GASZTRO
A Rovatból

Csettegő tannin, tengermélyi fajtajelleg, futócipős mineralitás - különleges bortúrák itthon és a világban

Falusi kabrió, oxigénpalack, ketchup jelmez- egyes boros eseményekhez egészen különleges kiegészítők járnak!

Megosztom
Link másolása

Ha az Instagram előtt is létezett volna Instagram, az őszi időszakban a mai pumpkin spice latte-kötött pulcsi-cuki könyvtársarok kontent-hegyek helyett valószínűleg

mindenki szüret előtti és utáni, borozós képekkel tapétázta volna ki a világháló falát.

Ugyan a borfogyasztásnak ma már jóval árnyaltabb a megítélése, a borkóstolók és bortúrák a legtöbb táplálkozási és egészségmegőrzési iskola alkoholtiltása ellenére nagy népszerűségnek örvendenek.

A borászok és borászatok persze igyekeznek a klasszikus programok mellett egy-egy extrémebb kóstolónak is helyet adni, egyrészt, hogy felhívják a figyelmet magukra a nem elhanyagolható reklámzajban, másfelől pedig azért, hogy megmutassák ennek a megkerülhetetlen nedűnek az emberhez és az általa teremtett kultúrához való ezerféle kapcsolódási pontját.

Cikkünkben néhány ilyen különleges módját mutatjuk be a borral való találkozásnak.

Mezőgazdasági kabrióval a pincefaluban

Van egy település Magyarországon, ahol egykor több pince volt, mint lakóház. A kijelentés persze csalóka, mert egy pincében nem csak bort lehet tartani: a Bács-Kiskun megyében található Hajóson is csak minden második pince szolgált a szőlőszármazékok érlelésére, a többiben különféle terményeket tároltak.

A pincefalunak is nevezett községben ma már persze alig akad, aki ne hűtőszekrényben vagy spájzban tárolná a krumplit vagy a tojást, a pincék most már többnyire turisztikai szerepet töltenek be.

A pincelátogatások, borkóstolók mellett az idegenforgalomból élő tulajdonosok igyekeznek újabbnál újabb vendégcsalogató programokat kitalálni, ennek egyik szép példája a csettegős kocsitúra.

Akik nem ismernék a csettegő jelentését és történetét, azok most képzeljenek el egy egészen átlagos települést a hatvanas évek Magyarországában, ahol mindenki igyekszik mindent abból megoldani, ami vagy az ő portáján, vagy a szomszédén fellelhető. 1982-ig teherfuvarozásra magánszemélyek csak állati erővel működő járművet tarthattak, azonban a szükség sok helyen kitermelte a maga gépi megoldásait. Egy ügyesebb lakatos könnyűszerrel össze tudott rakni egy olyan a kis teljesítményű egyhengeres motorral (becenevén csettegővel) hajtott járgányt, ami a nap 24 órájában fel tudott döcögni gazdájával a szőlőbe és vissza.

Ezek a csettegők egyfajta Frankenstein-gépszörnyként magukba olvasztottak bármit, amit más járművekből menthető volt: egyik szervüket egy traktor, másikat egy lovaskocsi adta, így nem is nagyon készült két egyforma darab.

Ma már igen kevés példányhoz adnak forgalmi engedélyt, így egyre ritkábban találkozhatunk velük.

Pedig a velük való 20km/órás suhanás élménye semmihez sem hasonlítható, pláne, ha a suhanás előtt már betértünk egy-két pincészetbe.

A hajósi pincefaluban Csettegő-taxi segítségével tudjuk leküzdeni a különböző borkóstolási helyszínek közti, az poharazások számával hatványozódó távolságot. Választék bőven akad, hiszen a terület bővelkedik az évi napos órák számában, emellett pedig a környezetéből kiemelkedő tengerszint feletti magasság adta csapadékmennyiség egyaránt kedvez a fehér, a rosé és a vörösborok szőlőinek termesztéséhez.

A fehér-és rozé borok zamatban gazdagok és gyümölcsösek, gyakran reduktív technológiával készülnek. A vörösborok mély színűek és határozott csersavakkal rendelkeznek a tradicionális kis fahordós érlelés után

- írják a környékről.

