Keresztes Ildikó: „Egyszer csak végleg lezuhant a redőny, és rám borult a sötétség”
Voltak idők, amikor Keresztes Ildikó és Kicska László neve hallatán az emberek nem botrányra, hanem stabilitásra, zenére és közös koncertekre gondoltak.
Szóval amikor 2012-ben jött a hír, hogy a basszusgitáros fogta magát és elköltözött – méghozzá egy nála jóval fiatalabb lány miatt –, az tényleg úgy csapott le a magyar popkultúrára, mint egy óvatlanul elejtett Marshall-láda.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mindez épp az X-Faktor harmadik évadának közepén történt, ahol Ildikó épp harmadszor próbált tehetséget faragni valakiből a mentori székben ülve. Miközben otthon már nem volt kihez hazamenni.
A külvilág persze addig is álompárként könyvelte el őket – egyfajta csendes, zenész-romantikus duóként, akiknek nem kell nagy felhajtás a boldogsághoz. A szakítás után azonban Ildikó maga mesélte el, mi történt, és hogyan élte meg a szétesést:
A kapcsolatuk saját szabályok mentén működött. Nem kötötték össze gyerekek, közös ház vagy befektetések. Ami összetartotta őket, az az érzés volt, hogy ez az ember az enyém, és én az övé vagyok.
Nagyon erősen összetartoztunk. Pedig se gyerek, se vagyon nem volt, ami egymáshoz láncolt volna bennünket. Egyszerűen ő volt a másik felem, az övé meg én. Ezért nem tudtam elhinni, hogy vége. Gondoltam, elmegy, aztán majd visszajön.
A fenti sorok nem egy szomorú dal refrénjéből származnak, hanem Ildikó A sokoldalú díva őszinte vallomása című könyvéből, ahol először beszélt mélyebben arról, hogyan roppantotta meg belülről ez a válás.
Sokan már akkoriban is látták rajta, hogy valami nincs rendben. Aki ismerte, tudta, hogy nem egy könnyen kiboruló alkat – de ott volt a szeme sarkában az az állandó feszültség. Mégis: két éven át hallgatott, és csak utólag, könyvben mondta ki azt, amit akkor nem tudott.
De aztán, ahogy mondani szokás, idővel világosabbá vált a kép.
„Nem szeretek haragot táplálni.” – jegyzi meg később, szinte csak mellékesen. A zenésszel egyébként a válás után is tartották a kapcsolatot, ragaszkodtak egymáshoz – valahogy úgy, ahogy az ember ragaszkodik egy régi dalhoz, amit már régóta nem hallgat, de sosem tudna végleg kitörölni a playlistből.
Nem volt hangos botrány, nem volt sárdobálás, csak egy ajtó, ami becsukódott – és valaki, aki azóta is hallani véli a csapódását.
Via Story.hu
