, mert pontosan tudják, hogy ez az egyik szülőt nagyon boldogtalanná teszi.

Mindegyik szülőnek azt válaszolják majd, amit, úgy hiszik, az hallani akar. A legtöbb gyerek számára ez a megkérdezős dolog egy rémálom. Amire valójában vágynak, az egy kiszámítható program, amellyel mindkét szülő elégedettnek látszik (még akkor is, ha csak jó arcot vág az egészhez). A legfontosabb, hogy a különválástól függetlenül szerető szülők maradjatok, és a konfliktusokat tartsátok távol a gyerekektől.

3. Teremtsetek új hagyományokat.

A karácsony megünneplése a válás után sokat változhat, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne továbbra is varázslatos. Az új szokások kialakítása fontos része a továbblépésnek - nem csak neked, a gyerekeidnek is. Üljetek le és gondolják át, hogyan szeretnétek ezután együtt ünnepelni.

És ugyan fájdalmas lesz, de készülj fel arra, hogy el kell engedned néhány dolgot, amit a válás előtt csináltatok.

Ha december 24-én mindig az apjukkal mentek bandázni amíg te főztél és a fát díszítetted (hogy teljes legyen a csoda), lehet, hogy most erre nem számíthatsz, mert apa már az új családjával teszi ugyanezt. Ha nem tudod elengedni ezt a szokást, akkor kérd meg a nagyszülőket, hogy töltsék veletek együtt az ünnepet, és ők akár el is tudják vinni a gyerekeket addig, míg te készülsz. Vagy egyszerűen engedd el a varázslatot és vondd be a kicsiket is a készülődésbe. Ha nem tudod befaragni a fát a karácsonyfatalpba, vegyél műfenyőt, azt csak össze kell rakni.

Amikor a gyerekek az exeddel vannak, bele kell nyugodnod, hogy nem úgy ünnepelnek, ahogy te szeretnéd. Azért ne éreztesd velük, hogy ezt rosszul élted meg, vagy hogy lemaradtak valamiről, amikor hazaérnek.

És bármennyire is szomorú vagy dühös vagy, még ha igazad is van, ne szidd az exedet a gyerekek előtt. Tartogasd a panaszáradatot olyasvalakinek, aki nem ennyire mélyen érintett, mint ők.

4. Foglald el magad.

Ha egyedül leszel az ünnepek alatt, készülj fel rá. Ne gondold azt, hogy majd megleszel valahogy. Mert amikor ott ülsz, és unalmadban nézed azokat a filmeket, amiket korábban a gyerekekkel és az exeddel néztél, vagy eszed azokat az ételeket, amiket annyira szeretnek, akkor az nagyot fog ütni. A legjobb, ha azon az estén, amelyiken a gyerekek a másik, új családjukkal vannak, elmész te is a saját családodhoz vagy a barátokkal ünnepelsz.

5. Engedd el az elvárásaidat.

Csak mert a dolgok most nehezek, ez nem jelenti azt, hogy örökké így is maradnak. Sokat segít, ha képes vagy a beidegződéseket elengedni, és az elvárásaidon enyhíteni. Mindenképpen azt szeretted volna, hogy olyan gyönyörű közös karácsonyotok legyen, mint a filmeken? Együtt az ex, annak új családja, a közös gyerekek, te, a mostani párod és a kis mostohagyerekeid? Végül is a filmeken ez nagyon jól mutat.

Sokszor az ünnep menetével kapcsolatos elvárások elengedése a leghasznosabb dolog, amit csak megtehetsz a békés karácsony érdekben.

Mert az elvárások alattomosak. Beosonnak a tudatod radarja alatt, és beékelődnek a lelkedbe. Aztán éles fájdalmat okoznak neked és ettől te másoknak, amikor nem teljesülnek. Az ünnepi szezon előtt és közben is ellenőrizd magad néha, hogy milyen elvárásaid vannak, és próbáld meg elengedni őket.

Végül pedig itt van néhány nagyon gyakorlati tanács a mozaikcsalád gyerekeinek boldogsága érdekében:

- A szentestét minden évben felváltva töltse a gyerek veled vagy az exeddel, így ha idén veled lesz szenteste, akkor jövőre a volt társaddal, és ugyanez vonatkozik december 25-re is.

- Az iskolai szünet napjait felezzétek meg egymás közt.

- A karácsony napját meg is oszthatjátok, így a gyerek mindkét szülőjét láthatja aznap.

