GASZTRO
A Rovatból

3+1 egészségesnek hitt élelmiszer: eritritmítosztól az air fryer szektáig

Vannak élelmiszerek, amelyeknek szuper hatásuk van a szervezetre megfelelő fogyasztás mellett. A meghatározott keretekből kilépve azonban máris előbukkannak a kártékony hatások, amelyek súlyos problémák sorát okozhatják.

Megosztom
Link másolása

Félreértés ne essék, attól, hogy valaminek van árnyoldala, még nem kell száműzni az étlapról. De azt se felejtsük el, hogy semmi nem csodaszer, és az egyoldalú, bizonyos élelmiszerek mértéktelen hozsannázása visszaüthet.

Hogy ne érjen meglepetésként egy-egy mellékhatás, vagy még jobb: hogy eleve tudatosan tudjunk táplálkozni, oszlassuk el a kezdeti hype miatti rózsaszín ködöt.

1. Eritrit, xilit - napi egy evőkanálnyival jó vagy

Az úgynevezett cukoralkoholok nagy segítséget jelentenek a cukorbetegeknek, alacsony glikémiás indexük miatt ugyanis számukra is fogyasztható, elviekben természetes édesítőszerekről beszélünk.

Legismertebb képviselőik a xilit és az eritrit, amelyeket a lakosság is vásárolhat kilós kiszerelésben gyakorlatilag bármelyik sarkon, bármilyen időpillanatban.

A xilit, vagyis nyírfacukor és eritrit is előfordulhat gyümölcsökben, ezeket fogyasztva nem okoznak problémát. A zacskókba töltött eritritet mesterséges körülmények közt készítik erjesztéssel, a xilitet pedig - szinonimájával, a nyírfacukorral ellentétben - nem nyírfából, hanem élelmezésre alkalmatlan kukoricarostból vonják ki.

Fotó: Unsplash

Mivel a cukor nagy mennyiségben tényleg méreg a szervezetnek, a cukoralkoholok megfelelő pótléknak bizonyultak már az 1960-as években, amikor először xilitolt raktak az édességekbe. Az legalábbis barokkos túlzás lenne, hogy az ugyanúgy túlzásba vitt cukorpótló csak azért, mert a vércukorszintet nem dobja meg (annyira), vég nélkül fogyasztva egészséges.

A normál vagy magasabb dózisú xilit mellékhatásokkal is megkínál, egyes kutatók szerint még toxikus is lehet.

A xilit a FODMAP (Fermentábilis Oligoszacharidok Diszacharidok Monoszacharidok és Poliolok) családjába tartozik. A FODMAP-ok nem megfelelően szívódnak fel a vékonybélben, és puffadást okozhatnak, irritábilis bélszindroma esetén ez fokozottan jelentkezik.

Úgy 15-30 grammot általában tolerál az egészséges szervezet,

viszont gyakran okoz nagy mennyiségben hasmenést. Nem betegség szinten jelenik meg, egyszerű ozmotikus válaszról van szó, de mivel a táplálék így gyorsabban ürül, a felszívódás sem lesz maximális. Ellenben a vízvesztés fokozódik, az elektrolitegyensúly megborulhat. Ha ez rendszeresen előfordul, a bél perisztaltikája csökken, és kevésbé lesz a későbbiekben dolgos az emésztés.

Elvitathatatlan a xilittől, hogy jó a fogszuvasodás ellen, fluoridos fogkrémben például a fluorid remineralizáló hatását növeli, ezáltal erősíti a fogakat. Mindeközben a fogszuvasodást okozó baktériumoknak nem termel táptalajt, szemben a cukorral.

Fogápoló szernek kiváló, de mivel a hashajtáson kívül kardiovaszkuláris kockázatot is jelent, óvatosan kell fogyasztani.

A xilitet és eritritet is összefüggésbe hozták a trombózisképződés fokozásával, egyéb szív-érrendszeri megbetegedésekkel és rákos- illetve stroke mortalitás megnövekedésével is, különösen férfiaknál. Ezekkel kapcsolatban még bőséges kutatói munka szükséges, kevés tanulmány áll ugyanis rendelkezésre erről.

