Magyarországon szinte minden nap eltűnik valaki, és a családok számára ez maga a valóra vált rémálom. Az idő kulcsfontosságú a keresésben és az eltűnt személyek megtalálásában, ezért is lényeges, hogy minél többen vegyenek részt benne.

Kapás Attila azok egyike, akik az eltűnt személyek felkutatásán dolgozik fáradhatatlanul. A személyes motivációiról, a keresés nehézségeiről és a közösségi összefogás erejéről is beszélgettünk.

- Mennyi az a kritikus idő, amelyen belül a legvalószínűbb, hogy épségben találhatják meg az eltűnteket?

- 24 óra. Ilyen rövid idő. Különösen akkor sorsdöntő ez a 24 óra, ha demens az eltűnt személy. Télen a hideg miatt tartani lehet a szervezet kihűlésétől, nyáron pedig a hősokktól és a kiszáradástól.

- Mi nehezíti a keresést?

- Az, hogy sokszor semmilyen konkrétumot nem ismerünk. Egyszerűen nem tudja a család, hogy mit mondjon, merre induljunk el. Az a legnehezebb, amikor sem kamerafelvétel nem áll rendelkezésre a kereséshez, sem megbízható információ nincsen arról, hogy merre indulhatott el az eltűnt személy.

Ha nem tudjuk, merre menjünk, melyik területet fésüljük át, az a kutyás keresést is nehezíti, hiszen a kutyák se tudnak a végtelenségig dolgozni, körülbelül 30 perc után váltani kell őket. Ha pedig túl nagy a szóba jöhető terület, akkor félő, hogy nem tudjuk bejárni.

- És mi segítheti az eltűnt személyek keresését?

- A családtagok rengeteg részlettel segíthetnek, ezért fontos a velük való beszélgetés, információgyűjtés.

- Mióta vesz részt eltűnt személyek keresésében?

- Az inárcsi édesanya, Bozsik Mária eltűnésekor kapcsolódtam be a keresésbe, azóta csinálom. De akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyire bele fogok merülni. Facebookon láttam, hogy eltűnt, olvastam a kommenteket, és figyeltem, mi történik. Amikor megtudtam, hogy rendőrök végeztek terepkutatást, és a kutya elvesztette a nyomot, úgy gondoltam, talán tudok segíteni. Több mint 30 év erdőjáró tapasztalattal rendelkezem, reménykedtem, hogy hasznomat veszik a keresésben.

- Sokakat foglalkoztat Bozsik Mária sorsa. Arról az esetről most mit kell tudni?

- Állítólag dolgozni indult 2022. augusztus elsején. De olyan verziót is hallottam, hogy távoltartást szeretett volna kérni a volt párja miatt, ezért munka előtt be akart menni a rendőrségre. Annyit lehet tudni, hogy kiment reggel a ház elé, de nem szállt fel a buszra. A szemben lakó szomszéd állítólag látta, ahogy Bozsik Mária áll a ház előtt. Ebből feltételezhető, hogy autóval ment, vagy autóval vitték el valahova.

Azóta sincsen semmilyen információ róla. Kutatást szerveztem az eltűnésekor, és egy évvel később kapcsolatba léptem a testvérével. Megtudtam, hogy Máriának is az lenne az érdeke, hogy előkerüljön, hiszen lezáratlan hagyatéki ügyei vannak.

- Az elképzelhetetlen, hogy esetleg ő akart teljesen eltűnni a világ színe elől?

- Bármi elképzelhető, még ez is, de ha elfogadjuk ezt a verziót, akkor túl sok a megválaszolatlan kérdés. Miért nem tudják a gyerekei, hol lehet? Miért nem szólt nekik? Miért nem jelentkezett azóta sem egyetlen családtagnál sem? És ha két éve bujkálna, akkor ehhez rengeteg pénz kellene. Szóval ha ezeket a kérdéseket végiggondolja az ember, rögtön rossz érzés keríti hatalmába.

- Az erdőjáró tapasztalata milyen plusz tudással vértezi fel az eltűnt személyek keresésében?

- Egy gyakorlattal nem rendelkező ember nem látja, amit én észreveszek, és ha látja is, nem tudja értelmezni azt nyomot, amiből én megállapítom, hogy egy legyengült állapotú ember járt előttünk. A csoszogásos talajcsapásból lehet erre következtetni. Egyébként amikor valaki ilyen típusú nyomokat hagy maga után, akkor én már tudom, hogy jó irányban keressük.

