GASZTRO
A Rovatból

Ezt az 5 ételt SOHA ne melegítsd meg a mikróban, ha jót akarsz magadnak!

Bár csábító lehet, hogy a mikrohullámú sütőt használjuk ezek újramelegítésére, az ételszakértők szerint ez nem mindig a legjobb választás.

Megosztom
Link másolása

A Michigan State University szerint a mikróban az étel egyenlőtlenül melegedhet fel, hideg foltok maradnak benne, amelyek lehetőséget adhatnak arra, hogy a káros baktériumok túléljék az újramelegítési folyamatot.

Ráadásul a mikrózott étel íze sem mindig kielégítő. Amit így melegítesz, az kiszáradhat vagy túlfőhet.

Ételkészítési szakértők osztották meg a Fox News Digitallal arról, hogy mikor érdemes elkerülni a mikrohullámú sütő használatát, és mely ételeket nem ajánlott így újramelegíteni.

Néhány példa talán meglepő lehet:

1. Tojás

A tojás köztudottan igazi fehérjebomba, ráadásul főve könnyen hordozható snack.

Az ételszakértők azonban azt javasolják, hogy ha főtt tojásunk maradt otthon, azt hidegen fogyasszuk, és ne próbáljuk a mikróval „felmelegíteni”.

„Soha ne mikrózd meg a főtt tojást” – mondta Amanda Holtzer, New Jersey-i dietetikus.

„Ettől ugyanis gőz és nyomás keletkezik a tojás fehérjéjében, ami konkrétan robbanáshoz vezethet, amikor felvágod.”

„Ez a robbanás megtörténhet már a mikróban is, vagy a tányérodon, esetleg – ijesztő módon – a szádban, amikor beleharapsz a tojásba” – tette hozzá Holtzer.

2. C-vitaminban gazdag ételek

Mivel a C-vitamin vízben oldódó és rendkívül hőérzékeny, Holtzer szerint érdemes kerülni a mikró használatát az ilyen ételek esetében.

„Hő hatására a C-vitamin lebomlik és megsemmisül” – mondta. A C-vitaminban gazdag ételek közé tartoznak a bogyós gyümölcsök és a leveles zöldségek.

„Ha szeretnéd megőrizni ezeknek az ételeknek a C-vitamin-tartalmát, azt ajánlom, hogy inkább nyersen fogyaszd őket”

– javasolta Holtzer.

3. Csirkehús

Élelmiszer-biztonsági szempontból a csirkehús újramelegítése általában biztonságos – állította Holtzer.

„Minőségi szempontból azonban nem ajánlom a csirke újramelegítését” – tette hozzá.

„Amikor a csirkehús főzés után a hűtőbe kerül, a húsban lévő zsírok oxidálódhatnak, ami megváltoztathatja a csirkehús szerkezetét, és ezzel együtt az ízét is.”

„Újramelegítéskor pedig a csirkében lévő nedvesség elpárolog, így egy furcsa ízű és állagú húst ehetsz csak.”

Holtzer azt javasolta, hogy a maradék csirkét inkább olyan ételekhez használjuk fel, amelyek nem igényelnek újramelegítést, például csirkés szendvicshez, salátához vagy wraphoz.

4. Halak

A tenger gyümölcseinek újramelegítése nem jó ötlet – mondta Holtzer.

„A hal az az étel, amit egyáltalán nem javaslok újramelegíteni” – állította.

„A mikrohullámú sütő magas hőmérséklete gyorsan elpárologtatja a hal nedvességtartalmát, és ez nagyon száraz, gumiszerű textúrát eredményezhet.”

Kulinaris szempontból Jim Nuetzi, az atlantai Valor Hospitality vállalati séfje is egyetértett, hogy a halak mikrózása nem jó.

„A tenger gyümölcsei nálam teljesen kizártak” – mondta Nuetzi.

