INSPIRÁLÓ

Egy fantasztikus közösségbe tömörültek a kisgyerekes, vállalkozó anyák – bemutatjuk a magyar mompokat

Segítik, inspirálják egymást, tanácsokat adnak a másiknak, és néhányan a közösség igazi példaképeivé válnak. A Mompreneurs - magyar vállalkozó anyák Facebook-csoportnak már 17 000-nél is több tagja van.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. április 12.


Megosztom
Link másolása

Talán a te munkahelyeden is van olyan ember, aki mindig akkor jön oda hozzád valami szerinte abszolút halaszthatatlan, de igazából lényegtelen dologgal, amikor leadásod lenne, vagy épp egy fontos ügyféllel telefonálsz.

Aki órákig képes a kedvenc sorozatának a szereplőiről beszélni, és akkor is folytatja (még megy is utánad), ha neked épp a számlákat kéne összeraknod.

Aki minden apró-cseprő egészségügyi problémájával, aktuális lelki fájdalmával téged talál meg.

Aki még a WC-re is elkísér, mert ha nem engeded be, akkor üvölteni kezd, hogy ANYA, ANYA, ANYAAA!!!

Ha magadra ismertél, akkor remélhetőleg ez az ember a gyereked, és ezek szerint te egy momp vagy!

(Ha viszont nem a gyereked az illető, azonnal jelentsd a HR-esnél!!!)

Mompok egymást közt

A momp a mompreneur rövidítése, mely a mom (anya)és az entrepeneur (vállalkozó) szavakból áll össze. Leginkább a kisgyerekes anyákra gondolnak ezalatt, ahol a kicsik még nem járnak rendszeresen, reggel nyolctól délután négyig-ötig intézménybe. Magyarul hívhatnák anyavállalkozónak vagy vállalkozó anyának, de aki ma Magyarországon bekerül ebbe az élethelyzetbe, az hamar mompnak kezdi hívni magát, nem véletlenül.

Ugyanis hacsak nincs a vállalkozásba vágó anyukának egy szuper támogató és még szuperebb szakértői csapata a vállalkozáshoz, magának kell ezeket megteremtenie vagy megtalálnia.

És hol máshol keresné a segítséget egy édesanya, mint hasonszőrű ismerősöknél vagy az interneten. Mindkét esetben hamar rá fog találni Mompreneurs - magyar vállalkozó anyák nevű Facebook csoportra, ami nem csak a tudásmegosztás, de a ítélkezésmentes és támogató közeg miatt is páratlanul értékes.

A ma már 17.000-nél is több tagot számláló közösség megálmodója Dellemann Erika közgazdász, aki kislányával és férjével Svájcban él, de erőt és támogatást ad nem csak a hozzá hasonlóan expat magyar anyukáknak, de rengeteg magyarországi nőnek is.

Honlapján így ír a csoportról:

Nem szerettem volna beállni a sorba és elmesélni, hogy csináld meg az évtized üzletét az én tanácsaimmal. Ehelyett

szerettem volna egy közösséget létrehozni, ahol fel tudsz töltődni, ha motivációra van szükséged, tudsz kérdezni, ha elakadtál.

Hiszek a Nők erejében és az összetartás fontosságában. A női vállalkozóknál még nagyobb szerepet kapnak az üzleti kapcsolatok, a támogatás és az együttműködések fontossága.

Mi Nők, Anyák egy különleges élethelyzetben vagyunk. Az “Együtt” kulcsa a tisztelet és egymás munkájának elismerése.

De milyen előzmények után kerülnek be a csoportba a tagok?

Különböző indítékok, egyforma kérdések

Sok édesanya azért kezd el vállalkozni, hogy kiegészítse a GYES-t és/vagy a konyhapénzt.

Van, aki nem látja biztosítottnak a régi munkahelyére való visszatérést, újat meg el se mer kezdeni keresni, mert amint kiderül, hogy kisgyerekes édesanya, a lehetőségei drasztikusan lecsökkennek, és egyébként se tudná megoldani a sokszor kéthetente bekopogtató bölcsis-ovis vírusok okozta beteggondozást, így inkább otthonról dolgozna, saját időbeosztással.

Olyan is akad, akinek nem is a pénz, inkább az "valami értelmeset, felnőtteset is csinálni"-érzés hiányzik az egy vagy több  kisgyerek gondozása mellett, és ezért vág bele.

És sokan vannak azok is, akik ebben az élethelyzetben lehetőséget látnak régi álmaik megvalósítására, legyen az írás, festés, babajáték horgolás vagy natúrkozmetikumok készítése.

Akárhogy is, számtalan ok és ezek kombinációja egyre több anyát juttat el a Momp csoportig, ugyanis a különböző indítékok nagyon hamar összetalálkoznak a "de hogyan kell?" kérdés útkereszteződésében.

- De hogyan kell vállalkozást alapítani? Egyéni vállalkozó legyek, vagy jobb lenne a Bt., esetleg inkább Kft-ben gondolkodjak?

