FONTOS

Hazudik a munkáról a popkultúra, és mi nők ebben növünk fel

A filmek, a bestseller regények, a gyerekjátékok teljesen mást tanítottak nekünk, mint ami a valóság. A női karrier ezekben mindig előkészítése csak az igazi sikernek: a férfi megtalálásának.

Megosztom
Link másolása

Egy nehéz nap végén könnyű ott ragadni a képernyő előtt, és belemerülni valami romantikus film kellemesen kiszámítható sztorijába, vagy az álommunkát bemutató fordulatos sorozatba, ahol nő a főszereplő. Azonosulni vele, és közben egészen mélyen magunkévá tenni a gondolatot, hogy a női lét lényege épp ez. Hogy egy nőnek a munka mást jelent.

Mik a legnagyobb átverések ezekben a filmekben?

Jó kérdés, hogy árt vagy segít, ha ebben a hazugságban növünk fel. A popkultúra, beleértve a filmeket, bestseller regényeket és gyerekjátékokat, gyakran idealizált és leegyszerűsített képet fest a női karrierről. Ez aztán eléggé nagy hatással van a nők életre és karrierre vonatkozó elvárásaira és ambícióira is.

Csakhogy egy nő karrierje sokkal több, mint a popkultúra által sugallt előkészület az igazi siker - a férfi megtalálása - felé.

A romantikát előtérbe helyező történetek azonban gyakran követik azt a mintát, hogy a főszereplő kezdetben nagy hangsúlyt fektet a karrierjére, a szakmai sikereire, de végül rájön, hogy a valódi boldogság a házasságban rejlik.

A nők mindig is dolgoztak (csak nem fizették meg őket érte). De amióta létezik a dolgozó nő fogalma, azóta a popkultúra is úgy tekint rájuk, mint remek történeti elemre.

A filmek női főszereplőinek fiktív jóléte és önállósága a nők nagy többsége számára nem valóság.

Ugyanúgy, ahogyan az Emily Párizsban című, a 2020-as évek Franciaországában élő expat kalandjai a reklámszakmában is csak a fantázia szüleményei.

Az a gardrob és az a lakás egy közösségi média menedzser fizetéséből?? Az nem csak Magyarországon, de még Franciaországban is elképzelhetetlen lenne.

Közben a film nem csak azt befolyásolja, hogyan látják magukat a nők (vagyok-e olyan vékony és cuki, mint Emily), hanem azt is, hogy milyen célokat és álmokat tartanak elérhetőnek. Hatására a fiatalok, akik még keresik a helyüket, előbb adják fel és lépnek le a munkahelyeikről, hiszen a filmet nézve elhiszik, hogy az a normális élet. Nem veszik észre, hogy irreális célokat tűztek maguk elé.

A forgatókönyvírók imádják a vállalatoknál dolgozó női karaktereket.

Gondoljunk csak a klasszikus dolgozó nőre, az eredeti Dolgozó lány című filmre.

A film állítólag azoknak készült, akik valaha is megpróbáltak már győzni - Dolgozó lány, 1988

Melanie Griffith a nyolcvanas évek végén a szexista főnöke ellen harcoló titkárnőt alakítja benne. A mozi egyetlen erénye az volt, hogy képes volt felhívni a figyelmet arra a mélyen gyökerező nőgyűlöletre, amely annyi sok nő munkahelyi tapasztalata volt akkoriban - és sokszor még most is. Két évvel később egy másik fajta dolgozó lányról készült film, Julia Roberts a Micsoda nő!-ben egy teljesen másik világot idealizált.

Az ő munkahelyi tapasztalatai a kliensével, Richard Gere-rel teljesen idegenek sok valódi szexmunkás életétől. Sőt. Elképzelhetetlenek.

Vagy ott van a popkultúra egyik legelső dolgozó női ikonja, akivel elég sokan már kisgyerekként találkoztunk: a Barbie baba. A baba első melója 1959-ben egy tinédzser divatmodellség volt, később szép karriert futott be mint tengerészgyalogos őrmester, delfinidomár, űrhajós - ez a fiatal lányoknak szánt játék már évekkel azelőtt áttörte a nemek közötti korlátokat a foglalkoztatásban, mint a legtöbb nő a saját munkahelyén. Már az 1960-as években létezett főnök Barbie, 1992-ben még elnökjelölt Barbie is került a boltok polcaira - harminc évvel azelőtt, hogy Amerikának női haditengerészeti parancsnoka lett volna. Volt egyfajta könnyedség a Barbie karrierjében, ami azt a látszatot keltette, hogy a társadalmi mobilitás és a munkahelyi előmenetel olyan könnyen elérhető, mint egy új ruhát felvenni.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Barbie (@barbie) által megosztott bejegyzés

