ÉLETMÓD

Halni és élni hagyni – természetvédelem a síron innen és túl

Miért bomlanak lassabban a mai halottak, hol nem lehet koporsós temetést kérni és miért fontos a temetőkben teret adni a természetnek?
Lehoczki Erzsébet - sassy.hu
2023. október 31.


Megosztom
Link másolása

Egyszer azt álmodtam, hogy az anyai nagymamám hamvait hurcolom egy nejlonzacskóban a nógrádi dombok között, miközben anyámmal arról vitatkozunk, hogy hol is kellene őt elszórni. Én váltig állítom, hogy gyerekkorom óta azt hallom Zuzutól (zuglói nagymama), hogy azt szeretné, ha a tengerbe szórnák. Anyám viszont ragaszkodik hozzá, hogy nógrádi lányként a nógrádi dombok között engedjük el utolsó útjára nagymamámat.

Az álomnak vége lett, nagymamám szerencsére még mindig köztük él, és váltott sírhelye, pontosabban urnahelye van a veresegyházi temetőben a szülei sírhelyénél, így ez az álom nem nyomasztja a mindennapjaimat, vagy a Halottak napi teendőimet.

Sőt, valószínűleg később se fogja, mivel azt viszont pontosan tudom róla, hogyan szeretné, hogy a sírjához viszonyuljunk. Mindig is sokkal többre tartotta a szeretet egyszerű és őszinte kifejezéseit, az öleléseket, a kézzel készített ajándékokat, és kiváltképp a természetben talált, „ready-made” kincseket. Ezért aztán biztosan nem fogunk majd annak idején művirágot vagy műanyag mécsestartót vinni a sírjára Halottak napján. Meglehet, nem is akkor fogjuk őt „meglátogatni”, hanem inkább szeptember elején, a születésnapja környékén, hogy tudjunk neki virágot szedni a saját kertünkből, és ha van a sír körül teendő, azt jó időben, világosban tudjuk megtenni. És ami a legfontosabb,

úgy látogatni a temetőt, ahogy tőle láttam: félelem és szomorúság nélkül, a Természetre is odafigyelve.

Mintha csak egy elhagyatott kertben tennénk egy kellemes sétát.

Sírkerti változók

Nagymamám sose gondolná szerintem, hogy ezen temetőhöz és temetéshez való hozzáállását mások zászlóra tűzik és „Fenntartható temetőlátogatás” vagy „Környezetkímélés a síron túl” címmel lobogtatják. Pedig jelenleg ott tartunk, hogy sajnos igenis fontossá vált ezeket a zászlókat úton-útfélen meglobogtatni, ugyanis a legtöbb hazai temető már fizikai és lelki értelemben is inkább egy paneltömbre, mintsem egy kertre kezd hasonlítani. Ez pedig sem az embereknek, sem a környezetnek nem jó.

De miért baj az, ha egy temető „rendesen” van gondozva, ahol mindenkinek „rendes” sírja van, és nem úgy néz ki, mint egy méhlegelő?

Mert ez a rend már nem az a rend, amit az őseink a természettel együtt alakítottak ki, akik nem (csak) a látszatra adtak, hanem a halál kérdésében is együtt dolgoztak a környezettel.

Ők még megadták a halottnak a tisztességet, az élőknek a gyász feldolgozásához a segítséget, a természetnek pedig a lehetőséget, hogy végezze a dolgát.

A mai ember viszont a tiszteletet inkább az élők felé kommunikálja, a gyászfeldolgozásban már szinte csak a szakemberek tudnak segíteni, a természetnek meg sokszor gyakorlatilag ott teszünk keresztbe az elmúlásban folytatott munkájában, ahol csak tudunk.

Nem véletlenül szinonimája a temetőnek a sírkert. A természet számára ugyanis nem ér véget az élet az eltemetéssel, elhamvasztással, föld alá kerüléssel.

Ahhoz, hogy egyszer tényleg „porrá legyünk”, az élővilág számtalan apró munkásának kell megfelelő környezetet biztosítanunk áldozatos munkájához.

A huszadik század embere viszont a maga modern temetkezési és temetőrendezési szokásaival nem csak vizuálisan, hanem biológiai értelemben is túlzottan eltávolodott a természettől. Gátat szabott az elmúlásnak a kettős koporsókkal és műkő fedlapokkal, fagy-és alga elleni szereivel és a gyomirtókkal.

Aztán csodálkozik, hogy jóval lassabban bomlanak le a holttestek.

