Hogyan éld túl a szeptemberi sokkot? - Túlélőkalauz anyáknak a holnap kezdődő rémálomhoz
A nyár vége alattomos. Még ott vannak a medencés képek az Instán, de te már a szupermarketben pakolod a kosaradba a szendvics alapanyagokat és az írólapot. A fürdőruhát egy reggel simán elnyeli a mosógép, és onnantól nincs visszaút:
De tényleg elkerülhetetlen, hogy szeptemberben mindenki szétessen, és esténként egy véreres szemű zombi nézzen vissza rád a fürdőszobatükörből? Nem biztos. Ha tudod, mi jön, és főleg: miben vagy teljesen ártatlanul benne nyakig, akkor legalább nem fog meglepni.
1. Reggeli infernó: az óra ketyeg, a gyerek zoknija sehol
A szeptemberi reggelek egyfajta rituális túlélőtúrák. Aki már tapasztalta, tudja: az ébresztő nem a nap kezdete, hanem egy versenyfutás az idővel. A gyerek nem kel fel, a kutya bepisilt, te még félig alszol, de már három helyen kellene teljesítened –
Pro tipp a frontvonalból: ezzel ugyan elkéstünk, de segíthet legközelebb, ha már egy héttel a suli előtt csendesen visszacsorgatod a gyerekeket a korai fektetésbe. Nem kell diktatúra, de a „csak még egy rész” helyett jöhet az, hogy „nézd, már sötét van, a baglyok is alszanak”.
2. Munka? Milyen munka? Ja, az a 476 olvasatlan e-mail...
A szeptemberben az irodába visszatérés olyan, mint amikor elfelejted a telefonodon a jelkódot. Tudod, hogy mennie kellene, de nem megy. A nyaralás után, amikor a legkomolyabb döntésed az volt, hogy Aperolt vagy limonádét kérsz-e, hirtelen rád ömlik a Google-naptár, a Slack és a főnök passzív-agresszív mosolya.
Egy brit felmérés szerint a dolgozók 64%-a úgy érzi, a nyaralás utáni első három hétben nem teljes értékű ember, csak egy „báb”.
Húzd be a kéziféket. Nem kell három nap alatt behozni a cég teljes éves bevételét-t. Kezdj azzal, hogy egyvalamit jól megcsinálsz. Aztán a többi jön magától.
3. Logisztika, avagy a háztartási verziójú hadműveleti térkép
Egy szeptemberi hétköznap délutánja egy anya naptára kb. így néz ki: 14:30 – torna, 15:00 – fuvola, 16:00 – matek korrepetálás, 16:45 – „anya, elfelejtettem, hogy ma rajzverseny van, kell egy A2-es lap, glitterrel”. Közben neked is van munkád. Meg egy testhőmérsékleted, ami már rég a vörös zónában.
Tudd: nem vagy egyedül. És nem is kell egyedül csinálnod. Vonj be nagyszülőt, apát, szomszédot, Uber-sofőrt. A „mindent én csinálok” szindróma garantált kiégés.
4. A nagy én-idő blöff – vagy mégsem?
Sok anya már attól is bűntudatot érez, ha egyedül megy pisilni. Pedig a szeptemberi túléléshez muszáj lesz néha eltűnni. Nem Thaiföldre, hanem csak mondjuk: egy sarokba, egy könyvvel. Egy kávéval. Vagy egy walkman-szerű reménydarabkával, amin csak neked szól valami zene.
Az „anya-bázisállomás” nélkül nem megy a GPS, nem működik a logisztika, és senki nem találja meg a hűtőben a sajtot.
5. Anyaszövetség: a láthatatlan szuperhatalom
Nem kell barátkozni mindenkivel az osztályból. De egy jó anyacsoport aranyat ér. Itt cserélnek színesceruzát, itt jönnek a „nekem van plusz tornatrikóm” üzenetek, itt lehet elsírni, hogy „a gyerek már másodszor hányt a napközis kajától”.
Csináljatok egy szeptemberi „anyamentést”:
Mentálhigiéné, nulla forintért.
6. A tökéletesség csak Instagram-filter – ne dőlj be neki
Ha szeptember 1-jén még melegítőben viszed a gyereket, és nem késtek el – nyertél. A színes idézetes naptáras anyák is sírnak a vécében néha. Csak ők ezt jobban titkolják.
Mantrád legyen ez: Nem kell tökéletesnek lennem. Elég, ha nem ájulok el a reggeli csúcsforgalomban.
7. Minden túlélés egy átmenet – a szeptember is az
Ne hidd, hogy ez örökké tart. A szeptember nem egy új életforma, csak egy hegy. Két-három hét alatt kialakul az új rutin, és megint képes leszel nevetni azon, hogy elfelejtettél uzsonnát csomagolni.
És ha van egy nap, amikor sírni kell, akkor sírj. Holnap már jobb lesz.
+1: A káoszban is lehet rendszer
A szeptemberi sokk nem csak logisztika. Identitásválság is. Hogy most akkor megint csak anya vagy? Hogy hova lett a nyári én, aki tengerillatú volt és szabadságízű? Megvan ő, csak most kicsit háttérbe húzódott.
De ha adsz magadnak teret, időt és esélyt, lehet, hogy pont ez a szeptember hoz majd vissza valamit abból az énből, akiről azt hitted, végleg eltűnt a gyerekekkel együtt az iskola kapujában.