Egy másik klasszikus is szépen kiszínezte a nők munkával töltött életének keményebb valóságát. Andie Az ördög Pradát visel című filmben tökéletes példa erre:

miközben az ő tapasztalatait nézve a hideg futkosna bármely HR-es kolléga hátán, végül szinte kívánatossá lesz mindaz amin keresztül megy, szinte meg is győznek minket arról, hogy elviselni a megaláztatást és a visszaéléseket: megéri.

De ne menjünk a tengeren túlra, közelebb van a brit Bridget Jones, akinek románca a főnökével, Daniel Cleaverrel (Hugh Grant) a hatalmi dinamika elképesztő aránytalanságát romantikázza, amelyet ma már a #MeToo világában nem kell szó nélkül elfogadnunk.

A romantikus vígjátékok végzik el a munka nagyját

A dolgozó lány karaktere tömegével jelenik meg a romantikus vígjátékokban, ahol a női karrier mindig csak előkészítése az igazi sikernek: természetesen a férfi megtalálásának. Azzal, hogy a popkultúra ezt a narratívát hangsúlyozza, erősíti azokat a társadalmi elvárásokat, amelyek szerint a nőknek elsősorban a családi életre kell koncentrálniuk, és hogy a karrier csak másodlagos lehet számukra.

Azt is sugallja, hogy a nők szakmai törekvései és ambíciói csak ideiglenesek, változékonyak és úgy is elmúlnak.

Hogy a valódi boldogság csak a házasságon keresztül érhető el. Ez aláássa a nők megbecsülését a munkahelyen, zárójelbe teszi az elért sikereiket és azok jelentőségét.

A Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt című romantikus film főszereplője pillanatok alatt feladja a karrierjét, a forgatókönyv szerint számára a komoly újságírói pálya egyáltalán nem Pulitzer-díjhoz, hanem Mathew McConaghey karjaiba vezet.

Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, 2003 - legalább díjakat nem kaptak

Ha ez ellentmondásosnak tűnik, az nem véletlen. Furcsa módon ezek a filmek azt mutatják be, ahogyan mindannyian érezzük magunkat a munkával kapcsolatban. Imádjuk, utáljuk, ez az, aminek szentelni akarjuk az életünket, vagy a legutolsó dolog, amit csinálni szeretnénk. De ez az érzés nem független attól, amit egész életünkben látunk-hallunk a popkultúrát fogyasztva. Ráadásul ez az ábrázolás nem csak a nőknek árt, hanem a férfiaknak is, akiket gyakran csak mint pénzes fickót vagy jópasit, azaz minden nő álmát mutatnak be, ezáltal nehezítve az ő helyzetüket a való életben, ahol nem minden fickó pénzes, de a többség elhiszi magáról, hogy ha nincs pénze, már labdába sem rúghat a lányoknál.

Ez pedig visszavezet az Emily Párizsban sorozathoz.

Az ő élete, annak ellenére, hogy egy olyan közegben zajlik, ahol elméletileg hús-vér női karakterek is dolgozhatnának, ugyanolyan távol áll a tényleges tapasztalatoktól, mint a Micsoda nő! szexmunkásáé.

Elképesztően költséges az életmódja, és minden, ami a reklámügynökségi munkaadójánál történik, csak egy B-terv része, ami leginkább azért létezik, hogy megkönnyítse az életében zajló összes többi változást, a barátságoktól kezdve az internetes hírnév megszerzésén át a romantikus pillantásokig a szexi szakáccsal. A valóságban egy marketingesre sokkal kevesebb, a munkaadó által fizetett dél-franciaországi kiruccanás vagy elegáns estély jut párizsi kastélyokban, mint ahogyan Emily élete sugallná.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Emily In Paris (@emilyinparis) által megosztott bejegyzés

A munka nem egy, a sok választható opció közül

A legtöbb igazi dolgozó lány számára a munka sokszor frusztráló, unalmas, messze van attól, amit Barbie súgott a fülünkbe 5 éves korunkban. A nők, akik a valóságban élnek, a munkát nem az élet háttéralkalmazásaként fogják fel, számukra ez maga az élet - nem azért, mintha egy mindent felemésztő szenvedély lenne, hanem a stressz, a végtelen munkaidő és a kiégés miatt, amelyeknek szükségszerűen mindent áldozatul dobunk. Barátságokat, szerelmeket, hobbikat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy arra vágynánk, hogy végre láthassunk egy 30-as nőt a képernyőn, aki otthonról, melegítőnadrágban dolgozik, Zoom hívásokkal és kisgyerekkel zsonglőrködik, miközben a boomer főnöke arra kéri, hogy még egyszer mutassa meg neki, hogyan kell egy GIF-et beilleszteni egy chatbe. Ehhez elég bekapcsolnunk Zoom közben a kamerát.