Az eritrit természetesen előfordul bizonyos gyümölcsökben és fermentált élelmiszerekben. A ‘90-es évek óta mesterséges édesítőszerként használják - és ez itt a gond.

Szintén okozhat nagy mennyiségben hasmenést, és a véralvadás kockázatát növeli a vérlemezke-túlpörgetéssel.

Ehhez már naponta fogyasztott 30 gramm xilit vagy eritrit is elég Dr. Stanley Hazen szerint. A véralvadás jó, ha megsebezzük magunkat, ha viszont a zárt érrendszerben alvad meg a vér, az trombózishoz vezethet, ami meg az említett stroke-hoz vagy infarktushoz.

Ha napi egy kanál valamilyen cukoralkoholt belefordítunk a reggeli teába, azért még nem dől össze a világ. Ha viszont fél tepsi cukoralkoholos süteményt megeszünk hamis biztonságérzettel a fejünkben, meg elnassolunk 2-3 zacskó “cukormentes” kekszet minden héten, az kockázatos. Mondjuk ez az összes édesítőre, és magára a cukorra is igaz.

Nagyon fontos édesség fogyasztása esetén, hogy betartsuk a mértéket, itt nincs mese.

Az az egészséges édesítő, ami 1 - természetes formában jut be a szervezetbe (a kristályos eritrit nem az), 2 - ami a megengedett beviteli küszöbértéket alulról súrolja. De azt is fontos nézni, ki számára ajánlunk édesítőt: a méz például enzimdús édesítő, de egy cukorbetegnek nem ajánljuk.

A teljes cukormentesség is egészségtelen, hiszen a szervezetnek szüksége van a cukorra, de nem mindegy, milyenre és mennyire. A számításnál azt is vegyük figyelembe, hogy a sok feldolgozott élelmiszerrel is bejuthat a szervezetbe extra cukoralkohol, és ha 2 üdítőt meg néhány kocka csokit elfogyasztunk a megengedett mennyiség mellé, már túllőttünk a célon.

2. Minőségi sportitalok

A vitaminos vizek teljesen felesleges termékek, végképp nem tud belőlük hasznosulni a kellő mennyiségű vitamin. Akkor már inkább érdemes tiszta vizet és minőségi, szerves, jól felszívódó vitaminokat fogyasztani - jól kombinálva. Az előre gyártott italokban sok esetben van színezék és plusz cukor, vagy a fent említett édesítők, esetleg szintetikus édesítők. Egyik se túl jó hír.

Fotó: Getty

A mesterséges alapanyagokból készült sportitalok nem tesznek jót a szervezetnek, az általános hivatkozási alap, miszerint az elektrolit egyensúlyt támogatják, kiváltható természetes forrással is.

A kókuszvíz például kitűnő izotóniás italként működik, és az sem véletlen, hogy régen a sportolók banánnal tömték magukat.

„Mivel a sportitalok nagyon hasznos részei lehetnek egy nagyon aktív életmódnak, azt hiszem, egészséges alternatívának tekintik őket, ami valószínűleg félreértés” - nyilatkozta korábban Nancy Rehrer, az új-zélandi Dunedinben található Otago Egyetem testmozgás-anyagcsere-kutatója. Utalt itt arra, hogy a legalább napi 60 perc magas intenzitású sportot űzőknek találták ki a sportitalokat.

A rehidratálásban és az edzés során elvesztett sók pótlásában jók lehetnek a szintetikus italok, főleg az extrém igénybevételt követelő sportoknál, mint a több száz kilométeres országúti kerékpárversenyek. Ilyenkor eleve nincs lehetősége a sportolóknak étkezéssel regenerálni az izomzatot, a sok vízfogyasztás pedig hyponatraemia kialakulását is eredményezheti. A sportitalok ezekben a helyzetekben javíthatják a sportoló teljesítményét.