- De hogyan kell a tevékenységemhez szükséges engedélyeket beszerezni? Mit milyen hivatalnál és hogyan kell intézni?

- De hogyan kell cash flow-t csinálni? Csináljam magam a könyvelést? Vegyek fel virtuális asszisztens?

És így tovább és így tovább.

A számtalan kérdésre egyébként ott van a válasz az internet dzsungelében, csak legyen hozzá az embernek végtelen ideje, türelme és csalhatatlan értékítélő képessége, hogy megtalálja a leghasznosabb forrásokat.

Ezt a keresést spórolja meg magának a kezdő momp a csoporttal. A különböző szakmából, egészen eltérő élethelyzetekből érkező édesanyák közül a nap 24 órájában mindig van fent valaki, akihez az aktuális kérdésünkkel vagy problémánkkal fordulhatunk.

Pénz, paripa, fegyver

Azok a lehetőségek, amelyek a férfiak és apák számára sokkal kézenfekvőbbek és elérhetőbbek - sörözés alatti egyeztetések, kötetlen találkozók esténként, amelyek az üzleti kapcsolatok építésére is alkalmasak - az anyák számára gyakorlatilag megoldhatatlanok nem csak egy kisgyerek, de sokszor a nagyobbak mellett is.

Amíg a legtöbb apa bátran gründol magának vállalkozást - keres hitelt, tesz félre a családi kasszából induló tőkét, fizeti be magát szükséges képzésre, jár el kapcsolatépítő eseményekre- addig egy anya sokszor egyiket se kapja meg, és nem csak azért, mert kérni se meri.

Ezért aztán a legtöbben mindenféle mentőöv nélkül ugranak a mélyvízbe, és már csak akkor kérnek segítséget (vagy húzzák le a rolót), amikor már a levegőjük is elfogyott. A támogató közösség többek között erre is jó, hiszen ha pénzmaggal nem is, de pénzügyi tanáccsal, együttműködési vagy bemutatkozási lehetőséggel mindig tudnak segíteni. Ezek lokális megoldására születnek a kisebb, helyi momp-közösségek, így ma már megyei, városi vagy tájegységre alapuló csoportok is léteznek.  Ráadásul mivel mindenki ugyanabban a cipőben jár, senki sem hátrál ki egy együttműködésből csak azért, mert a másik mondjuk csak a kisbabájával együtt tud tárgyalásra menni vagy extrán rugalmas munkaidőre van szüksége.

Nekik nem kell csavaros megoldásokhoz folyamodniuk, mint ahogy annak a két amerikai vállalkozó hölgynek kellett, akik

kénytelenek voltak egy férfi társalapítót hamisítani maguknak ahhoz, hogy a vevőik és partnereik komolyan vegyék őket és megbízzanak bennük.

Szomorú, de amint a Keith Mann-re keresztelt "álcsapattag" csatlakozott a vállalkozásukhoz, hirtelen meglódult a szekér, sőt, a férfi partnerek közül sokan még a segítségüket is felajánlották, amikor azt a kitalált csapattag kérte. Aztán amikor beállt a rendszer, és már nem volt szükség Keith segítségére, „apa GYES-re küldték” a hasznos munkatársat.

És ha már az apa GYES-nél tartunk, nagyon sokan szembesülnek azzal anyaként, hogy amint vállalkozásba kezdenek, az egyik legnagyobb kerékkötőnek pont a férjük bizonyul.

Az apukák úgy hiszik, hogy ha anya elkezd dolgozni a vállalkozásában, az pont olyan, mintha egy új munkahely küszöbét lépné át minden reggel: 8-tól fél 5-ig dolgozik, aztán leteszi a lantot és minden hónap 10-én fixen érkezik a bevétel

- írja nagyon találóan a zsebedremegyek.hu.

Aztán amikor szembesülnek az első hónap végén azzal, hogy ez bizony nem így működik, akkor hamar bukásként könyvelik el a projektet. Holott csak annyit kellett volna tenni, hogy már a legelején tételesen végigveszi a család, mi fog változni azzal, hogy anya vállalkozásba kezd. Mikor és mennyi időre van szüksége koncentrált munkára, amikor bizony egyetlen „ANYAAA” felkiáltás is kemény forint mínuszokba kerülhet (csak egy példa: anya keramikusként dolgozik és ha nem tudja egyhuzamban végigcsinálni mondjuk a festést, akkor kuka az egész addigi munkája, de ugyanígy nehéz cikket írni úgy, hogy közben egy kétéves a teljes figyelmünket kívánja).

Hermione Granger időnyerője

A fentiekben ecsetelt koncentrált munka lehetőségének megteremtése végül a legtöbbször úgy történik, hogy anya akkor dolgozik, amikor a gyerek, gyerekek alszanak - jellemzően leginkább éjszaka.