A csendes borok mellett nem szabad kihagyni a gyöngyöző társaikat és a helyi pezsgőket sem. Az őszi időszak nagyobb programjai ugyan már lecsengtek, az érdeklődők azonban már készíthetik az aromajegyekre és tanninokra kíváncsi érzékszerveiket a december 7-i  adventi pincenyitogató forralt és kiforrott borainak sorára.

Tengeralattjáró borok

Horvátország kristálytiszta tengeréből ma már nem csak halféléket vagy palackpostát, de kitűnő borokat is horgászhatunk. Persze nem a szó szoros értelmében, az Edivo borászat ugyanis maga helyezi a sós vízszint alá és juttatja újra felszínre 700 nap múlva palackjait.

18-25 méter mélységben a tengerben tárolt borok a kiegyenlített hőmérséklet, a nyomás és a sötétség révén különleges ízvilágot kapnak.

A palackok speciális agyagedényekben (amforákban) kerülnek elhelyezésre, amelyek hagyományos, ókori technikát idéznek. Az amforák nemcsak védenek, hanem esztétikai értékkel is bírnak, hiszen a tengervízben való érlelés során kagylók, algák és korallok tapadnak rájuk, különleges, természet alkotta mintákat hagyva a borosüvegek felületén.

Az Edivo borászatot több éves kutatás és kísérletezés után alapították, és a tenger alatti érlelési technikát a borászat csapata kifejezetten úgy fejlesztette ki, hogy a borok megőrizzék frissességüket, ugyanakkor gazdag, mély ízekkel rendelkezzenek.

A borokban érezhető a természetes ásványosság és egy enyhe sós karakter, amelyet a tenger ad hozzá, így egy valóban egyedülálló érzékszervi élményt nyújtanak.

A borászat kínálatában többféle bor megtalálható, ám a legismertebbek a vörösborok, amelyeket sokáig érlelnek a tenger alatt, miután a földi pincében kezdték meg az érlelési folyamatot.

A borászat nemcsak a borok minőségére, hanem a fenntarthatóságra is figyel, hiszen a tenger alatti érlelés nemcsak energiatakarékos, hanem minimális környezeti hatással jár. Ez a módszer ötvözi a hagyományt és az innovációt, így azok számára is vonzó, akik a borászatban keresik a különleges, újszerű élményeket.

És ha már az újszerű élményeknél tartunk: a borászat különleges pincelátogatásokat is szervez.

A bevállalós vendégek búvártúra keretében úszhatják körbe az tengeri amfora-kertet.

Hasonló borászatot visz spanyol vizeken, illetve alatt Borbély Gergő és felesége, Mariona Alabau is. A borász fiú és a környezetvédelmi szakember lány a tenger alatt találtak rá a szerelemre egy thaiföldi nyaralás során, mind magánéleti, mind szakmai szempontból. Vállalkozásuk, az Elixsea a már említett horvát pincészethez hasonlóan a tenger áldásos, ingyenes és környezetkímélő mikroklímájában érleli a borokat. Mariona munkájából kifolyólag is nagy figyelmet szentel a fenntarthatóságra, a természetes energiával működő vízalatti tárolás mellett rendszeresen végeznek egyéb természetvédelmi tevékenységet is, úgy mint a búvárkodás során végzett szemétszedés vagy egy kis edukáció a Mediterráneum vízi élővilágáról, melynek a palackok és a tárolásukra használt ketrecek is új élőhelyet biztosítanak.

Futtában elkortyolt nedűk

Az alkohol fogyasztásának ellensúlyozására, illetve a miatta kialakult különféle krónikus betegségek tüneteinek enyhítésére a szakemberek a mértéktartó fogyasztás mellett a rendszeres sport fontosságát is ki szokták emelni.

A legegyszerűbb és legnépszerűbb szabadidős sport pedig nem más, mint

a futás, amit tényleg szinte bárhol és bármikor végezhet az ember. Többek között akár szőlődűlők között kocogva vagy pincerendszerek alagútjaiban tekeregve.