„Nagyon nehéz bármilyen tengeri ételt újramelegíteni anélkül, hogy káros hatások ne érjék,

de a mikrohullámú sütőben történő újramelegítés különösen tönkreteszi őket.”

5. Marhahús

Ha maradt egy kis marhahús, és másnap mikróban szeretnéd megmelegíteni, az élmény nem lesz ugyanaz, mint az első alkalommal – figyelmeztettek a szakértők.

„A steak például újramelegítése során elveszítheti omlós textúráját és ízét, mivel a plusz hő gyakran kiszárítja a húst és rágóssá teszi”

– mondta Nuetzi.

„Ráadásul az újramelegítés gyakran egyenetlen hőmérsékletet eredményez. A hús egyes részei túlfőhetnek, míg más részek hidegek maradnak.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Kukacos a cseresznye? Sokan azonnal kidobják, pedig egy egyszerű trükk megmentheti
Egy egyszerű, otthoni módszerrel megmenthető a kukacos cseresznye jelentős része. A gyümölcsöt nagyon hideg, akár jeges vízben kell áztatni legalább egy órán keresztül.

Megosztom
Link másolása

Itt a cseresznyeszezon, és vele a menetrendszerű krízis: amikor a tökéletesnek hitt, mélyvörös gyümölcsből visszanéz egy apró, fehér valami. Mielőtt az egész kosárnyi termést a komposztra hajítanád a drámai undor jegyében, vegyél egy mély levegőt. Létezik egy nagymamáink által is ismert, de most újratöltött trükk, ami megmentheti a helyzetet, és nem, nem a forró vizes áztatás az.

Sokan ugyanis abban a tévhitben élnek, hogy a langyos vagy meleg víz majd kicsalogatja a hívatlan albérlőket a gyümölcsből.

A valóság ennek az ellenkezője: a hő hatására a lárvák inkább elpusztulnak a cseresznye belsejében, végleg ott maradva, mint egyfajta nem kívánt fehérjeturmix-alapanyag.

A valódi megoldás a sokkterápia: jéghideg, de tényleg szinte fagyos víz – írja a Sokszínű Vidék.

A protokoll pofonegyszerű. Végy egy lavórt, töltsd meg hideg vízzel, majd boríts bele annyi jégkockát, amennyit nem sajnálsz. Öntsd bele a cseresznyét, és hagyd magára legalább egy, de inkább két órára. Az idő leteltével a víz felszínén vagy az alján ott fognak úszkálni a nemkívánatos lakók, amiket egy szűrővel elegánsan lehalászhatsz.

A hatást fokozhatja egy-két kanál ecet a vízben, ami extra motivációt ad a lárváknak a távozáshoz.

A dolog nyitja a hidegsokk: a fagyos, enyhén savas közeg annyira kellemetlen, hogy a lárvák inkább a menekülést választják a biztos, de kényelmetlen otthon helyett.

A cseresznyét ezután alaposan, folyó víz alatt mosd át. A végén pedig jöhet egy utolsó átválogatás, mert a módszer nem csodaszer, de a termés nagyját megmenti a biztos pusztulástól.


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
A legtöbben elrontják a bazsalikom gondozását: ettől lesz dús és ízes a növényed
Egy egyszerű, hetente ismételt apróságtól a növény a levélre fókuszál, így tovább marad konyhai felhasználásra alkalmas.

Megosztom
Link másolása

Hazaviszed a boltból a tökéletes, buja, illatos cserepes bazsalikomot, és két hét múlva egy nyomorult, felnyurgult, szomorú izé bámul vissza rád, aminek levelei alig nagyobbak egy körömnél. Ez a tragédia a legtöbb háztartásban hasonlóan zajlik, pedig a megoldás pofonegyszerű:

heti öt másodperccel megmentheted a növényt a lassú elmúlástól, és elérheted, hogy egy dús, bokros fűszerforrás legyen, nem pedig egy zöld színű emlékmű a kudarcodnak.

A probléma gyökere, hogy a bazsalikom, különösen a meleg beálltával, egyetlen dologra koncentrál: virágot akar hozni, magot érlelni, majd méltósággal kimúlni. Ez a biológiai programja. Ennek a kamikáze akciónak az a mellékhatása, hogy minden energiáját a virágzásra fordítja, a levél pedig a háttérbe szorul. Az eredmény: apró, rágós, keserű levelek, amik nagyjából annyira teszik vonzóvá a paradicsomos tésztát, mint egy marék kavics. A trükk, amiről a brit Daily Express is írt, mindössze annyi, hogy ezt a virágzási folyamatot kell megakadályozni egyetlen mozdulattal.

Cynthia, a Grow Better Veggies kertésze szerint a legtöbben ott rontják el, hogy egyszerűen békén hagyják a növényt. Tapasztalatai szerint a bazsalikommal küzdők problémája egyáltalán nem egyedi.

„Rengeteg emberrel beszéltem, akiknek gondot okoz a bazsalikom. Kiültetik a fűszerkertjükbe vagy a konyhakertjükbe, és azt tapasztalják, hogy sosem nő meg igazán nagyra vagy bokrosra.”

A megoldás a visszacsípés, ami megtöri a növény önpusztító tervét. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy meg kell keresni a növény fő szárán a legfelső levélpárt – azt a pontot, ahonnan két levélke nő ki egymással szemben. A szárat pont e levélpár fölött kell lecsípni. Ezzel eltávolítjuk a hajtáscsúcsot, a növény pedig kénytelen lesz az energiáit oldalhajtások növesztésére fordítani.

Az eredmény egy bokrosabb, dúsabb növény, sokkal több és ízesebb levéllel. Ezzel a módszerrel nemcsak nagyobb termést érünk el, de a bazsalikom életét is meghosszabbítjuk.

„A siker kulcsa a csipkedés, csipkedés, csipkedés. Már egészen fiatal korban lecsípjük a tetejét. Nincs szükség ollóra vagy metszőollóra, a növekedési csúcsot egyszerűen a körmünkkel is el lehet távolítani” – magyarázza Cynthia.

Ha azonban már késő, és a növény tele van virágbimbókkal, akkor felesleges küzdeni. Ez a jelzés, hogy az életciklusa végéhez közeledik. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy levágunk egy egészséges, még nem virágzó oldalhajtást, vízbe tesszük, és nagyjából 1-2 hét alatt meggyökereztetjük, hogy új életet kezdhessünk egy új növénnyel.

A lényeg a rendszeresség: hetente egyszer vessünk egy pillantást a növényre, és ha látjuk a csúcshajtást, vagy netán egy bimbót, azonnal csípjük le. Ennyi az egész, cserébe hetekkel tovább élvezhetjük a friss, házi pestóhoz valót.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Nem minden romlott ételt kell kidobni: négy szabály, amivel pénzt spórolhatsz és nem kapsz ételmérgezést
Miközben az élelmiszerárak és a megélhetési költségek folyamatosan nőnek, egyre többen próbálják megmenteni a már nem teljesen friss alapanyagokat. Ez önmagában nem rossz ötlet, de nem minden étel menthető meg biztonságosan.

Megosztom
Link másolása

Mindenkinek lapul a konyhájában egy-két olyan élelmiszer, aminél felmerül a kérdés: még ehető, vagy ki kell dobni? A konyhapulton barnuló banán, a hűtő mélyén fonnyadó saláta vagy a két napos maradék sokaknak ismerős látvány.

Pedig a kidobott étel nemcsak pazarlás, hanem pénzkidobás is. nem csoda, ha sokan próbálják megmenteni a már nem teljesen friss alapanyagokat.

Ez önmagában nem rossz ötlet, de nem minden étel menthető meg biztonságosan.

A tudomány szerint négy figyelmeztető jel van, amelynél nem érdemes kockáztatni:

1. látható penész,

2. nyálkás állag,

3. szivárgó folyadék,

4. erős vagy savanyú szag.

Ha ezek közül akár csak egyet is észlelsz, jobb, ha az adott étel a kukában végzi. Az ételmérgezés ugyanis nemcsak kellemetlen, hanem komoly tüneteket is okozhat: hasfájást, hányingert, hányást vagy hasmenést.

Nem minden régi étel veszélyes

Sok olyan elváltozás létezik, ami inkább az öregedés jele, mint a romlásé. A ráncosodás, a barnulás vagy a kiszáradás önmagában még nem feltétlenül jelent egészségügyi kockázatot.

A barna banán nem ellenség

A feketébe hajló vagy barna banán ugyan már nem túl étvágygerjesztő, de teljesen biztonságosan felhasználható banánkenyérhez, palacsintához vagy turmixhoz.

Arra viszont érdemes figyelni, hogy a túlérett banán etiléngázt bocsát ki, ami felgyorsítja a körülötte lévő gyümölcsök érését. Ha nem akarod, hogy minden egyszerre romoljon meg, érdemes elkülöníteni a frissebb daraboktól.

Az alma

is gyakran csak azért ráncosodik meg, mert vizet veszít. Az ilyen almák tökéletesek sütéshez, pároláshoz vagy reszeléshez.

A citrom és a narancs

héja idővel kiszárad és megkeményedik, de a héj még mindig használható süteményekhez vagy lekvárokhoz, a gyümölcshús pedig italokban, salátaöntetekben és pácokban is jól működik.

A penészes gyümölcsök

A puha vagy apró gyümölcsöknél – például a bogyósoknál – a penész könnyen átszövi az egész termést, ezért ezeket jobb kidobni.

A fonnyadt zöldség még nem halott

A petyhüdt vagy összeaszott zöldségek egyszerűen nedvességet veszítettek. Ettől még nem feltétlenül romlottak meg.

Levesekben, pürékben, currykben vagy sütve továbbra is jól használhatók.

A leveles zöldeket, például a spenótot vagy a fodros kelt akár újra életre is lehet kelteni: a leveleket szét kell választani, majd legalább fél órára jeges vízbe áztatni.

A burgonyánál, répánál vagy sütőtöknél

a sérült részek többnyire levághatók. A burgonyával viszont vigyázni kell: a zöldülő vagy erősen csírázó darabok természetes toxinokat tartalmaznak, amelyek nagyobb mennyiségben károsak lehetnek.

A gombákon időnként megjelenő fehér bolyhos bevonat sem feltétlenül penész. Sokszor egyszerűen a micéliumról, vagyis a gomba gyökérszerű hálózatáról van szó.

Az igazi penész inkább élénk színű – kékes, zöldes, szürkés vagy sárgás foltokként jelenik meg.

A kenyérnél nincs kegyelem

Ha a kenyéren penészt látsz, ne próbáld meg levágni a rossz részt.

A penész a kenyér porózus szerkezetében könnyen szétterjed, akkor is, ha kívülről csak egy kis folt látszik.

A megszáradt, de penészmentes kenyér viszont még bőven megmenthető. Lehet belőle pirítós, kruton vagy zsemlemorzsa.

A szakértők szerint a kenyér tovább marad ehető, ha száraz helyen, például kenyértartóban vagy papírzacskóban tárolják.

A maradék rizst és tésztát másnap még fel lehet használni, például rakott ételekben vagy wokos fogásokban. Fontos viszont, hogy gyorsan hűtőbe kerüljenek, és újramelegítéskor teljesen átforrósodjanak, legalább 60 Celsius-fokosra.

Ami két óránál tovább állt szobahőmérsékleten, annak mennie kell. Az ilyen ételekben olyan baktériumok szaporodhatnak el, amelyeket a későbbi melegítés sem feltétlenül semlegesít.

