Nincs olyan, hogy valaki túl öreg a zenetanuláshoz, te is bármikor elkezdheted, mert a demencia ellen is véd
Elfelejtett titkot őriz a gyerekek kezébe nyomott, sokszor csak visító furulya: valaha ez volt a királyok és királynők hangszere. VIII. Henrik angol uralkodó több mint hetven darabot tartott a gyűjteményében, Shakespeare pedig a Hamletben emlegette szeretettel.
Egy 17. századi tengerésztiszt egyenesen azt írta a naplójába, hogy a furulya szól a legszebben, amit valaha hallott. Mára a legtöbbünknek mégis csak a borzalmas, gyerekkori nyekergés jut eszébe róla, pedig óriási lehetőségről mondunk le, ha csak ennyivel intézzük el.
„A zenélés segít nagyobb agyi hálózatokat és új pályákat kiépíteni” – mondta Daniel Levitin, a zene gyógyító hatásáról szóló könyv szerzője. A szakértő szerint
„Ezzel rengeteg agyi kapacitást épít fel az ember” – tette hozzá Levitin.
Ennek ellenére ma már alig játszanak hangszeren a felnőttek. A The Atlantic decemberi cikke szerint egy felmérés kimutatta, hogy az amerikai felnőtteknek csupán 11 százaléka zenél. Sokan kiesnek a gyakorlatból a gyerekkori zeneoktatás után, és
„Az emberek elfoglaltak; egyszerűen nem rendelkeznek azzal a luxussal, hogy hetente egyszer leüljenek Bach műveket tanulni, nem is beszélve arról, hogy van-e pénzük hangszerre vagy magánórákra” – írja a cikk szerzője, Caroline Mimbs Nyce.
Míg egy alkalmi kosármeccsre bárki össze tud rántani egy csapatot, arra felnőttként kevesebb az esély, hogy valaki egy garázsban jammelgessen hasonló tudású zenésztársakkal.
Maga az újságíró, Nyce is nemrégiben kezdett újra furulyázni, és nem bánta meg. „Folytatni tervezem a tanulást, nem azért, mert ez önmagában erősíti az idegpályáimat – bár ez ellen bizony nem tiltakozom –, hanem mert zenélni, még ha bolondos is, sőt talán épp akkor, egyszerűen nagyon jó móka.”
Via The Atlantic