Isá, por ës homou…leszünk

Lassan klasszikusnak számít a városi legenda, miszerint a mai halottak a túl sok elfogyasztott tartósítószer és felkent kozmetikum miatt lassabban bomlanak. A mítoszt már cáfolták, viszont ennek kapcsán rámutattak egy nagyon fontos változásra: a lassú lebomlásban sokkal nagyobb szerepet játszanak a megváltozott temetkezési szokások, mint azt gondolnánk.

Korábban például nem temetkeztek ennyire mélyre, így a földfelszínhez közelebbi holttesteknek megfelelő környezetben 100 év alatt még a csontja is elporladt.

Ennek oka a melegebb és oxigéndúsabb közeg, valamint az ezt kedvelő, nekrobiomnak nevezett lebontó mikroorganizmus-közösség, melybe többek között gombák, baktériumok, koporsólegyek, dögbogarak is beletartoznak.

Mélyebbre temetés esetén ebbe a „gépezetbe” kerül nem elhanyagolható porszem-tényezőként például a talaj magas páratartalma, amin például egy rendszeresen túlöntöző/túlgondozó sírhelyápolási gyakorlat csak tovább ront. Lassítja még a folyamatot az agyagos, megfáradt, élettelen talaj, a holttestekre adott műszálas ruházat és a nehéz tölgyfa- és ólomkoporsók is.

Ezek miatt nem alakul át a holttest humusszá, hanem csak egy szürkésfehér, pasztaszerű anyag lesz belőle, ami idővel megkeményedik, megakadályozva a további bomlást.

Hamvasztás esetén értelemszerűen a lebomlást az ember elvégzi a természet helyett, de ez sem tekinthető környezetvédelmi szempontból tiszta megoldásnak, hiszen nem csak a felhasznált energiával, de például a régi típusú amalgám fogtömésekből a légkörbe jutó higannyal is terheljük a rendszert.

Az elmúlt években egyébként újra változni látszanak a hazai temetkezési szokások, leginkább anyagi okokból., Budapesten például a temetéseknek már csak 10-15 százaléka koporsós.

Azonban vannak olyan települések is, ahol bizonyos időszakonként ha kérünk, se kaphatunk koporsós temetést, a magas talajvízszint miatt.

Bizarr gyerekkori élményem, amikor a tiszaburai temetőben nagyapám a keresztszülei sírjánál azt magyarázza az unokáinak, hogy itt igazából senki se tudja, hol van a saját halottja, mert a talajvíz sokszor 4-5 sírral arrébb vitte az adott sírhelyhez tartozó koporsókat.

Az ilyen földrajzi adottságú temetőkben a természetnek sikerült egy több mint kétszáz éves ember alkotta szabályt keresztül húznia. Mária Terézia még 1777-ben hozta azokat a temetőkezelési és temetkezési rendeleteket, melyek például előírják, hogy az újonnal kialakításra kerülő temetőket a településen kívülre helyezzék el, a temetőt a lábasjószágtól kerítéssel védjék, vagy hogy a sírhelyeket „érkezési sorrendben” kell feltölteni.

Hagyják figyelmen kívül hogy gazdagabb, vagy szegényebb emberről van szó, csak arra legyenek tekintettel, hogy akik közt szülő-gyermek, vagy rokoni kapcsolat van, illetve házastársak, azokat egymás mellé temessék.”

Ezt az egyenlőségre való törekvést később sokan igyekeztek a sírhely monumentalitásával, különlegességével áthidalni, amikor pedig a huszadik századi társadalmi átrendeződések megtörténtek, gyakorlatilag mindenki elhagyta a régebbi fejfás vagy helyi kőből készült, egyszerű sírjellel ellátott úgynevezett gyepes sírhantot, és anyagi lehetőségeinek megfelelő nagyságú (mű)kőbe zárta a fájdalmát. Ezzel pedig nem csak a holttestek természetes és gyors elbomlását, de számtalan „békénhagyott” természetes élőhely virágzását is megnehezítették.

S halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen

Molnár V. Attila biológus, a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszékének docense az elmúlt években kutatótársaival több mint 1500 hazai és külföldi temető botanikai értékét vizsgálta. A kutatás rávilágít arra a laikusként is könnyen sejthető összefüggésre, hogyan sérült a temetők növény-és ezáltal állatvilágának sokszínűsége a műkő és beton elterjedésével.

A magyar botanikus csapat szerint a hagyományos fejfás és a sírköves temetkezés évszázadokon keresztül környezetbarát módon, ezért fenntarthatóan működött annak köszönhetően, hogy a fejfák néhány évtized alatt elkorhadnak, a sírhantok pedig begyepesednek.