Ugyan a mompoknak is csak 24 órából áll egy napja, kívülállóként mégis sokszor úgy tűnhet, nekik valahogy több idejük van mindenre. Mintha nekik is kiutalt volna a Harry Potter-könyvekből ismert Mágiaügyi Minisztérium egy időnyerőt. Ez a látszólagos plusz azonban nem varázslat, hanem kőkemény munka. A szigorú időmenedzsment, a folyamatos priorizálás, a megállás nélküli újratervezés olyan dolgok, amiket egy anya hamar megtanul a túlélés érdekében- ezt emelik magasabb szintre azok, akik még vállakoznak is emellett.

A játszótéren, két homoksüti elkészítése között is Facebook-posztot gyártanak, hazafelé bedobják a csomagküldő automatába az aktuális rendeléseket, az esti altatás után nem sorozatot néznek vagy alszanak, hanem e-mailekre válaszolnak, megrendeléseket állítanak össze.

Mindezek mellett pedig próbálnak helyt állni az összes láthatatlan, fizetetlen munkában: takarítanak, főznek, mosnak, védőnőhöz viszik a kicsit, úszásra a nagyot, kitalálják és megveszik az ajándékot a nagyi születésnapjára.

Egymás példaképei

Aki egyszer bekerült a vállalkozó anyák világába, az onnantól kezdve árgus szemmel lesi a jó példákat, akiket érdemes követni. De hiába találhatnának számtalan sikeres külföldi példát- gondoljunk csak az időnyerőt kitaláló J.K. Rowling-ra, aki egyedülálló anyaként álmodta és írta meg a Harry Potter-univerzumot, vagy a kevésbé ismert, amerikai Debbie Fields-re, aki 5 saját és 5 mostohagyereke mellett (!!!) építette fel 450 millió dolláros sütis cégét, - a legtöbb magyar momp egy másik magyar mompot fog megnevezni példaképének. Az, hogy valaki anyaként meg tudja ugrani a hazai vállalkozói pálya és a hozzá társuló magyar fogyasztói mentalitás buktatóit, többet ér a szemükben, mint bármilyen millió dolláros külföldi sikertörténet.

Ezek közül az egyik példamutató anyavállalkozás a Császárvonal, mely 2018-ban még „csak” egy informatív mobilapplikáció volt a császármetszésről, ami a műtét előtt, alatt és után is segítséget nyújt az érintett édesanyáknak.

A hiánypótló app sikerét látva a két alapító, Kiss Verus egészségügyi újságíró és Rákosi Dóra gyógytornász azóta létrehozott egy, a témával kapcsolatos Facebook-csoportot, vezetnek szülésélmény feldolgozó és hegkezelő worshopokot, született egy könyv, és ami talán a legfontosabb: elérték, hogy szinte valamennyi hazai szülészet tájékoztató és beleegyező nyilatkozatát el lehet olvasni a honlapjukon.

Mindezt 2 és 4 gyermek gondozása, nevelése mellett hozták össze.

Akár kézműves ékszerrel, virtuális asszisztenciával vagy house-staging-gel foglalkozik egy momp, egyvalami közös bennük: többet szeretnének maguknak és másoknak is. Nekünk csak az a dolgunk, hogy férjként házimunka besegítéssel, nagymamaként gyerekvigyázással, barátnőként lelki támogatással, megrendelőként a bizalmunkkal és a pénzünkkel támogassuk őket.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
Felrobbantotta az internetet az amerikai fiú, aki magyarul próbál rendelni egy gyorsétteremben - videóval!
Mindenki ugyanazt gondolja, aki megnézte a felvételt!

Megosztom
Link másolása

Aki próbált már külföldön valamelyik gyorsétterem autós részén rendelni, az tudja hogy elég embert próbáló feladat megérteni, mit is mond vagy kérdez éppen az éttermi dolgozó a furcsán minden eltorzító headsetben. Nem csoda, hogy csak azok vállalkoznak erre, akik tényleg jól beszélik az adott nyelvet. A többség inkább besétál és úgy veszi meg az ételt.

Nem így egy amerikai férfi, aki úgy döntött, magyarul fog rendelni egy magyar gyorsétterem drive részén.

A rendelés videója alig 24 óra alatt közel 100.000 megtekintésnél jár, és egyszerűen mindenki imádja!

@exotranq That was great practice! Let me know how I did thank you @Burger King for the meal! #fyp #xyzbca #hungary #american #language #viral #challenge #food ♬ original sound - exotranc

A több száz kommentelő dicséri a fiú bátorságát, hogy ezt a nyelvet tanulja:

„Elképesztő, hogy sokakban van ambíció egy ilyen kis ország ilyen nehéz nyelvét megtanulni . Gratulálok, nagyon jó volt! ” - írja egyikük.

„Nagyon szépen beszélsz viszont a legjobban a kedvességed és a tiszteleted ” - tette hozzá egy másik néző.