Utóbbira az egyik leghosszabb útvonalat a moldovai Milestii Mici kínálja több mint 200 kilométernyi mészkőfolyosóból épül pincerendszerével, ahol 55 kilométeren tárolnak borokat. A folyosókat változó mélységekbe vájták, a labirintus egy része 30, míg a másik része akár 85 méter mélyen is lehet a felszín alatt.

A versenyzők egy 10 kilométeres vonalon keresztül suhanhattak el a legszebb boroshordók mellett, lelkesítő tradicionális zenét hallgatva.

Az egyik legnépszerűbb maraton a borfanatikusok között a Bordeaux-i borvidéken megrendezett Le Marathon du Medoc. A verseny kiírásában minden évben megjelölnek egy témát, és ennek megfelelő az adott esztendő dress code-ja. A 2015-ben esemény a kilencvenes évek hangulatát idézte meg az 59 chateau-t végigjáró úton,

2023-ban pedig a gasztronómia jegyében séfek, csigák vagy például ketchup és mustár párosok is indultak a maratonon.

Olaszország legismertebb borvidékén rendezik meg a Chianti maratont. Közel 900 méteres szintkülönbséget kell legyőzni a klasszikus maratoni távon indulóknak. Az útvonal mezőkön, erdőkön és dűlőutakon megy végig, így még nehezebb leküzdeni a távolságot, azonban a táj kárpótol minden résztvevőt. A svájci-olasz határnál fekvő borvidéken rendezték meg október közepén a Valtellina Wine Trail versenyt, ahol egy hosszabb és egy rövidebb táv teljesítésére is volt lehetőség, mindkét esetben terepen. A maraton során pincéken, dűlőkön haladtak át a versenyzők.

Az egyik legismertebb futó-borász Tom Gilbey, akinek meghökkentő és vicces videói rendre felkerülnek a közösségi média platformjaira.

A londoni maraton minden egyes mérföldjénél egy-egy pohár random bort beazonosító (vagy legalábbis megpróbáló) szakember a futást nélkülöző napjaiban olyan fontos információkkal látja el az internet népét, mint például hogy

milyen bor illik a húsos burek angol unokatestvéréhez, a steak bake-hez, vagy hogy milyen pohárból érdemes a koffeinnel dúsan megrakott, kávés Buckfast vörösbort kóstolni.

Ezek a különleges borízlelő események a minőségi, tudatos és mértékletes borfogyasztás hírvivői, melyek felhívják a figyelmet a borok változatos világára és a velük való hol tiszteletteljes, hol vicces, de mindig különleges kapcsolódási lehetőségekre.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
A TikTok új őrülete: Így lesz a görög joghurtból és egy csomag kekszből isteni tiramisu-szerű sütemény
A mindössze sűrű joghurtból és kekszből álló édesség januárban vált virálissá a TikTokon. Dietetikus szerint magas fehérjetartalma előnyös, de a kekszben lévő cukor miatt érdemes mértéket tartani.

Megosztom
Link másolása

Két hozzávaló, egy hűtő és néhány óra türelem: ennyi kell a legújabb gasztronómiai jelenséghez, amely januárban hódította meg az Instagramot és a TikTokot.

A japán ihletésű, sütés nélküli joghurtos „sajttorta” lényege a pofonegyszerűségében rejlik, a nyugati adaptáció pedig a Lotus Biscoff keksznek és egy kevés kávénak köszönhetően meglepően tiramisu-hangulatúvá teszi a végeredményt.

A trend Japánból indult, ahol eredetileg sablé-típusú kekszeket nyomtak sűrű joghurtba, majd a hűtőben pihentetve érték el a krémes, sajttortaszerű állagot.

A nemzetközi áttörést az hozta el, amikor a könnyebben elérhető, karamellás ízvilágú Biscoff vette át a főszerepet. A Food&Wine magazin januárban részletesen elemezte a jelenséget, és tisztázta, hogy a „japán” jelző a módszer online gyökereire utal, nem pedig a klasszikus, habkönnyű, sütött japán sajttortára kell gondolni.

@kikiskitchen

Viral Japanese Cheesecake aber mit weniger Kalorien und in der Tiramisu-Edition Vanilleskyr, Lotus-Kekse, Kaffee und Kakaopulver. Mindestens 4 Stunden kühl stellen, damit die Kekse einweichen.