A különböző korú sírok által utalt temetői területek lehetővé tették egyfajta „vetésforgó” létrejöttét. A természetes enyészet és az emberi emlékezet halványodása miatt időről időre létrejöttek olyan temetői részek, melyeket hellyel-közzel visszafoglalt magának a vadon. Az így visszazöldült területeket pedig anélkül lehetett újra használatba venni, hogy a temető méretét növelték volna.

Ezt a dinamizmust szakítja meg a hagyományos kezelés megváltozása, a sokszor átgondolatlan fűnyírás, és elsősorban a modern síremlékek állításának szokása.

A kutató felhívja a figyelmet arra a fontos kérdésre is, hogy mindannyiunknak nagyon-nagyon sok ősünk van, és bár erre ritkán gondolunk, valójában csak kevés felmenőnk sírjához járunk ki megemlékezni.

Ha az egyes generációváltások korát átlagosan 25 évre becsüljük, akkor két évszázaddal (8 generációval) korábban egy ember őseinek száma az adott nemzedékben 256 volt. Ennyi sírt még akkor is képtelenség karban tartani, ha a házaspárokat, adott esetben 2-3 generációt közös sírba helyeznek el.

Mindenesetre azt a kevés sírt, amelynek mi viseljük gondját, fontos lenne úgy ápolni, hogy minél nagyobb teret adjunk a természetnek.

A temetők jelentik ugyanis sok helyen az egyetlen, ember által alig bolygatott életteret, ahol kihaltnak hitt vagy védett természeti értékek is otthonra lelhetnek.

Ilyen rezervátumnak számít számos tiszántúli terület, ahol a termékeny talajokat már mind felszántották, és csak a földsáncok, kunhalmok és a temetők mutatják az eredeti növénytársulásokat. A kutatás egyébként több, mint 100 védett növényfajt talált a Kárpát-medence vizsgált temetőkben, számos orchideaféle mellett olyan megkapó nevű fajokkal, mint a nagy pacsirtafű, a Janka-tarsóka vagy a csipkés gyöngyvessző. Utóbbiról, mely egy jégkorszaki sztyeppei reliktum, a botanikusok az ezredfordulóig azt hitték, Magyarországról kipusztult. 2000-ben fedezték fel ismét a pusztamonostori temetőben, a kísérő növények alapján pedig a szakemberek úgy vélik, nem mesterséges betelepítéssel került oda, hanem a háborítatlan környezetnek köszönhetően maradt fenn.

Amit ma megtehetsz

Mit tehetünk mi, még élők a temetők élővilágának védelméért?

Azt gondolnánk, elég, ha nem viszünk művirágot, paraffin gyertyát, műanyag mécsest a temetőbe. Hogy elég, ha élő, gondozásmentes növényt ültetünk a sírra, nem használunk fagy-és alga elleni szereket a sírköveken, nem gyomirtózunk. És igen, ez is fontos.

De sokkal fontosabb a magunk és a még élő szeretteink végső nyughelyéről közösen beszélgetnünk. Átgondolni, milyen emlékőrzési, sírgondozási feladatot, milyen temetői mentalitást szeretnénk majd magunk után hagyni, és hogyan tehetjük ezt a legkörnyezetkímélőbb módon.

Hogy ha már senki se tudja a nevünket, a Természet akkor is szimpatikus, együttműködő kollegaként emlékezzen ránk.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Itt a megoldás a darazsak ellen! Szinte minden háztartásban megtalálható és rendkívül hatékony
Itt a darázs‑apokalipszis – így füstöld ki a fullánkos lakótársat, mielőtt elszaporodna.

Megosztom
Link másolása

A tavasz pont annyira idilli, mint amennyire veszélyes: a madarak csicseregnek, a kerti székek előkerülnek, a darazsak pedig már most scout‑üzemmódban pásztázzák a padlásteret, kazánházat és minden apró repedést, hogy hol húzzák fel legújabb panelrengetegüket. Hiába hisszük, hogy az igazi csatározás csak a grillszezonban jön, a korai védelem a kulcs, mert ilyenkor még gond nélkül kitehetjük a „nincs szoba kiadó” táblát.

Készül a tavaszi rovarbingó

- Hol építkeznek szívesen? Padlás, fal­üregek, bojler melletti zug, vendégszoba, sőt a légkondi mögötti Bermuda‑sarok is sláger.

