Hajnóczy Soma az Árulókról: „Gyűlöltem, hogy ártatlan vagyok. Időbe telt, amíg megbarátkoztam vele”
A bűvészethez elvileg az illúziók tökéletes uralása kell. Hajnóczy Soma ezt húsz éve csinálja, és nem is akárhogy: világbajnok, YouTube-sztár, a magyar közönség egyik legnépszerűbb bűvésze. Mégis, amikor beköltözött Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című reality díszletei közé, kiderült, hogy
Azt mesélte a Story.hu-nak, hogy már gyerekkorában eldőlt a sorsa, amikor megkapta első bűvészdobozát. Onnantól kezdve nem volt megállás: 2009-ben világbajnok lett, ma pedig influenszerként szórakoztat és tanít, sokak példaképe. „Ez a legjobb a szakmámban. És hogy nap mint nap örömet szerzek az embereknek. Emiatt megunhatatlan. Még akkor is, ha ennyi idő után én már nem feltétlen látom a csodát benne. Inkább csak megoldásokat. Egy tárgyról már nem azt látom, hogy lebeg, hanem hogy mi tartja. Nem azt látom, hogy eltűnik, hanem hogy hol van. Ettől függetlenül a bűvészet továbbra is egy olyan szemüveg, amelyen keresztül szebb a világ.”
Csakhogy ez a bizonyos „szemüveg” a kastélyban nem sokat ért.
A bűvész, akitől mindenki félt
Soma azt hitte, majd ő lesz a mindenre felkészült játékos. Aki előre lefuttat minden forgatókönyvet, aki kiismeri az embereket, aki mindig két lépéssel előbb jár. „Három A4-es papírlapot teleírtam, felvázoltam az esetleges forgatókönyveket. Ezeket be is vittem magammal a kastélyba.
– mondja keserédes nevetéssel.
De hát mivel más is foglalkozik a szakmájában, mint az illúzióval? A többiek is gyorsan észrevették. „Úgy éreztem, súlyos teherként nehezedik rám. A legtöbben emiatt még két lépés távolságot is tartottak tőlem.
A mestersége, amit addig erőforrásként használt, hirtelen gyanú tárgya lett.
Mentálisan szétszed, fizikailag is kikezd
A műsor szabályait kívülről fújta. A karaktereket is tanulmányozta. A problémát mégis az okozta, amire nem lehet felkészülni: hogy mit csinál az emberrel az elszigeteltség, a gyanúsítgatás, a szorongás, és az, hogy napokon át nem tudhatja, épp ki akarja elárulni. „Erre nem lehet felkészülni. Nehezen viseltem a kontrollvesztettség érzését.
Eleinte ezért is igyekeztem háttérben lenni, mert hangadóként meg lettek volna számlálva a napjaim.”
Miközben kívülről ez csak egy tévéműsor, belülről kőkemény pszichológiai kísérletnek tűnt. „Én azért vállaltam el a műsort, mert azt gondoltam, hogy ez egy szórakoztató társasjáték. Ez egyáltalán nem így van. Valójában ez egy emberkísélet.
Pedig egy rossz szavunk sem lehet az ellátásra, remek ételeket ettünk.”
Hazament, de nem jött ki a kastélyból
Azt mondja, amióta vége lett, azóta is fejben ott van. Hogy újrakezdené-e? „Sőt még boldogan fizetnék is érte – vágja rá rögtön. –
Gondoljunk csak bele, ez olyan, mintha kicsit kiléphettünk volna a saját életünkből munka címszó alatt, és egy párhuzamos univerzumba csöppentünk volna bele. Felejthetetlen tapasztalat volt.”
A műsor nemcsak megviselte, de át is rendezte benne a dolgokat. Új barátokat szerzett, új projektekbe vágott. A játékostársak közül néhányan szinte családdá váltak.
Nem csupán a magunk szórakoztatásra, ugyanis adományokat szeretnénk gyűjteni különböző jótékonysági szervezeteknek.”