♬ original sound - daniella

A módszer egyszerű, de hatásos: a kekszlapokat függőlegesen a sűrű, görög típusú joghurtba állítják, majd az egészet lefedve hűtik legalább négy-hat, de ideálisan egy egész éjszakán át.

Ezalatt a kekszek nedvességet szívnak magukba a tejtermékből, így puhává, süteményszerűvé válnak, miközben a joghurt besűrűsödik, és az állaga a krémsajthoz kezd hasonlítani.

A tiramisu-hatást a recept kávés továbbgondolásával érik el: a kekszeket egy-két másodpercre hideg eszpresszóba mártják, mielőtt a krémbe nyomnák őket, a kész desszertet pedig tálalás előtt cukrozatlan kakaóporral szórják meg.

Bár a közösségi médiában „két hozzávalós csodaként” terjedt el, a felhasználók gyorsan elkezdték testre szabni.

Van, aki egy kevés mézzel vagy juharsziruppal édesíti a joghurtot, mások vaníliakivonatot adnak hozzá.

Az édesség egészségügyi oldalát is górcső alá vették. „Pozitív fényben látom ezt a trendet, mivel egy magas fehérjetartalmú desszertről van szó” – nyilatkozta a Newsweeknek Kristy Thomas regisztrált dietetikus, aki ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a kekszek „sok hozzáadott cukrot és finomított szénhidrátot” tartalmaznak.

Javaslata szerint az arányokra érdemes figyelni: egy nagyobb, 400-500 grammos joghurthoz 4-9 darab keksz az ideális.

Sassy tipp! Aki maga is kipróbálná a tiramisu-hatású verziót, a recept a következőképpen néz ki négy adagra.

Keverjen simára 400 gramm sűrű görög joghurtot, ízlés szerint egy-két evőkanál mézzel. Mártson 12-14 darab Lotus Biscoff kekszet villámgyorsan 60 milliliter lehűtött eszpresszóba, majd állítsa őket sűrűn, függőlegesen a joghurtba.

Fedje le a tálat, és tegye a hűtőbe legalább hat órára. Tálalás előtt szórja meg vastagon cukrozatlan kakaóporral.

A siker kulcsa a valóban sűrű, zsírosabb görög joghurt vagy skyr használata, a hígabb verziók ugyanis nem adják meg a kívánt krémes állagot.


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Veszélyben a tejbegríz trónja, egy elfeledett magyar desszert lehet a gyerekek új kedvence
Újra a figyelem középpontjába került a tejbetarhonya, a tejben főtt, kásajellegű tésztaétel. A gyors és olcsó fogás népszerűsége komolyan megingathatja a tejbegríz és a tejberizs eddigi egyeduralmát.

Megosztom
Link másolása

A komfortkaják dualizmusát, a tejbegríz-tejberizs tengelyt egy régi-új versenyző támadja, ami annyira retró, és annyira menő, hogy meg kell ismerned.

Tényleg ez lesz-e a gyerekek új kedvenc édessége, amiért nem kell könyörögni, hogy megegyék?

A tejbetarhonya lényegében a kásaételek és a tészták szerelemgyereke: egy krémes, édes, tejes fogás, ami pont annyival izgalmasabb a simára főzött társainál, amennyivel a tarhonya szemei haraphatóbbak a gríznél.

Az elkészítéséhez nem kell gasztroforradalmat indítani: 250 gramm tarhonyát egy kanál vajon kicsit átforgatunk, felöntjük két deci vízzel és egy csipet sóval, majd ha a vizet magába szívta, fél liter tejjel, alacsony lángon krémesre főzzük.

A végén jöhet bele a cukor, a vanília, esetleg egy kis reszelt citromhéj, és a húszperces meló után mehet a tetejére a kakaópor, a fahéjas cukor, vagy az igazi aduász, a sűrű házi baracklekvár.

A tejbetarhonya visszatérése egybeesik a kásák reneszánszával.

A kása a magyar népi konyha alapköve volt, amit a 17. század végéig a szegények és a gazdagok is ettek, csak a feltét volt más.