„Úriember vagy, rengeteg magyar nem képes ilyen illedelmesen rendelni! Csak így tovább!” - írta egy harmadikuk.

Volt, aki még ennél is tovább ment: „Jobban beszélsz, mint sok magyar, gratulálok”.

Szerinted is ügyesen rendelt vagy még lenne mit gyakorolnia?


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - nem hittem a szememnek: így néz ki a szerződés, ha a brit királyfi a tulaj
A vidéki Anglia bája lenyűgöző, főleg, hogy végre becuccolhattunk a farmházba, ami félig üresen is rabul ejtett.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

A szerződés és a marketplace

Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy a miénk lesz a ház. Van az a helyzet, amikor már annyira belefáradsz valamibe, hogy elfelejtesz örülni a jó hírnek is. Viszont ennek megvan az az előnye, hogy utána aztán folyamatosan örülsz. Mindennek. Minden pillanatban.

Igazán akkor fogtam fel, hogy tényleg igaz, és Vilmos herceg háza a mi otthonunk lesz, amikor

postai úton megérkezett egy nagyon vaskos boríték, benne egy 20 oldalas szerződéssel, súlyos, merített papíron, kemény, fényes borításban. Ennek a második oldalát foglalta el félig a herceg neve és címeinek felsorolása

ott, ahol a tulajdonos nevének kell állnia. Nem emailben küldtek át két oldalt, nem egy géppapírra nyomták és adták a kezünkbe - ami megjárja a trónörökös hivatalát, annak úgy is kell kinézni, mint ami ott járt. Drága papír, elegáns dizájn, alapos leírás:

Így érkezett meg a szerződés, ez a fedőlapja

Az a gondolat, hogy a herceg saját maga hagyta jóvá, hogy Molli kutyusom (név szerint is megemlítve a szerződésben) velem éljen a házban, kifejezetten megnevettetett. Szinte láttam magam előtt, ahogy Katalinnal egy este megbeszélik: Figyu, lenne itt egy bérlő, van neki egy Molli nevű kutyája, megengedjük, hogy bevigye a házba? Hát - fordult képzeletemben Vilmoshoz Katalin -, egyetlen kutya, ha jól nevelt, nem okozhat akkora kárt, és mi is mennyire szeretjük a sajátunkat, aki Lajoska ágyában alszik. A nagyid meg egyenesen bolondult a kutyákért… Rendben, akkor aláírom a szerződésüket, de lovat nem tarthatnak! - adta meg magát Vilmos.

Hogy mire tért még ki a szerződés? Mindenre.

Nem tudnál olyat kérdezni, amire ne lenne benne egy passzus.

Sőt, mellékletek is érkeztek, azok is huszonoldalakkal, bennük a ház különböző felméréseinek az eredményei szerepeltek, hivatalos, céges aláírásokkal. Még arra is kitértek, hogy a farmon a felmérések szerint korábban hol találtak azbesztet és azzal mi történt. Eléggé megnyugtató volt olvasni.

A farmház az átadáskor egészen üres volt. Úgy értem, hogy teljesen, leszámítva a konyhát, ahol volt szekrény meg fiókok, de ahogy írtam, nem volt se tűzhely, se hűtő, se mosógép, egyáltalán nem volt semmi.

Az angol házakban megszokott beépített szekrények sem könnyítették meg az ember dolgát, pedig legalább a hálóban jól jöttek volna.

Azt nem mondom, hogy eredetileg sem voltak, mert láttam már néhány György-korabeli házat belülről, és bizony de. Csakhogy ezt a miénket néhányszor már átépítették, és valahogy mindig egyre kevesebb dolog maradt benne.

A csodálatos fával burkolt ablakfülke csak a nappaliban élte túl a XX. századot,

a többi szobában szépen lefejtették a falról, a belső spalettákkal együtt. Gondolom, egyszerűbb volt, mint felújítani, vagy kicserélni az elkorhadt részeket.

Az ajtók eredetiek, a zárszerkezetekbe bele lehet szeretni

Hasonlóan jártak a kandallók is. Eredetileg minden szobában volt egy-egy, de a központi fűtés beszerelését követően egyszerűen legipszkartonozták őket (a beugrók árulkodnak a helyükről), csak a nappaliban hagyták meg, bár nem a régi, embermagas, besétálható méretben, de betettek egy cuki öntöttvas kályhát. Na nem nagyon nagyot, ha a fahasáb 25 centinél szélesebb, azt már nem rakod bele sehogysem.

Azóta voltam a két szomszéd bérlő házában is, ők ebből a szempontból szerencsésebbek, ugyan bejátszották hozzájuk is a vaskályhát, de

meghagyták az eredeti kandallókat, azokat az óriásiakat, amikbe tényleg be lehet sétálni, és az egész mikulás-sztori a kéménnyel sokkal érthetőbbé válik:

Hosszúhétvége után, egy kedd délelőtt vehettük át a kulcsokat. Előzőleg eléggé el voltam keseredve, hogy az első napokban még aludnunk is a földön kell majd - azzal vigasztaltam magam, hogy legalább süppedős padlószőnyeg fedi a padlót, sem fázni nem fogunk, sem nyomni nem nyom majd annyira.