- Tarthattok egy nagy családi ünnepséget, ajándékokkal és különleges menüvel a gyerekekkel együtt az ünnep előtt vagy után. Így a karácsony már kevésbé lesz fókuszban.

A mozaikcsaládok gyerekeinek életére vonatkozóan nincsenek szigorú és egyértelmű szabályok; ami nektek megfelel, az egy másik családnak nem biztos hogy jó, ezért fontos, hogy tervezzetek, beszélgessetek és az ünnepek lezajlása után értékeljétek a dolgokat: mi mennyire jött be. Kérdezz meg minden érintettet arról, hogy mit szerettek, mi az, ami szerintük jól működött, mi az, ami nehéz volt, és kérd ki a véleményüket a jövőbeli ünnepekkel kapcsolatban. Könnyebb lehet megvitatni az új ötleteket, amikor a karácsony nem közeledik, hanem épp elmúlt.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„És akkor egyszer csak feltűnt, hogy már nem tudja betéve a kedvenc meséjét"
Vannak a gyerekkornak tudományosan mérhető mérföldkövei, és vannak, amiket csak a szülők ismernek. De léteznek-e a szülőségben is fejlődési lépcsőfokok, és ha igen, miért érdemes velük foglalkozni?

Megosztom
Link másolása

- Hogy átérezte-e mások érzéseit a fiam, amikor két éves volt?

Talán őt kéne erről megkérdezni.

- Öt évesen többször bukfencezett-e előre anélkül, hogy oldalra eldőlt volna?

A kérdést sem értem.

- Tudott-e játékban, versenyben veszíteni, amikor hét éves volt?

Százalékot mondjak vagy ez egy eldöntendő kérdés?

A fentiekhez hasonló kérdésekre adott válaszok egyébként a hazai védőnőket szokták éredekelni, az éves szűrővizsgálatnál ugyanis ezekre és még számos hasonló mérföldkőre kíváncsiak a szakemberek.

Ezek a sokszor furcsa információk azonban nagyon fontosak, az esetleges neurológiai, ortopédiai vagy egyéb problámákat segítenek időben felismerni, hogy a kicsik minél hamarabb megkaphassák a megfelelő fejlesztést.

Viszont amint túlesnek a megnyugtató válaszokon, a legtöbb szülő el is felejti őket.

A közfelfogás szerint ezek helyett legtöbbjüknek sokkal inkább az olyan mérföldkövek maradnak meg erős emlékként, mint az első mosoly, az első viccesen mondott szavak, vagy például az óvodai/iskolai lét első napja.

Azonban sok olyan fordulópont létezik a szülő-gyerek kapcsolat fejlődésének során, amit csak azok ismernek, akik már átélték ezeket a kívülről lényegtelennek vagy egyenesen bizarrnak tűnő pillanatokat.

Már nem kell szőlőt félbevágni, beiratkozást intézni

A tudomány, főleg a  pszichológia szakemberei már sokféleképpen igyekeztek különböző szakaszokra bontani a gyerekkort.

A különböző iskolák eltérően közelítik meg a gyermeki fejlődést, de egy dologban mindegyik egyetért: a gyerekkor tele van olyan kulcsfontosságú életszakaszokkal, amelyek meghatározzák a felnőtté válás folyamatát. Ezek a szakaszok nemcsak a gyerekek testi, hanem lelki és szociális fejlődésére is hatással vannak. Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés szakaszait a különböző krízisek szempontjából állította fel. A csecsemőkori bizalom – bizalmatlanság vagy az 1 és 3 éves kor között autonómia – szégyen, kétely  tengelyen való elhelyezkedés problematikája minden szülő számára ismerős, ha nem is ilyen komoly tudományos magasságokban,

a „Nahát, csak most tűnik fel, hogy hetek óta senki sem ordít a fürdőszoba ajtaja előtt, amíg zuhanyzom!” - típusú ráeszméléseken keresztül mindenképpen.

Jean Piaget tanuláselmélete (melynek a mai komplex matematika tanítást is köszönhetjük) szerint a 2 és 7 éves kor közötti időszak (Műveletek előtti szakasz) során a gyerekek még nem rendelkeznek a megfordítás képességével, gondolkodásukat a vizuális ingerek uralják, nem értik, hogy pl. a víz mennyisége egy magas, keskeny pohárból egy alacsony, szélesebb pohárba átöntve megmarad.