Nemcsak a mindennapok túlélőétele volt, hanem szimbolikus fogás is: ették szilveszterkor szerencsehozónak, lakodalmak végén pedig a „kitolókása” jelezte a buli végét.

A tarhonya pedig messze nem csak a sós ételekben tudott nagyot menni.

Bár ma a legtöbben a lecsós vagy pörköltszaftos verzióra esküsznek, régen simán készítettek belőle édes fogásokat, és olyan különleges egytálételeket is, mint a kiskunsági hebedunda vagy a nyárlőrinci tutajos.

„A gasztronómia nálunk egy olyan terület, ahol mindenkinek igaza van, és csak neki van igaza” – mondta Cserna-Szabó András író a Nosaltynak, és ez a tarhonya édes-sós kettősségére különösen igaz.

A receptet ma már persze simán lehet turbózni: működik kókusztejjel vagy más növényi itallal, mehet bele aszalt gyümölcs, fahéj, egy kis kardamom.

Ételérzékenység esetén - laktóz, glutén, vagy fűszerek - érdemes körültekintőnek lenni. A klasszikus baracklekváros tálalásnál pedig számolni kell azzal, hogy a tavalyi szezon gyenge volt, így a bolti lekvárok minősége ingadozó lehet – a legjobb, ha van otthon egy üveg a nagymama-féle, sűrű, igazi gyümölcsből készült verzióból.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből” – hatalmas gasztrofesztivált hoznak Szentendrére a szervezők
A magyar premier csak a kezdet, a szervezők Kolozsvárt és Bukarestet is bevennék. Trucza Adorjánék nagyot álmodtak, és a Pilis alatt indítják a hódítást

Megosztom
Link másolása

Aki eddig csak tervezgette, hogy megnézi magának Erdélyt, de valami mindig közbejött, annak most a lába elé hozzák a tutit. Március 27. és 29. között ugyanis a szentendrei Skanzenbe költözik a Taste of Transylvania fesztivál, ami Erdélyben 2022 óta nagyot megy, de Magyarországon most debütál. A dolog lényege, hogy

három napra az egész „Erdély” tájegység egyetlen hatalmas, szabadtéri gasztrokulturális központtá alakul.

A helyszínválasztás nem véletlen, ahogy azt a fesztivál magyarországi házigazdája, dr. Cseri Miklós, a múzeum főigazgatója el is mondta: „A skanzen Erdély tájegységét a 2022-es nyitás óta több százezer ember látogatta már meg. Bár a borospataki helyszínt nehéz felülmúlni, úgy gondolom, a Pilis hegyvonulatai ugyancsak pompás hátteret adnak majd a fesztiválhoz – a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnál alkalmasabb helyszínt tehát keresve sem találhatnánk. A programok sokszínűsége ugyancsak garancia arra, hogy ez a rendezvény a közösségek és a kultúrák igazi, élő találkozása legyen”.

A hétvége legizgalmasabbnak ígérkező dobása az Örömfőzde lesz, ahol a ring egyik sarkában tapasztalt erdélyi háziasszonyok, a másikban pedig Michelin-csillagos séfek állnak majd.

A csavar az, hogy ugyanazokból az alapanyagokból kell főzniük, párhuzamosan, bemutatva, hogy a hagyományos és a modern gasztronómia mennyire másképp nyúl ugyanahhoz a répához vagy húshoz. A végeredményt pedig a nép, vagyis a fesztiválozó kóstolhatja meg. A felhozatal elég combos: ott lesz Rácz Jenő, Kaszás Kornél, Szabi, a pék, a romániai csúcsséf Alex Petricean és persze a fesztivál alapítója, Trucza Adorján is.

És ha már legendák: a sajtótájékoztatón megjelent a máréfalvi Ilonka Rozália, vagyis Róza mama is, akinek édes tejfölös lepényeit végre a magyarországi közönség is megkóstolhatja.

A menüsor amúgy nem áll meg a magyar ízeknél, bepillantást enged az erdélyi román, zsidó, szász és örmény konyha világába is.

Aki pedig nemcsak enni jön, annak is lesz program: pénteken a 4S Street, szombaton a Bagossy Brothers Company, vasárnap pedig az Alma együttes ad koncertet. Emellett lesznek filmvetítések, például a Bölöniről szóló film, és könyvbemutatók is. A termelői vásár pedig gondoskodik róla, hogy a húsvéti sonka és tojás is bekerüljön a kosárba.