Bár néha tűnhet úgy, hogy egy maratoni meeting utáni 20 perces kocogás extrém sport, de ilyenkor nem szükséges sportitalt bevetni, hacsak nem a tömegelés a cél.

Az Obesity folyóiratban megjelent egyik tanulmány szerint a sportitalok egyik veszélye a hízás. Azok a fiatalok, akik naponta egy vagy több sportitalt fogyasztottak el a kísérletben, többet híztak három év alatt, mint azok az osztálytársaik, akik nem éltek a sportitalokkal.

3. Kókuszzsír

Hajlamosak vagyunk végletekben gondolkodni, ezért tisztázzuk ismét: nem kell teljesen száműzni semmit az étrendből, a lényeg, hogy legyünk tisztában mindennek a jótékony és káros hatásaival. A kókuszolaj például mindkettőben bővelkedik.

A kókuszzsír varázsereje abban rejlik, hogy az átlagosnál magasabb hőfokon ég,

ezért tovább süthető benne az étel anélkül, hogy rákkeltő anyagok szabadulnának fel sütés során. A 2000-es években emiatt egészségmegőrző zsiradékként vitte boldog-boldogtalan a boltokból, pedig már akkor is tudni lehetett, hogy az LDL-koleszterin szintjét ugyanannyira növeli, mint a disznózsír, hisz mégis telített zsírsavakban bővelkedik. Csak ezzel kevésbé foglalkoztak.

Fotó: Unsplash

Emellett döbbenetes felfedezéseket is tettek már alacsony dózisú kókuszolajjal is egereken végzett kísérletek során. Eszerint

a kókuszolaj megváltoztatja a viselkedési mintát, szorongásos panaszokat okozhat, gyulladásos folyamatokat indít be a szervezetben, miközben hormonális zavarokkal és májgyulladással is összefüggésbe hozták.

Összességében anyagcsere-elváltozásokat okoz a kutatás egyik vezetője, Marcio Alberto Torsoni szerint. Ezzel egyébként az elhízás egyik indikátora is lehet, de persze a kövérséghez ennél több kell.

Zsiradékok esetében egyébként az arany középút a tökéletes választás. Váltogatni kell az olajfajtákat, a salátákhoz esszenciális zsírsavakban gazdag olajokat válasszunk, emellett jótékony lehet a halolaj, sütéshez pedig megfelelő növényi olajat érdemes választani. Egyszer repceolajat érdemes használni, majd napraforgót, és így tovább. A zsiradékra is szüksége van a szervezetnek, de a túl magas beviteli arányt és a teljes megvonást is megbosszulja az egészségre vágyó szervezet.

+1. Az air fryerben sült ételek

Itt nem egy élelmiszerről van szó, hanem azok egy olyan csoportjáról, amelyet magas hőmérsékletű levegővel sütnek.

Azt gondolhatnánk, hogy a zsiradék kiiktatásával egészségesebb ételeket lehet készíteni, de ez önmagában ámítás.

A végtelen mennyiségű olajat elnyelő fritőz küllemét idéző air fryer nagy hőmérsékletű levegőt kever magában, ezért zsiradék nélkül képes sült ételt produkálni. Tény és való, hogy az extrém mennyiségű zsír kerülése jótékonyan hat a koleszterinszintre, jár érte a piros pont az eszköznek.

Fotó: Sean Gallup/Getty

Pont ezért vagyunk hajlamosak túlenni magunkat air fryerben sült étellel: nincs hozzáadott zsír? Hát így máris megszedhetem vele a tányért! Később meg nem jut eszünkbe, mitől is híztunk meg.

A légkeveréses sütési folyamat hossza miatt az air fryerben sült étel tápanyagtartalma csökken, és különösen a C-vitamin és a komplett B-vitamin család elveszhet az ételekből.

Ez hamis biztonságérzet mellett könnyen vezethet alultápláltsághoz is, ha valaki air fryer-fundamentalista, és csak ebben sült ételt eszik.