A szülők számára ennek egyik látványos példája, amikor a gyerek már nem borul ki, ha ugyanazt a mennyiségű édességet egy kisebb vagy egy nagyobb tálban kapja meg.

A tudomány mindig talál valami új és fontos (vagy annak látszó) nézőpontot a gyerekek fejlődésének vizsgálatában, felállít hozzá különféle mérhető rendszereket és megugorható léceket. A legtöbb szülő azonban ennek az élethosszig tartó folyamatnak túlnyomó részt a számszerűsítehetetlen oldalával találkozik.

Mert hát ki tudja azt megmérni, vagy akár csak megmagyarázni, mi játszódik le egy anyában vagy apában az olyan mérhetetlen mérföldkőnek számító pillanatokban, mint amikor mondjuk először hányja le őt a gyermek, vagy amikor először mondja neki azt, hogy „Utállak!”

(Hogy ne csak mindig a pozitív eseményekről emlékezzünk meg.)

Hogyan lehetne mérhető adattá változtatni azokat az élményeket, amikor valami először történik meg a gyerekkel és/vagy a szülővel? Hogyan tudná bárki tudományos vizsgálatnak alávetni az olyan ráeszméléseket, mint amikor már hetek óta nem kéri a 7 éves, hogy vágjuk le neki a lekváros kenyér héját, felezzük meg a szőlőt vagy hámozzuk meg az uborkát?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik milyen hasonló, személyes rácsodálkozásuk volt a gyerekükkel kapcsolatban, ami egyszerre volt felszabadító és egyben szívszorító is.

„Tavaly volt egy ilyen: Anya, képzeld ma beiratkoztam a könyvtárba! - ekkor jött a felismerés, hogy már nélkülem is elintéz dolgokat, van az életének egy része, amiben nem vagyok jelen.

A másik ilyen, ami annyira természetesen és fokozatosan történt, hogy észre sem vettem, de már nem jön át hajnalban, hogy szundítson még egy kicsit hozzámbújva.”

„Amikor a rongyosra nézett, kívül belül megtanult és tudományos pontossággal ismert Thomas a gőzmozdonyból idézek egy tipikusat és először látom az arcán, hogy nem emlékszik.”

„A legkisebb most tanulta meg magát segítség nélkül bekötni. Addig áthajoltam felette, becsatoltam, aztán puszizás. Most beugrik mindenki a helyére, és indulás. A puszi meg sehol. Erre most ébredtem rá. Úgyhogy külön puszizást kell beiktatnom.”

„Utoljára mostam ki a második gyerek után az ovis ágyneműt és utána odaadtam az óvónőnek, hogy legyen az ovinak pót. Mindketten megkönnyeztük.”

És kifejezetten léleksimogató volt, amikor már felnőtt gyerekek szülei válaszoltak arra a kérdésre, milyen furcsa, keserédes pillanatokat tudnak okozni a már többdiplomás, kétméteres csetemék is:

„Gyerekszobába teregetni.

Egyszer csak a kiürült szekrénybe saját cuccot pakolni.

Gyerekét dajkálni.”

Szülői mérföldkövek

És itt eljutunk egy fontos kérdéshez: nem kellene a kicsik méricskélése mellett a szülőség mérföldköveivel is foglalkozni?

Nem kellene őket ugyanígy mérni, vizsgálni, tanulmányozni, sőt, ünnepelni?

Nem lenne ugyanolyan fontos mérföldkőként fel-és elismerni, amikor mondjuk egy anya először megy bankba, postára, ügyeket intézni a gyerekkel?

Vagy amikor egy apa először marad otthon egyedül az esti fektetésre?

A személyiségfejlődésben a legnagyobb ugrás állítólag a huszas és a negyvenes éveink között történik. Dr. Sasha Heinz fejlődéspszichológus, a felnőttkori fejlődés kutatója szerint nem csak azért fontos ezekkel a korszakváltó pillanatokkal tisztában lennünk, hogy bölcsebbek és érettebbek legyünk. Az élethosszig tartó szülői önismereti utazás hozzásegíthet minket ahhoz, hogy egyre könnyebben tudjuk kezelni a gyerekneveléssel járó nehéz helyzeteket.

A szakértő azt ajánlja, érdemes a belső munkát azzal kezdenünk, hogy számba vesszük az összes, általunk követett szülői szabályt. Ha ez kész, nézzünk egy-egy adott szabály mélyére: honnan származik? Saját gyerekkorunkból hozzuk, vagy pont annak ellentéteként került fel a listánkra?