Gyermekkorom óta járom az erdőt, sokat voltam kint terepen vadászokkal, ott megtanultam a nyomkövetést, és fémkeresős tapasztalattal is rendelkezem. Sikerült számos, kereséssel foglalkozó kapcsolatot kiépíteni, és kutyákkal, illetve elő láncban is szoktunk menni eltűnt személyeket keresni. Mielőtt bekapcsolódom egy keresésbe, általában igyekszem úgy figyelni a közösségi oldalakon a posztokat, hogy ha lehet, az elsők közt érjek ki. Gyakran előbb kint vagyunk a többi keresővel, mint a rendőrség, mivel nekik erre nincs mindig kapacitásuk.

A pásztói mentőkutyásoknak például többféle kutyájuk is van: terület átvizsgáló, nyomkövető, holttestkereső kutyák, úgyhogy több irányban is el tudtunk indulni, és akkor vagy velük vagy egyedül vagy más csapattal együtt szoktam menni. Vagy az eltűnt személy családjának felkérésére végzek keresést, vagy én magam ajánlom fel a családnak, hogy segítek. Egyfajta közösségi összefogásként kell elképzelni az eltűntek felkutatását.

- Melyik volt a legutóbbi sikeres akció, amikor a közösség megtalálta az eltűnt személyt?

- Kecskemét környékén tűnt el egy idős, demens férfi, és részben a közösségi média erejének, részben a kutatásban résztvevők állhatatos munkájának köszönhetően meglett. Egyébként mire mi odaértünk, a kutyások már a helyszínen voltak, és nem sokkal később kaptuk az örömhírt, hogy a bácsit megtalálták a szomszédos faluban.

- Önnek az eltűnt személyek felkutatása a hivatalos munkája?

- Nem, és nem vagyok tag hivatalosan egyik szervezetnél sem, én csupán figyelem, mi történik eltűnt személyekkel kapcsolatban, és ha úgy látom, hogy segíteni tudok a keresésben, csatlakozom. Önkéntes alapon, a saját költségemen végzem a keresést, a saját forrásaimat és eszközeimet használva.

Ez természetesen korlátokat is szab, mivel ha felkérés érkezik, akkor legfeljebb 100 kilométeres távolságig tudok kutatást vállalni. Vagy most például nagyon hiányzik a munkához egy hőkamera, jelenleg éppen jószándékú támogatókat keresek ennek megvásárlásához.

Ennek ellenére, ha nagyobb távolságból érkezik a felkérés, és emiatt nem tudom elvállalni, akkor is próbálok segíteni a családtagoknak tanácsadással. Például azzal, hogy minél előbb jelentsék az eltűnést a rendőrségnek, illetve felhívom a figyelmüket arra, hogy bizonyos kamerák csak 3 napig tárolják a felvételeket, ezért is kell sietni.

- Lelkileg hogyan viseli az eltűnt személyek keresését, és azt, ha valakit nem tudnak időben megtalálni?

- Tavaly történt egy tragédia, amikor holtan találtam egy több hete eltűnt családanyát. Borzasztóan megviselt, de egyébként is minden tragédiával végződő eltűnés megvisel lelkileg. Nemrég háromszáz kilométerről kértek segítséget, és már azon gondolkodtam, hogyan segíthetnék a családnak, amikor jött az sms, hogy „Elkéstünk, Attila.”

Feldolgozni is nehéz ezeket az eseteket. Egy édesanyával, aki elvesztette a fiát, a mai napig tartom a kapcsolatot, időnként írok neki, és beszélünk pár szót.

- Mivel előzhetők meg a tragédiák?

- A szakemberek szerint az öngyilkosságra készülők esetében gyakran vannak apróbb jelek. Változás a viselkedésben, a szokásokban, furcsa posztok a közösségi oldalakon, vagy olyan hangnemű, stílusú posztok, amelyek jelzik, hogy valami nincsen rendben, hogy baj lehet.

- Ha eltűnik egy személy, a hozzátartozók mit tegyenek? Mi az első?

- Az idő roppant fontos, minél előbb bejelentést kell tenni a rendőrségen, és igenis szükség van a civil keresőkre, a segítőkre, az egyesületekre: azonnal segítséget kell kérni tőlük, mert a rendőrség túlterhelt, nincsen mindenre kapacitásuk.