- Miért most? Mert mi még csukott ablaknál, bezárkózós üzemmódban élünk, ők viszont már felébredtek.

- Miért baj, ha befejezik a fészküket? Mert onnantól darázsirtóval, védőruhával és kicsinált idegekkel feszült mini‑háború jön.

Na de lehet-e vérontás nélkül megállítani a sárga‑fekete helyfoglalást? A válasz: abszolút, és nem kell hozzá sem levendulaolaj, sem poszt‑covidos DIY‑szupervegyület.

A kávézacc, az olcsóbb szuperfegyver

Az ötletgazda Chris Hutton raktár‑guru és az Adam’s SelfStore tulaj‑szakértője, aki nem kertel:

„A darazsaknak meglepően kifinomult szaglásuk van. Szinte mindent szag alapján mérnek fel, és bizonyos illatokra extrán érzékenyek – ilyen például a kávé.”

És most jön a csavar: nem frissen főtt kávé illatáról beszélünk, hanem szárított, majd izzó zaccfüstről. Hutton szerint ez szó szerint „elnyomja a rovar‑Waze‑t”, vagyis a bűz olyan mértékben megzavarja a fullánkos GPS‑t, hogy el sem tudják képzelni, hogy jó ötlet volna oda fészkelni.

Mi kell hozzá?

1. Reggeli kávéd zacca – ne dobd ki, szárítsd ki teljesen!

2. Tűzálló edény – régi fémtál, kerámia ramekin, hamutartó egy retro készletből.

3. Egy gyufa vagy öngyújtó.

Hogyan csináld?

- Szórd a száraz zaccot a hőálló tálkába.

- Óvatosan gyújtsd meg – ne lángoljon, inkább csak parázsló füstölés legyen, mint egy szerény kávé‑füstölő.

- Hagyd, hogy lassan, incensz‑tempóban égjen, és szabadítsa fel a fanyar, sűrű aromát.

Hová rakd?

- Minden bejutási ponthoz: padláslépcső, ablakpárkány, mennyezeti akna, szellőzőnyílás, rejtett sarok.

- Kinti verzió: ha családi grillezésre készülsz, tedd ki a kerti asztalra, vagy több ponton kerítsd be a területet minifüstölőkkel.

Pluszpontok:

- 100 % vegyszermentes, a macska is maximum fintorog egyet.

- A zacc újrahasznosul, tehát ingyen van, klímaszorongós ismerősök is pacsit adnak.

- A módszer alapból működik más „illat‑érzékeny” rovarokra is (de szúnyogfronton azért érdemes rásegíteni).

Miért jobb ez, mint a darázsirtó spray?

- Nem fújsz vegyszert a lakásba, ami a saját tüdődet is kicsinálja.

- Nem csak elűzi őket, de meg is előzi a fészekrakást.

- Bónuszillat a hardcore kávéfanoknak:

a veranda úgy fog szaglani, mintha egy hipster pörkölőben járnál.

Kávé ki, darázs ki – ennyire egyszerű.

Via Express


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Neve is van annak az állapotnak, amikor nem tudsz wc-re menni idegen helyen - de szerencsére gyógymódja is
Jöjjenek a tudományosan megalapozott tippek, amikkel végre elengedheted a „kakifóbiát”.

Megosztom
Link másolása

Irodai vécé? Inkább meghalsz. Nyilvános klotyó? A pokol tornáca. De ha hazaérsz, lehuppansz a trónra, és akkor végre, hosszú órák kínlódása után… de miért szenvedünk ennyit, és hogyan lehet ebből kimászni?

A „kakifóbia” nagyon is valós dolog - rengetegen szenvednek tőle

A szaknyelv szerint ez nem más, mint parcopresis, vagyis a „szégyenlős bél” szindróma, amikor valaki egyszerűen képtelen elvégezni a nagydolgát, ha nem a saját otthona nyugalmában van. A The Gut Stuff alapítói, Lisa és Alana Macfarlane szerint gyakran ez a két dolog szokta kiváltani:

1. Akinek már volt kellemetlen élménye sürgető vécére rohanással, az emiatt stresszel.

2. Mások valamilyen gyerekkori megszégyenítő élmény miatt nem tudnak ellazulni egy irodai vagy nyilvános vécében

– és a Covid óta ez csak durvult.

Egy felmérés szerint a dolgozók 54 százaléka érzi kényelmetlennek a munkahelyi kakilást. Ennek eredménye: napközbeni puffadás, gázképződés, sőt, egy idő után krónikus székrekedés. Szóval igen, a visszatartás káros.

