A The Offspring olyat csinált Budapesten, amit még soha – ott voltunk a banda zúzásán az MVM Dome-ban
Szűk farmer, converse, felzselézett haj, fekete-fehér póló: a 2000-es évek divatját teljes mértékben a 30 év alattiak öltözködése alakította, gondoljunk csak bármelyik slasher horrorra, vagy az éppen fénykorát élő MTV-n éjjel-nappal futó klipekre. Ezek között szép számmal szerepeltek a The Offspring és a Simple Plan dalai, így teljesen összenőttek egy bizonyos generációval. Ugyan az akkor épp érettségire készülő tinik már 40 év körül járnak, de az biztos, hogy legalább annyi energia van bennük, mint akkor. Legalábbis, ha egy punk-rock koncertre kell menni a Dome-ba.
A Live Nation koncertszervező cég évek óta szállítja a nagyobbnál nagyobb neveket Magyarországra, de olyan ritkán fordul elő, hogy egy napra két sztárzenekart is szerződtetni tudjanak. Ez azonban 2025. október 31-én, halloween estéjén sikerült. Az előzenekarok alatt a tömeg még inkább a sörökért szokott sorban állni, most azonban 19:30-ra szinte a teljes nézőtér megtelt.
Pierre Bouvier énekes semmit sem változott húsz év alatt, maximum annyit, hogy a bal mellett kivarratta a jobb karját is. A nyughatatlan frontember fel-alá járkált a színpadon, kristálytisztán énekelt és a dalok közötti szünetekben rendkívül szimpatikusan kommunikált a közönséggel.
többször is mondta, hogy „köszönöm”, valamint nem sz-szel ejtette ki, hogy „Budapest".
Örömmel konstatáltam, hogy végre jól megszólalt a Dome, ám pillanatokon belül rájöttem, hogy valami nem stimmel. A Simple Plan basszusgitáros nélkül érkezett, így a mindent kitöltő mély és a vokálok hd-ról szóltak.
A zenekar mintha a Spotify elérések alapján állította volna össze a műsort, minden slágerüket eljátszották. Felcsendült az I’d Do Anything, a Welcome To my Life, a Summer Paradise, a Perfect, valamint a mindenki által ismert I’m Just a Kid. Ha már halloween, akkor természetesen a jelmezek sem maradhattak ki, a What’s New Scooby Doo? című dalnál ellepte a színpadot egy rakás Scooby Doo, össze-vissza rohangáltak, majd nagyjából egy perc alatt el is tűntek.
A jelmezes közjáték is meglepő volt, de ami a koncert vége felé történt, az egészen egyedivé tette a zenekart. Az I’m Just a Kid közben a dobos előrejött egy magyar mezben, majd amíg az énekes beült a dobok mögé, ő beugrott a közönségbe, így teljes szerepcserében fejezték be a számot, melyet onnantól az egyik gitáros énekelt.
Itt az ideje bevallanom, hogy korábban nem voltam egy nagy The Offspring rajongó. Néhány dalukat ismertem, de annyira nem nyűgözött le, hogy mélyebben is beleássam magam az életművükbe. A koncert közeledtével azonban az elmúlt néhány napban igyekeztem felzárkózni, így szinte csak ők szóltak a kocsiban, zuhanyzás közben és a reggeli készülődésnél is. Azt vettem észre, hogy ha egy dal másodjára is megszólalt, akkor már tudtam. Fülbemászó, dallamos, zúzós, jó bemondásokkal és kiállásokkal teli vagány zene. Na de vajon élőben is ütnek ezek a 20-30 éves dalok? De még mennyire!
Nem beszéltek sokat, Dexter Holland énekes és Kevin „Noodles” Wasserman gitáros csak a kötelező köröket futották le, volt „happy halloween”, meg „Fuck Yeah!” is. Amire viszont senki nem számított, hogy Noodles elárulja a közönségnek, hogy Dexter nemrégiben molekuláris biológiából doktorált. Ezt az információt hatalmas taps követte, ami láthatóan jól esett az énekesnek. Ez az apróság még tovább emelte az est amúgy is rendkívül jó hangulatát.
Igencsak vegyes volt a nagyérdemű összetétele, a 6 évestől az 50 évesig mindenki képviseltette magát, de a 30 és 45 év közötti férfiak voltak többségben.
A zenekar teljesítményében keresve se találnék hibát, a hangosításban viszont annál inkább. Míg a Simple Plan úgy szólt, mint az álom, minden kis részletet hallani lehetett, a The Offspring esetében más volt a helyzet. Irgalmatlanul hangos volt a dob a többi hangszerhez képest, néha például alig lehetett kihallani, hogy mit játszik a gitáros. Az ének ugyan szintén hangos volt, de alkalmanként az is belesimult a masszába. Ahogy haladt a buli, úgy javult a hang is, a ráadás daloknál már tökéletes volt, kár, hogy ezt nem sikerült beállítani korábban.
A 2000-es évek punk best of buliján olyan dalokat hallhattunk, mint a Come Out and Play, az All I Want, a Bad Habit, a Why Don’t You Get a Job?, a The Kids Aren’t Alright, vagy a Self Esteem. A saját dalok mellett egy pár feldolgozás is helyet kapott. Ozzy előtt tisztelegve kaptunk egy csipet Paranoid-ot és egy kis Crazy Train-t, de a Ramones I Wanna Be Sedated című dala is elhangzott.
A koncert egy igazi energiabomba volt, lemezminőségben adták elő a húzósabbnál húzósabb dalokat. Ugyan a főhősökön látszik, hogy telnek az évek, de a produkción egyáltalán nem.
