Csettegő tannin, tengermélyi fajtajelleg, futócipős mineralitás - különleges bortúrák itthon és a világban
Ha az Instagram előtt is létezett volna Instagram, az őszi időszakban a mai pumpkin spice latte-kötött pulcsi-cuki könyvtársarok kontent-hegyek helyett valószínűleg
Ugyan a borfogyasztásnak ma már jóval árnyaltabb a megítélése, a borkóstolók és bortúrák a legtöbb táplálkozási és egészségmegőrzési iskola alkoholtiltása ellenére nagy népszerűségnek örvendenek.
A borászok és borászatok persze igyekeznek a klasszikus programok mellett egy-egy extrémebb kóstolónak is helyet adni, egyrészt, hogy felhívják a figyelmet magukra a nem elhanyagolható reklámzajban, másfelől pedig azért, hogy megmutassák ennek a megkerülhetetlen nedűnek az emberhez és az általa teremtett kultúrához való ezerféle kapcsolódási pontját.
Cikkünkben néhány ilyen különleges módját mutatjuk be a borral való találkozásnak.
Mezőgazdasági kabrióval a pincefaluban
Van egy település Magyarországon, ahol egykor több pince volt, mint lakóház. A kijelentés persze csalóka, mert egy pincében nem csak bort lehet tartani: a Bács-Kiskun megyében található Hajóson is csak minden második pince szolgált a szőlőszármazékok érlelésére, a többiben különféle terményeket tároltak.
A pincefalunak is nevezett községben ma már persze alig akad, aki ne hűtőszekrényben vagy spájzban tárolná a krumplit vagy a tojást, a pincék most már többnyire turisztikai szerepet töltenek be.
A pincelátogatások, borkóstolók mellett az idegenforgalomból élő tulajdonosok igyekeznek újabbnál újabb vendégcsalogató programokat kitalálni, ennek egyik szép példája a csettegős kocsitúra.
Akik nem ismernék a csettegő jelentését és történetét, azok most képzeljenek el egy egészen átlagos települést a hatvanas évek Magyarországában, ahol mindenki igyekszik mindent abból megoldani, ami vagy az ő portáján, vagy a szomszédén fellelhető. 1982-ig teherfuvarozásra magánszemélyek csak állati erővel működő járművet tarthattak, azonban a szükség sok helyen kitermelte a maga gépi megoldásait. Egy ügyesebb lakatos könnyűszerrel össze tudott rakni egy olyan a kis teljesítményű egyhengeres motorral (becenevén csettegővel) hajtott járgányt, ami a nap 24 órájában fel tudott döcögni gazdájával a szőlőbe és vissza.
Ma már igen kevés példányhoz adnak forgalmi engedélyt, így egyre ritkábban találkozhatunk velük.
Pedig a velük való 20km/órás suhanás élménye semmihez sem hasonlítható, pláne, ha a suhanás előtt már betértünk egy-két pincészetbe.
A hajósi pincefaluban Csettegő-taxi segítségével tudjuk leküzdeni a különböző borkóstolási helyszínek közti, az poharazások számával hatványozódó távolságot. Választék bőven akad, hiszen a terület bővelkedik az évi napos órák számában, emellett pedig a környezetéből kiemelkedő tengerszint feletti magasság adta csapadékmennyiség egyaránt kedvez a fehér, a rosé és a vörösborok szőlőinek termesztéséhez.
A csendes borok mellett nem szabad kihagyni a gyöngyöző társaikat és a helyi pezsgőket sem. Az őszi időszak nagyobb programjai ugyan már lecsengtek, az érdeklődők azonban már készíthetik az aromajegyekre és tanninokra kíváncsi érzékszerveiket a december 7-i adventi pincenyitogató forralt és kiforrott borainak sorára.
Tengeralattjáró borok
Horvátország kristálytiszta tengeréből ma már nem csak halféléket vagy palackpostát, de kitűnő borokat is horgászhatunk. Persze nem a szó szoros értelmében, az Edivo borászat ugyanis maga helyezi a sós vízszint alá és juttatja újra felszínre 700 nap múlva palackjait.
A palackok speciális agyagedényekben (amforákban) kerülnek elhelyezésre, amelyek hagyományos, ókori technikát idéznek. Az amforák nemcsak védenek, hanem esztétikai értékkel is bírnak, hiszen a tengervízben való érlelés során kagylók, algák és korallok tapadnak rájuk, különleges, természet alkotta mintákat hagyva a borosüvegek felületén.