De végül nem kellett a földön aludni, mert a szerencse megint ránk mosolygott:

pont a kritikus hétvégén volt hatalmas leárazás a helyi bútorbolt online részlegén. 20 százalék mindenből! Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk magunknak összerakni a legolcsóbb, de a lehetőségekhez képest legkényelmesebb ágyat.

Én egy fekete vaságyat választottam, mert előzőleg ehhez hasonlóakban aludtunk, amikor a hercegség más, többszáz éves kis házaiban nyaraltunk. Mondjuk azok az ágyak legalább 100 évesek voltak :) A házhozszállítás is ingyen volt, és keddre kértük.

A lányom talált az egyik használt cuccokat kínáló csoportban egy csodás étkezőasztalt negyed áron. Lecsaptunk rá.

Tovább böngészve a marketplace-t, felbukkant egy villanytűzhely. Kicsit használtas, de az eladó azt mondta, hogy fél éves. Negyedáron? Naná, hogy kell!

Nemsokára feltett valaki egy eladó mosógépet. Ráírtunk, adja, mondta, de csak pénteken, mert még használja. Ha használja, az jó hír, akkor üzemképes. Semmi gond, péntekig megleszünk mosás nélkül! Két órával később ugyanő meghirdetett egy hűtőt is. Hűtő 60 fontért? Már repült is az email. Hát, kicsit bizalmatlan lett, hogyhogy nekünk minden kell, de aztán az előleg átutalása után megnyugodott. Csakhogy a hűtő is csak pénteken érkezik majd. Ezen kicsit elgondolkoztunk. Végül is három és fél nap hűtő nélkül még kibírható. A vaj nem romlik meg a kilencven centis kőfalak mögött, a tojás sem, tejet meg majd nem iszunk, a mélyhűtött borsónkat pedig otthagyjuk a másik lakásban. Majd örül neki, aki utánunk jön. Ha a többi ételt mindig frissen vesszük, simán megleszünk.

Ez a használtcikk piac itt nagyon komoly dolog. Konkrétan bármit kifoghatsz a helyi lakosok zárt csoportjában, még nem is kell a marketplace-re menned.

Láttam már egy teljes 1800-as évekbeli optikus szettet a hozzá tartozó gyönyörű eredeti fadobozban, antik traktort (ebbe konkrétan beleszerettem), ingyen elvihető zongorát és rengeteg szép viktoriánus bútort.

Persze eladó a ballagási öltöny is épp úgy, mint a megunt szörfdeszka, csak résen kell lenni, mert a legjobbakat nagyon hamar el is viszik az ember orra elől.

A csodálatos traktor, ami mindenki fantáziáját meg tudja mozgatni

Mindenesetre a költözés napjának estéjén már nem voltam teljesen kétségbeesve. Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Igaz, hogy ez a mondás már nem állná ki a modern idők próbáját, de ez jutott eszembe, tisztelegve az ősök előtt, akiktől évtizedekkel ezelőtt hallottam. Ezt a házat ők is nagyon szeretnék, ebben biztos voltam.

@ourcornishfarmhouse The details of our garden #fyp #cornwall #garden #cottagecore #aesthetic #summer #xyzbca #foryou #viral ♬ som original - gii

Ahhoz képest, hogy nyolc hónapot húztam le egy teljesen berendezett házban, amiben minden volt, ezért nem kellett venni még egy kanalat sem, a pakoláskor kiderült, hogy meglepően sok cucc gyűlt össze végül. Nem fért be a bőröndbe, főleg a konyhai dolgok: egy teljes sorozat fűszer, tortaformák, kézi robotgép, kávéfőző, olajak, lekvárok, cuki poharak, kedves bögrék, formás teáskanna, a karácsonyi bejgli sütéséhez vásárolt sodrófa, és még rengeteg minden várt becsomagolásra, nem is vettem észre, hogy ennyi dolgot összehordtam már. Persze amikor bevittük Vilmos herceg házába, szinte elveszett benne mindez.

Körbenéztem, hogy állunk: a ruhák a bőröndben maradnak, a nappali totál üres, van még egy szobánk, ami teljesen üres, a hálókban egy-egy ágy.

Most egyelőre ennyi volt a bútorozás. Vízforralót, kenyérpirítót és mikrót vettünk, tehát a konyha üzemelni fog addig is, amíg a bele való nagygépek felszabadulnak és ideérnek.

A délután és az este az ágyak összeszerelésével telt. Még jó, hogy a nap csak fél tízkor ment le, így nem tűnt olyan későnek, amikor végeztünk. Épp csak besötétedett. Estére eléggé fáradtan, de nagyon elégedetten számoltuk meg a sarkokat a hálószobában, hogy amit álmodunk, az valóra váljon. De tökre nem emlékszem, mit álmodtam. Lehet, már valóra is vált?

