Dióssy Klári a mellrákról: Kislánya elvesztése után most ő küzd a betegséggel
„Rákban vesztettem el a kislányomat, most én küzdök azzal” – Dióssy Klári ezzel a mondattal teszi helyre, hogy a mellrák diagnózisa nemcsak egy orvosi lelet, hanem a múlt árnyaival való kőkemény szembenézés is. A műsorvezető egy évvel a diagnózis után, túl a műtéten, a kemoterápián és a sugárkezelésen, most a gyógyulás fázisában van.
A történet tavaly áprilisban indult egy hétköznapi pillanattal, ami aztán mindent megváltoztatott. „Zuhanyozás közben azt vettem észre, nem egyforma a két mellem” – mesélte a Story magazinnak. Azonnal mammográfiára ment, ahol a doktornő meglátta az elváltozást. A biopszia eredményét már a férjével hallgatta végig, majd jött az Onkológiai Intézet és a PET-CT, hogy kiderüljön, van-e áttét. Az a várakozás volt a legnehezebb. „Nem lehetett hozzám szólni, magamba roskadtam, egyfajta önkívületi állapotba kerültem. Napokig nem kommunikáltam senkivel.” Amikor kiderült, hogy nincs áttét, megnyugodott. De a diagnózis attól még diagnózis maradt:
A fizikai megpróbáltatások mellett a betegség a legmélyebb lelki rétegeket is feltépte. Dióssy szerint a lényeg az, hogy „a trauma nem az, ami veled történik, hanem az, ami benned történik.” A saját betegsége felszínre hozta a feldolgozatlan gyászt: a kislánya elvesztését, aki szintén rákban halt meg, és az édesanyja hirtelen halálát. „Föltettem magamnak a kérdést: a munka, a leterheltség mellett meg tudtam gyászolni rendesen?” De önmarcangolás helyett a helyére tette a dolgokat, és megtanult valamit, ami korábban elképzelhetetlen volt számára: „Megtanultam kérni.” Rájött, hogy van, amit nem tud egyedül megoldani.
A harcban a legszűkebb kör volt a támasza. A férje, Sanyi, aki „vitt, hozott, átkötötte a sebemet, átvállalt minden házimunkát”, a 12 éves fia, Máté, és négy barátnője, akik mindenben segítettek.
Mostanra visszatért a munkába, hallható a Kossuth Rádióban, és egy hétre a Ridikülbe is visszaül. Azt mondja, a rákról beszélni kell, le kell bontani a tabukat. A saját történetével is ezt teszi, miközben a gyógyulás útján halad, azzal a mentalitással, amit az édesapjától tanult: „Amit elkezdtem, be kell fejezni.”