A környezetünk várja el tőlünk az adott szabály betartását? Ha nem lenne, milyen lenne a szülői magatartásunk? Van értelme ennek a szabálynak? Egyáltalán tetszik ez a szabály? Az őszinte válaszokból sok mindent megtudhatunk magunkról.

Fontos megjegyezni, hogy szabály alatt nem csak a korlátozásokat értjük. Ugyanannyi időt és energiát igényelnek a szülőségünk képéhez kapcsolódó pozitív elvárások is. Például lehet ez az a kép, hogy „A boldog/elégedett/követendő családok minden évben elmennek nyaralni” vagy hogy az olyan klasszikus kisbabás időszakra vonatkozó szabályok, mint az együttalvás- nem együtt alvás témaköre vagy a hozzátáplálás tankönyvi megvalósítása. Ezeket a „szabályokat” is át lehet világítani.

A fejlődésünk mérföldköveinek feldolgozása megköveteli, hogy elengedjük a családunktól, kultúránktól vagy a médiától szerzett prioritásokat. Mi dönthetjük el, hogy „elég jók” vagyunk-e.

És itt jön be még egy nagyon fontos kérdés: mi magunk hogyan definiáljuk a sikeres szülőséget? Mit jelent számunkra jó szülőnek lenni? Heinz azt tanácsolja, legyen reális képünk magunkról és családunkról, és megugorható elvárásokat támasszunk mind saját magunk, mind szülőtársunk, és természetesen a gyerek irányába is.

Ehhez nagy segítség lehet egy már komolyabb múlttal rendelkező, általunk jól ismert másik szülő példája: neki mik (voltak) a saját szabályai, hogyan oldja vagy oldotta meg a szabály áthágások problémáját vagy a szabályok priorizálást, stb. Ez a személy lehet a saját felmenőink közül valaki, de az is előfordulhat, hogy a másik szülő rokonságából, baráti körből találunk valakit, akinek inspirló a szülősége.

A „felnőttkori fejlődés” gyakorlatára érdemes úgy gondolni, mint az öngondoskodás eszköztárának egy fontos elemére.

És ne feledjük: nem az a cél, hogy a valaha volt legjobb szülő legyünk. Hanem az, hogy szülői mivoltunkban is képesek legyünk az önreflexióra és a folyamatos fejlődésre és a saját gyerekünk számára a körülményekhez képest a lehető legjobb szülők legyünk.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A 7 éves kislány olyan beszédet mondott a közös játék fontosságáról, amitől leesik az állad
Ha csak egy videót nézel meg ma, ez legyen az!

Megosztom
Link másolása

A mindössze 7 éves Molly Wright kiállt a színpadra, és mindenkit lenyűgözött.

Az ausztrál iskolás lány 2021-ben adott egy inspiráló TED-előadást, amiben a közös játék fontosságáról beszélt a gyermekkori agyfejlődés korai szakaszában.

A kislány olyan magabiztossággal mondta el a hozzáértő felnőttek által összerakott beszédet, hogy azt sokan megirigyelhetnénk.

„Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a ’kukucska’ játék megváltoztathatja a világot?”

– kezdi az előadást.

Ezek után egy ismerős kisbaba példáján keresztül mutatta be, milyen hatással van a kicsikre, ha a szülők a rájuk fordított figyelem helyett inkább telefonjukat nyomkodják.

Kutatások kimutatták, hogy a korai fejlődési szakaszban a gyerekeknek rendkívül fontos a megfelelő figyelem és gondoskodás, mert ez az időszak alapozza meg az agy fejlődését és a későbbi érzelmi, szociális, valamint kognitív készségeket.

A figyelemhiányos környezetben felnövő gyerekek gyakran nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat. A kötődés hiánya gátolhatja az érzelmi szabályozás képességét, ami növelheti a szorongás, depresszió és más érzelmi problémák kockázatát a későbbi élet során.

A kis Molly előadásából megtudhatjuk, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából mennyire meghatározó az első 5 év. Ebben az időszakban hihetetlen mértékben fejlődik az emberi agy.

A kislány előadása arra világít rá, hogy egy olyan hétköznapi dolog, mint a közös játék, aminek talán nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mégis mekkora hatással lehet gyermekeinkre.

„Látjátok, a kukucska tényleg meg tudja változtatni a világot!”

– fejezte be beszédét a kis Molly, aminek üzenete napjainkban is igazán aktuális.


Megosztom
Link másolása