Folytatás jövő vasárnap, amikor Viktória királynő lábnyomába lépünk.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - ilyen az élet magyarként a brit trónörökös birtokán
Mindig is imádtam a vidéki Angliát, de sosem gondoltam, hogy egyszer egy igazi farmházban élhetek, ráadásul Viktória királynő lábnyomában járva.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem postai címe, hanem neve van? Elmesélem.

A házkeresés - 1. rész

Amikor kiköltöztem Angliába, csak néhány hétre jöttem. Sok dolog történt előtte, már nem segített az sem, ha napi 7-8 kilométert gyalogoltam a közeli erdőben a kutyámmal, szóval változtatni kellett. Kapóra jött, hogy a gyerek épp akkor indult vissza Cornwallba az egyetemére, csatlakoztam hozzá.

Cornwallt úgy képzeljétek el, mint a horvát tengerpart legfelkapottabb partszakaszát, vagy a Balaton-felvidéket. Ez Nagy Britannia legkedveltebb nyaralóhelyeinek egyike, ha nem pont a legmenőbb. Nyaranta a félmillió lakos mellé megérkezik még egymillió látogató, valójában a mezőgazdaság mellett a turizmus élteti. Az ügyesek összefuthat itt Jason Momoával, aki most építi éppen a házát, Stanley Tuccival, aki jó ideje itt él, Cate Blanchett miatt ki vannak a szomszédok, mert olyan zajjal alakíttatja át épp az otthonát, hogy nem lehet megmaradni a közelében, van nyaralója itt Jamie Dornannak, és pont a napokban járt erre a Pókember és a csaja is (Tom Holland és Zendaya). A helyiek alig kapják fel a fejüket, ha mellettük harap bele a pasty-ba Sofia Vergara, ha Dua Lipa haját fújja a szél előttük, amíg a tengerben gyönyörködnek, vagy a boltban összefutnak Warwick Davisszel, maxi azon, hogy milyen menő a segway, amin mászkál. Ja, és természetesen magával Vilmos herceggel is össze lehet akadni, például a strandon.

Ennek megfelelően még a kertek fáskamrái is kiadóakká válnak nyaranta, nem véletlenül tűnik lehetetlennek, ha lakást akar itt valaki találni.

Van egyébként, szép is rengeteg, de extrém drágán és csak rövidtávú megoldásokat kínálva, az Airbnb mindent visz.

Szerencsére amikor úgy döntöttem, hogy kiköltözöm, már kifutott a szezon, gondoltam, hogy ha a turisták hazamennek, és a tulajok kiadják télire a nyaralóikat, azzal elleszek, amíg kell. Napokig kerestem, kerestünk, írtunk minden létező fazonnak, akinek az Airbnb szerint a következő hónapban üres volt a lakása, de mindenhonnan lepattantunk. Végül egy olyan városban találtunk kiadó lakást néhány hétre, amiről sosem hallottam előtte, hiába jártuk Cornwallt már 10 éve nyaranta, ez valahogy teljesen kiesett. Oké, nézzük meg, mit nyújt a következő egy hónapra ez a hely - gondoltam kevés lelkesedéssel.

Vicces volt, mert első pillantásra beleszerettem, pedig mindenben más volt, mint amiért addig rajongtam Cornwallban.

Nyüzsgő, laza, bohém település a nyugati parton (mások szerint északin, ezen mindig jót lehet vitázni), tele fiatallal, tele szörfössel, tele élettel, tele mosollyal, tele kutyával, tele stranddal.

Nyolc strandja van konkrétan, és mind gyakorlatilag a városban.

Az első sokk a bolt parkolójában ért, amikor kiszálltam a kocsiból mindjárt a legelső napon. Az a kilátás a tengerre azóta is a telefonom háttérképe.

Éreztem, hogy én innen nem akarok elmenni, én ebben a városban akarok élni. Csakhogy ez itt édeskevés, hiszen csak néhány hétre sikerült megoldani a lakáshelyzetet. Aztán, épp mielőtt hazaindultam, a kiköltözés előtti napon szólt vissza az ügynök, hogy a tulajdonos beleegyezett: mégis maradhatok tovább a teljesen berendezett lakásban, egészen március 8-ig. Winter let - tanultam meg a szót. Megkönnyebbültem: a március még nagyon messze van.

Októberben elkezdtem nézegetni az ingatlanos oldalakat, a hosszútávra kiadó lakásokat.

Akkor döbbentem rá, hogy mit is jelent pontosan az a lakhatási válság, amiről egész Európában beszélnek.