Azt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a zöldségek antioxidáns potenciálja a termikus feldolgozás során javult a kísérletek során.

Hogy tápláló-e az air fryerben sült étel, kérdéses, ami az igazi veszélyét rejti, az akrialmid képződés.

„az élelmiszerekben jelenlévő akrilamid lehetségesen megnöveli a rák kialakulásának kockázatát a fogyasztók minden korcsoportjában. Az akrilamid szénhidráttartalmú élelmiszerekben keletkezik azok magas hőmérsékleten (120 °C felett) történő hevítésekor (sütés, pörkölés, grillezés), alacsony nedvességtartalomnál. A különböző sült burgonya termékek, kávék, kekszek, kenyerek az akrilamid fő étrendi beviteli forrásai” - írja a Nébih.

Egy 2024-es friss vizsgálat szerint, amelyben a különböző otthoni sütési eljárásokban vizsgálták a krumpli akrilamid tartalmát, az air fryer teljesít mind közül a legrosszabbul.

A kísérlet során kétféle előkezelési módszert alkalmaztak, mosást és áztatást, ez is érdekes eltérések indukátora volt.

A legmagasabb akrilamid tartalmú burgonyacsíkokat az air fryerből szedték ki,

ezüstérmes az olajban, bronzérmes a tepsiben sült krumpli. A (mindhárom sütési mód előtt) beáztatott burgonya akrilamid tartalma alacsonyabb volt, mint a nem áztatott, csak megmosott burgonyáé.

Az air fryerek viszonylag új eszközök, ezért még további vizsgálatokra van szükség a hatásukat nézve. Az viszont biztos, hogy a mértékletes sütés, és az elkészítési módok változatossága sokkal jobb, mint csak air fryer frakcióban létezni.

Az összes említett élelmiszer esetében tételmondat a mértékletes fogyasztás.

Emellett az se rossz, ha változatosan használunk alapanyagokat, lehetőleg a környezeti terhelésüket is számba véve. Hiszen mi is csak akkor lehetünk egészségesek, ha körülöttünk a környezet az.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Steiner Kristóf: A tökéletes rántott csirke… laskagombából 
Itt a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom új kedvenced!

Megosztom
Link másolása

Van az a pillanat, amikor az ember beleharap valamibe, és hirtelen minden gyerekkori emlék egyszerre jelenik meg. A nyári büfék. A fesztiválok. A gyorséttermi papírdobozok alján összegyűlt morzsák. A bűntudatos, éjféli nasik. Ez a recept valahol ott kezdődik, csak egy sokkal tudatosabb, igazságosabb helyen ér véget - hiszen senkinek nem kellett meghalnia érte. Ez a KFC-ből ismerős ízű csoda ugyanis nem tartalmaz csirkét.

Billie Eilish nyilatkozata nagy port kavart a napokban: „Ehetsz húst. És szeretheted az állatokat. De a kettő együtt nem megy.” Legfeljebb egyes állatokat szerethet, aki megesz másokat. Hadd segítsünk a váltásban!

Ez a ropogós, szaftos, füstös, kicsit ragacsos, kicsit maszatos, és veszélyesen finom. A titok nem valami ultrafeldolgozott húshelyettesítő, hanem a szerény laskagombába, ami egészen elképesztő dolgokra képes...

 

A tökéletes rántott csirke… laskagombából

A recept, 2 - 4 főre

Hozzávalók:

500 g laskagomba

A páchoz:


2 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál mustár

1 evőkanál balzsamecet

1 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál füstölt paprika

2 gerezd reszelt fokhagyma

Első tál:


120 g liszt (gluténmentes is lehet)

1 teáskanál füstölt paprika

1 teáskanál kurkuma

1 teáskanál őrölt gyömbér

½ teáskanál chili

só, bors

Második tál:


100 g csicseriborsóliszt

180 ml víz

½ teáskanál szódabikarbóna

1 csipet kala namak (elhagyható)

Harmadik tál:


200 g zsemlemorzsa vagy panko
 vagy tört cornflakes / zabpehely / kókuszchips / mandulapehely / aprított földimogyoró, vagy ezek keveréke

2 evőkanál sörélesztőpehely

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A laskagombát tépkedd rusztikus, falatnyi darabokra, a természetes rostjait követve. Egy tálban keverd össze a pác hozzávalóit, majd alaposan forgasd bele a gombát, hogy mindenhol bevonja. Hagyd állni legalább 15–20 percig, hogy magába szívja az ízeket.