Mégis, legalább a lányaink miatt fontos lenne, hogy a dolgozó nők ábrázolása árnyaltabb legyen, persze szórakoztató, de a valóságtól ne ennyire nyomasztóan elrugaszkodott.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Molnár Tamás: „Magyarországon nincs olyan ember, aki ne lenne érintett az alkohol- vagy drogfüggőség témában”
Minimum a családja vagy a barátai miatt mindenki érintett ebben – írta Instagramon. A zenész a küzdelmeiről beszélt a Telex új, függőségről szóló podcastjében.
Sassy - sassy.hu
2024. október 19.


Megosztom
Link másolása

Új, függőségekkel foglalkozó podcast-sorozatot indított a Telex Felvonó címmel.

Pándi Balázs zenész, újságíró, a Beton.Hofi dobosa és Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns maga is felépülésben élő függő.

Azért indították a sorozatot, hogy segítséget nyújtsanak azoknak, akik függőségekkel küzdenek, vagy akik meg akarják érteni, hogy mi zajlik egy aktív függő, vagy felépülésben lévő ember fejében, környezetében.

Első vendégük Molnár Tamás dalszerző, szólóénekes volt, az Anti Fitness Club és Jetlag zenekarok alapítója. A beszélgetésben elmondta, hogy alkohollal indított, sokat ivott, ezután jött a kokain, és később kokainfüggőség is kialakult nála.

A szert azért kezdte használni, hogy a kényszereit legyőzze, de csak új kényszerei alakultak ki. Eljutott arra a szintre, hogy kezdett beleőrülni a szerhasználatba. Képtelen volt állandó párkapcsolatra, elsodródott a családjától. Itt volt egy fordulópont az életében: egy új ént szeretett volna építeni, ezért állt le, és ment rehabra.

Nehezére esett felismerni, hogy ő is függő. Ráadásul jól is esett a zeneiparral takarózni, és azzal, hogy a zenészek helyzete speciális.

Amikor józan lett, akkor fogalmazta meg, hogy a szakma teljesen irreleváns, és mindenkinek küzdelmes a leszokás, akár szakács, akár kőműves.

Molnár Tamás Instagramon megosztott egy részletet a beszélgetésből a következő posztszöveggel:

"Nem ez az első alkalom, hogy nyíltan beszélek az addikcióimról, de ez a legátfogóbb és legmélyebb anyag mind közül. Az, hogy lehetetlen hangosabbnak lenni az alkohol- és drogpropagandánál, csak felértékeli minden olyan kameraperc jelentőségét, ami a szabadság illúziójának valódi szabadságra cseréléséről szól. Valljuk be, ma Magyarországon nincs olyan ember, aki ne lenne érintett – legalább a családja vagy barátai révén – az alkohol- és/vagy drogfüggőség témában."

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Molnár Anikót sza.rnak nevezte és tíz éven át kínozta, bántotta az exe, mégsem merte otthagyni
A felnőtt tartaltalmakat gyártó modell kegyetlen őszinteséggel beszélt a magánéletéről.

Megosztom
Link másolása

Molnár Anikó nemrég a TV2 Tények című műsorának vendége volt.

A műsorban kegyetlen őszinteséggel beszélt a korábbi kapcsolatáról.

A titokzatos szerető kilétét nem árulta el, csak arról beszélt, hogyan bánt vele az illető.

És nem csupán az döbbenetes, ahogyan bánt vele a párja, hanem az is, hogy Molnár Anikó nem mert kilépni a "se veled, se nélküled" kapcsolatból. Ez egyébként a bántalmazó-bántalmazott kapcsolatok szokásos dinamikája: az áldozat önbizalmát, önértékelését addig rombolja a bántalmazó, amíg az áldozat valóban elhiszi, hogy egyedül semmire sem képes. A másik, ami miatt az áldozatok nem mernek kilépni a bántalmazó kapcsolatból, az, hogy a bántalmazójuk a szakítás után még durvább lehet, mivel kiszabadul a karmai közül a játékszere, sokan ilyenkor követnek el gyilkosságot, így állnak bosszút az exükön.