Na de akkor mit lehet tenni?

Próbáld ki az alábbi, tudományosan alátámasztott módszereket, hogy ne csak minden harmadnap tudd elengedni, amit el kell.

1. Tedd fel a lábad!

Nem csak az számít, mikor mész el intézni a dolgod, hanem az is, hogyan. Dr. Megan Rossi szerint a megemelt lábtartás segíthet: egy 20-30 cm magas emelvény, például a gyerekek wc elő helyezett kis lépcsője, ellazítja a puborectalis izmot, amit a nyugati vécék éppenséggel befeszítenek.

Ez a testtartás ugyanis megkönnyíti a bélmozgást, és csökkenti a kényszeres erőlködés kockázatát – ami egyébként hosszú távon a medencefenék izmait is tönkreteszi.

2. Zenével a félelem ellen

Furán hangzik, de a zene hatással van a bélflórára is. Egy kutatás szerint a Marconi Union - Weightless című szám 65 százalékkal csökkentette a résztvevők szorongását.

Az agy és a bél közötti idegi kapcsolat működése szerint, ha megnyugszol, a bélrendszered is könnyebben enged.

YouTube-on keress rá a „poo music” kifejezésre. Igen, tényleg ez a neve. És tényleg működik.

3. Lélegezz

Egy légzéstechnika a paraszimpatikus idegrendszert (pihenés és emésztés) aktiválja, szemben a „menekülj vagy harcolj” stresszreakcióval. A módszer:

- Belégzés 4-ig számolva

- Légzésvisszatartás 4-ig

- Kilégzés 4-ig

- Szünet 4-ig

- Ismétlés, amíg kell

Segít abban, hogy a vécén ne pörögjön hülyeségeken az agyad, ezzel megszakítva az ideális hangulatot. Szó szerint.

4. Hasi légzés

A rekeszizommal való légzés segíti az ellazulást, és hatékony lehet irritábilis bél szindróma (IBS), puffadás és görcsök ellen is. Ez nem az a fajta légzés, amit automatikusan csinálsz – meg kell tanulni.

Dr. Rossi szerint így érdemes gyakorolni:

- Orron keresztül belégzés 4 másodpercig, a has emelkedik

- 2 másodperc szünet

- Lassan kifújás szájon át 6 másodpercig

- Ismételd 5-15 percig

Ülve, a vécén is lehet csinálni, nem kell hozzá jógastúdió.

5. Hasmasszázs – saját kezűleg

Egy 8 hetes klinikai vizsgálat szerint a rendszeres hasmasszázs fokozta a bélmozgást és csökkentette a tüneteket. Lisa Macfarlane szerint így csináld:

- Simítsd végig a hasad aljától felfelé a bordáidig

- Jobb alsó résztől körkörösen menj fel, balra, majd le

- Fokozatosan növeld a nyomást, hogy serkentsd a bélműködést

- A végén csinálj körkörös mozdulatokat az egész hasadon

Nem lesz belőled thai masszőr, de a pocakod hálás lesz.

6. Borsmenta, a vécék királynője

A borsmentateát sokan isszák a jó emésztés miatt, de a borsmentaolaj az igazi ász: kutatások szerint görcsoldó hatású, segíti a gázok távozását, és ellazítja a bélrendszert. IBS, puffadás, görcsök? Adja magát.

Dr. Rossi ugyan megjegyzi, hogy a koffeint nem helyettesíti, de gyorsítja a gyomorürülést, és ez már fél siker.

A lényeg

Kakilni kell. Mindenkinek. És ha a tested már jelzett, ne szorongd végig a napot. A modern tudomány melletted áll – legyen szó lábtartóról, YouTube-vécézenéről, vagy hasmasszázsról. Engedd el. Szó szerint.

Via The Sun


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Ezzel a zseniális módszerrel kétszer olyan gyorsan száradnak a ruháid, és szárítógépre sincs hozzá szükség
Nem kell többé napokig kerülgetni a vizes ruhát a lakásban – így száríthatod a mosást kétszer gyorsabban, szárítógép nélkül is.

Megosztom
Link másolása

A szárítógép drága, a tavaszi időjárás meg kiszámíthatatlan – így ha nincs szerencséd (és szárítógéped), akkor is van megoldás arra, hogy ne napokig kelljen kerülgetni a friss mosást. A Which? fogyasztóvédelmi szervezet most előállt egy módszerrel, ami feleannyi idő alatt szárítja meg a ruhát, mintha csak simán kiteregetnéd a lakás közepén. És ami a legjobb: olcsóbb is, mint a szárítógép.