Hogy alig van hosszútávra kiadó lakás. Hogy ami mégis kiadó, az elképesztően rossz állapotban van, lelakott, dohos és csillagászati összegeket kérnek érte. Már viccelnek is vele az ingatlanügynökök. Körbevisznek valami házban, mutatják az ablaktalan másfél négyzetméteres helyiséget, majd kacsintva mondják, hogy Londonban ezért 800 fontot kérnek. De nagyon nem vicces. Mert tényleg így van.

Maguk az ingatlanok is nagyon mások, mint amiket otthon megszoktunk.

Először is minden elképesztően kicsi. De tényleg. A két hálószobás (plusz nappali) kertes sorház 50-60 négyzetméter. Maximum. A három hálós néha eléri a 75-öt. De csak néha.

Ha valaki bérelni szeretne, ne lepődjön meg, ha az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 175 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny és meredek lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a konyha mennyezeti részén, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Mellesleg azt is elárulják, hogy régen a halottakat is ott engedték le, ha az élet úgy hozta.

Folytatás jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - fekete-arany címer és magánút vezet a házig, de akadt néhány probléma
Mindig minden az utolsó pillanatban jön össze: megkaptam a házat, de micsoda kanyarral! Lesznek képek és egy kicsit Vilmosról is mesélek.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Megvan a ház!

Ahogy a múlt héten írtam, nagyon nem egyszerű a lakáskérdés Cornwallban. Az első hónapokban még lelkes voltam, minden szebb meghirdetett lakásban láttam magunkat, de egyiket sem én (vagyis a kutyával együtt mi) kaptam meg. Aztán egy jóindulatú ügynök felvilágosított:

egy-egy lakásra minimum 40, de sokszor 80 jelentkező jut. Közülük egy lesz az a szerencsés, aki kibérelheti, a többiek gyakorlatilag egy az egyben mennek rá a következő kiadó lakásra.

Azok vannak jobb helyzetben, akik épp bérlők, és van hol kivárniuk, amíg rájuk mosolyog a szerencse. Én, a magam winter let megoldásával nem tartoztam közéjük…

Márciusban kikönyörögtem egy újabb hónapot a tulajtól. Aztán áprilisban egy utolsó 30 napot.

Addigra már eléggé feladtam, hogy itt éljek, kezdtem látni magam újra otthon. Elfáradtam.

Április 20.-án (hogy Cseh Tamást idézzek) nem lehet tévedés, ott volt a hirdetés. Egy kiadó ház a város mellett, a fotókon azok az ablakok, amelyeket annyira imádtam, tágas terek, oké, fullra üres konyha, még tűzhely sem volt benne, de nem érdekelt.

Ez a házunk! - küldtem át a hirdetést a lányomnak. Itt van!

Jelentkeztünk rá.

Az üres konyha, a gyönyörű, fekete kőlapokkal a padlón

Azzal együtt három lakás volt még játékban. Kettőt már láttam. Az egyikből visszaszóltak, hogy sajnos, nem én kapom. A másik egy apró sorház, zsúfolt környék, fekete, csillámos, smirgli-szerű tapétával borított pici fürdőszoba, a fedett teraszt szobaként számolták be. Amint megtudta a tulaj, hogy az előző években nem Angliában dolgoztam, sőt valójában most is távmunkában dolgozom, köddé vált és többé nem volt elérhető. Már csak az a ház maradt, amire a legkisebb esélyt láttam, de a legjobban vágytam.

Egy héttel később írtak a Cornwalli hercegségtől, hogy beválogattak azok közé, akik megnézhetik a farmházat. Túl voltunk az első rostán!

De mi is valójában a Cornwalli hercegség (Duchy of Cornwall)?

Ez Vilmos herceg magánvagyonának kezelője, annak a vagyonnak, ami nemrég még Károly herceg magányvagyonának számított.

A Cornwalli hercegséget 1337-ben alapította III. Edward, hogy anyagi függetlenséget biztosítson fiának, a Fekete hercegként is emlegetett trónörökösnek (lásd a Lovagregény című filmet). Egy korabeli oklevél rendelkezett arról, hogy Cornwall összes jövőbeli ura az aktuális uralkodó legidősebb fia, vagyis a trónörökös legyen.

És hát Angliában élünk, itt egy 687 éves rendelet természetesen még érvényben van.

Erzsébet királynő idején Károly volt a cornwalli herceg, aki ráadásul egy rekordot is fenntart: ő viselte eddig a leghosszabb ideig ezt a címet. A jelenlegi herceg pedig Vilmos maga. Ő a 25. a birtok történetében.

A hercegség 7 538 hektár földterülettel rendelkezik, van kb. 50 farmháza, amibe hosszú távú bérlőket fogad, ők többnyire a házhoz tartozó földeket is bérlik, a bérlők ritkán lépnek le, ezért üres ingatlant kifogni elég nehéz.