A fesztivál főszervezője, Trucza Adorján szerint ez csak a kezdet.

„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből, és bízunk benne, hogy a Taste of Transylvania a magyarországi közönség szívét is meghódítja majd.

Az idei évben nagyszabású terveink vannak: a szentendrei esemény után a rendezvényt más nagyvárosokba, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Bukarestbe is elvisszük. Közben természetesen már készülünk az elmaradhatatlan őszi borospataki fesztiválra is”. Szóval a terv az, hogy Erdély ízei és kultúrája nemcsak egy hétvégére költöznek a Pilis alá, hanem elindulnak egy komolyabb turnéra.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Vörös- vagy fehér hagyma? Kiderült, mi a legfontosabb különbség, és nem az, amire gondolnál
Sokan csak legyintenek, pedig a rossz választás tönkreteheti a kedvenc ételünket. Eláruljuk, mikor melyiket kell használni.

Megosztom
Link másolása

Ott állsz a konyhapultnál, kezedben a kés, és épp azon agyalsz, hogy a pörköltbe vagy a szószba most a vörös- vagy a fehér hagyma a jobb-e. Vagyis dehogy agyalsz, csak leveszed a polcról, ami van, és kész. Pedig a nagy hagymakérdésben van egy pokoli fontos különbség, ami megváltoztathatja az egész fogást, és meglepő módon nem is annyira az íz, hanem a textúra az igazi vízválasztó.

A lényeg, hogy a hagyma nemcsak ízt ad, hanem szerkezetet is: vagy érezhetően ott marad a falatban, vagy diszkréten a háttérbe vonul, és csak selymes testet ad a szósznak.

A vöröshagyma jobban tartja a formáját főzés közben, kevésbé hajlamos szétesni. Bár idővel ez is megpuhul és édesedik, megőrzi azt a komplex, mély ízét, ami nem tűnik el teljesen a háttérben. Ezért tökéletes, ha sült hagymát, karamellizált hagymát, pörkölteket vagy olyan leveseket készítesz, ahol elvárod, hogy a hagyma ne csak egy távoli emlék legyen, hanem konkrétan ott legyen a tányéron. Nyersen viszont más a helyzet: a vöröshagyma íze szezonális.

Ha nincs túl sokáig tárolva, nyáron és kora ősszel édesebb, télen viszont sokkal csípősebbé válik.

Ezzel szemben a fehér hagyma a nagy beleolvadó, főleg ha sokáig kapja a hőt. Könnyebben szétfő és feloldódik, így ideális, ha az a cél, hogy szinte észrevétlenül építse fel az ízalapokat, például szószokban vagy alaplevekben.

Mivel édesebb és enyhébb ízű, mint a vörös, jó alap savanyításhoz vagy gyorsan készülő wokos ételekhez is.

Nyersen pedig megvan benne az az élénk, friss karcosság, ami miatt kiválóan működik mártogatósokban, salátákban vagy friss feltétként. Ráadásul az íze egész évben nagyjából ugyanolyan marad.

És ha ez nem lenne elég, a vöröshagyma a spájzban is jobban bírja. A Nemzeti Hagyma Szövetség szerint

a fehér hagymát kompakt sejtszerkezete miatt nem lehet olyan sokáig tárolni, mint más fajtákat.

A vöröshagyma egyébként is a népszerűbb, szóval jó eséllyel amúgy is vörös van otthon a kamrában.

A jó hír, hogy a legtöbb főtt ételben simán felcserélhetők. De ha nyersen használnád, és csak vörös van kéznél, szeletelés után elég hideg vízben átöblíteni, hogy megszelídítsd az ízét.

A lényeg tehát: ha azt akarod, hogy a hagyma megőrizze a karakterét, válassz vöröset.

Ha azt, hogy selymesen beleolvadjon az ételbe, a fehér a nyerő. Szóval most már tudod: nem mindegy, melyik hagyma miatt sírsz a deszka fölött.

Via Tasting Table


Megosztom
Link másolása