Készíts elő három külön tálat. Az elsőben keverd össze a fűszeres lisztet. A másodikban a csicseriborsólisztet a vízzel, a szódabikarbónával és a kala namakkal. A harmadikba kerül a ropogós bunda: zsemlemorzsa vagy bármilyen választott morzsás keverék, sörélesztőpehellyel.

A bepácolt gombadarabokat egy kevés extra csicseriborsóliszttel finoman nyomkodd össze kisebb „csirkefalatokká”, majd forgasd meg őket először a lisztes keverékben, utána a csicseriborsós masszában, végül a morzsában.

Közepes hőfokon süsd őket bő olajban 4-6 percig, amíg mély aranybarnák és ropogósak lesznek.

Air fryerben is működik:

200 fokon körülbelül 15 perc alatt készülnek el, félidőben átforgatva.

Tálald burgerben, sült krumplival, savanyú uborkával, guacamoléval vagy barbecue szósszal. Frissen egyenesen ellenállhatatlan, de hidegen, szendvicsben is lenyűgöző.

A recept az Így is ehetünk című kreatívitást fejlesztő szakácskönyvünkből származik - és YouTube csatornánkon - www.youtube.com/@kristofandnimi - is megtekinthető.

 


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Roppanós vagy puha? Egyetlen apróságon múlik a tökéletes kovászos uborka, és ez nem a napfény
Eláruljuk a tökéletes, roppanós kovászos uborka titkát, hogy ne csak akkor lepődj meg a végeredményen, amikor már nem tudsz változtatni rajta.
Sassy - sassy.hu
2026. június 04.


Megosztom
Link másolása

Felejts el mindent, amit a nagymamád az ablakpárkányon érlelt kovászos uborkáról tanított. A tűző nap nem a barátod, hanem a legfőbb ellenséged, ami a roppanós csoda helyett egy szottyos, szomorú zöldséget fog produkálni. A tökéletes koviubi mögött nem mágia, hanem kőkemény biokémia áll, és a legtöbb, amit tehetünk érte, ha békén hagyjuk egy stabil hőmérsékletű, árnyékos helyen.

A legnagyobb tévedés ugyanis a hőmérséklet körül van.

A tapasztalatok szerint a 20–21 Celsius-fok körüli tartomány az ideális, ahol a tejsavas erjedés szépen, egyenletesen, szinte méltóságteljesen zajlik.

Amint a hőmérséklet 30 fok fölé kúszik, a folyamatok felgyorsulnak, a sejtfalakat bontó enzimek turbó fokozatra kapcsolnak, és az uborka elveszíti a tartását.

Éjszakára sem kell bemenekíteni, amíg a hőmérő higanyszála 18–20 fok felett marad, a rendszer stabil. A lényeg nem a napfény, hanem az egyenletes, közepesen meleg környezet.

Ha a helyszín megvan, jöhet a lé, aminek a pontossága egy laboratóriumi kísérlet precizitását igényli. A bevált arány szerint 1,8 kilogramm uborkához nagyjából 3,8 liter víz és 155 gramm só kell.

A víz legyen klórmentes (szűrt vagy palackozott), mert a klór kinyírja a jó baktériumokat, a só pedig jódozatlan, mert a jód ugyanezt teszi.

Ha túl kevés a só, az uborka simán megrohad, ha túl sok, az erjedés lelassul vagy le is áll. Ez nem játék, ez a fermentálás tudománya.

Mielőtt azonban bármit is az üvegbe pakolnánk, van egy kritikus lépés: az uborkák virág felőli végét le kell vágni. Itt olyan enzimek bújnak meg, amik később a puhulásért felelnek. A mosás után érdemes őket függőlegesen és szorosan az üvegbe állítani, hogy a sós lé mindenhol egyenletesen érje őket. Az erjedést beindító klasszikus kenyér helyett egyre többen használnak krumplit, ami tisztább megoldás és gluténmentes is.

Pár nap után az üveg élni kezd: apró buborékok jelennek meg, a lé opálossá válik. A felszínen képződő fehéres hab nem a világvége, sőt, az erjedés természetes velejárója, időnként elég leszedni.

Akkor kell gyanakodni, ha kellemetlen szagot érzünk, vagy az uborka nyálkássá válik.

A folyamat általában hat-hét napig tart, de hőmérséklettől függően akár tíz nap is lehet. Akkor van kész, ha a buborékképződés leállt és az íze kellemesen savanykás. Ekkor jöhet a hűtő, ahol az ízek tovább érnek.

Létezik persze az egynapos kovászos uborka receptje is, ahol a kenyeret szénsavas ásványvízzel helyettesítik, drasztikusan lerövidítve a várakozási időt.

Ez a módszer a mai, türelmetlen kor szüleménye, ami gyors, gluténmentes megoldást kínál, bár az ízek mélysége nem éri el a hagyományos, lassú érlelésű változatét.

Ha pedig a bolti megoldások felé kacsintgatunk, érdemes résen lenni. A polcokon sorakozó savanyúságok jelentős része hőkezelt, ami azt jelenti, hogy

a fermentáció során keletkezett jótékony baktériumokat elpusztították.

A probiotikus hatás érdekében a címkén a „pasztőrözetlen” vagy „élőflórás” szavakat kell keresni. Enélkül a termék csupán egy finom savanyúság, de elveszíti azt a biológiai hozzáadott értéket, amiért a fermentált élelmiszereket annyira szeretjük.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Évtizedek óta rosszul készíted a darált húst? Egyetlen apró változtatás, és sokkal szaftosabb lesz
A legtöbben az üvegesre párolt hagymára esküsznek, pedig ezzel csak egy szottyos masszát kapnak. A titok a sorrend felcserélésében rejlik, amitől minden falat ízletesebb lesz.

Megosztom
Link másolása

Ha te is úgy gondolod, hogy a darált húsos ételek alapja az üvegesre párolt hagyma, akkor most kapaszkodj meg, mert lehet, hogy évtizedek óta rosszul csinálod. Nem, ez nem egy gasztro-összeesküvés, hanem egy pofonegyszerű technika, amitől a bolognai, a rakott krumpli vagy bármi, amibe darált hús kerül, hirtelen szintet lép.

A trükk lényege, hogy fel kell rúgni a szent sorrendet: először a húst pirítjuk le, és csak utána jöhet a hagyma.

A dolog mögött nincs semmi mágia, csak kőkemény konyhai fizika. A hagyma ugyanis, ez a könnyfakasztó kis alapanyag, tele van vízzel.

Ha bedobod a forró zsírba, azonnal kiereszti a lelkét, és a serpenyődben hirtelen nem pirítás, hanem egy szomorú, szottyos párolás kezdődik. A húsnak esélye sincs megpirulni, csak fő a saját és a hagyma levében, az eredmény pedig egy szürke, jellegtelen massza lesz.

Ezzel szemben, ha a forró serpenyőbe először a húst teszed, az kap egy rendes pörzsanyagot, ami az ízek alfája és ómegája. Az a lényeg, hogy így a hús kevesebb nedvességet veszít, és szaftosabb marad. A hagymát pedig csak ezután érdemes hozzáadni, mert így jobban ki tudja engedni az aromáit, és intenzívebb, gazdagabb ízt ad a kész ételnek.