A Duchynak van még számos nyaralója, melyeket jó pénzért bárki kibérelhet. Ezek azért elég jól néznek ki:

A Duchy of Cornwall Lostwithielben található nyaralóházainak egyike (Penlyne)

Plusz a herceg fennhatósága alá tartoznak a helyi bányák és Cornwall teljes tengerpartja is. Nemrég történt, hogy egy befektető a tökéletes és elvehetetlen panoráma érdekében közvetlenül a szirtekre akart építeni egy hotelt, emiatt nekilátott a terület átalakításának, omlásveszélyt okozva és veszélyeztetve az ott élő madarak fészkelő helyét.

Miután hiába tiltakoztak a helyiek az önkormányzatnál, levelet írtak Vilmos hercegnek, aki hallva a természetkárosítást, egy mozdulattal leállíttatta az egész építkezést. Ilyen is van…

Mindenesetre a Cornwalli hercegségből származó bevételeket Vilmos és családja a köz-, magán- és jótékonysági tevékenységeinek finanszírozására használja.

A lányommal az első pillanattól úgy beszéltünk a farmházról, mint ami a „mi házunk”.

Sosem használtunk feltételes módot, hogy mi lesz, HA megkapjuk. Mindig úgy beszéltünk róla, hogy mi lesz akkor, AMIKOR megkapjuk.

Hogy mi lesz? Mondjuk meg kéne gyógyulnom, mert covidos lettem.

Már nem voltam lázas aznap, amikor megnézhettük, de a covid totál elvette a szaglásom, szóval vak orral érkeztem a megtekintésre. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a régi házak errefelé is sokszor dohosak, penészesek - jó, az újabbak egy része is. Ezért az ember orra nagy segítség egy ház első felmérésekor: akarok-e egy dohos, penészes házban élni, vagy inkább elengedem?

Magamtól akkor sem találtam volna meg a házat, ha száz évig élek, mert ez a név-téma nekem még nem ment. Utcákhoz és házszámokhoz szoktam, és még a Google térkép sem segített. Az irányítószám alapján megvolt a környék, de sehogysem volt meg a ház. Végül a megtekintés előtt kevéssel nekem, mint idegennek, segítségként elküldték a koordinátákat is. Azt követve döbbenten kanyarodtam le egy keskeny útra, ami Magyarországon inkább bicikliútnak számítana, és

a fekete-arany hercegi címeres kiírást követtem egy magánúton, egészen a házig. A György korabeli épület élőben még lenyűgözőbb volt, mint a képeken.

Két kedves nő fogadott, és vezettek körbe a gyönyörűen felújított, 200 éves épületben. A bejárattól balra nyílt a nappali, kandallóval és egy római rolós ablakfülkével, amibe be lehet kuckózni és nézni a tájat, vagy épp olvasni valami jó könyvet.

Az üres ház ezzel a látvánnyal fogadott: az ablakfülke és a roló

A konyha padlója fekete, hatalmas táblákban lerakott kőlapokból állt, az emeleten rengeteg szoba (3), tágasak, fényesek - azt éreztem, hogy hazaértem.

Izgalmamban alig értettem a kérdéseket, amiket feltettek. Hogy laktunk-e már ilyen öreg házban? Hát… nem? Igen? Nem. Hogy szeretjük-e a meleget? Tényleg ezt kérdezte? Micsoda hülye kérdés ez. Imádjuk. Mert hogy itt fűteni kell télen, különben felüti a fejét a penész - mondták. Hát én nem tudok 15 fokos házban élni, mint itt sokan. Én ezt a telet is 22 fokban töltöttem - válaszoltam nekik.

Hazafelé aztán tépelődtem: rosszat feleltem, biztosan mást kellett volna mondanom.

Csakhogy hamarosan papírokat küldtek, sokat. Mindenre kíváncsiak voltak. Munkahely adatai, főnökök, kollégák, bankszámla száma, tartalma…

Ezek szerint túl voltunk egy újabb rostán… Aztán amikor szóltak, hogy miénk lehet a ház, HA át tudok menni egy... hmmm… talán vagyonellenőrzésnek fordítanám - újabb vizsgán, komolyan berezeltem. Szóval mindent le fognak ellenőrizni, bankszámlákat, azon a forgalmakat 3 hónapra visszamenőleg, adósságokat (ha van), munkahelyet, kellenek emberek, akik jót állnak értem, hogy tisztességes vagyok, és igen, fel is hívják majd őket.

Tudtam, hogy nem mehetek át ezen a credit checkken, hiszen nincs angol bankszámlám.

Angol bankszámlád akkor lehet, ha van igazolt angol lakcímed. Angol lakcímed akkor lehet (vagyis akkor bérelhetsz házat), ha van angol bankszámlád… nem folytatom.

Csakhogy a Duchy of Cornwall dolgozói végre elfogadták a magyar bankszámla kivonatait, a magyar munkahelyet, és valószínűleg az sem ártott, hogy véletlenül az utolsó tíz évben (a Covidot leszámítva) az ő nyaralóházaikba jártunk nyaralni. Ez egy olyan referencia volt, amit nem lehetett meghekkelni.

Folytatás a jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása