ÉLETMÓD
A Rovatból

10 apró lépés a rendszerben működő kert felé – így kezdj bele a permakultúrába

Mi köze a felmagzott petrezselyemnek a poloskákhoz, szabad-e kupit csinálni a kertben, és vajon kit érdemes gyümölcsfa ültetés előtt megkérdezni? Cikkünkből kiderül!

Megosztom
Link másolása

Egységben az erő

Képzeld el, hogy a kerted egy idegen bolygó, amelyet még nem terraformáltak. Van rajta jó levegő, növények, állatok, ugyanúgy esik rajta az eső, fúj a szél és süt valamilyen nap, akárcsak a Földön. Te vagy rajta az egyetlen ember, és be kell rendezkedned rajta úgy, hogy életed (vagy leszármazottaid élete) végéig megélhess rajta.

Egyedüli te döntöd el, a meglévő adottságokat hogyan kamatoztatod, milyen élőlényeket engedsz az élettered közelébe, hogyan fogod tölteni a szabadidődet.

Ehhez egyetlen dologra van szükséged: rendszerben gondolkodni.

A permakultúra pedig többé-kevésbé pont ilyen rendszer.

Permakultúrsokk

A permakultúra az angol permanent agriculture, vagyis állandó mezőgazdaság szavak összevonásából származik, röviden szólva egy fenntartható emberi környezetet teremtő tervezési rendszer. Gyakorlati úttörőjének Sepp Holzer ausztriai gazdálkodót tartják, az elméleti alapok lefektetése pedig két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren nevéhez köthető.

Alkalmazásával olyan természetszerű élőhelyeket és társadalmi környezeteket hozhatunk létre, amelyek lokális, dinamikus és egymást segítő kapcsolatokon keresztül szerveződnek.

A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával.

Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.

Ezek a komoly és nagy volumenű szavak sokakat elriaszthatnak a további olvasástól, pedig a paraszti világban ezek maguktól értetődő dolgok voltak: hangzatos kifejezések és ábrák nélkül, generációról generációra szállt a tudás. Innen nézve pedig igazából az összes lépés egyszerűnek és természetesnek hat, mivel az is.

Virágozzék minden virág!

Minél több fajta őshonos vadvirágot sikerül megtelepítenünk a kertünkben, annál biztosabb, hogy minden rovar talál magának táplálékot. Ezen kívül persze számtalan nemesített virág (nyári orgona, levendula, zsályafélék) is elősegíti a lepkék, fátyolkák vagy zengőlegyek megtelepedését a kertünkben. Utóbbiak egyik kedvence az ernyősvirágzatúak virága - ilyen például a paszternák vagy pasztinák és petrezselyem, de a kapor vagy a kömény is. Személyes tapasztalatom, hogy ezeket a növényeket valamiért a nem túl szívesen látott poloskák is annyira szeretik, hogy érdemes belőlük több csali növényt is meghagyni.  Ha első évben hagyunk belőlük párat a földben, hogy a második tavasszal virágot hozhassanak, a poloskák szinte kizárólag ezeken fognak korzózni. Innen aztán könnyű őket még kamaszkorukban, családalapítás előtt lerázni egy mosogatószeres vízzel töltött befőttes üvegbe, így nem fogják károsítani a veteményest.

A fűnyíró is vakációra mehet

Egyre nagyobb divat a No Mow May, vagyis fűnyírásmentes május.

Eredetileg a magasabbra növő nektárt hozó növények és a velük táplálkozó beporzók védelmében indult ez 31 napos kihívás, az eredményeket figyelembe véve azonban igazából egész évben érdemes alkalmazni, persze nem az egész kertben, hanem a nyírott és nyíratlan területeket váltogatva.

Akinek van kertje, az biztosan látja az elmúlt évek nyarainak fűsárgító/szárító hatását: az aszályok és az extrém magas hőmérséklet nem kímélik a gyepet sem. Minél kisebbre nyírjuk, annál hamarabb szárad ki, és nincs az a pénz- és környezetkímélő öntözési rendszer, ami egy rövidre nyírt füvet egész nyáron zölden tudna tartani.

A hosszabbra hagyott fű egyszerre vigyáz önmaga szépségére és számtalan apró életre, a pénztárcánkról nem is beszélve.

Ha szakaszosan, vetésforgóban mindig csak egy-egy területen nyírjuk füvet, a rovarok és egyéb állatok mindig találnak maguknak búvóhelyet és élelmet a nyíratlan részeken. Nem utolsó sorban a szemnek is jól esik a nyírt részeket megtörő, szélben lengedező virágos fű látványa.

Piszkálás-mentes övezetek

Az előző részhez szorosan kapcsolódva nagyon fontos, hogy legyen a kertünknek olyan része, amit békén hagyunk. A rovarok, de a nagyobb állatok, gyíkok, sünök számára is fontos a téli menedékhely, amit a legegyszerűbben úgy tudunk számukra biztosítani, hogy a kert egy (vagy több) kevésbé forgalmas sarkába hordunk gallyakat, leveleket, aztán elfeledkezünk róluk a következő évig. Itt biztonságban át tudnak telelni.

Hosszú és kitartó agymunkával meg kell próbálnunk kigyomlálni azt a téveszmét a fejünkből, hogy egy kertnek úgy kell kinéznie, mintha a House and Garden aktuális számát lapozgatnánk.

Jó esetben egyébként azok a kertek is rendelkeznek ilyen „békén hagyott” részekkel, csak azt értelemszerűen nem fotózzák be az újságba.

Nem minden gyom, amit nem mi vetettünk

Ami az agráriumban gyomnak számít, az a mi kertünkben lehet élelem a beporzóknak, gyógynövény az otthoni patikánkba, vagy csak egyszerűen szép talajtakaró, talajlazító, eróziót megakadályozó növény. Cickafark, kövér porcsin, pásztortáska, pitypang, tyúkhúr, árvacsalán, lóhere, kerek levelű repkény, papsajt - ezek mind nektárt adnak, talajt takarnak, teájuk gyógyít, legtöbbjükből pedig még finom és egészséges pesto is készíthető.

Főzővizet a kopaszra!

Minden nyáron bekerülnek a hírekbe olyan települések, ahol az aszály miatt korlátozzák a vízfogyasztást. Az egyik első hely, ahol magánemberként spórolni tudunk a vízzel, az az öntözés. Csak azt öntözzük, amit muszáj, használjuk fel a konyhában keletkezett főzővizeket:

nagymamáink bejárat melletti virágoskertje nem a műtrágyától volt olyan szemet gyönyörködtető, hanem leginkább a (csatornázatlanságból kifolyólag) a ház mellé öntött főzővizektől.

A krumpli, a tészta vagy a tojás főzővize tele van szénhidráttal, kalciummal, ásványi anyagokkal és vitaminokkal, ami a növényeknek mind hasznos tápanyag. Egyre figyeljünk: ne kerüljön bele só vagy olaj, ezeket mindig csak utólag rakjuk az ételhez!

Ápol és eltakar: a mulcs

Minél jobban takart egy földfelület, annál több nedvességet tud magában tartani. Ezzel öntöző vizet és munkát spórolunk. Lehet ez a mulcs  levágott fű, fenyőkéreg, ősszel a lehullott levelek, de a konyhakertben például a letermett zöldségek szárait is felapríthatjuk és a még lábon állók alá rakhatjuk, itt lebomlás közben további tápanyagok szabadulnak fel, melyet a növény hasznosítani tud.

Erőszakmentes kertrendezés

Válasszunk olyan növényeket, amik megfelelnek a kert adottságainak, benapozottságának, talajának.

Rengeteg pénzt ki lehet dobni talajcserére, tápoldatokra és különleges növényekre, vagy meg lehet ismerni az adott területet (ha kell, szakmai segítséggel), és akkor jóval kevesebb pénz- és energiabefektetéssel lehet csodaszép kertünk.

Lehet a mi kedvenc virágunk a levendula vagy a kúpvirág, ha egy ősfákkal beültetett, egész nap árnyékos kertünk van, ezek a növények nem fognak tudni megélni benne. Vagy ugyanígy, ha a teraszunkon üldögélve árnyékliliomokban és páfrányokban szeretnénk gyönyörködni, miközben a terasz déli tájolású, és egész évben benapozott, jobban tesszük, ha felülírjuk saját vágyainkat, és megpróbáljuk beilleszteni a meglévő rendszerbe.

Hátrább a vegyszerekkel!

Minél többféle növényt és élőhelyet biztosítunk az állatok számára, annál stabilabb rendszert tudunk létrehozni. A legjobb, ha van türelmünk kivárni ezt a stabilizálódást, és egyáltalán nem használunk vegyszereket. Ám ha valakinek konyhakertje is van, előfordul, hogy nincs más megoldás, elő kell venni a permetezőt. Adott problémára rákeresve (vegyszermentes kerti vagy biokerti Facebook csoportokban érdemes kérdezni, olvasni) könnyen találhatunk szelíd szereket is, ilyenek például a Neemazal, mely alkalmas a fitofág poloskák, közöttük betelepülő fajok (afrikai vándorpoloska, márványpoloska), levélbogarak (burgonyabogár, kukoricabogár), üvegházi molytetű, fitofág atkák és tripszek elleni biológiai védekezésre, a Dipel, mely egy lepkehernyók elleni, bakteriális permetezőszer vagy az Artis, amit fonalférgek és egyes talajlakó rovarok ellen tudunk használni.

Komposzttal szép az élet

Ez talán a legalapvetőbb lépés. Egy komposztáló kialakításával megoldódik a zöld szemét elszállításának kérdése, a talajjavítás céljából kertészetben vásárolt zsákos földkeverékek derékszaggató cipelése, hiszen gyakorlatilag egy humuszgyárat telepítünk vele a kertbe, amiből aztán az egész rendszer profitálni tud.

Jó kertész még jobb kertésztől tanul

Az internetnek hála ma már rengeteg információ elérhető a kanapénkról, legyen az növénytársítási táblázat, vetési terv készítő szoftver vagy online vadvirághatározó.

Emellett viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni az élő tudást sem: ha szeretnénk minél jobban megismerni saját kertünket,

érdemes egy idősebb kertészkedő szomszéddal szóba elegyedni, hiszen ki más tudná jobban, melyik virág vagy zöldség érzi jól magát évtizedek óta azon a területen, ha nem ők.

Ezek az emberek jobban ismerik a helyi csapadék-és fagyviszonyokat, mint a meteorológiai adattárak, tudják, hogy két házzal arrébb milyen fajta cseresznyefa található, ami porzója lehet a miénknek, vagy címmel telefonszámmal együtt el tudnak irányítani minket az egy utcával lejjebb lévő ismerősükhöz, akitől érdemes magot kérni, ha büdöskét ültetnénk.

A permakultúrába végső soron nem csak a növények , de az emberi kapcsolatok ápolása is beletartozik.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
Azt mondták neki, a rák csak balszerencse – aztán a ChatGPT felfedte, hogy egy háztartási eszköz állhat a háttérben
A tünetei szinte azonnal enyhültek, miután az okokat kiderítették.

Megosztom
Link másolása

Amikor az orvosok közlik, hogy a tünetek mögött „csak gázos belek” állnak, és amúgy is „túl fiatal a rákhoz”, az ember hajlamos megnyugodni. Vagy legalábbis megpróbál. Schayene Silva, egy 38 éves, kétgyermekes anya azonban nem nyugodott meg. Miután 2022 februárjában új házba költözött, furcsa és egyre súlyosbodó tünetek kezdték gyötörni: gyomorégés, köhögés, hányás és fulladással járó pánikrohamok. Összesen nyolc különböző orvost keresett fel, de érdemi választ sehol sem kapott. Végül 2024 októberében egy MRI-vizsgálat rántotta le a leplet a valóságról: a bal veséjében daganat nőtt. A diagnózis: egyes stádiumú, kettes grádusú veserák.

A daganatot szerencsére kioperálták, Silva azóta daganatmentes, de a „balszerencse” magyarázattal nem tudott mit kezdeni. Visszagondolt, és rájött, a panaszai a költözéssel kezdődtek.

„Amikor ebbe a házba költöztem, akkor kezdődtek a tüneteim. Rengetegszer égett a gyomrom, hánytam és köhögtem”

– emlékezett vissza. „Pánikrohamaim voltak, nem kaptam levegőt, de mivel terhes voltam, azt hittem, emiatt van.” A gyanú a házra terelődött, ezért fogta magát, és szétszerelte a házzal együtt kapott jégkészítőt, ahol sokkoló látvány fogadta: a gép belsejét vastagon belepte a penész – írja a Kennedy News and Media. Ekkor fordult a ChatGPT-hez, ami segített neki összekötni a pontokat a penész és a tünetei között.

Silva ezután csináltatott egy Ochratoxin-tesztet, ami egy penészgomba által termelt méreganyag jelenlétét méri.

Az eredmény döbbenetes volt: a szervezetében a normális szint több mint tízszeresét mutatták ki.

A WHO szerint az Ochratoxin legjelentősebb hatása a vesekárosodás, és bár állatkísérletekben veserákot is okoz, embereknél ez az összefüggés egyelőre nem bizonyított. Silvának azonban ennyi is elég volt. „Azonnal abbahagytam, és már másnap nem égett a gyomrom, és nem kellett hánynom” – mondta. A változás drámai volt. „Nincsenek pánikrohamaim, újra tudok vezetni, nő a hajam, nőnek a körmeim. Amint megszűnik a kitettség, a tested tudja, hogyan gyógyítsa meg magát. Tudtam, hogy az orvosnak nincs igaza, ezért nem adtam fel. Úgy érzem, legyőztem, jól vagyok.”

Az OpenAI, a ChatGPT fejlesztője az esetre reagálva közölte, hogy a platform

„oktatási és információs célokat szolgál, nem orvosi diagnózisra vagy kezelésre való, és soha nem helyettesítheti az orvosokat vagy a szakszerű orvosi ellátást”.

A történet így egyszerre szól egy nő elképesztő kitartásáról, a modern orvoslás tehetetlenségéről, és arról a bizarr helyzetről, amikor pont egy mesterséges intelligencia adja meg a kezdő lökést a lehetséges megoldáshoz. Annak ellené, hogy nem lenne szabad neki.


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
Azt hitted, csak melegedni akar? Szakértők szerint óriásit tévedsz: ez történik, ha a macskád rajtad alszik
Ha a macskád éjszaka rád telepszik, és egy doromboló, szőrös súlyzóként nehezedik a mellkasodra, az nem szimpla kényelmi döntés a részéről. Ez kőkemény üzenet.

Megosztom
Link másolása

Egy ösztönökből és tanult viselkedésből szőtt, komplex jelzés, ami messze túlmutat azon, hogy te vagy a legmelegebb pont a szobában.

Szóval, mielőtt arról panaszkodnál, hogy nem kapsz levegőt, érdemes megérteni, mit is próbál a fejedre nőtt ragadozód a tudtodra adni.

A dolog mögött a bizalom, a kötődés és a biztonságérzet komplex keveréke áll. A macskák természetüknél fogva óvatos állatok, alvás közben pedig a legsebezhetőbbek. Ha egy macska mégis az emberi testet választja pihenőhelyül, azzal azt jelzi, hogy melletted leeresztheti a pajzsot, és nincs többé szüksége a folyamatos éberségre. Szakértők szerint ez a mély bizalmi kötődés egyik legerősebb jele.

Amikor egy macska rád fekszik, az annak a jele, hogy teljes biztonságban érzi magát melletted, és nyugodtan elengedheti az ösztönös védekező reakcióit.

Persze, a hő sem egy utolsó szempont. Az emberi test természetes, egyenletes hőforrás, a légzésünk ritmusa pedig nyugtatóan hat rájuk, hasonlóan ahhoz, ahogy kölyökként az anyjuk mellett pihentek. De a dolog nem áll meg itt. Amikor a macska rajtad szunyókál, finoman jelöli is a területét. Az illatával lényegében azt üzeni a világnak, hogy te hozzá tartozol. Ez a gesztus tehát egyszerre szól a bizalomról, a kötődésről és egyfajta birtoklásról is.

Ez a fokozatosan kiépülő, tanult bizalmi viszony nem egyik napról a másikra alakul ki. Csak akkor jön létre, ha a macskát stabilan és következetesen pozitív élmények fűzik a gazdájához.

Érdemes ugyanakkor figyelni, ha egy olyan állat, amely korábban sosem csinált ilyet, hirtelen elkezd rajtad aludni.

Ez a hirtelen viselkedésváltozás akár stresszre vagy szorongásra is utalhat, amivel érdemes lehet állatorvoshoz fordulni. A legtöbb esetben azonban ez a furcsa rituálé csupán annyit jelent: a macskád boldog, biztonságban érzi magát, és a világon a legjobban a te közelségedet keresi.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezt a hibát rengetegen elkövetik almaevés közben, pedig komoly baj lehet belőle
Az alma a legjobb barátod, amíg meg nem próbál lassan, alattomosan végezni veled.

Megosztom
Link másolása

Sokan a csutkájával együtt eszik meg a gyümölcsöt, nem is sejtve, milyen méreganyagot juttatnak a szervezetükbe. A tünetek pedig ijesztőek lehetnek. Az alma a legjobb barátod, amíg meg nem próbál lassan, alattomosan végezni veled. Na jó, ez persze túlzás, de van egy része, amit tényleg jobb, ha békén hagysz. A lényeg: az almát edd, a magházat dobd ki. Pár mag véletlenül lecsúszik egészben? Semmi vész, az univerzum nem dől össze. Szétrágod? Na, ott kezdődnek a bajok. A mag belsejében ugyanis amigdalin található, egy természetes növényi vegyület, ami rágás és emésztés közben hidrogén-cianidra bomlik. Igen, arra a cianidra.

A méreg gátolja a sejtek oxigénfelhasználását, vagyis hiába van jelen oxigén a vérben, a szöveteid egyszerűen nem tudják hasznosítani. A legnagyobb pofont az agy és a szív kapja, mert nekik kell a legtöbb oxigén.

Persze mielőtt rohannál a toxikológiára, mert tegnap lenyeltél két magot, szögezzük le: a mérték a lényeg. Egy almában van nagyjából 5–8 mag. Ha ezt véletlenül lenyeled, általában sértetlenül átszalad a rendszeren.

A mérgezéshez egy felnőttnek több tucatnyi, alaposan összezúzott magot kellene elfogyasztania.

Szóval pánikra nincs ok, de a tudatosság nem árt: a magházat egyszerűen dobd ki, ne rágcsáld el unalmadban. Gyerekeknek meg pláne soha ne add oda a gyümölcsöt a magházzal együtt, és a kutyának vagy a macskának se a magos csutkát vesd oda jutalomfalatként.

És ha már itt tartunk, mi a helyzet a héjjal, amivel mindenki riogat? Valójában az a gyümölcs egyik legértékesebb része, tele rosttal és antioxidánssal.

Ha parázol a vegyszerektől, a megoldás nem a hámozás, hanem a tisztítás.

A tuti módszer egy langyos vizes öblítés, amit egy szódabikarbónás áztatás és dörzsölés követ, a végén pedig jöhet még egy tiszta vizes kör. Ezzel a viaszréteg és a felületi szennyeződések nagy része eltűnik. Ha pedig megbízható a forrás – mondjuk a saját kerted vagy egy bio termelő –, akkor meg pláne felesleges megszabadulni tőle. Mert amúgy az alma tényleg csúcs: alacsony a kalóriatartalma és a glikémiás indexe, a pektin pedig jót tesz az emésztésnek és a bélflórának.

A végére pedig romboljunk le egy makacs tévhitet. Időnként felbukkan a „B17-vitamin” kifejezés, amely kereskedelmi vagy köznyelvi elnevezésként tapadt az amigdalinhoz. Lényeges tisztázni, hogy ez nem valódi vitamin. Ne dőlj be a téves megnevezéseknek, és ne kezdj el almamagot rágcsálni „egészségtudatosan”.

Ha pedig valaki mégis bevállalna egy nagyobb adag zúzott magot, figyeljen a korai jelekre: jöhet fejfájás, szédülés, gyengeség és zavartság, de a légszomj, a hányinger vagy a megkergült pulzus is intő jel.

Ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni. A napi rutin tehát egyszerű: magház ki, a többi jöhet – tízóraira, zabkásába, salátába, vagy süsd meg egy kis fahéjjal.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
A Bridgerton-csillogás sötét titka: kőkemény napi rutin várt a nőkre, amibe simán belebukhattak
A régenskori nők napja a zongoraleckéktől a Hyde Park-i parádéig a házassági piacra való felkészülés volt. A szigorú etikett megsértése a társadalmi számkivetettséget jelenthette.

Megosztom
Link másolása

„Húsz tánc volt, és mindet végigtáncoltam, s fáradtság nélkül” – írta Jane Austen 1798 decemberében a nővérének, és ezzel a mondattal nemcsak a kondijáról adott számot, hanem egy komplett iparágról is. A Bridgerton-kor arisztokrata hölgyeinek élete ugyanis a sorozatok csillogó kulisszái mögött egy kőkemény, 0-24-es menedzseri meló volt, ahol a termék saját maguk, a célpiac a házasulandó nemes urak, a végső cél pedig egy jó parti, ami biztosítja a család és a saját jövőt. A napirendjük ehhez a kíméletlen projekthez igazodott, minden perce gondosan megtervezett stratégiai lépés volt a társadalmi sakktáblán. Forrás

Az egész egy időbeli anomáliával kezdődött. A „reggel” náluk nem a kakasszóval indult, hanem simán beletartozott a kora délután is.

A vacsora, ami a nap fő eseménye volt, egyre kijjebb tolódott, a divatos körökben már este hat-hét, sőt nyolc órára. Így aztán a „reggeli látogatás”, vagyis a morning call, simán belefért délután egy és négy közé. Ez a laza időkezelés teret adott a nap első felének legfontosabb tevékenységére: a kötelező pengetésnek, firkálásnak és trillázásnak, amit a korabeli self-help irodalom „accomplishment”-nek, azaz műveltségnek vagy készségnek csúfolt. Egy fiatal hölgynek illett zongoráznia, hárfáznia, énekelnie, akvarelleket festenie, franciául és olaszul csevegnie, és persze kecsesen táncolnia. A cél azonban nem a művészi önkifejezés volt. A The Mirror of the Graces című, 1811-es illemtankönyv kerek perec leírja a lényeget: „Legyen a tartásuk a zongoránál vagy a hárfánál könnyed és kecses… az egyszerűség legyen minden tettük dísze.” Vagyis nem virtuóznak kellett lenni, hanem egy kellemes, a férj vendégeit szórakoztatni képes, dekoratív kiegészítőnek.

Persze akadtak, akiknek ez a felszínesség már sok volt; a kor nagy hatású véleményvezére, Hannah More például keményen kritizálta a puszta „készséghalmozást”, mondván, egy nőnek inkább az erényre, az értelemre és a jótékonykodásra kellene koncentrálnia.

A délelőtti gyakorlás után jött a terepmunka, a már említett „morning call”. Ez egy kőkemény, 15-20 perces műfaj volt, egyfajta társasági speed-dating, ahol a kapcsolatokat kellett ápolni és a pletykákat begyűjteni. Túl sokáig maradni halálos bűnnek számított. A szabályok szerint a vendéglátó hölgynek ilyenkor félbe kellett hagynia minden komolyabb tevékenységet. Könnyed kézimunkát folytathatott, de eszébe ne jusson zongorázni vagy rajzolni, azzal ugyanis a vendég idejét rabolná. A nap következő nagy nyilvános eseménye a délutáni parádé volt a Hyde Parkban. A Rotten Row nevű lovas sétányon és a mellette futó kocsiúton délután fél öt és fél nyolc között zajlott a „divatóra”. Ez volt a látni és látszani legfontosabb színtere, a korabeli Instagram-feed, ahol fel lehetett mérni a konkurenciát, meg lehetett mutatni a legújabb ruhát, és persze diszkréten flörtölni a hintókból és a nyeregből.

Egy korabeli megfigyelő, C. J. Apperley szerint „egy szép délután a londoni szezon tetőpontján … ezernyi pompás fogat vonul el” – írja a Donna Hatch blog.

A park után vagy helyett a napirendbe belefért egy kis vásárlás a modistánál, vagy egy látogatás a könyvkölcsönzőben. Ez utóbbi nemcsak az olvasásról szólt, hanem egyfajta női klubként is működött. Mivel egy új, háromkötetes regény vagyonokba került, a hölgyek inkább éves tagságot váltottak. A könyvtárak olvasótermei a legfrissebb divatlapokkal, például a La Belle Assemblée-vel csábították a nőket, és tökéletes helyszínt biztosítottak a diszkrét csevegésre, távol a férfiak kíváncsi füleitől. A nap csúcspontja azonban kétségkívül az este volt. A késői vacsora után a hölgyek visszavonultak a szalonba, míg a férfiak a portói mellett beszélték meg a világ nagy dolgait, majd jöhetett a színház, az opera, egy kártyaparti vagy a szezon legfontosabb eseménye, a bál.

A bálok közül is kiemelkedett az Almack’s, a londoni társasági élet legexkluzívabb, legszigorúbban őrzött szentélye. Itt szerdánként tartottak táncmulatságokat, ahová bejutni csak a klubot irányító nagyhatalmú hölgyek, a „lady patroness”-ek által aláírt belépővel lehetett.

A kapuban Mr. Willis, a kidobók őstípusa állt, és a szabályok szentek és sérthetetlenek voltak. A férfiaknak kötelező volt a térdnadrág és a fehér nyakravaló.

A legfontosabb szabály azonban az időre vonatkozott: este 11 óra után senkit nem engedtek be, akárki is volt az. A legenda szerint egyszer magát Wellington hercegét, a napóleoni háborúk hősét is visszafordították, mert hét perccel 11 után érkezett. „A szabály szigorú, nem tágíthatok – mondja Willis –, kérem, menjen vissza a jegyéért!” – foglalja össze a helyzetet a korabeli költő, Henry Luttrell a Regency History blog szerint. Itt vezették be az olyan újdonságnak számító, enyhén botrányos táncokat is, mint a keringő vagy a quadrille, amelyek a korábbi táncokhoz képest megdöbbentően intim testközelséget igényeltek. Egy ilyen bálon pedig nem lehetett lazsálni; Jane Austen húsz tánca is mutatja, hogy ez is az állóképességről és a kitartásról szólt. A napirend persze nem volt mindenhol ennyire feszes. A londoni szezonon kívül, például a fürdőváros Bathban, a programok lazábbak voltak, a „public breakfast” nevű eseményeken délelőtt teáztak, sütiztek, sőt, akár táncoltak is a szabadban.

És hogy a kép teljes legyen, az arisztokrata hölgyeknek illett jótékonykodniuk is: iskolákat pártoltak, adományokat gyűjtöttek, ezzel is bizonyítva erkölcsi feddhetetlenségüket és a rangjukkal járó felelősségtudatukat.


Megosztom
Link másolása