Az Edivo borászatot több éves kutatás és kísérletezés után alapították, és a tenger alatti érlelési technikát a borászat csapata kifejezetten úgy fejlesztette ki, hogy a borok megőrizzék frissességüket, ugyanakkor gazdag, mély ízekkel rendelkezzenek.
A borászat kínálatában többféle bor megtalálható, ám a legismertebbek a vörösborok, amelyeket sokáig érlelnek a tenger alatt, miután a földi pincében kezdték meg az érlelési folyamatot.
A borászat nemcsak a borok minőségére, hanem a fenntarthatóságra is figyel, hiszen a tenger alatti érlelés nemcsak energiatakarékos, hanem minimális környezeti hatással jár. Ez a módszer ötvözi a hagyományt és az innovációt, így azok számára is vonzó, akik a borászatban keresik a különleges, újszerű élményeket.
És ha már az újszerű élményeknél tartunk: a borászat különleges pincelátogatásokat is szervez.
Hasonló borászatot visz spanyol vizeken, illetve alatt Borbély Gergő és felesége, Mariona Alabau is. A borász fiú és a környezetvédelmi szakember lány a tenger alatt találtak rá a szerelemre egy thaiföldi nyaralás során, mind magánéleti, mind szakmai szempontból. Vállalkozásuk, az Elixsea a már említett horvát pincészethez hasonlóan a tenger áldásos, ingyenes és környezetkímélő mikroklímájában érleli a borokat. Mariona munkájából kifolyólag is nagy figyelmet szentel a fenntarthatóságra, a természetes energiával működő vízalatti tárolás mellett rendszeresen végeznek egyéb természetvédelmi tevékenységet is, úgy mint a búvárkodás során végzett szemétszedés vagy egy kis edukáció a Mediterráneum vízi élővilágáról, melynek a palackok és a tárolásukra használt ketrecek is új élőhelyet biztosítanak.
Futtában elkortyolt nedűk
Az alkohol fogyasztásának ellensúlyozására, illetve a miatta kialakult különféle krónikus betegségek tüneteinek enyhítésére a szakemberek a mértéktartó fogyasztás mellett a rendszeres sport fontosságát is ki szokták emelni.
A legegyszerűbb és legnépszerűbb szabadidős sport pedig nem más, mint
a futás, amit tényleg szinte bárhol és bármikor végezhet az ember. Többek között akár szőlődűlők között kocogva vagy pincerendszerek alagútjaiban tekeregve.
Utóbbira az egyik leghosszabb útvonalat a moldovai Milestii Mici kínálja több mint 200 kilométernyi mészkőfolyosóból épül pincerendszerével, ahol 55 kilométeren tárolnak borokat. A folyosókat változó mélységekbe vájták, a labirintus egy része 30, míg a másik része akár 85 méter mélyen is lehet a felszín alatt.
Az egyik legnépszerűbb maraton a borfanatikusok között a Bordeaux-i borvidéken megrendezett Le Marathon du Medoc. A verseny kiírásában minden évben megjelölnek egy témát, és ennek megfelelő az adott esztendő dress code-ja. A 2015-ben esemény a kilencvenes évek hangulatát idézte meg az 59 chateau-t végigjáró úton,
Olaszország legismertebb borvidékén rendezik meg a Chianti maratont. Közel 900 méteres szintkülönbséget kell legyőzni a klasszikus maratoni távon indulóknak. Az útvonal mezőkön, erdőkön és dűlőutakon megy végig, így még nehezebb leküzdeni a távolságot, azonban a táj kárpótol minden résztvevőt. A svájci-olasz határnál fekvő borvidéken rendezték meg október közepén a Valtellina Wine Trail versenyt, ahol egy hosszabb és egy rövidebb táv teljesítésére is volt lehetőség, mindkét esetben terepen. A maraton során pincéken, dűlőkön haladtak át a versenyzők.
Az egyik legismertebb futó-borász Tom Gilbey, akinek meghökkentő és vicces videói rendre felkerülnek a közösségi média platformjaira.
A londoni maraton minden egyes mérföldjénél egy-egy pohár random bort beazonosító (vagy legalábbis megpróbáló) szakember a futást nélkülöző napjaiban olyan fontos információkkal látja el az internet népét, mint például hogy
Ezek a különleges borízlelő események a minőségi, tudatos és mértékletes borfogyasztás hírvivői, melyek felhívják a figyelmet a borok változatos világára és a velük való hol tiszteletteljes, hol vicces, de mindig különleges kapcsolódási lehetőségekre.