A helyes recept így néz ki: Végy egy serpenyőt, hevíts benne két evőkanál olajat vagy zsírt. Dobd rá a fél kiló darált húst – lehet sertés, marha, vagy a klasszikus vegyes –, és közepes lángon kezdd el pirítani. Ne piszkáld agyon, hagyd, hogy kapjon egy kis színt. Amikor már kifehéredett és helyenként barnul, jöhet a fűszerezés: egy teáskanál só, fél teáskanál bors és egy teáskanál pirospaprika. Keverd el alaposan, majd most, és csakis most, add hozzá az egy fej finomra vágott vöröshagymát és a két-három gerezd zúzott fokhagymát.

Pirítsd még 5-7 percig, amíg a hagyma megpuhul. Végül öntsd fel 100 ml vízzel vagy alaplével, vedd alacsonyra a lángot, és főzd még 10-15 percig, amíg az ízek összeérnek és a szaft besűrűsödik.

És hogy mire jó ez a tökéletesített alap? Gyakorlatilag bármire. Ez lesz a tökéletes töltelék, a legkirályabb ragu, a tésztád új legjobb barátja, vagy a rakott ételeid lelke. A módszerrel egy megfizethető és sokoldalú alapanyagból hozod ki a maximumot, ami a magyar konyha egyik tartóoszlopa. Szóval a lecke egyszerű: előbb a hús kapjon egy pofont a forró serpenyőtől, utána jöhet a hagyma drámázni. Próbáld ki, és figyeld, ahogy a megszokott ételeid hirtelen karaktert kapnak.

Via Blikk


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Egynapos kovászos uborka recept kenyér nélkül ezzel a pofonegyszerű trükkel
Egy új recept szerint szénsavas ásványvízzel helyettesíthető a kenyér a kovászos uborka készítésénél. A módszerrel egy nap alatt roppanós, friss savanyúság készül.

Megosztom
Link másolása

Felejtsd el a nagymama ötliteres üvegét a párkányon, amit napokig kellett kerülgetni, és amiért az egész család azért imádkozott, hogy ne robbanjon fel a kánikulában.

A nyári kovászosuborka-szezon szent és sérthetetlen rituáléját most egyetlen trükkel a 21. századba került. A nagy titok nem más, mint a szénsavas ásványvíz, ami nemcsak a napokig tartó érlelést vágja haza, de a kenyeret is feleslegessé teszi, így az egész projekt gluténmentes lesz.

A recept egy gasztronómiai lifehack, ami pont azoknak szól, akiknek nincs idejük napokig bábozódni egy üveg uborkával. A módszer egyáltalán nem kompromisszum, sőt.

„Roppanós, friss és elképesztően üde lesz tőle az uborka… és nem mellékesen kenyér nélkül készül, így gluténmentes is.” A lelkesedés pedig ragadós: „Nálam ez most abszolút favorit lett. ” - írják a kommentekben.

Az egész mutatványhoz kell egy kiló fürtös uborka, kb. 1-1,5 liter szénsavas víz, két evőkanál só, ugyanennyi cukor, egy csokor kapor, 6-7 gerezd fokhagyma és egy teáskanál tarkabors.

Az uborkákat megmossuk, a végeiket levágjuk, majd hosszában bevágjuk, de nem teljesen ketté, mintha egy kis zsebet nyitnánk rajtuk. Egy nagyobb üvegben rétegezzük az uborkát a kaporral, fokhagymával és borssal, a tetejére szórjuk a sót és a cukrot, majd az egészet nyakon öntjük a szénsavas vízzel, amíg el nem lepi.

Egy kistányérral vagy nehezékkel lenyomjuk, hogy minden a víz alatt maradjon, lazán lefedjük, és kint hagyjuk a pulton egy napra.

Másnap, amikor már kellemesen savanykás illata van, mehet is a hűtőbe. Hidegen az igazi.

Az egyik legfontosabb tipp, hogy az alapanyag minőségén áll vagy bukik minden. Minél frissebb az uborka, annál roppanósabb lesz.

A mostanában felbukkanó konyhai praktikák is rendre az időtakarékos, mégis minőségi megoldások felé mutatnak.


Megosztom
Link másolása