Molnár Anikó elmondta, hogy a volt párja sz.rnak nevezte, és hogy többet sírt mellette, mint egész életében. Közben a nyilvánosság erről semmit sem tudott.

A modell elfojtotta a szenvedést, és tűrt, sőt, még ő küzdött azért, hogy a kapcsolat működjön.

Éveken át magát alárendelve, erején felül igyekezett minél többet beletenni a kapcsolatba. Hol szakítottak, hol együtt voltak, és a párja közben bántotta.

Miután véget ért, lezárult a kapcsolat, tudatosult benne, hogy nem akarja folytatni. Most Molnár Anikó újra szingli, párt keres, de máris akadt udvarlója.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Egy DNS tesztből kiderült, milyen származású volt Kolumbusz Kristóf - már szó sincs Genováról!
Még a tudósok is meghökkentek az eredmények láttán.
Fehér Adél - sassy.hu
2024. október 14.


Megosztom
Link másolása

Kolumbusz Kristóf valójában nem volt olasz, és eredetileg nem is katolikus, hanem szefárd zsidó származású lehetett Spanyolországból – legalábbis ezt állítja egy új genetikai kutatás, amely arra is utal, hogy a híres felfedező azért titkolta származását, hogy elkerülje a vallási üldöztetést.

A spanyol tudósok évtizedekig tartó vizsgálata most újabb adalékot szolgáltat a régi vitához, amely Kolumbusz valódi származásáról szólt. A BBC szerint a kutatás célja az volt, hogy végre fényt derítsenek arra, hol is született az 1492-ben az Atlanti-óceánon átkelő felfedező, aki felkeltette az európaiak érdeklődését az amerikai kontinens iránt.

A hagyományos elméletek szerint Kolumbusz 1451-ben született Genovában, egy független köztársaságban Olaszország északnyugati partján.

De sok történész kételkedett ebben, és úgy tűnik, az új DNS-vizsgálatok igazolhatják őket. A Kolumbusz sevillai katedrálisban őrzött csontmaradványaiból származó DNS-elemzések most ugyanis azt mutatják, hogy a felfedező zsidó származású volt.

„Kolumbusz Kristóf DNS-e részleges, de elegendő” – mondta Miguel Lorente igazságügyi szakértő és a kutatás vezetője a Columbus DNS: Az igaz eredet című dokumentumfilmben.

„Kolumbusz fiának, Hernando Colónnak a DNS-e is megvan, és mind az Y kromoszómában, mind az anyai ági mitokondriális DNS-ben zsidó eredetre utaló vonások találhatóak”

– tette hozzá.

Bár a kutatók nem biztosak abban, hogy pontosan hol született Kolumbusz, valószínűnek tartják, hogy talán a spanyolországi Valenciában. Azt is feltételezik, hogy

Kolumbusz vagy eltitkolta zsidó származását, vagy áttért a katolikus hitre, hogy elkerülje az inkvizíció üldöztetését.

A kutatás 2003-ban indult, és azóta dolgoznak a tudósok a rejtély felgöngyölítésén. Lorente, aki a Granadai Egyetem igazságügyi orvostani professzora, és Marcial Castro történész ekkor exhumálták Kolumbusz maradványait a sevillai katedrálisban.

Az elmúlt évszázadokban rengeteg teória született Kolumbusz eredetéről:

egyesek szerint Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Görögországban, Portugáliában, Magyarországon, de még Skandináviában is születhetett.

Ezek a teóriák – köztük a viking Kolumbusz ötlete – most úgy tűnik, megdőltek. Lorente szerint a DNS-vizsgálatok eredményei megbízhatóak.

Az eredmények összhangban vannak a korabeli spanyol történelmi feljegyzésekkel is, amelyek szerint 300 000 zsidó élt Spanyolországban, mielőtt Izabella és Ferdinánd katolikus uralkodók elrendelték, hogy a zsidók vagy térjenek át a katolikus hitre, vagy hagyják el az országot. Sokan elmenekültek, inkább, mint hogy feladják a hitüket. A szefárd zsidók neve is erre a korszakra utal: a „Sefarad” héberül Spanyolországot jelenti.

Kolumbusz öröksége négy amerikai expedíciójából származik, amelyeket a spanyol uralkodók támogattak, hogy új kereskedelmi útvonalat találjanak Ázsiába. Kolumbusz a Karib-térség szigeteire jutott, és ezzel megkezdődött az európai felfedezések és hódítások kora.

Kolumbusz 1506-ban halt meg a spanyolországi Valladolidban, de azt kívánta, hogy Hispaniola szigetén temessék el, ahol ma a Dominikai Köztársaság és Haiti osztozik.

A maradványait 1542-ben átszállították Hispaniolára, majd 1795-ben Kubába, végül 1898-ban Sevillába kerültek vissza.

A nagy felfedező tehát halálában sem nyughatott, további utak vártak még rá. Most pedig utolsó titka is lelepleződött.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Farkasok terrorizálnak egy hollandiai várost - kutyákra, pónikra és emberekre is támadnak
A természetvédők támogatják a farkasok jelenlétét.

Megosztom
Link másolása

Hollandiában egyre nagyobb problémát jelentenek az elszaporodó farkasok, amelyek már nemcsak vadon élő állatokra, de házi kedvencekre és haszonállatokra is vadásznak. Az ország egyes területein, különösen a Veluwe nevű erdős-mezős részen már a helyi lakosok biztonsága is kérdésessé vált a farkasok jelenléte miatt.

Az Európai Unió szigorú élőhelyvédelmi irányelvei miatt a farkasok kilövése gyakorlatilag lehetetlen, aminek következtében a kontinensen élő farkaspopuláció jelentősen megnőtt az elmúlt években, és számuk mára több mint 20 000-re tehető.

Hollandiában, ahol a vadon területek kicsik, és az ország népsűrűsége is rendkívül magas, a farkasok egyre közelebb kerülnek az emberek életteréhez.

A Veluwe vidékén fekvő Wekerom településen nemrégiben történt egy megrázó eset, amely tovább fokozta az érintett közösség aggodalmát.

Egy farkas betört a Van Roekel család pónijának karámjába, a farkas támadásának a család gyermekei, Boaz és Febe is szemtanúi voltak

– ezzel életreszóló traumát szereztek. A család az eset kapcsán fotókat osztott meg a közösségi médiában:

„Azt akarom, hogy az emberek lássák, hogyan fordult fel a világ,” mondta az apa. „A farkas szabadon kóborolhat, mi pedig az áldozatok vagyunk.”

Az utóbbi napokban ez a szívszorító kép futótűzként terjedt el az interneten. Mivel az emberek megosztottak az újonnan megjelent ragadozókat illetően – amelyek egyre gyakrabban bukkannak fel nemcsak vidéken, hanem városok és települések szélén is –, a reakciók jól mutatják a közvélemény tanácstalanságát.

A helyi lakók körében egyre nagyobb az elkeseredettség, hiszen a farkasok nemcsak az állatokra, hanem általános biztonságukra is veszélyt jelentenek.

Sokan felhívással fordultak a hatóságokhoz, hogy tegyenek lépéseket a helyzet kezelésére.

A viták középpontjában a farkasok jelenlétének hatásai állnak.

Egyesek szerint ezek a ragadozók segíthetnek a vadvilág egyensúlyának helyreállításában, és természetes módon szabályozhatják a vadon élő állatok, például a szarvasok populációját, amelyek több európai országban túlszaporodtak.

Ugyanakkor a hollandiai valóság azt mutatja, hogy a farkasok megjelenése komoly problémákat okozhat. A Veluwe vidékén az utóbbi időkben több alkalommal is találkoztak farkasokkal falvak szélén és kisebb településeken, ami tovább fokozta az emberek aggodalmait.

A témával kapcsolatban egyre többen fordulnak kritikával az EU szigorú védelmi irányelvei felé, amelyek akadályozzák a farkaspopuláció szabályozását.

Sokan úgy érzik, hogy egy ilyen népsűrűségű ország, mint Hollandia, ahol a vadon területek korlátozottak, nem alkalmas arra, hogy a farkasok szabadon kóboroljanak.

Az ökológusok és természetvédők ugyanakkor támogatják a farkasok jelenlétét, és azt vallják, hogy az ökoszisztéma fontos részét képezik.

A farkasok jelenléte azonban komoly viták tárgyát képezi, a közösségek és a hatóságok egyaránt keresik a megoldást arra, hogyan lehetne biztonságot nyújtani az embereknek és az állatoknak, miközben megőrzik a vadon élő ragadozók szerepét az ökoszisztémában.

Via Daily Mail.


Megosztom
Link másolása