A mikrohullámú sütőben melegített ételt érdemes közben megkeverni, hogy mindenhol egyenletesen felmelegedjen.

A tejtermékek külön kategóriát jelentenek

A tejtermékeket általában főzés nélkül fogyasztjuk, ezért itt kisebb a mozgástér.

A lejárt fogyaszthatósági idejű tej és joghurt esetében a legbiztonságosabb megoldás a kidobás.

A romlás megelőzéséhez az is fontos, hogy mindig tiszta eszközzel nyúljunk a dobozba, és használat után azonnal visszategyük a hűtőbe.

A sajtoknál a penész különösen problémás. Ha ilyet találsz rajtuk, az egész darabot ki kell dobni, mert a penész gyökérszerű szálai mélyen behatolhatnak a sajt belsejébe.

A kemény sajtok, például a parmezán, sokkal ellenállóbbak. Ezeknél a penészes részeket általában biztonságosan le lehet vágni nagy ráhagyással.

A lényeg egyszerű: sok régi étel még teljesen használható, de a romlás jeleit nem szabad figyelmen kívül hagyni.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
A bolti levendulaszörp a nyomába sem érhet ennek a házi változatnak – pofonegyszerű elkészíteni
Mindössze öt alapanyagra, köztük vegyszermentes levendulára és citromra van szükség a különleges italhoz. A titok azonban nemcsak a hozzávalókban, hanem az folyamatban rejlik.

Megosztom
Link másolása

A bodzaszörp-őrületen már rég túl vagyunk, itt az idő valami merészebb ízvilágot kipróbálni. Létezik egy nyári ital, ami egyszerre nagymamásan retro és annyira menő, hogy a legsznobabb hipszter is elismerően csettintene? Igen, a házi levendulaszörpről van szó, ami egy kétnapos folyamattal összedobható, és ami után a bolti lila cukorleveknek esélye sem lesz.

A dolog egyetlen buktatója, hogy mielőtt bárki lerohanná a legközelebbi parkot metszőollóval, tudnia kell: nem mindegy, milyen lila cuccot áztatunk a cukros vízbe.

Kizárólag megbízható forrásból származó, vegyszermentes, kifejezetten fogyasztásra alkalmas levendula játszik, különben a stresszoldás helyett egészen másfajta kalandokban lehet részünk.

A recept pofonegyszerű, de az ördög a részletekben rejlik. Kell hozzá ötven szál, azaz nagyjából 150-200 grammnyi kezeletlen levendula, két kiló cukor, két liter víz, három darab szintén vegyszermentes citrom és egy evőkanál citromsav.

A művelet a cukorszirup-alappal indul: a cukrot, a citromsavat és a felkarikázott citromokat felöntjük a vízzel, és az egészet felforraljuk. Amíg ez rotyog, le kell húzogatni a levendulavirágokat a szárukról egy nagy tálba.

Amikor a szirup kész, forrón ráöntjük a virágokra, lefedjük, és hagyjuk az egészet legalább egy teljes napig összeérni.

Ez a 24 órás áztatás a lelke mindennek, ekkor oldódik ki az az illatos, virágos íz, amiért az egészet csináljuk.

Másnap jön a szűrés, majd a trükk, ami a tartósságot garantálja: az átszűrt levet újra fel kell forralni. Ezzel mikrobiológiailag biztonságossá tesszük a szörpöt, ami tönkretenné a művünket. Még forrón, alaposan kimosott, steril üvegekbe töltjük, rácsavarjuk a kupakot, és húsz percre fejre állítjuk az összes palackot.

Ezután jön a száraz dunszt: az üvegeket konyharuhába bugyolálva hagyjuk még egy napig teljesen kihűlni. A végeredmény egy olyan koncentrátum, amit aztán lehet tolni szódával, sima vízzel, jéggel, citromkarikával – a határ a csillagos ég, vagy legalábbis a hűtőnk tartalma.


Megosztom
Link másolása