A szárítógépmentes élet nem mindig kényelmes

Ha nincs szárítógéped, ismered az érzést: a ruha napokig nedves marad, a levegő fülledt, és nem lehet elférni a szárítóállvány mellett.

Kültéren szárítani persze csodás lenne, ha nem változna ilyen dinamikusan az időjárás.

Viszont most kiderült: a páramentesítő lehet a kulcs, amivel felgyorsíthatod a folyamatot, méghozzá brutálisan.

Így csináld jól: páramentesítő + állvány = fele idő

A Which? csapata fogott két azonos mennyiségű mosást, két szárítóállványt, és egyetlen különbséggel teregetett: az egyik mellé (vagy alá) odatettek egy páramentesítőt, a másik mellé meg nem.

Az eredmény egyértelmű volt:

„A páramentesítő használata közel felére csökkentette a száradási időt, és kb. két liter vizet szívott ki a levegőből – ami a penészedés megelőzésében is rengeteget számít.”

A trükk lényege, hogy a gépet közvetlenül a ruhák alá vagy mellé kell helyezni, nem eldugva a szoba másik sarkába.

És mi van az árammal?

Sokan rögtön azt kérdezik: na jó, de mennyibe kerül ez nekem? A válasz elég egyértelmű,

a szárítógép fogyasztásához képest a páramentesítő áramfelvétele a töredéke,

és közben még a lakás levegője is frissebb marad. Úgyhogy ez a módszer nemcsak hatékony, de gazdaságos is. A páramentesítő nem új találmány, de ha jól helyezed el, konkrétan megfelezi a száradási időt – és közben megóvja az otthonodat penésztől is.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Enni kell a sárgarépát, de túl is lehet tolni - a sárgabarackkal is vigyázz!
Ha a bőröd olyan színűvé válik, mint egy dialízisre váró emoji, akkor karotinózisra is gyanakodhatsz - és ezt a legegészségesebb ételektől kaphatod.

Megosztom
Link másolása

Érdekes jelenség a karotinózis, vagyis amikor a túlzásba vitt béta-karotin bevitel olyan mértékű, hogy a bőr sötétsárgává válik. Tényleg besárgul az ember, szerencsére más, kellemetlen tünet nem kíséri a jelenséget.

Különben is, a karotinózis hosszú időn át történő túladagolás után jelenik meg

- ezért is olyan ritka. Béta-karotin található a sárgarépában, a sárgabarackban de még a körömvirágban is. Mit tesz isten, mindegyikük a sárga valamely sötét árnyalatában pompázik.

A béta-karotin az A-vitamin previtaminja,

vagyis fogyasztását követően A-vitaminná alakul a szervezetben. Ugyanakkor nem összetévesztendő a béta-karotin túladagolás az A-vitaminéval - utóbbinak sokkal súlyosabb következményei vannak, éppen ezért kell belőle a napi ajánlott mennyiséget bevinni.

A béta-karotint túlzásba vitte egy Redditező nő is, aki most közzétette, mi történt vele, miután minden nap sárgarépát evett.

A bőre fokozatosan vált egyre narancssárgábbá.

A nő egy decemberi fotót és egy frisset is megosztott magáról, ezeken látszik a különbség igazán. A korábbi képen olyan, mintha önbarnítót kent volna magára, a friss fotón viszont kicsit egészségesebben néz ki.

Sokan viccelődtek is a kommentelők közül, hogy ha ezt korábban tudják, a feleségüknek nem veszik meg a barnító krémet,

csak sárgarépát adnak nekik. Többen üdvözölték, hogy a nő "kigyógyult" a sárgarépa-betegségéből.

A Cleveland Clinic a Uniladnak megerősítette, hogy

a túl sok béta-karotint tartalmazó ételek fogyasztása narancssárgává változtathatja a bőrt.

Szerencsére ez a jelenség ritka, és van, hogy egy fél tál sárgabarack elnassolása után is jelentkezik a tünet, ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy nem múlik el - viszonylag hamar visszaáll a bőr az eredeti színére.

A megkérdezett szakértő szerint

körülbelül 20-50 milligramm béta-karotint kellene naponta enni jópár hétig ahhoz, hogy megjelenjen a bőrelszíneződés.

Egy közepes sárgarépa cirka 4 milligramm béta-karotint tartalmaz, szóval a sárguláshoz 1-2 hónapig naponta 10 répát kellene elrágcsálni.


Megosztom
Link másolása